Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


07 szeptember
9komment

Hullaszilva: a lisztben repülés titkai

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvannegyedik kiadásában Ferenc pápát idézzük meg néhány sorban, aki, bevallom, hibátlan produkciót mutat be: legutóbb telefonon áldott meg egy diákot, akivel össze is tegeződött. Szerintem az az igazán nagyszerű a katolikus egyház új vezetőjében, hogy egyre inkább elhiszem neki: dél-amerikai temperamentummal simán csak önmagát adja, minden különösebb faxni nélkül. Egyre érdekesebb gyűrűket vet a magyar közélet hínárosában a Sólyom névre keresztelt légi cirkusz és artistaképző: ismét jobbról előzzük szembe a világot, amikor is vadiúj légi cégünk nem éri be pusztán az áer és a légi közlekedési piac meghódításával – prémium élelmiszerek forgalmazásába szálltak be, továbbá a kultúra és a sport világában is “együttműködési megállapodásokat” kívánnak kötni, vagyis az én olvasatomban a jelek szerint akad még néhány, a futball feneketlen hordójába öntendő százmilliárd. Végezetül, csak mert filozofikus hangulatba ringattam magam, pár szót ejtünk a bensőnkben zajló változásokról, amin – mint egy nemrégiben lezajlott beszélgetés során kiderült – mindannyian átmegyünk életünk során. Egy politikusról esett szó akkor, pontosabban arról, honnan hová juthat el az ember, ha arra a szép hivatásra adja a fejét – opponensem ekkor említette meg, hogy bizony megérti ezeket a kitérőket és fordulatokat: például ő maga is érdeklődéssel néz vissza a fiatalemberre, aki húszéves korában volt. Önvizsgálódtam hát – igaz, én könnyen vagyok, hiszen az életem egy negyedszázada különféle újságlapokon és internetes oldalakon olvasható kiterítve: a mai adagért lapozni ajánlott. Úgy.

Hirdetés

* Telefonálgatni is szeret Ferenc pápa. 

Nem tudom, ki hogyan van vele: nekem a kezdetektől fogva nagy kedvencem az idén márciusban megválasztott argentin egyházfő. Egyik ámulatból a másikba esek intézkedéseit, megnyilatkozásait, tetteit látva: és azt se tartom túl nagy bajnak, hogy Ferenc pápa érintetlen a katolikus egyház körüli összes botrányban. Dacára “konzervatív” nézeteinek például a terhességmegszakítás, a fogamzásgátlás vagy az azonos neműek házassága kérdésében, minden megnyilatkozásából érződik a tolerancia, a szerénység és az alázat – példaadóan egyszerűen él, Buenos Airesben érsekként sem tartott autót, busszal járt, ha Rómába kellett utaznia, turistaosztályon repült. A gyengék, elesettek megsegítését tartja egyik legfontosabb feladatának, híveivel mindig, pápaként is rendkívül közvetlen, nyitott a spontán emberi kapcsolatokra – ez utóbbinak, gyanítom, egyedül testőrei örülnek mérsékelten. Tévedünk, ha azt gondolnánk, mindez csupán a politikusoknál megszokott pr-fogás: ha végignézzük a pápai életutat, bárkinek egyértelmű lesz, ő valóban ezek szerint a sarokpontok szerint élt és él, ha plébános, ha novíciusmester, ha bíboros volt. És a pápaság sem más neki: szolgálat és hivatás. Talán az sem véletlen, hogy II. János Pál emelte és nevezte ki bíborossá. Tetszett, amikor azt olvastam róla, hogy megválasztása után személyesen hívta fel kedvenc újságosát Buenos Aires-ben, hogy “egy időre” lemondja szokott újságait: most meg arról olvastam egy színes kis hírt, hogy telefonon hívott fel egy 19 éves padovai mérnökhallgatót, aki levélben fordult hozzá. Ferenc pápa “természetesen” tegezte Stefanót, logikus, hiszen, mint rámutatott, “Jézus és tanítványai is tegezték egymást” – majd a nyolc perces, kedélyes beszélgetés végén meg is áldotta a diákot. Jó kedvem lett ettől a sztoritól – ha ilyesmiket olvasok, valahogy mindig visszatér a hitem: még ha nem is hiszek benne igazán, hogy lehet normális helyet csinálni a világból, abban pár napig ismét bizakodom, hogy elviselhetőbbet igen. És egyszerűen csak lenyűgöz, ahogyan a pápa példát ad: és persze nem csak keresztényeknek, nem csak katolikusoknak – de emberségből, mindannyiunknak… ha hajlandóak vagyunk legalább két percre odafigyelni rá. Ferenc pápa nagyon sok tekintetben egyébként – nekem legalább úgy tűnik – erősen hasonlít kedvenc egyházi jellegű méltóságomra, őszentségére, a dalai lámára, akinek minden egyes megnyilatkozását lenyűgözve figyelem. Egyszer például egy gyógyíthatatlan beteg fiatalemberrel találkozott, természetesen az sem a sajtónak szóló jópofi reklámhakni volt: elképesztő volt nézni, ahogyan gyakorlatilag azonnal a beteg hullámhosszára hangolt, és a mindkét fél számára kínos sajnálkozás helyett erőt, hitet, méltóságot plántált bele, olyat, amit még a kamerán át is érezni lehetett. Fantasztikus, döbbenetes élmény volt: ahogyan nekem a nevetése is az, érzem, hogy gyógyít vele. Legutóbb például akkor kacagott bő egy percen át, amikor megkérdezték tőle, igaz-e, hogy Magyarországon, a Pilisben van a Föld szívcsakrája – aki akart, abból a gesztusból is igen sok mindent azonnal megérthetett…

* A Sólyom légiközlekedési vállalat szilvalekvárral és liszttel is foglalkozik. 

Magyarra fordítva: az eddig egy darab, igaz, annál szebben kifestett, Álmos vezérről elnevezett repülőgéppel rendelkező vállalat, amelynek jövőbeni szárnyalását a valósággal meglehetősen laza kapcsolatokat ápolgató magyar kormányon kívül elég kevesen hiszik, üzletrészt vásárolt a Sales One Kft-ben, amely élelmiszereket, méghozzá prémium kategóriás termékeket forgalmaz Magyarországon. Ez a remek cég, legalábbis a Sólyom minapi bejelentése szerint “elismert, dinamikus üzletemberekből áll” – nos, elég makacs ténykérdés, hogy jelenleg az egyik elismert üzletember “dinamizmusa korlátozott”, az index visszafogottan szép meghatározásával élve, azaz az illető nagy értékű adócsalás miatt előzetesben várja sorsa jobbra fordulását, a másik ügyvezető problematikusnak tűnő ügyei pedig csak nemrég csitultak el… Mindez egyébként szerintem csupán annyit jelent, hogy a cég imázsa tökéletesen fedi a kormány által támasztott követelményeket, és nyilvánvaló, hogy a menedzsment igen könnyen meg fogja érteni a legfelsőbb szintű elvárásokat. Ami a lisztet illeti, azzal persze, nem kérdés, egyenesen nemzeti kötelesség foglalkozni: fő légi bázisunk névadója nélkül egy lépést se érdemes tenni a szakmában – a szilvalekvár névváltoztatását (melyet haladéktalanul az alkot alaptörvény nyolcadik módosításába is bele kell foglalni) viszont mindenképpen javasolnám ez úton is: az elnevezés sajnálatosan emlékeztet egy korábbi titokminiszterre, akinek nevét legfeljebb a vádiratokban és/vagy ítéletekben jó olvasni, a szilva szó tehát a teljes betiltásig kerülendő, helyette, a – remélem, jól sejtem – most aktuális pásztoristvánvezérőrnagy szó javasolt. Mivel Fekete György és Kerényi Imre vizsgálatai szerint a korábbi Hull a (bocsánat, csak ismeretterjesztési céllal idézem utoljára) szilva a fáról kezdetű népdal ideológiai jellegű veszélyei viszonylag csekélyek, így ez a darab továbbra is a nemzet dalkincsének része maradhat, a Hull a pásztoristvánvezérőrnagy a fáról viszont prozódiailag nem teljesen kifogástalan, ezért az új szó kivételes esetekben rövidített formában is használható, így: pásztor. A szilvapálinka esetében a teljes változatot rendeli el használni a törvény, példával illusztrálom: “Induljunk a nemzeti kocsmába a Magyar Hírlap-félórára, polgártársak, s annak végeztével a kormányhivatal kontójára mindenki megihat egy féldeci rezsicsökkentett pásztoristvánvezérőrnagypálinkát.” Az új nemzeti nyelvtan értelmében az új szó egybeírandó. Ennyi kitérő után hadd mondjam még el, hogy az új légitársaság “számos céggel tervez együttműködési megállapodást kötni a sport és a kultúra területén is”: azaz a magyar pusztában újabb világítótorony, köznapiasabban fogalmazva pénzpumpa kiemelkedésére számíthatunk, amely egy még szebb jövőben a futballba, illetve a Nemzeti Kultúrakialakító, -meghatározó és Tetszésmegmondó Központ még olajozottabb működésébe sűrít majd pár száz milliárdot, ha jónak látjuk. És mi annak látjuk. Repülni, jó odsszal adom, soha nem fognak. Illetve egyszer mégis. Tudom.

* Az ember változik, hiszen így van ez rendjén.

Rendben, értem is, mondtam az ismerősömnek, akivel a múlt héten váltottunk pár szót – épp az ördög ügyvédjének eljátszásához volt kedve, én meg igyekeztem a tőlem telhető maximális odaadással, mosolyogva részt venni a játékában… szóval, értem, naná, én például szűk húsz kilóval lettem jelentőségteljesebb személyiség az érettségim óta, szóval ha valaki, hát én tudom, mennyit változunk… Ő természetesen nem ilyen földhözragadt jelenségekre gondolt: egy politikus pályáját magyarázta, nagyjából mindegy is, kiét, de ha már olyan nagyon kíváncsiak vagytok rá, hát nem titok, igen, az Övét. Hogy tehát nincs abban egy fikarcnyi gond se, ha valaki x év, de maximum egy emberöltő alatt eljut bizonyos magasztos elvektől egészen azok inverzéig, mondjuk úgy, napi tettekkel tagadja meg mindazt, amiért egykoron oly buzgón harcolt. Csak halkan mondom, hogy e napi dicsőséges tettek részemről zárójelbe, ha tetszik, szinte meg nem történtté teszik a múltat is – tudom, ez az én hülyeségem is, de nálam mind a mai napig létezik a Karinthy Frigyes által feltalált “kimutatkozás” fogalma, azaz hogy az embernek különféle okokból alkalmatlan sejtcsoportosulásoktól ünnepélyesen elköszönök magamban, és ők a jövőben nem vesznek részt a játékomban. A kimutatkozáshoz egyébiránt természetszerűleg nem szükséges a másik fél beleegyezése, én magam szoktam intézni az egész procedúrát, remekül működik, elárulom, és pompásan fokozza a belső békét. Az ember, ha úgy tartja helyesnek, kimutatkozhat korábbi ismerősöknek, országosan ismert vagy akár világhírű személyiségeknek, senkivel nem kell kiabálni, pörölni: csak kimutatkozol, és végeztél, az illető a világon sincs, slussz, egyszerű, mint a faék. De nem is ezt akartam mondani… szóval pályaív… mondja még az illető ismerős, érvelésként, hát mindenki egészen más lesz húsz, harminc vagy ötven év alatt, miért pont a politikus lenne kivétel… Hm… nem szeretnék az előtérbe tolakodni – de érdekes módon az a fura helyzet, hogy abban a szerencsés vagy szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy lassan huszonöt éve élek többé-kevésbé nyilvános életet: lelkes és értő olvasóim ennyi ideje kurkászhatják különféle minőségű irkák lapjain bánataimat, örömeimet, gondolataimat, ötleteimet, érthetnek egyet vagy vitázhatnak magukban velem, mi több, itt-ott, írásban vagy szóban akár közvetlenül is… Mármost ez a betűhalmaz számos helyen elérhető: természetesen itt, a neten igen sok minden található, de papír alapon egészen messzire vissza lehet böngészni. Érdekes dolgokat találni az archívumban: tavasszal például egy csokorra való jó régi dolgozatomat osztottuk meg ismét a közönséggel, és… szóval nagyon fura, de igazából nem csak hogy titokban kitépnem és elégetnem nem kellett azokat a szövegeket, de tán egy mondatot sem változtatnék rajtuk. Egyesek szerint voltam én ebben a negyedszázadban minden, amit csak el tudtok képzelni – többnyire sehol nincsenek már, vagy épp ők is végigbolyongták a spektrumot, mert élni kell – én meg valahogy egy centtel nem gondolok mást, többet/kevesebbet szabadságról, demokráciáról, hatalomról, az emberekről, jóról, rosszról, bűnről, erényről, barátságról, szerelemről, vagy épp rántott húsról meg kisfröccsről, mint huszonévesen. Félreértés ne essék: mindezzel csupán tényeket közlök, nem értékelek – nem különösebben izgat, hogy ki hová teszi ezt, nekem így jó, és ennyi. Alighanem csak az történik velem, ami a szüleimmel: akik ma, nyolcvaniksz évesen is ugyanolyanok, mint voltak, amióta csak az eszem tudom – végigjártak pár évtizedet néhány igen szerény, de nem túl törékeny/hajlékony elvet használva kapaszkodónak, és, elnézve őket, nem döntöttek rosszul, hogy így tették. Igaz, nem lett belőlük se nagy ember, se politikus, ahogy belőlem se: de mi így is jól vagyunk, köszönjük. Változatlanul: csak jelzem.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

9 komment

  1. Ferenc Nagy szerint:

    Napsütötte szép reggelt!
    “Hull a pásztoristvánvezérőrnagy a fáról” ettől a sz.lvás szófordulattól máris vigyorogni támadt kedvem, pedig a történet erre nem is ad okot.
    Viszont az Ferenc pápa cselekedetei inspirálóak és remélem sok ember kezdi majd így, önmagát adva a mai reggelt is!
    Köszönet a reggeli 7lövetért és kellemes napot mindenkinek!

  2. Hatlövet szerint:

    Tényleg hihetetlen amit Ferenc pápa tesz.
    Nem is tudom volt e egyáltalán olyan pápa aki nem költözött be a pápai rezidenciára.
    Ez meg a legújabb telefonbetyárkodása.

    http://index.hu/kulfold/2013/09/07/ferenc_papa_nem_szamit_hogy_meleg_vagy/

  3. ePresmájrém szerint:

    Egyházi fejnek lenni nem lehet egyszerű. Érdekes lehet odáig eljutni. Nekem néha gyanús. Hul itt minden a szilva a megy meg a cseresznye. A változás mindenkit érint csapongunk jobbra balra, mert állítólag ilyen az ember.

  4. rizsapista szerint:

    “… még ha nem is hiszek benne igazán, hogy lehet normális helyet csinálni a világból, abban pár napig ismét bizakodom, hogy elviselhetőbbet igen.”

    Mondtad volt: Sok mindenben egyet értünk. Gyönyörű példa!
    …flower…:)

  5. dirtydog77 szerint:

    Kár hogy nem Szilvia lekvár azt talán jobban be nyalnánk mint ezt és liszt ez nagyon durva erről ennyit.Ferenc pápa előtt le a kalappal ha nem marketing tényleg én ateista vagyok katonaként a világban egy párszor megjelenhetett volna a jóság ereje de nem jött,sajnos,meg a pokolban vannak a bajtársaik is ez van.Te az irományaid által halhatatlanná váltál.

  6. Csathó Gábor szerint:

    Micsoda?!Hogy halhatatlan lenne?!Hallatlan!!Viszont hallható és olvasható!És boldogan él,míg meg nem izé…

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


9 − = nyolc

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz