Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


24 augusztus
6komment

Bartók Béla: Rogán népi táncok

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvankettedik kiadásában egy erkélyéről rendszeresen kihamuzó, csikket pöckölgető bajor nő lesz a vendégünk, akit tevékenységéért 3000 euróval jutalmazott a megfelelő hatóság. Ugyanitt  emlékeznék meg arról a kedves dunaújvárosi állampolgárról, akinek ugyanez a szenvedélye, s akinek tavaly sikerült a nagyjából hatodikról egyenest a motorom ülésére pöccinteni az izzó csikket – nem, még mindig nem tettem le róla, hogy egyszer akkurátusan megbeszélem vele mindezt. Nem tekinthetünk el attól a beszédes hírtől sem, amely tudtul adta: a székesfehérvári kihelyezett kormányülés előtt egy helyi vonószenekar szórakoztatta nagyjainkat – egyebek mellett Bartók Román népi táncok című remekét játszották, a helyi műsorközlő azonban Népi táncok-ra kurtította a mű címét, méghozzá azért, mert az önkormányzat “nem akarta vállalni egy esetleges diplomáciai botrány kirobbanását”. Pfff… fontosságunk teljes tudatában… Néha szívesen reménykednék abban, hogy elértük a Mariana-árok legalját, de voltam már így néhányszor, és sajnos pontosan tudom, lesz még ennél is lejjebb… Végül néhány szó a vasműről, amire legújabban, néhány 180 fokos kanyarka után úgy fest, vételi ajánlatot tesz a kormány – de ha netán a kapitalista oligarchák nem adnák, minimum az biztos, majd segítséget nyújtanak az 1500 elbocsátott dolgozónak: lesz például kihelyezett munkaügyi központos iroda a gyárban, így a dolgozóknak nem kell több száz métert gyalogolniuk, ja, és jogi segítséget is kapnak. Kívánhat-e ember többet? Ugye hogy nem… Hát akkor gyerünk, lányok-srácok, pöccintsétek ki az erkélyen a csikket, és kezdjük a mai szeánszot…

Hirdetés

* Háromezer euróra büntettek egy bajor nőt, aki rendszeresen az erkélyén dohányzott. 

Természetesen nem a dohányzás miatt kell fizetnie – az egyelőre még Magyarországon sincs (teljesen) betiltva: a hölgy akkor járt el helytelenül, amikor lehamuzott az erkélyről, mi több, a csikkeket is lazán kipöckölte. Induljunk talán onnan, hogy felfogni nem bírom, hogyan lehet valaki ekkora paréj: ahogyan nyilván ti is, én is pont ezerszer látom, amikor az emberek, nem ritkán egy méterre az utcai hamutartótól lenyűgöző röppályán hajítják el a cigarettavéget – mert az nyilván majd elpárolog, magától felkapaszkodik a hamutartóba, ha pedig mégsem, hát előbb-utóbb majd érkezik a szakember, aki a legjobban ért a csikkek összeszedéséhez, mi több, érzéki örömöt okoz neki, ha találhat pár dekket – a pöcis illető ráadásul láthatóan nem kíván belefolyni más dolgába, beleártani magát efféle alantas ügyekbe. Mi pedig természetesen nem szólunk neki egy árva szót se, sőt, lehetőleg oda se nézünk, hiszen soha nem tudhatjuk, mikor kapunk két egyformát átgondolatlan beleugatásért. És ugyanígy csendben maradunk, ha történetesen a szomszédunkban él valami hasonló gigatapló – félreértés ne essék, tökéletesen megértem, ha valaki nem akar magának plusz gondot: sajnos fura lenne, ha azzal hívnánk a rendőrséget, hogy valaki lehamuzott az erkélyéről… Hát ez egy manósapkányit máshogyan van Európa boldogtalanabb felén: az egyik alsó lakó 2011-ben már simán bíróság elé citálta a pöckölgető nőt, ahol végül abban állapodtak meg, hogy a dohányos nő rákap a hamutartó használatára is, máskülönben száz eurót fizet minden kidobott csikkért. Ennyiért én is elstrigulázgattam volna – nos, az alsó lakó rövidesen ötvenhat alkalmat jegyzett fel, a bíróság tanúk meghallgatása után harmincat fogadott el, és megítélte a kitartó/szenvedő félnek a háromezer eurót. Én viszont itt élek: tehát pontosan tudom, még ha bizonyítani tudnám is, hogy az a messziről is kellőképpen ellenszenves, hatodik emeleti, lényegében folyamatosan dohányzó pacák dobta ki az erkélyről azt a csikket, ami csodásan beleégett a motorom hátsó ülésébe, miközben békésen odabent ebédeltem a Corsóban, akkor se mennék semmire – leszámítva, hogy a lovagiasság magyaros szabályai szerint egy adandó alkalommal adhatnék neki valami sötét sarokban húsz pofont ököllel, amitől pár percre kétségkívül elöntene némi jó érzés, viszont közvetlenül utána lecsuknának másfél évre… Úgyhogy egyelőre marad minden a régiben: igazi kőparasztnak lenni továbbra is csak máshol drága mulatság – itthon ingyen, bérmentve és büntetlenül lehetsz bármi…

* Kihagyták a “román” szót egy Bartók-mű címéből a felkonferáláskor Székesfehérváron.

Nem is tudom, mikor kezdődött pontosan: mondjuk hogy úgy húsz éve gondolom időről időre, többé-kevésbé naponta, hogy ennél lejjebb már tényleg nem lehet süllyedni – aztán a mélypontnak hitt szerda után jön a csütörtök egy újabb hihetetlen hírrel, és én kénytelen vagyok belátni, hogy bőségesen van még vissza a lejtőből… Megosztom veletek a mostanit – a rutin viszont azt mondatja velem, hogy jövő szombaton se fogom izgatottan rágni a billentyűzet szélét, mit is írjak… Székesfehérváron tartott kihelyezett ülést a kormány – megfigyeléseim szerint ezek ilyen látványpékség-szeánszok: a miniszterelnök nem éri be a rutinválaszokkal, visszakérdez, élénken érdeklődik, keményen utasít… Ne értsétek félre, nem tiszteletlen szeretnék lenni, de nekem kicsit mindig olyan érzésem van ezeket a műsorokat elnézve, mint amikor az egyik barátomnál ülünk a teraszon, és Valér, a mérsékelt testfelépítésű, erősen vegyes vágott kiskutya minden egyes szöcskét/molylepkét külön kerget ki a kertből, és ha bármilyen emlős élőlény lépi át a megyehatárt, habzó szájjal, üvöltve követi valós vagy elképzelt mozgását, s tartja távol élete kockáztatásával is. Minden halált megvető mozdulat/hangjelzés után felénk néz, és figyeli, mind láttuk-e erőfeszítéseit, főképpen is kenyéradó gazdája – s mert Valér egész pofija igen kifejező, látszik, azt kell jól megértenünk a műsorból, hogy ő minden kis jutalomfalatért, tál kajáért megdolgozik, jobbat, hasznosabbat, alkalmasabbat, hűségesebbet közel s távol nem találhatnánk, ha még úgy keresnők is… Na mindegy: kihelyezett kormányülés Fejér megye székhelyén, a svédasztal előtt kultúrműsor, a gyomorterhelés előtt táp a cizellált léleknek, mert anélkül ezek közismerten élni nem tudnak – mit csináljanak, megvadulnak egy jó Wass-operától, frakcióülések előtt egymásnak fütyörészik az örökzöld Csók István-menüetteket… Bartók… hát… mondjuk eleve határeset… ugye nem volt ügyetlen komponista, tagadhatatlan, no de hogy megfelelő lett volna a munkásságának nemzeti beltartalma, hát ez minimum vitatható, nem beszélve a gyanús kozmopolitizmusáról, New York-i elhunyásáról, továbbá hogy a nem éppen baráti szomszéd népek dalaiból is sajnálatos bőséggel merített… A Bartók Béla utak, utcák, intézmények neve, egye fene, egyelőre maradhat, de… a fazon nem az igazi, na… Külön szerencsétlen körülmény mármost, hogy na mit is játszana az a fránya fehérvári vonószenekar – a Román népi táncokat… ujujuj… leizzad a komplett városvezetés, “Tyű, román, gyerekek… még csak az kéne… most, amikor Tusnád miatt megy a balhé… még jó, hogy átnéztük, mi lesz műsoron, látod, Zoli, mindig mondom, mindenről tudjunk… Julika, ezt a románt be ne mondja, elég lesz annyi, hogy Bartók: Népi táncok, vagy Táncok, ahogy akarja, nekem nyóc…” És el ne felejtsem, mi az indok? A városvezetés nem akart “diplomáciai botrányt”… Ja, egérke a hídon dübörög, hadat üzen Amerikának, botrányt kelt… De hát tényleg… szóval… ti elhiszitek, hogy ez itt lehetséges??? Mondjuk Ferihegy óta tudom, vannak kicsike bajok itt-ott a fejekben, de el tudhatunk képzelni ettől kezdve bármit, ami itt lehetetlen? Én nem: kíváncsian várom, milyen határozatokat hoznak mindenek urai a következő kihelyezetteken Bartók Béla, Románia, Európa, a világ, netán a világegyetem dolgairól…

* Ezerötszáz embert bocsát el az ISD Dunaferr.

Vagy ugyanennyit vesz fel a mostani állományhoz az állam által hamarosan visszavásárolt vasmű mondjuk októberben. Ebben a pillanatban semmit nem lehet tudni – az azért mutatja a helyzet komolyságát, hogy hétfőn délelőtt Dunaújvárosban a gazdasági miniszter újságírói kérdésre elmondta, “a visszavásárlás nem cél”, ellentétben a munkahelyek védelmével és újak teremtésével, mint, azt hiszem, egyetértünk, jól láthatjuk. Ezen axióma szellemében aztán, a már említett románmentes kormányülés után, estére kiderült, a kormány még ezen a héten vételi ajánlatot tesz a Dunaferr megszerzése érdekében a tulajdonosoknak. Nincs ebben semmi különös, ne bámészkodjunk, polgártársak: ahogyan a barátom szokta mondani, “Én szavam, én vonom vissza…” – mellesleg volt ebben valószínűleg egy… khm… na… mondjam talán úgy, felsőbb akarat, mint például az IMF-hitel expressz sebességű visszafizetésekor az emlékezetes “A Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) korábban felvett kölcsön végtörlesztésére utasította Orbán Viktor miniszterelnök Varga Mihály nemzetgazdasági minisztert” szalagcím, került, amibe került, két perc hírnév mindenkinek jár, lényeg, hogy ugye hogy megint igazam lett, hogy igazam lett, nesztek, csökkent az államadósság. Tíz percre. Tizenpármilliárd forintért. Gyerekség, valóban. Szóra se. Easy come, easy go. Tiétek az ország, nektek építjük, ti meg nekünk nőttök nagyra, szentjeink… Ajánlat lesz tehát téve, már ha minden igaz – természetesen korábbról tudjuk, hogy a tulajdonosnak esze ágában sincs eladni a gyárat, de persze ki tudja… hátha valami csomagban, valahogyan, valami rejtélyes, számunkra nem tudható katyvasz keretében visszaszerezhetjük, mint mondjuk a MOL-t, apróért, szintén az oroszoktól, és de mennyire jó is az, hogy végre már a miénk, mert ugye tényleg egészen máshogyan négyszáznegyven a benzin, ha tudjuk, hogy nemzeti zsebbe megy belőle az a háromszázvalamennyi adótartalom, azaz jó honfitársaink költik el újabb jó célokra, nem gonosz idegenek viszik ki idegesítő külhonba ugye továbbzsírosodási célzattal. No de ne legyünk negatív szelleműek, tételezzük inkább fel, gondos kormányunknak hála, valahogyan mégis visszavétetik a vasmű, a jó hírről, még az is megeshet, nem sms-ben értesülnek a legilletékesebbek, és szépen mehet minden tovább, változatlanul, mint 2004 előtt. Igaz, ki kell majd mondjuk, sőt, gyorsan törvénybe kell iktassuk, hogy az acéliparban nincs is válság; hogy hiszen épül itt, közel s távolabb egy nagy csomó minden, amihez sok-sok millió tonna vas kell, épp tőlünk, nem mástól; hogy Kína nem is létezik, és pláne nincsenek benne a kohók, amik nagyjából korlátlan mennyiséget tudnak előállítani lényegében díjmentesen… Mellesleg pedig amúgy is csak 2014-ig kell kihúzni valahogy ezekkel a mantrákkal meg a többivel – ha ugyanis megvolt a választás, utána tök mindegy lesz. Vagy ezért, vagy azért.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

6 komment

  1. mákdaráló szerint:

    Jelenleg van egy csöpnyi erkölcsi és szellemi válság az országban, de remélhetőleg a következő látvány kormányűlésen kimondják hogy nincs is, és kezdődhet az állami vasmű létszámának növelése a régi sikeres 12 000 re a tisztatság kedvéért csak hatalmra szavazókkal.

  2. Tüske Hajnalka szerint:

    Mielőtt végigolvasnám, valami hasonlót mondtam pár nappal ezelőtt a fiamnak. Tuti beljebb lesz az 1500 kirúgott dolgozó egy újabb hivatallal…

  3. Tüske Hajnalka szerint:

    A gép automatikusan olvasta, én pedig nem vagyok bolond, bolond, h mindent 2x mondjak, 2x mondjak…

  4. Hatlövet szerint:

    Én azért a helyedben újrabőröztettem volna azt a Gold Wing ülést azzal a hatodik emeleti erkélyes fazonnal.
    Most még csak Bartók egyik művét nevezték át, lassan Szörényi is így fog járni ha így folytatja.
    A Dunaferr esetében szerintem csak a jó isten tudná mi a helyes megoldás.

  5. Veszprémi Magdolna szerint:

    Az erkélyről csikket pöckölő lakóról, sajnos ez nem ritka a városban. Sőt, olyan is van, hogy a szemetet dobálja ki a 8. emeletről a szemetes lapátról. Amíg az emberek mentalitása nem változik nagyot, addig ez a város koszos és szemetes marad. Persze azért nem felejteném ki a céget sem, aki a szemetet szedi. Nem akarom a nevét kiírni, hiszen mindenki tudja!
    A Dunaferről annyit, hogy szerintem nem lett volna szabad eladni, de ez már mindegy. Hogy mi lenne a legjobb, megmondani nem tudom és azt sem, hogy van-e valaki, aki tudja. Senki látja belülről, csak a tulajdonos, aki meg úgy alakítja a dolgokat, ahogyan neki jó. Egy valamit gondolok, hogy annyira nem lehet ráfizetéses, mert akkor már régen itt hagyták volna a fenébe.

  6. Kacago Vidor szerint:

    Megtörtént eset, – a pedagógia legmagasabb foka…
    Egykori kollégám L. Géza, b. nejével sétált egy Balaton parti településen. Velük szemben közlekedett két vidám “fiatal”. Az egyik egy csikket az úttest felé pöckölt, amely a véletlenül egy autón landolt, parázzsal lefelé megállt az ablaktörlő gumilapátján, ami ugye, nagyon vicces. Ezen aztán éktelen röhögésben törtek ki…, pechükre, mert kollégámnak éppen kézre esett a tettes, és teljes erővel, akkora pofont kevert le neki, hogy a “gyerek” s.ggre esett.
    Nagy kár, hogy Géza nincs ott minden csikk hajigálónál…

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


7 − egy =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz