Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


21 szeptember
8komment

Lökők, gurítók, kutyák, bevándorlók az illegalitásban

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvanhatodik kiadásában kezdésképpen egy külföldi tanulmány riasztó adatait teszem közzé vázlatosan: hiszitek vagy sem, a kidobott, bármilyen okból a hulladékba kerülő élelmiszer az Föld egyik legkomolyabb szennyezőforrása – félbehagyott szendvicseink, tányéron hagyott maradékunk valósággal gyilkolja a környezetet. A világon megtermelt élelmiszer egyharmada landol a szemétben: az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátása terén a rothadó ételmaradék harmadik a világranglistán, közvetlenül Kína és az Egyesült Államok kibocsátása után következik. Szerintem izgalmas tények találhatók a HL kezdő darabjában: a magam részéről, tiszta lelkiismerettel írhatom le, ártatlan vagyok, utánam ugyanis étel a legritkább esetben marad. A folytatásban kedvenc magyarországi politikai szerveződésem, a Kétfarkú Kutya Párt következik, akiket ismét elmeszelt a bíróság, azaz számomra minden jel szerint a jövőre esedékes választásokon se lesz értelmes alternatíva – merthogy igen, azt gondolom, ebben a szánalmas, jóvátehetetlenül és kibogozhatatlanul egymásba gabalyodott gittegylet-közegben egyedül egy viccpárt jelenthetne komoly választási lehetőséget. És ez a szédületes tempó alighanem a Kutyával is elég lazán tartható lenne, lopni ők is tudnak, de legalábbis megtanulhatnának, ráadásul kevesebben vannak, és közben még tűrhetően szórakozhatnánk is. De hát itt viccpártot nem lehet bejegyezni: legalábbis újat. Érthető – a meglévők nem tűrik a konkurenciát. A végére pedig egy kis hazai csemege: egy barátom, aki történetesen egy európai uniós állam polgára, de évtizedek óta itt is, ott is feltűnik, mi több, egy lakása is van a városban, úgy gondolta, a jövőben itt tölt majd több időt – a pontos okait nem ismerem, gondolom, kalandvágyból. Bement a hivatalba, hogy egyelőre ideiglenesen bejelentkezzen: ez, tapasztalatból mondom, Ausztriában kerek három perc – hogy itt mi a teendő, nos, erről is beszámolok beljebb.

Hirdetés

* A világon megtermelt élelmiszer egyharmada a szeméten végzi.

Ha a világon keletkező ételmaradék ország lenne, Kína és az Egyesült Államok mögött a harmadik helyet foglalná el azon a listán, mely a legnagyobb károsgáz-, jellemzően széndioxid-kibocsátókat sorolja fel. A bomló ételmaradékból mintegy 3.3 gigatonna, azaz több mint hárommilliárd tonna gáz szabadult fel – Kína és az USA ennek közel az ötszörösét produkálta: mondom gyorsan, 2005-ben, kedves olvasó, vagyis ez az érték mára nyilván a többszörösére nőtt. Bármilyen elképesztő is, a világon megtermelt élelmiszerek kereken egyharmada pocsékba megy: a döbbenetes mennyiségű hulladékot természetesen nem csupán mi, kisfogyasztók termeljük, amikor az étteremben meghagyjuk a káposztás kockánk felét – a haszonnövények egy része már az aratást sem éri meg, további nagy mennyiségből a szállítás során lesz szemét, és a szupermarketekben-piacokon is rengeteg élelmiszer marad a polcokon, s rothad el azután, ezzel is fokozva az üvegházhatást. Hogy érzékeltessük kissé, milyen mennyiségről beszélünk: a kutatók szerint megművelt földterületeink 30 százalékát takarná be az éves maradék. Ha földrészenként tekintjük át a maradék-szennyezés kérdését, azt láthatjuk – aligha fogunk nagyot csodálkozni -, hogy Észak-Amerikában a legpazarlóbbak az emberek az ételek terén: bele se kezdenék a szokásos közhelyek felkérődzésébe, hogy stílszerű legyek, mindannyian tudjuk, gazdagok, a kaja olcsó, sokat vesznek, sokat esznek, sokat hagynak meg belőle. Az élelmiszerpazarlás egyébként nem csupán a gázkibocsátással okoz környezeti károkat: a veszendőbe ment élelmiszerekkel a Genfi-tó vízmennyiségének háromszorosát is elpocsékoljuk egy füst alatt. Komoly történet: azt kell azonban mondanunk, mindez csupán cseppecske az egész problémakör tengerében, ha emberi oldalról, vagyis az éhező milliók szempontjából vizsgáljuk a kérdést. 2020-ra a becslések szerint a Földön több mint 8 milliárd ember él majd. Hogyan leszünk képesek ellátni ezt a tömeget élelmiszerrel? Vannak, akik a biotechnológia fejlesztésében, azaz a termésátlagok növelésében látják a kulcsot – mások szerint inkább csak ésszerűen kéne elosztani, amink van: a ma megtermelt élelmiszer ugyanis akár 12 milliárd ember számára is elegendő lehetne. A végén azért hadd mondjak még egy (megengedem, hozzám méltóan sokkal földhözragadtabb) szempontot, ami miatt – elsősorban az étteremben – mindig együnk meg mindent, ami a tányérunkon van: mert ha sok minden marad meg, a vendéglősök csökkentik az adagokat… az pedig a hozzám hasonló haspókoknak még közvetlenebb veszélyeket hordoz, mint a globális felmelegedés…

* Elutasította a Magyar Kétfarkú Kutya Párt nyilvántartásba vételét a Fővárosi Törvényszék.

Előrebocsátom: a kedvenc politikai tömörülésemről van szó, erőteljesen elfogult vagyok tehát a témában, bocsássatok meg… Ugye tudjátok, miről van szó: ők ígértek ingyen sört, örök életet, miegymást anno, gondolom, megvan kábé… ars poeticájuk szerint szeretnék élvezhetővé tenni a választási kampányt a szavazók, illetve idegesítővé a politikusok számára.Az MKKP-t már akkor is nagyon csíptem, amikor hét éve elindultak – volt egy csomó iszonyúan jó street artos poén a honlapjukon, emlékszem, naponta böngésztem, van-e valami friss anyag, és a legtöbbet küldözgettem szerteszét a barátaimnak: na, azt akarom kihozni az egészből, hogy én már a kezdetek kezdetén MKKP-aktivista voltam, ha netán mégis bejönne nekik egyszer, ezt a pár sort legalább fel tudjam mutatni… ahogy most elnézek jó pár embert, a módszer kitűnően alkalmas rá, hogy pár koncocskát fel lehessen marni, sok jó embernek kevés is elég, ez a hatalom egyik kánagy mázlija. Szóval régóta követem kutyáékat, kis híján elmentem az idei országos találkozóra és pártválasztó alkotótáborba, Szigetmonostorra is, csak nem volt rá szabad színes papírom, mindegy, így alakult. Úgy tűnt, amolyan viccpártként tényleg elindulnak a jövőre – egyelőre legalábbis még úgy néz ki – esedékes választáson, most azonban a bíróság beintett, és nem jegyezték be pártként őket. Az indoklás szerint a Magyar Kétfarkú Kutya Párt neve “megtévesztésre alkalmas, a szervezet céljával kapcsolatba nem hozható és nem utal a szervezet alapszabályban rögzített tevékenységére sem”. Puff neki. Szomorkodtam egy darabig, de aztán azt gondoltam, világos, mint a nap: a nagy viccpártok, amiken valahogy mintha egyre kevesebbet röhögnénk, nem akarnak konkurenciát. Amúgy meg… pár percet kellett csak gondolkodnom, honnan is olyan ismerős ez az indoklás – és rá is jöttem… 1990-ben egy meglehetősen illusztris társaságot összeverbuválva hirtelen felindulásból megalakítottuk a Lenin Lökő- és Gurító Egyletet (LLGE), mely, ezt csak zárójelben mondom, már alapszabályában azonnali, szoros véd- és dacszövetséget deklarált a RÉDOSZ-szal, azaz a Részeges Disznók Országos Szövetségével, továbbá a DEFASZ-szal, amely viszont a Demokratikus Fiatalok Alternatív Szövetségét takarta. Az LLGE íziben két biliárdasztalt szerzett be kéz alól, továbbá lényegében üveggyöngyökért minden mozdítható önkényuralmi dekorációs elemet felvásárolt a szovjet laktanyából egy jó üzleti érzékkel megáldott százados segítségével, majd ezt az egészet bezsuppoltuk a főiskola koleszának felső emeletén lévő klubhelyiségbe, amit jó kapcsolatainknak köszönhetően megkaptunk. Elindítottuk az egyesület bírósági bejegyzését – és pár hét múlva gyakorlatilag ugyanezt a választ kaptuk az elutasítás mellé, nem feledem: “A Lenin név munkásmozgalmi-történeti jellegre utal, a lökő és gurító kifejezés viszont sporttevékenységre enged következtetni (kugli, biliárd)…” Fellebbeztem, naná, és kifejtettem egyebek mellett, hogy ezen az alapon például a Kinizsi Futball Clubot is fel kéne oszlatni, hiszen ők sem az állkapcsuk közé fogott törököket forgatnak edzésen… de hiába, három kör után se lehetett belőlünk hivatalos egyesület – meglapultunk hát szépen az illegalitásban: mint egyelőre, alighanem, kedvenc kutyáim is teszik majd… Egy kicsit mintha ez is mutatná, milyen sajnálatosan keveset változott a honi világ e lassan negyedszázad alatt…

* Ideiglenesen be szeretett volna jelentkezni saját lakásába egy évtizedeken át külföldön élt barátom.

Legkitartóbb olvasóim – tehát ti, mind – még emlékezhetnek múlt decemberi grazi keringőmre (osztrák kalandjaimat több részben osztottam meg, az egyik például ez), amikor is úgy gondoltam, új frontot nyitok az életemben, és helyibusz-vezető leszek a stájer fővárosban. Herr Müller, a személyzeti osztály vezetője máshogy gondolta, és pár tőmondattal eltanácsolt a pályáról – na, csak eggyel több okom lett, hogy sofibá legyek, íme. De erről majd máskor: a lényeg most, hogy akkor be kellett jelentkeznem ideiglenesen Grazba – Suszter barátomék nagylelkűségét dicséri, hogy hivatalosan, papíron is befogadtak magukhoz (tény, hogy aztán elég nehezen is tudtak kirugdosni a lakásból). A bejelentkezés a következőképpen zajlott: Marcsi kiállított egy úgynevezett Meldezettel-t, vagyis bejelentőlapot, azzal elballagtunk a kerületi önkormányzathoz, ahol hangos ajtónyitásunkkal sajnálatosan felébresztettük délelőtti álmából Herr Nachmittagot, az egyetlen élő embert az egész objektumban, aki ezek után negyven másodperc alatt átírta a Meldezettel négy rubrikájában található adatokat a számítógépébe, kinyomtatta a dokumentet, egy példányt átadott, és már dőlt is vissza a kerekes fotelbe, hogy két perc múlva ismét az álmok birodalmában kóboroljon. De akkor mi már árkon és bokron. Ajtókopptól ajtókoppig hat perc volt az egész – de csak mert még barátságosan kvaterkáztunk is egy kicsit Herr Nachtkaßlival. Nézzük mindezek fényében, hogyan megy ez fordított esetben. Ugyebár szintén uniós országról beszélünk, szintén ideiglenes bejelentkezésről van (lenne/lett volna) szó, megfejelve azzal, hogy szóban forgó barátom a saját dunaújvárosi lakásába szeretett volna hivatalosan jelen lenni: vannak emberek, akiknek ilyen különleges passziói vannak – ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk. Barátom tehát bement az önkormányzathoz, várt a Meldezettelre, és hat percre állította be lelke tojásóráját – nos, néhány percnyi tanakodás után közölték vele, hogy nincsen semmi gond, egyelőre, így első körben annyi lenne az egész, hogy regisztráltatnia kéne magát a bevándorlási hivatalban – megyei jogú város vagyunk, tehát teljesen logikusan Székesfehérváron kell intézni ezt a csip-csup semmiséget, saját költségen utazgatni egy pöttyet, ha kell, és gyanítom, kell, kétszer-nyolcszor, végigállni pár izmosabb sort, benyújtani pár ezt meg azt, pecséteket szerezni, okosságokat hallgatni, eljárástant tanulmányozni polgárilag. Merthogy gyakorlatilag egy teljes körű regisztrációról lett volna szó, mintha mondjuk Ugandából érkezett volna a zöld határon keresztül, abszolút érthető, gondolom – Házmesterland a rend terén sem ismer tréfát. Barátom udvarias és csendes ember, különösebb komment nélkül köszönte szépen az útbaigazítást, aztán hazaballagott a lakásába, és azt gondolta, ha néhány évtizedet ilyen szépen lehúzott az illegalitás mocsarában, hát pár újabbon már semmi se múlik – megbújik továbbra is a föld alatt, uniós polgárként, nyugodtan. Merthogy, azt mondja, a táborozáshoz már elkényelmesedett kicsit. És, ki tudhatja, hátha arra is szükség lett volna pár hónapra az uniós törvényalkalmazások hungarikumos változatában…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

8 komment

  1. csusza szerint:

    Gondolom, a barátodnak van egy utánfutója is, amit a következő lépésben legálisan kívánt honosítani ..
    :)

  2. Hatlövet szerint:

    Tetszett ez a heti merítés is András!
    Remélem nem komcsiz le érte valami narancsagyú hölgyemény.

  3. ePresmájrém szerint:

    És akkor még nem is írtál az élelmiszerek ide-oda szállításáról és csomagolásáról. Picit az is szenyező.
    A humor és jókedv először a hivatalokban veszett ki ma már sajnos az utcán se mindig működik. Nem szeretjük az ilyen félreérthető farkakat gurítókat tartalmazó neveket.
    Én múltkor egy harmadik ország beli ismerősömet jelentettem be ide Dunaújvárosba két perc alatt. Lehet hogy az ismerősöd abban hibázott hogy még itt él és magyar állampolgár?

  4. Kacago Vidor szerint:

    A duplafarkúak soha ne adják fel!
    Egyéni jelöltként biztos bekerülnek a Tisztelt Házba, mint Cicciolina az olasz parlamentbe.
    Az ingyen sör, és az örök élet ígérete sokkal jobb, mint a menj a halálod után nyugdíjba program. :)

  5. Kacago Vidor szerint:

    “úgy gondoltam, új frontot nyitok az életemben, és helyibusz-vezető leszek a stájer fővárosban. Herr Müller, a személyzeti osztály vezetője máshogy gondolta, és pár tőmondattal eltanácsolt a pályáról”

    Nem tudja Herr Müller, hogy kit veszített.
    A helybéli Volán biztos tárt karokkal fogad.

    :)

  6. HumJani szerint:

    A kaja mellett a a tehénfing is erős Co kibocsátást eredményez ezzel még a unió is foglakozott nem oly rég. A DEFASz igazán demokratikus de a kétfarkú kutyások is mondhatnák ezt az elutasító végzés kapcsán hisz a hazai bürokráciában nehéz az egyszerű honpolgárnak a saját tulajdonát birtokba venni. Jó kör volt a mai hétlövet.Gratula.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× hat = 24

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz