Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


03 augusztus
17komment

Özv. Ring néni, a lottóügynök

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvenkilencedik kiadásában először egy fergeteges hír – hosszú évek szívós (mármint, legyünk pontosak, mi hosszú évek óta folyamatosan szívunk) munkájának köszönhetően sikerült tovább küzdenünk magunkat lefelé: az egy főre jutó nemzeti jövedelem tekintetében Albániával, Namíbiával, Türkmenisztánnal kerültünk egy truppba. De vajon jobb hely lehet-e Magyarország Albániánál? Húszegynéhány éve erre a kérdésre elég egyértelműen tudtam volna válaszolni, ma – különös tekintettel arra, hogy maga Czinege Marika évek óta ott él, és így hallok ezt-azt – nem lennék benne ennyire biztos. Emlékezzünk régiekről… magunkról… mondjuk a húszpár évvel ezelőtti magunkról… Nem vitték el a lottóötöst, ha jól saccolok, lassan kétmilliárd froncsiért megy a tülekedés – naná, hogy én sem vagyok kivétel, már nem is tudom, hány éve játszom a nagymama számaival, amiket sajnos el sem tudok felejteni, mert nagymama születési éve, apué, anyué és a két bátyámé: én nem vagyok sehol, kiskoromban ugyanis még nem létezett a hatos lottó… De adjunk-e a közkeletű összeesküvés-elméletre, azaz érdemes-e csalni a lottón, ha állam vagy, és egyéb érdekes kérdések, plusz egy sor Casanova – na ő hogy jön ide? Végül egy kis Proust, pontosabban az én személyes kis madeleine-süteményem, a csavart stangli az egyik boltban – egy kis emlékezés, és a rovat tizenkét éves fennállása óta első ízben csipetnyi értetlenség a HL privát szekciójában: csavarjunk beljebb, fele- és egész barátaim…

Hirdetés

* Albániával, Namíbiával, Türkmenisztánnal kerültünk egy csoportba.

Legalábbis az egy főre jutó nemzeti jövedelem (GNI) tekintetében, ami egyébiránt azt mutatja meg, hogy az ország állampolgárai mennyi jövedelmet termeltek akár külföldön, akár belföldön, nem megyek bele mélyebben, a GDP-ből származtatott mutató… Mindegy, tudom, úgysem igaz, nem is így van, az egész iskolában mi vagyunk a legjobbak, csak pikkel ránk a fizikatanár, és képtelen felfogni, hogy egy egészen új rendszert dolgoztunk ki és találtunk fel, és ennek alapján írjuk az összes dolgozatot. Egyesre. A szemétláda. Ti egyébként emlékeztek még? Az elképesztő izgalomra, amikor pár nap, és nagyjából a semmi súlya alatt megroppant az a rendszer, amit atombiztosnak, törhetetlennek hittünk? Amikor kinyílt a határ, amikor rájöttünk, hogy totál szabadok vagyunk, pedig a lelkünk mélyén már beletörődtünk, falak mögött kell végigélnünk egy életet? Ti emlékeztek még mondjuk a csillogó szemű, okos, lenyűgöző személyiségű Deutsch Tamásra? Vagy a szúrós szemű, felszegett fejű, ostorcsapás-mondatokkal az elnyomókra sújtó Orbán Viktorra? Ti emlékeztek még a szamizdatra? Krassó Györgyre, a Magyar Október Pártra? A xeroxozó föld alattiakra, Fodorra, Kőszegre, Demszkyre? Ti emlékeztek még, milyen volt kézbe venni egy konspiratíve hozzád jutott Konrádot vagy egy Eörsit? Ti emlékeztek egy éllovas országra, akit az egész nyugat ajnározott? És a lesajnáló félmosolyunkra, amikor szegény Romániáról, Bulgáriáról, Szlovákiáról, pláne Albániáról esett szó? A kullogókról, akik ráérő idejükben minket irigyeltek. Ti emlékeztek, mennyire hittük, hogy mi leszünk majd a kis keleti Ausztria, tüchtig, jómódú, kellemes klímájú ország? És arra emlékszik-e valaki, pontosan mikor kezdtünk eltérni a jó iránytól? Hogy mikor kezdték barom politikusok egymásra uszítani ezt az országot, elhintve minden olyan magot, amit felcsipegetve szépen meg is bolondult pár millió magyar? És… ti látjátok, mi lett, mit csináltak belőlünk ezek húszegynéhány év alatt? Ti érzitek, hová jutottunk mostanra, mi több, mert ez sem elég, merre készülnek tovább hurcibálni minket, akarjuk vagy sem, egál? Ti halljátok-olvassátok, mi megy a híradóban, elhiszitek, hogy negyven évvel később megint kell a termelési riport, amiben lelkes hangú mikrofonállványok elmagyarázzák, hogy nekünk most tulajdonképpen jó, és élénk színekkel bemutatnak egy élő, hús-vér Kovács Jánost, akinek, a szemedbe mondja, még életében nem jött be ennyire? Ti látjátok a nyálas képű törleszkedőket, a megfelelés lázában égő túlteljesítőket, a félelemtől becsináltakat, a felkapaszkodott, semmire nem való szorgos/tehetségtelen senkiháziak tömegét, akik kimondhatatlanul élvezik, hogy most két pofára zabálhatják a fogadásokon a díszített szendót, hogy a nagy emberek néha rájuk néznek, vagy dobnak egy mócsingot és kétezret vagy kétmilliárdot, polctól függően; hogy most ők is utasíthatnak, meghatározhatnak, kijelölhetnek, el- és megítélhetnek, dönthetnek élet és halál fölött? Albániával vagyunk egy csoportban, gyerekek, és ez még csak nem is nekünk kínosabb… mellesleg az egyik hatalmas különbség a sok közül, hogy nekik csak volt Enver Hodzsájuk. Nem pedig lett.

* Múlt héten se vitték el a lottóötöst.

Rajtam, ezt már számtalanszor elmondtam, semmit nem fogtok észrevenni. Rezzenéstelen arccal fogom tovább élni azt a nagystílű, könyörtelen arszlán-aranyifjú életet, amit évek óta, és most is folytatok – azaz hogy kétnaponta betérek a boltba, és, kerül, amibe kerül, megvásárolok három banánt, egy Túró Rudit, egy lekváros fánkot és egy hatos ásványvizet; továbbá három hetente ötezerért tankolok a Kék Villámba, és mindezeken felül az összes sárga csekket buzgón hordom a postára. A lottójátékot jó néhány évszázada Itáliában, egészen pontosan Génuában találták fel, aztán gyorsan népszerű lett az egész világon – franciaországi elterjesztésében-bevezetésében maga Casanova mester is jeleskedett, s jó pár százezer livre jövedelemre tett szert némi ügyes kavargatással… Nálunk 1957-ben, a hatodik játékhéten vitték el az első ötöst: egy bizonyos özvegy Ring Sándorné robbantott bankot, 855 ezer forintos kasszával. Ring néni a családtagjai életkorát játszotta meg, és ezzel divatba is hozta ezt a fajta játékstílust: hogy mást ne mondjak, a nagymamám is így sodródott erre a veszélyes területre, s költött attól kezdve minden héten 3.30-at – mert ugye ezt a figurát nem lehet abbahagyni, ezeket a számokat ugyanis nem felejtheted el soha, és gyomorgörcsökben fetrengve rettegsz, ha valamiért kihagysz egy hetet… mert ha netán épp azon húzzák ki a számaidat, villámcsapás, és véged. Meggyőződésem tehát, hogy özv. Ring Sándorné a lottóigazgatóság beépített ügynöke volt, aki jó pénzért vállalta a szerepet, s ezzel örök rabigába kényszerítette az olyan szerencsétleneket, mint például én, aki továbbvittem a nagymama tuti öt befutóját – az csak hab a tortán, hogy a bátyám, ha jól tudom, ugyanezekkel a számokkal szenved, de mondjuk ez lesz a legkisebb bajunk, ha végre kihúzzák már egyszer, amit kell. Csak hát, ugye, csalnak. Ez a közkeletű feltételezés, tekintve, hogy a bevételi oldalon az állam áll (csak a múlt héten, csak ötös- és hatoslottóból több mint 21 milliárd forint folyt be a kasszába), abszolút helytálló is lenne – ha az ország érdeke itt is megkívánná, itt is csalnának, de ez a szakterület az, ahol nem szükséges kívülről belenyúlni a történésekbe, anélkül is pompásan dől a lé: az ötös esélye ugyanis 1 a 43 949 268-hoz. Azaz, ha tutira akarunk menni, perpill 9 milliárd 888 millió 585 ezer 300 forintot kell lepengetnünk a Dózsa György úti lottériában, s akkor biztosan a miénk a kétmilliárd. Feltéve persze, hogy sikerül egy teljes héten át másodpercenként 72 darabot kitölteni – azért abban egy kissé elzsibbadhat a csukló… Mindenesetre buzgón tovább fizetem a reménykedési adót – és ne feledjétek, akkor érdemes leginkább gyanakodni, ha nem láttok rajtam semmi feltűnőt…

* A csavart stangliban újjászületett a hetvenes évek vajas kiflije.

Van egy olyan mozgalom a Barátságiskola boltban, hogy a pékrészlegbe bejön a hónap terméke. Legjobban utálom ezt. Miért is? Mert elkezdik sütni, én elkezdem zabálni, van közte tűrhető számú jó cucc, rákattanok, aztán eltelik a hónap, és vele a hónap terméke – és akármilyen népszerű volt, akármennyire elvittek belőle egymilliót ezer forintos áron, soha az életben többet nem látjuk (fontos frissítés, a HL megírását követő napon váratlanul visszahozták a mini fonott kalácsot – tégla van közöttünk, Béláim…), ahogy én képzelem, a mini fonott kalács vagy a kolbászos kis pizza feltalálójával tésztába sütve megetetik a tervrajzokat és a receptúrát, aztán nagyot sóhajt, térdig belelép a friss betonkockába, a daru pedig kíméletesen a nagy folyó fölé viszi és elengedi. Lehet persze, hogy ki van ez találva vásárló-lélektanilag, tudom is én: mondjuk valami titkos pszicho-intézetükben kikísérletezték, hogy az ilyen fájdalmas elvonások bennem nem csupán azt a mérsékelten szép mondatot generálják, amelyben a bolt teljes felső vezetésének édesanyáiról feltételezem fejben, hogy anyagiak, méghozzá néhány fémpénz fejében válogatott erkölcstelenségekre hajlandók bárkivel – nem… sokkal inkább valamiért visszajáróvá tesz a sok betöltetlen vágyódás, a lelkem mélyén folyton abban reménykedem, hátha ma végre ott lesz a polc jobb sarkában a mini fonott kalács vagy a medvehagymás buci, mint rég… De soha nincs ott – oh, mondd, miért… Itt van most a csavart stangli: arra egészen konkrét ok miatt sodródtam rá az elmúlt pár hétben. Nyilván maguk a készítők sem tudják, hogyan, de tény: a tésztájával sikerült tökéletesen megvalósítani a hetvenes évek vajas kiflijének klónját. Amikor először haraptam bele a tejfölbe mártott css-ba, a szemem majd kiugrott, annyira intenzív volt az időutazás… Mindehhez persze tudni szükséges, hogy a hetvenes évek elején a vakációim néhány napját anyunál töltöttem, bent, a főiskolán. Nem haszontalanságokkal, elmondhatom: 1972 nyarán ott írtam meg például írógéppel A sámánok eredete című, máig helytálló, tudományos űrt betöltő alapművemet, s ott, a kis asztalnál készítettem el számos olyan stílusteremtő filctollrajzot, amelyek, remélem, egy értőbb-érzőbb korban megbolygatják még a műkincspiacot. Minden reggel átmehettem a piactér legendás tejivójába, ahol a legenda szerint a város legfrissebb pékáruját lehetett kapni – vettem egy tejfölt, két vajas kiflit, meg egy kakaót, majd az irodában szép komótosan, szertartásosan elfogyasztottam mindent… Aztán bezárt a piactéri tejivó, én leszoktam a reggeliről, és hosszú évtizedekre elfelejtettem azt a zseniális vajaskifli-ízt: mígnem három hete bejött a hónap terméke a Barátságiskolában… Azóta minden nap betolok egy pompás stanglit, lehetőleg tejföl és kakaó kíséretében és behunyt szemmel retrózok – oké, hagyjuk, múlt idő: augusztus van, ennek az akciónak is vége, állhatok vissza a sima, emlékmentes zsemlére…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (37 lövet, átlagosan: 6.84 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

17 komment

  1. régi "barátnéd" szerint:

    Hát András és emlékszem mindenre és ettől egy kicsit szomorú leszek.

  2. Medve Ilona szerint:

    Nagyon tetszett. Csillagos hetes nincs?

  3. Hatlövet szerint:

    Remek írások András megint!
    Én mondjuk azon csodálkoznék de piszkosul ha nem lenne tégla közöttünk, (szerintem már létszámilag is többszörösen meghaladják a III/III-as ügyosztályét, csak most más a megrendelő és a nyalható segg) de amíg ilyen nemes cselekedetekre használja téglaságát háááát üsse kavics.
    Valamelyik nap megyek is azért a csavart stangliért.
    Meglesz a lottó ötösöm én is visszafogott leszek piszkosul, kapsz néhány vadi új Gold Winget hogy legyen donorgenerátorod.
    Ja és életfogytig kifizetem a nyaralásotokat abban az 1560 m-en lévő rönkházban.
    Csak egyetlen feltételt szabok: OMERTA

  4. KEndre szerint:

    A 7lövet is egyfajta szamizdat lehet rövidesen?

    Készül a törvény, amivel blokkolni lehet majd a netes tartalmakat, és azt alkalmazni is akarják…

    Persze lehet, hogy paranoiás vagyok.

  5. Körte szerint:

    Pályázok az ötöse én is. Egy-két hétre kihúzna a sza..ól. :-)

  6. Hum Jani szerint:

    Nagyszerű írás az első blokk. Vannak akik anno Háder elvtárs hátsóját nyalták ma a narancsosoknak teszik a szépet s foggal körömmel ragaszkodnak a székükhöz.Pedig írni a parkban a padon is lehet nagyszerűket nem csak főszerkesztői székben. Igaz ott nem kell köszönni a városlakónak.

  7. Lajoska szerint:

    Unortodoxul, hátulról kell megközelíteni ezt a nemzetek közti rangsort, valójában a hátsó az első és a fölső az alsó.Tisztícsd meg a tudatodat és lépj hátra ami valójában előre. Nekem speciel már most gyanús vagy hogy meg tudod venni azt a vajas kiflis stanglit, szerintem még nem nyerted meg a lottót.

  8. K.Tamás szerint:

    Helló Kapitány!
    Nagyon tetszett minden,mint Mindig.
    A lottóval kapcsolatban annyit,hogy való igaz,póker arcot vennék fel én is,hogy a kóbor kutya se tudjon róla még véletlenül se,MERT a tarhálók és a hirtelen előkerült “jó barátok”ugye…
    Ami a retró kiflit illeti,totál egyet értek Veled,nagyon ritka a valóban jó péksütemény.A Vasmű úton lévő sarki élelmiszer boltba lehet még nagyon finom szendvicszsemlét kapni,igaz kisebb de olcsóbb és szerintem az is egy marha jó retró izt kölcsönöz.
    És végül, amikor kérdezed azt édes Ember,hogy mikor tértünk le a jó útról?Már bocs,de mikor voltunk rajta?Mert bár anno az ú.n.rendszerváltásba én is marha mód hittem,hajdan 20-21 éves fejjel,de be kellett látni azt,már egy néhány évre rá,hogy csak szemfényvesztő humbuk az egész.És szerintem tudod,miért?Talán azért,mert amikor azt mondta VALAKI,hogy “a magyarnak a legnagyobb ellensége a magyar”,sajna mind a mai napig megállja a helyét…
    Kösz az élmény!

  9. R.Feri szerint:

    Helló Kapitány!

    Én ma vettem csavart stanglit a lidl-ben. Új termékként van kirakva (már nemcsak a hónap terméke), úgyhogy még lehet kapni.

    • Boda Kapitány szerint:

      Igen, én is láttam, sőt, mini fonott kalács is van, de mindezeknél még többet mondok: lehet kapni háromszögszendvicset!!!! Komolyan, szerintem a Lidl olvassa a HL-t… Hé, ott fent: nem érdekelne benneteket egy szép nagy banner kis pénzért???

  10. MókusC szerint:

    Tudod mi volt az első jel, amiből látszott, hogy megromlanak a dolgok?
    Amikor körbekerítették a parlamentet. Ez még az első MDF kormány idejében volt.

  11. Gál Zoltán szerint:

    Hello Motoros Kapitány !


    Albániával, Namíbiával, Türkmenisztánnal kerültünk egy csoportba.”

    Ezt tanítani kellene András, nagy futtatás ez az írás! A 90-s diákok még ferdítve sem tanulják ilyen közelítésben!

    Üdv.: GZ

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− három = 4

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz