Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for szeptember, 2013

28 szeptember
12komment

Minden lomot a FŐKEFÉNEK!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (34 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvanhetedik kiadásában először megismerkedünk egy netes kalkulátor oldallal, ahol bárki könnyűszerrel kiszámolhatja, a világ gazdagabbik részéhez tartozik-e, avagy tényleg olyan szerencsétlen csóró, mint amilyennek érzi magát. Előre elárulhatom, az eredmény meglepő lesz – amennyiben nem politikusok és/vagy nagyvállalkozók vagyunk, nagyjából holtbiztosan az emberiség felső tíz százalékába fogunk esni: ténykérdés, hogy így is van, bármilyen fura. Az oldal célja egyébként, hogy rádöbbentse a látogatót, milyen mélységes szegénységben él a Föld lakóinak többsége, és támogatást szerezzen a legelesettebbeknek. Én azért kicsit összetettebbnek látom a problémát – mindjárt részletezünk. És ha már szegénység: bűncselekmény lesz a lomizás, azaz a lomtalanításkor kirakott cuccok válogatása/elvitele – az én ízlésem szerint ismét sikerült egy pompás központi rendelkezést hozni, remélem, az alkot alaptörvénybe is bekerül, mellesleg ha ettől nem oldódik meg minden gond, hát semmitől nem fog. Egyelőre két évet kaphat tehát a jövőben az, aki lopja a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. vagyonát: a hulladéktörvény értelmében ugyanis a kihelyezés pillanatában a tárgyak a cég tulajdonába mennek át. Szép, kerek, magyaros történet. Lezárult egy három, majdnem négy hónapon át zajló vitás ügyem egy hiperbunkó német céggel – a végén még a német fogyasztóvédelmet is bevontam, mondjuk azt, közepes eredménnyel: végül is visszakapom a pénzemet, szívem szerint mentem volna tovább is, de bevallom, kicsit már untam. Remélem, ti nem fogjátok a mai HL-t – Super Selection ezen a héten is odabent. Indulok. Tovább »»

Hirdetés
26 szeptember
11komment

Sofibá megteszi az első kilométereket… (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.97 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Sofibá komolyban, koncentráltan... bizony, ez így ment, sok-sok órán keresztül...

Sofibá komolyban, koncentráltan… bizony, ez így ment, sok-sok órán keresztül…

Alig pár hete történt: szinte még meg sem száradt a honi hivatalok olajozott működésének köszönhetően mindössze öt hét alatt elkészült jogosítványomon a hologram, amikor is (mint erről az első részben beszámoltam) egy szombat délután fontos hívást kaptam – a hívásban pedig felhívást egy röpke keringőre, másnapi indulással, Németországba, a Berlin-Düsseldorf viszonylaton. Táncpartneremként álombuszt, egy Mercedes Tourismót ajánlott fel kedvenc fuvarozási vállalatom feje, továbbá, mivel ekkora távra már több mint ajánlatos “négy kézben” menni, egy rutinos sofibát, Zolit, akivel szombat délután telefonon váltottam is pár szót: nem árultam zsákbamacskát, jobbnak láttam őszintén bevallani, hogy a busszal megtett kilométerek ügyében egyelőre nem keresett még a Guinness… cserébe viszont ékes szóval megígértem, igyekszem jó tanítványa lenni, és próbálok mindent elkövetni, hogy ne legyen sok gondja velem… Gondosan összecsomagoltam, csináltam magamnak pár ügyes kis szendvicset, aztán tíz óra körül bekucorodtam az ágyba, tekintettel arra, hogy Zolival reggel hat órára beszéltünk meg randit – a kilencszáz előtt tehát várt rám bő nyolcvan kilométer, így, figyelembe véve a Kék Villám brutális menettulajdonságait, a háromnegyed ötös indulást éreztem indokoltnak. Nem sok esélyt adtam rá, hogy sikerül ezen a példátlanul korai órán elaludnom, plusz a mindig jelentkező utazási lázam – ám szerencsére a tévében sikerült rálelnem valami politikai elemző műsorra, ez pedig nálam a legbiztosabb út az ideiglenes kómához. Negyed ötkor, ahogy ilyes esetekben mindig, magától felpattant a szemem, egy schnell zuhany az álom utolsó morzsáit is kimosta a szememből. Gyors beöltözés után átgondoltam, nem felejtek-e otthon valamit, és már vittem is lefelé hűséges matrózzsákomat és a laptopot az autóhoz. Öt óra ötvenkor pedig már a company bázisán, a hófehér Tourismo mellett paroláztam Zolival: kedves utasaim, kérjük, helyezkedjenek el a kocsi belsejében – indulnánk, ha lehet… Tovább »»

23 szeptember
9komment

Sofibá bekezd… (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Az egyik legbiztonságosabb típus: én nem ilyenre kaptam a megbízást

Az egyik legbiztonságosabb típus: én nem ilyenre kaptam a megbízást

Röpke, kiemelkedően eseménytelen életem során jól megfigyeltem már, hogy a legkomolyabb történések akkor következnek be, amikor a legkevésbé számítok rájuk. Példának okáért pár hete ücsörgök otthon egy álmos szombat délután, merő véletlenségből épp a kedvenc buszsofőrös játékommal játszom a gépen, azaz edzek, mint rendesen, annál a küldetésnél járok, amikor a „városi hatóságok” felkérnek (naná, hogy engem), vigyek már át a városszéli börtönből tizenkét zsiványt a bíróságra – na, egye fene, tűrhető gázsiért (bár erről nem esik szó, de sejthető) elfogadom a felkérést, pláne hogy a közlekedési szabályok nem vonatkoznak rám, a lényeg, hogy minél gyorsabban ott legyek, és kövessem minél szorosabban a kísérő helikoptert… na, pont a híd után nyomatom be a szűk jobbosba hűséges háromtengelyesemet, amikor megszólal a telefonom… Francba… Nem a városi hatóságok, kétségtelen… de… tíz másodpercen belül kiderül, felkérésem jött, az első komoly… „Németországba kéne menni, holnap reggel indulnál, hetedikéig, a Tourismóval, négy kézben, egy kollégával…” – mondja kedvenc buszos cégem főnöke, a többit már nem is nagyon hallom, úristen, Mercedes Tourismo, Németország, én, holnap reggel… Valahogyan még elhebegem, hogy kis időt kérek, hogy megnézzem, lenne-e valami egyéb dolgom, aztán úgy-ahogy elköszönök, lenyomom a telefont, és pihegek. A rabok türelmetlenül várják, hogy vigyem már őket tovább, de eszem ágában sincs – alapjáraton dohog a játékbusz. Tovább »»

21 szeptember
8komment

Lökők, gurítók, kutyák, bevándorlók az illegalitásban

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvanhatodik kiadásában kezdésképpen egy külföldi tanulmány riasztó adatait teszem közzé vázlatosan: hiszitek vagy sem, a kidobott, bármilyen okból a hulladékba kerülő élelmiszer az Föld egyik legkomolyabb szennyezőforrása – félbehagyott szendvicseink, tányéron hagyott maradékunk valósággal gyilkolja a környezetet. A világon megtermelt élelmiszer egyharmada landol a szemétben: az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátása terén a rothadó ételmaradék harmadik a világranglistán, közvetlenül Kína és az Egyesült Államok kibocsátása után következik. Szerintem izgalmas tények találhatók a HL kezdő darabjában: a magam részéről, tiszta lelkiismerettel írhatom le, ártatlan vagyok, utánam ugyanis étel a legritkább esetben marad. A folytatásban kedvenc magyarországi politikai szerveződésem, a Kétfarkú Kutya Párt következik, akiket ismét elmeszelt a bíróság, azaz számomra minden jel szerint a jövőre esedékes választásokon se lesz értelmes alternatíva – merthogy igen, azt gondolom, ebben a szánalmas, jóvátehetetlenül és kibogozhatatlanul egymásba gabalyodott gittegylet-közegben egyedül egy viccpárt jelenthetne komoly választási lehetőséget. És ez a szédületes tempó alighanem a Kutyával is elég lazán tartható lenne, lopni ők is tudnak, de legalábbis megtanulhatnának, ráadásul kevesebben vannak, és közben még tűrhetően szórakozhatnánk is. De hát itt viccpártot nem lehet bejegyezni: legalábbis újat. Érthető – a meglévők nem tűrik a konkurenciát. A végére pedig egy kis hazai csemege: egy barátom, aki történetesen egy európai uniós állam polgára, de évtizedek óta itt is, ott is feltűnik, mi több, egy lakása is van a városban, úgy gondolta, a jövőben itt tölt majd több időt – a pontos okait nem ismerem, gondolom, kalandvágyból. Bement a hivatalba, hogy egyelőre ideiglenesen bejelentkezzen: ez, tapasztalatból mondom, Ausztriában kerek három perc – hogy itt mi a teendő, nos, erről is beszámolok beljebb. Tovább »»

14 szeptember
14komment

Kicsi a pizzafutár, de gyors

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvanötödik kiadásában kezdésképpen egy voronyezsi úriember nyújt némi (lelki) vigaszt azoknak, akik szívesen törnének borsot bankok orra alá. Kivételesen a befőtt rakta el a nagymamát: a neve elhallgatását kérő orosz férfi ugyanis simán átírta a részére megküldött banki szerződés apróbetűs részét, finoman szólva is magának kedvezve, majd szépen aláírta a kontraktust. A bank nem ellenőrizte a visszaküldött példányt, ezzel el is fogadta a szerződést – a férfi most beperelte őket, s minden esélye megvan rá, hogy 160 millió forintnyi rubelt kasszírozzon… A traffipaxokról is ejtünk pár szót: még az év elején jelentette be a Belügyminisztérium több száz fix és telepített berendezés megvásárlását – a tervezett 525 készülékből ez idáig százhatvan közbeszerzési eljárásának kiírása történt meg, de ne legyenek kétségeink, 2015 márciusára az összeset üzembe helyezik, tudta meg a hvg. Az összességében 12 milliárd forintba kerülő traffipaxok nyilván elég hamar visszahozzák az árukat – a kérdés csak az, valóban vezető baleseti ok-e a gyorshajtás: a rendőrség ugyanis hagyományosan ezzel indokolja a lassan mindenhol megjelenő sebességmérők bevetését. Egy most napvilágot látott statisztika azt mutatja, a gyorshajtás nem a fő mumus – a traffipaxok viszont stabil bevételt jelentenek. Végül elárulom, igen, igen, valóban engem láthattok itt-ott elsuhanni egy kis robogón, aminek egy méretes alumínium doboz van az ülése mögé szerelve – idős koromra fiatalos szakmára váltottam, s üres napjaimon egy kis pizzafutárkodással töltöm az időt: az első tapasztalatokról első kézből számolok be itt, szokás szerint a hajtás után. Tovább »»

07 szeptember
9komment

Hullaszilva: a lisztben repülés titkai

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvannegyedik kiadásában Ferenc pápát idézzük meg néhány sorban, aki, bevallom, hibátlan produkciót mutat be: legutóbb telefonon áldott meg egy diákot, akivel össze is tegeződött. Szerintem az az igazán nagyszerű a katolikus egyház új vezetőjében, hogy egyre inkább elhiszem neki: dél-amerikai temperamentummal simán csak önmagát adja, minden különösebb faxni nélkül. Egyre érdekesebb gyűrűket vet a magyar közélet hínárosában a Sólyom névre keresztelt légi cirkusz és artistaképző: ismét jobbról előzzük szembe a világot, amikor is vadiúj légi cégünk nem éri be pusztán az áer és a légi közlekedési piac meghódításával – prémium élelmiszerek forgalmazásába szálltak be, továbbá a kultúra és a sport világában is “együttműködési megállapodásokat” kívánnak kötni, vagyis az én olvasatomban a jelek szerint akad még néhány, a futball feneketlen hordójába öntendő százmilliárd. Végezetül, csak mert filozofikus hangulatba ringattam magam, pár szót ejtünk a bensőnkben zajló változásokról, amin – mint egy nemrégiben lezajlott beszélgetés során kiderült – mindannyian átmegyünk életünk során. Egy politikusról esett szó akkor, pontosabban arról, honnan hová juthat el az ember, ha arra a szép hivatásra adja a fejét – opponensem ekkor említette meg, hogy bizony megérti ezeket a kitérőket és fordulatokat: például ő maga is érdeklődéssel néz vissza a fiatalemberre, aki húszéves korában volt. Önvizsgálódtam hát – igaz, én könnyen vagyok, hiszen az életem egy negyedszázada különféle újságlapokon és internetes oldalakon olvasható kiterítve: a mai adagért lapozni ajánlott. Úgy. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz