Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


14 szeptember
14komment

Kicsi a pizzafutár, de gyors

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvanötödik kiadásában kezdésképpen egy voronyezsi úriember nyújt némi (lelki) vigaszt azoknak, akik szívesen törnének borsot bankok orra alá. Kivételesen a befőtt rakta el a nagymamát: a neve elhallgatását kérő orosz férfi ugyanis simán átírta a részére megküldött banki szerződés apróbetűs részét, finoman szólva is magának kedvezve, majd szépen aláírta a kontraktust. A bank nem ellenőrizte a visszaküldött példányt, ezzel el is fogadta a szerződést – a férfi most beperelte őket, s minden esélye megvan rá, hogy 160 millió forintnyi rubelt kasszírozzon… A traffipaxokról is ejtünk pár szót: még az év elején jelentette be a Belügyminisztérium több száz fix és telepített berendezés megvásárlását – a tervezett 525 készülékből ez idáig százhatvan közbeszerzési eljárásának kiírása történt meg, de ne legyenek kétségeink, 2015 márciusára az összeset üzembe helyezik, tudta meg a hvg. Az összességében 12 milliárd forintba kerülő traffipaxok nyilván elég hamar visszahozzák az árukat – a kérdés csak az, valóban vezető baleseti ok-e a gyorshajtás: a rendőrség ugyanis hagyományosan ezzel indokolja a lassan mindenhol megjelenő sebességmérők bevetését. Egy most napvilágot látott statisztika azt mutatja, a gyorshajtás nem a fő mumus – a traffipaxok viszont stabil bevételt jelentenek. Végül elárulom, igen, igen, valóban engem láthattok itt-ott elsuhanni egy kis robogón, aminek egy méretes alumínium doboz van az ülése mögé szerelve – idős koromra fiatalos szakmára váltottam, s üres napjaimon egy kis pizzafutárkodással töltöm az időt: az első tapasztalatokról első kézből számolok be itt, szokás szerint a hajtás után.

Hirdetés

* Átírta banki szerződésének apróbetűs részét egy voronyezsi férfi – ha minden igaz, hamarosan szépet kaszálhat.

Az ügy nem tegnap kezdődött: 2008-ban történt, hogy egy hitelintézet egyszerűsített hitelt kínált ügyfeleinek. Az orosz kuncsaft köszönte szépen az ajánlatot, ügyesen átírta a részére kiküldött ív apróbetűs részét, és visszaküldte a szerződést. Az általa átírt részben azt fogalmazta meg, hogy jogosult korlátlan időre kamatmentes hitelre, s hogy amennyiben a bank megszegné a szerződést, minden egyes sérelemért 3 millió rubelt, azaz 21 millió forintot tartozik fizetni, a kontraktus felbontásáért pedig 42 milliót. A visszaküldött papírokat a jelek szerint olvasatlanul vették át a hitelintézetnél – és minden ment is szépen simán 2010-ig, amikor is a bank elkezdte követelni a (szerinte) neki járó, viccesnek mondható 45 ezer rubelt: mire a türelmes adós közölte, a szerződés szerint ő csak 19 ezer rubellel adós, hiszen sem kamatokat, sem kezelési költségeket nem köteles fizetni, nézzék csak meg bátran a papírokat. Hamarosan jött a per, melyben akár egy ügyvédbojtár is azonnal a férfinak adott volna igazat – a polgári törvénykönyv szerint ugyanis a szerződő felek mindegyikének joga van feltételeket javasolni, a tehetséges ügyfél csupán ezt tette, a bank pedig nem kifogásolta javaslatait. Amint ezen túlestek, a hitelt felvevő úriember köre jött: beperelte a bankot, a szerződés hét pontjának megsértéséért és felbontásáért összesen mintegy 160 millió forintnak megfelelő rubelre… A fellebbezések ugyan még zajlanak, de túl sok kérdés ez esetben sem merülhet fel, tekintettel arra, hogy korábban a bíróság és a bank is elismerte a szerződés érvényességét. Hát… azt hiszem, erre mondják, nem csúnya: ismét egy olyan ötletet pipálhatunk ki, ami egyszer valakinek bejött, és soha többet nem fog – arra azért elég kíváncsi lennék, mit mondhattak annak a boldogtalan alkalmazottnak, akinek a kezén átszaladt a szerződés, már feltéve persze, hogy azóta teljes véletlenségből nem csapta el valami kóbor külvárosi busz, avagy nem tűnt el rejtélyes körülmények között egy spontán hegyvidéki kirándulás során. És ha már ilyen csúnyaságokról beszélünk: nekem úgy rémlik, azon a fertályon továbbra sem nagyon díjazzák az effajta kis tréfákat – az összeg első olvasatra nem rossz épp, de nem hiszem, hogy mondjuk én olyan nagyon nyugodtan tudnám élvezni a cselesen megszerzett milliókat – legalábbis elég gyakran nézegetnék a hátam mögé, bármerre indulnék is Voronyezsben. Az én tapasztalataim szerint sokkal jobb megoldás, ha az ember úgy hagyja békében a bankokat, ahogy vannak, de minden lehetséges vonatkozásban – ennek az igen régi filozófiámnak köszönhetem például, hogy kivételesen legalább közvetlenül kimaradtam az újkori magyar történelem egyik legkomolyabb szívásából, a devizahitel felvételéből: ha nagyon pozitívan akarok gondolkodni, ezzel voltaképpen súlyos milliókat spóroltam… És továbbra is távol tartom magam mindentől, ami bank: és továbbra is kitartok a jóval barátságosabb takszöv mellett – ameddig csak ártunk és ormányunk módot ad erre…

* Nem a sebességhatár átlépése okozza a balesetek zömét.

Gyorsan előre kell bocsátanom: korántsem a gyorshajtás mellett szeretnék agitálni. A magam részéről egy teljesítményében és végsebességében egyaránt meglehetősen visszafogott négykerekűt hajtok, a méltán népszerű, alig több mint 620 ezret futott Kék Villámot: őszintén szólva eléggé meglepne, mi több, kicsit talán még büszke is lennék rá, ha lakott területen kívül gyorshajtáson kapna a szerv – azon pedig egyenest harsányan hahotáznék, ha valaki azt mondaná, megcsíptek az autópályán… utóbbin egyébként nem is járok, egyrészt mert nekem sajnos drága, másfelől nem szeretnék senkit felbőszíteni. Épp közlekedőtársaim kedélyének csillapítása végett vásároltam pár éve azt a kör alakú matricát, amelyet kedvencem izmos farára erősítettem, s melyen egy hatvanas szám látható – nem, kérem, nem a teljesítményt mutatja… A lényeg, hogy év elején belengették, 12 milliárdért 525 új traffipax-berendezéssel szorítják még visszább a gyorshajtást (nem eszik olyan forrón: egyelőre 160 közbeszerzési pályázat kiírásánál járunk, de ami késik, nem múlik), természetesen kizárólag a mi életünk és testi épségünk érdekében, merthogy – minden fórumon elhangzott – a gyorshajtás miatt történik a legtöbb súlyos baleset. Szó sincs tehát arról, hogy igaz lenne a közkeletű városi legenda, mely szerint a sebességmérők főként azért vannak, hogy segítségükkel egyszerűen, gyorsan és bombabiztosan beszedhető legyen sok-sok százmillió/milliárd forint bírság, amiből az állam foltozhatja a szitát; nem is léteznek a “véletlenül” kint felejtett harmincas táblák, s ezek közelében pláne soha nem áll egy civil autónak álcázott mérőkocsi, hogy móresre tanítsa a hatvannal száguldókat; a rendőrségnek nincs is betervezett, felülről előre megadott, szigorúan tartandó büntetéskvótája, amit teljesíteni kell, hónapról hónapra, ha esik, ha fúj. Nos, a közelmúltban napvilágot látott egy statisztika, amelyből egyebek mellett kiderül: tavaly a 15 064 járművezetői hibából eredő személyi sérüléses balesetből 124 (!) történt abszolút gyorshajtásból eredően, 576 halálos kimenetelű balesetből 16 történt a sebességhatárok be nem tartása miatt. (Abszolút gyorshajtásnak nevezzük azt, amikor az adott úttípusra vonatkozó sebességhatárt nem tartja be valaki: ezt képes szűrni a traffipax.) Relatív gyorshajtás az, amikor valaki az út- vagy a látási viszonyokhoz képest gyorsan hajt, jóllehet nem lépi túl az úttípusra vonatkozó sebességkorlátozást – nos, ha ez utóbbit vesszük, való igaz, lényegesen magasabb számokat látunk: 4416 baleset következett be azért, mert a járművezetők nem az útviszonyoknak megfelelően haladtak. Azaz, például kisodródtak a kanyarban, ütköztek a ködben, figyelmen kívül hagyták a forgalmi viszonyokat. Mivel azonban a statisztikák készítői az összes gyorshajtást egy kalap alá veszik, elmondhatják, hogy a személyi sérüléses balesetek közel harminc, a halálos balesetek több mint negyven százaléka emiatt történik: azaz kell a mindenható traffipax – holott, mint látható, a sebességméréssel kiszűrhető esetek résztvevői mindössze az összes sérüléses baleset 0.8, a halálos végűek 2.8 százalékáért tehetők felelőssé. Ilyenformán talán el lehetne gondolkodni az újabb mérőeszközök beszerzésére szánt pénzek némileg bölcsebb felhasználásán is… Például kicsivel nagyobb erőket összpontosítani a valóban életveszélyesen közlekedő elmebetegek, potenciális közúti gyilkosok kiszűrésére, mint az alföldi főút hosszú egyenesében magányosan, száztízzel dörgető dúvad családapákat zabolázni tuti harmincezrekkel, a mindentudó műszerek árnyékában szundikálva…

* Pizzafutár: a legújabb hivatásom…

Általában nem szoktam (vissza)élni a nyilvánosság erejével – a napokban azonban annyian kerestek és hívtak általában egy és ugyanazon kérdéssel, hogy úgy döntöttem, e hasábokon válaszolok mindenkinek. Igen, én voltam az, akit láttatok, kivételesen egy kisebb motoron a szokásosnál, aminek viszont egy igencsak méretes alumínium ládája csücsül mögöttem – tekintettel arra, hogy frissen sült pizzák kiszállítására alkalmazza a város sokak szerint legjobb pizzériája, a nevét sportszerűségből csak privátban árulom el. Pizzafutárnak lenni fiatalos dolog – élemedett koromra való tekintettel már csak ezért is muszáj volt elvállalnom: követel némi edzettséget, egyfelől ugyanis motorozni kell a hóesést leszámítva lényegében minden időben (e sorok írásakor épp műszakba készülődök, őszinte leszek: nem túl jó szívvel nézegetem az ablakon át az ólmos eget…), másrészt mondjuk ha az élet öt egymás utáni címet dob a negyedikre, akkor sincs apelláta – a bázisra visszatérve kicsit a falnak dőlsz, és reménykedsz pár imádnivaló földszintben. Az is szépen tudja simogatni a megfáradt futárlelket, ha több rendelés megy ugyanabba az utcába – mi több, röpke karrierem során máris megtörtént, hogy ugyanabba a házba, a harmadikra meg a hatodikra szállítmányoztam… Aztán: kommunikálni kell, mégpedig tűrhető színvonalon – a kedves éhes megrendelő ugyanis gyakran nyugtalan, joggal vagy oktalanul, lényegében teljesen mindegy, neki lesz igaza, ha akarja, ha nem… de akarja… A pizzafutár vállára tehát, aki az igazság pillanatában egyszemélyben maga a teljes cég, komoly felelősség nehezedik: ha későn ért oda, ha korán, ha megégett a pizza széle, ha nyers, ha úgy kérte a kedves megrendelő, ha nem, ha oda, ha máshová, mindenre megoldást kell találnia… Találni… jut eszembe hirtelen: címet megtalálni… a helyzet az, hogy lassan ötven éve itt lakom, kedvenc városomban, és soha nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen megfogható vagyok egészen egyszerű utcanevekkel – Hegyekalja, Palme köz, Tóth Árpád… jó, jó, tudom, hogy mindenki tudja, csak én vagyok ilyen kis suta, nektek biztosan menne a Téglaégető dűlő vagy a Városréti utca, a Lengyel közt már meg se említem… se azt, milyen könnyű elvérezni egy sima Kossuth 2-n… No de akkor, ha minden perfetto, jöhetnek a házszámok: találjátok meg gyorsan, még szállítmánykihűlés előtt a Szilágyi 2-t… kenjétek séróból, hogyan is megy a Március 15. tér számozása… és kíváncsi lennék, tudjátok-e, hogy a Dobó utcában a (szerintem) földszint az első emelet… Pakoljunk rá még egy lapáttal, viccesnek fog tűnni a kérdés: sejtitek-e, milyen sötét van bizonyos utcákban este? Hogy hány helyen hiányzik a házszám a falról? Tudjátok-e, mekkora betűkkel írják ki a neveket egyes kaputelefonokra? Na… szóval van mit elsajátítanom, elhihetitek… Ha tehát egy pizzát rendeltek, ne lepődjetek meg, ha én állok az ajtóban – oké, egy kicsit dumálhatunk is, de nem túl sokat, mert – szakmai ártalom – már rohanok is. A pizza ugyanis frissen jó: én pedig – sima bakság, semmi különös – törekszem a tökéletességre. Kiszállításban is…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

14 komment

  1. Kurucz Gergely szerint:

    Napok óta ma reggel röhögtem tiszta szívből először. Köszi! :)

  2. art szerint:

    Hát ez kész… nagyon jó!!

  3. rizsapista szerint:

    Nem szeretem a pizzát, mégis…valahogy kedvem támadt rendelni! :)

  4. Hatlövet szerint:

    Teljesen igazad van András, a relatív gyorshajtókat sem traffipaxal sem más jelenlegi sebességmérő műszerrel nem lehet kiszűrni.
    Arra viszont jó ez a sebességtúllépési mizéria, hogy 12 milliárdért vegyenek 5 milliárd értékű traffipaxot.
    Engem is megfogna bizony néhány utca meg köz ebben a városban, pedig itt születtem. Nem vagyok nagy híve a GPS-nek, de ilyenkor lehet hogy jó szolgálatot tenne.
    Orosz komát én sem irigylem, mert sanszos azért, hogy valamelyik orosz maffia bankját szívatta meg, ami azért nem egy életbiztosítás.

  5. Kacago Vidor szerint:

    “Pizzafutár: a legújabb hivatásom…”

    András, szellemileg bírod??? :)

    • Boda Kapitány szerint:

      Nem egyszerű… rendesen kifáradok egy műszak végére… és szellemileg sem piskóta, amikor mondjuk egy négyes adaghoz kell útvonaltervet csinálni… :-)

  6. Dani szerint:

    Hajrá Kapitány!
    Vagány és dícséretes vállalkozás.

  7. KEndre szerint:

    Színesedik az életrajzod. ;)

    Alig várom, amikor majd megkapod valamelyik tekintélyes irodalmi kitüntetést, és az életmű ismertetésekor ilyeneket mondanak rólad, pizzafutár, parkőr, sofőrbácsi…

  8. ePresmájrém szerint:

    Mindig jönnek újabb és újabb viccek egy kis pénz szerzésre, ez az orosz pasas példa értékű. Jó befektetés a trafik pax, fidesz biznisz. Egy pillanat kellett hogy vissza térjek eredeti lelki nyugalmamba, amikor a pizzás motoron láttalak. Már a látványért érdemes egy pizzát rendelni! Sok sikert!

  9. Farkas András szerint:

    Szervusz Boda!Biztosan nem emlékszel rám, egyszer találkoztunk Perkátán. Arról van szó, hogy néha viszel könyveket határon túlra, rászorulóknak. Anyám meghalt, sok könyv maradt utána. Ott vannak a nővéremnél, beládázva. Szívesen odaadnánk neked. Erre a mail címre válaszolj kérlek, vagy küldj egy telefonszámot, amelyen megbeszélhetjük a részleteket.

  10. Mariann szerint:

    Én újsághordást vállaltam így élemedett korban, és irtóra élvezem. Egyes ismerőseim szerint perverz állat vagyok, más ismerőseim szerint szimplán lökött. Jó látni, hogy nem vagyok egyedül :) :) :)

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


+ nyolc = 13

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz