Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


27 július
19komment

Sofibák a finisben

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvennyolcadik kiadásában először – mert régen nem volt ilyesmi – a közkedvelt brit tudósok masíroznak be a színre, akik ezúttal amúgy amerikaiak, és egy teljes kutatássorozatot folytattak le az úgynevezett étkezési rítusok tárgykörében. Nagy kedvencünk lesz a téma, ígérhetem: kiderül például, hogy ha személyesen is részt veszünk a beljebb majd kibontandó rituálékban, finomabbnak érezzük az érintett ételeket… Aztán néhány szót ejtünk az egyik legfrissebb nagy sikertörténetről, a nemrégiben bevezetett e-útdíjról, ami miatt komplett vállalkozások állnak és várnak – az üzemelőknek pedig a hajuk mered az égnek… viszont semmi gond a bevételi oldallal, ha jogos, ha nem, ez majd nyilván eldől a jogvitákban… Végezetül örömmel értesítek mindenkit, aki szurkolt nekem, hogy sikeresen levizsgáztam autóbuszvezetésből – kerek 69 kilométeren keresztül kellett bizonyítanom, hogy alkalmas leszek arra, hogy gyanútlan embereket épségben eljuttassak A-ból B-be: persze majd, merthogy azért annyira nem esszük forrón a D-kategóriát… Először is be kell jegyeztetnem az újdonságot a jogosítványomba, ez már folyamatban, aztán pedig lesz még egy úgynevezett GKI-vizsgám is, potom 150-ért, amin további műszaki ismereteket, tachográf-kezelést, a vezetési idők és kötelező pihenők arányáról tanulunk majd, valamint pszichológiailag is bővítjük ismereteinket, hogy mindig képesek legyünk szépen beszélni az utasokkal, és lehetőleg ne pofozzunk meg senkit ököllel. Tervek, álmok, meg a többi – gyertek, nyitom az ajtókat, osztozzatok a leendő sofibá örömében és gondjaiban…

Hirdetés

* Az étkezési rítusokkal kapcsolatosan végzett kutatássorozatot egy minnesotai pszichológuscsoport.

Régóta tudjuk már, Arany mesterrel szólva: “jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek” – mostantól viszont a tudománynak köszönhetően azt is elkönyvelhetjük, hogy finomabbnak érezzük a torta ízét, ha elfújhatjuk a gyertyákat, vagy ha elhangzik a hepibörszdéjtubandi. Imádok tesztcsoport lenni, ki is fogom próbálni jövő január 2-án és 3-án, amikor is az előestén egyedül, dal- és gyertyamentesen fogok betortázni egy feketeerdővel, másnap, a születésnapomon pedig ugyanolyan típussal zumbázok majd, de minden szükségessel egyetemben, majd lejegyzem értékes tapasztalataimat, és küldöm Minnesotába. Étkezési rituálék – ti egyébként hogy álltok velük? Nekem van egy pár, gyerekkoromtól hurcolom… kellemesen a kényszerbetegség határán mozgok például az evőeszközök-tányérok birodalmában… itthon ugyebár nem viszek túl nagy háztartást, így tudom könnyen kordában tartani a problémát, viszont otthon, ahol boldog gyermek- és ifjúkoromat töltöttem, azóta is csak egyfajta evőeszközzel vagyok képes bármit elfogyasztani; kint a kertben van egy tányérom, egy bíbor falevél van ráfestve, simán csak megőrülnék, ha egyszer is másból kéne ennem… Igen, nagy kérdés a miből, de persze a lényeg mégis a hogyan: a krumplipürét ugyebár szépen barázdásítani kell a villával, a nokedlis pörkölt csak kanállal fogyasztva az igazi, és aki nem issza meg a tejfölös uborkasaláta levét a kistányérból a végén, az eleve gyanús kissé… Aztán ott vannak a gyümölcsök: a cseresznye vagy a meggy magját nem egyesével köpöm ki, hanem összegyűjtöm, mint a hörcsög, és a végén egyszerre géppuskázom a szemétbe; az almát körberágom az “egyenlítője” mentén, utána a két sarokrészt fogyasztom el, mindig előbb a délit, csak aztán az északit, persze ugyanannyi harapással; a paradicsomot nyolcba vágom, a zöldpaprika erét letépem, és mindezek mellett teljesen külön rituáléja van a különféle magvak fogyasztásának, különös tekintettel például a makadámdióra, bár azt, itt nem részletezendő okokból, az utóbbi mondjuk egy évben kezdem kissé feledni, legnagyobb bánatomra, de muszáj volt, elértem ugyanis a teljes függőség mezsgyéjére, bölcsebb volt lejönni róla. És, ha már veszélyes drogokról beszélünk, ne feledkezzünk meg az egészmogyoróscsoki-evésről sem – rituáléjának bonyolultsága legfeljebb a lantfarkú madár násztáncához mérhető: igaz, ezt a csúf szenvedélyemet is feladtam már lassan fél éve… A rítusok hatékonyságához – mutatott rá a kutatást vezető pszichológus – elengedhetetlen, hogy személyesen is részt vegyünk bennük: ha valaki kavargatja a limonádénkat, attól nem fogjuk finomabbnak érezni, ám ha mi tesszük ugyanezt, a megfelelő irányba, a megfelelő számú citrommaggal, isteni lesz. A rítusokkal egyébként, viccen kívül, semmi baj: ráirányítják figyelmünket az apróságokra, színesítik a hétköznapokat – és persze nem csak az étkezés terén…

* Kirúgták az Állami Autópályakezelő Zrt. vezér- és üzemeltetési igazgatóját.

Egyes vélemények szerint ugyan a március 15-i havazás állhat a cég lefejezése mögött, amikor is az ÁAK… khm… nem állt épp a helyzet magaslatán – ám bennfentesek szerint a nemrégiben bevezetett, recsegő-ropogó e-útdíjrendszer miatt kellett távoznia a két csúcsvezetőnek. Az e-útdíjjal már az előkészítéskor akadtak gondok: januárban a nyertes pályázó végül köszönte szépen, visszalépett, majdnem négy hónappal később találtak (?) egy kis céget, a jelek szerint alapvetően mégis bekövetkezett a legrosszabb, a kormány megkezdte a szakértést, tekintettel a szűkös határidőre, hiszen kaszálni kellett, mihamarabb – nagyjaink erre az évre 75 milliárd forint bevételt irányoztak elő, kicsit meg kellett hát nyomni a programot. Kissé érezhető is volt az induláson az időszűke: bátran kimondhatjuk, teljes volt az országos káosz a teherfuvarozók körében – még szegény magyarok se tudták, mi a teendő, hát még nyomorult külföldiek, csak torlódtak a kilométer hosszú sorok, a júliusi hőség dacára fagyott a rendszer, senki nem tudott semmit, csak egy dolog volt biztos, mindenkinek fizetni kell, bármi áron. Ismerős mesélte a napokban, az M6-tól nyolcvan-száz méterre földeken folyt az aratás, a nagy pótkocsis gabonás kamion mászó kettes fokozatban haladt az autót töltő kombájn mellett, és a sofőr érdeklődve konstatálta, ahogy a beépített R2D2 pittyegve nyeli a sztrádahasználat után járó kilométerdíjat. Aztán majd pereld vissza, Pista, ha gondolod… hipp-hopp meglesz, egyszerűen, simán. Mellesleg hasonló “átnyúlással” sokaknak a határon túl megtett kilométerekért is számlázott a rendszer. A számlázással egyébként az égvilágon semmi gond: már az első héten közel hárommilliárd folyt be a kamionosoktól. Összességében, ha “jogosan”, ha nem, ismét milliókkal károsodnak az amúgy is évek óta sárba sarcolt fuvarozók – egyes becslések szerint végül a szektor cégeinek akár fele is bedobhatja a törülközőt: sok fuvarozó ideiglenesen amúgy is leállt a rendszer beindításakor, látva, mi vár rá, és vannak olyan viszonylatok/fuvarok, amiket ily módon lényegében nonprofit módon kell teljesíteniük a speditőr cégeknek. Igaz, mint tudjuk, a kormány általános rezsivadász álláspontja, avagy a legújabb mechanizmus szerint ez nem gond, sőt, nagyon is kívánatos a cégek teljességgel haszonmentes működtetése (egyébként Magyarországon az elmúlt időben megvalósult már a cserekereskedelem is, amennyiben a lakosság pénzt cserél mindenre, amit a kormány fizetéskötelesnek ítél – azaz mindent): annyit azonban talán megkockáztathatunk, a fuvarosok jellemzően eddig se barbadosi nyaralásaikat, vastag szivarjaikat, sokkal inkább mondjuk a halaszthatatlan szervizeket, az ezerféle kötelező vizsgát, engedélyt, a rájuk rótt bírságokat finanszírozták nagy nehezen megmaradó pénzecskéikből. Ennek a dőzsölésnek azonban alighanem vége. S ha netán valaki megkérdezné, ki is fizeti a végponton ezt az egészet, hát javasolnám, gondolkodjunk, Béláim… Hadd osszak meg veletek egy egyszerű közgazdasági tételt: amikor a fuvarozás drágul, értelemszerűen drágul minden, amit fuvaroznak. Azaz, kétségeid ne legyenek, szó szerint minden.

* Levizsgáztunk buszból – többek mellett a Körte, a Lecsó meg én is…

Hatvankilenc kilométert kellett megtenni, azért az szerintem elég alapos ellenőrzés, délben kavartunk egy kicsit a városban (külön köszönöm a kedves városlakó gyalogosoknak, hogy ilyen szép számban otthon/a munkahelyen maradtak, és nem kicsit vagyok hálás a kánikulának sem), aztán Dunaföldváron át lementünk Soltra, majd az 51-esen és a hídon vissza, volt minden, mint a keceli búcsúban, olyan koncentrált voltam, mintha egy kétfedeles vadászgéppel kellett volna légi csatát vívnom báró von Richthofen ellen – és szerencsére nagyobb hiba nélkül, szép nyugalmasan végignyomtam a két órát. Volt egy traki Kisapostag előtt, tudjátok, az a döngölős, ami nyomja vagy ötvennel, buktatáshoz ideális: szembe jönnek, előzzem, ne előzzem… okosan inkább vártam, rendesen engedte lefelé a szembe jövő, oké, de közben már közeledtünk az Előzni tilos-táblához is… fűűű… na, a végén csak befértünk még szépen, megnyugodtam, korán, hiszen a kórház hátsó fertályánál ott parkolt, ahogy szokta, a fél utat elfoglalva egy kisbusz, a derékszögű befordulás után még épp kellett, de aztán centi-centi, szépen összejött, nem panaszkodom. Mára persze ez mind szép emlékké szelídült… Már megjártam az okmányirodát is, nincs más dolgom, mint kivárni, hogy a nagyvárosban elkészítsék az új jogsimat, azután leküldjék… és akkor már csak egy engedély, egy aprócska GKI-vizsga, és… és elmehetek valahová azzal a nagyszerű hírrel, hogy nullkilométeres sofibá vagyok, nincs-e nagyságos cégvezető uramnak véletlenül kedve rám bízni valami kis húszmilliós kacatot meg pár tucat emberéletet mellé… Hm… egészen tegnapig éltek bennem ilyesfajta kétségek: ám akkor Lecsó mesterrel elgurultunk a főváros mellé, egy buszos vállalkozás telephelyére (Lecsóé volt a kontakt, aki oda navigált bennünket), ahol a tulajdonos és egy tíz éve a cégnél vezető senior sofibá várt minket. Mérsékelten volt kellemes a teljesen jogos kérdés, milyen nagy kategóriás gyakorlattal rendelkezünk: Lecsó elmondta a magáét, én meg annyit bírtam kipréselni magamból, hogy párszor alighanem írtam az elmúlt huszonhárom évben buszsofőrökről is… A tulajdonos erre elég barátságosan azt mondta, ő nem feltétlenül tartja rossznak, ha valaki zöldfülű: sokszor jobb egy jó szándékú, érdeklődő kezdő, mint egy rossz beidegződésekkel teli, pokróc rutinróka. Ha valaki egy kicsit meghúzza a buszt, esetleg pár tízezer forintos kárt okoz: ha viszont a parasztságával elhajt egy jó kuncsaftot, az milliókba fájhat… És, vesztemre, megmutatták a két fantasztikus Mercedes Tourismót, ami pillanatnyilag gazda nélkül szomorkodik a telep mellett… és… no de egyelőre nem mondok semmit – csak azt, hogy akár pillanatok alatt fordulhat fenekestől fel az élet: de azt legalábbis semmiképpen sem zárhatjuk ki, hogy nemsokára egy kis magaslati levegőt szíva igyekszünk gyakorlatot szerezni… Vigyázz, világ, hamarosan megindulunk!

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (46 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

19 komment

  1. t_a_m_a_s szerint:

    rituálé, hmm… A reggeli napindító KV, az viszont kötelező!

    eútdíj, hmm… Azt hiszem, sokkal egyszerűbb lenne azt mondani, hogy “emberek, kell 75 milliárd! Ezt most ti, 3,5 tonnánál nagyobbak fogjátok szponzorálni, rátok esett a választás. Hányan is vagytok? Az 75 milliárd/valamennyi fejenként. Itt a csekk, lehet befizetni”

    Akkor nem kell ekkora hercehurca, ami elvisz egy valag pénzt…

    buszozás, hmm… Tudod, már eddig is félisten voltál a nagy piros motor miatt:) Most meg… :D

  2. KutyaZX14 szerint:

    Adna egy diákot Adonyig, kérem? ;)

  3. Hatlövet szerint:

    Gratula András a vizsgádhoz (meg a két cimborádnak is) szerintem az a hülye aki nem mer rád bízni egy 100-120 milkás buszt.
    Szerintem Te olyan leszel busz sofibának, mint Kimi F1 pilótának. Jégember!
    Örülök, hogy együtt kevertem veled a forgalomban a vizsgád reggelén. És még Te is észrevettél arról a magas polcról, a kis hülye személyautóst.

    Valóban egyszerűbb lenne ha Orbánék azt mondanák, hogy ők (Lázár, Varga, Deutsc stb.) szeretnének fejenként 200 mrd Ft vagyont és ugyan már mi magyar állampolgárok dobjunk már össze nekik fejenként 100 eFt-ot. Az ha jól számolom a határon túli magyar tejtestvéreinkkel együtt vagy 1.500 mrd Ft.

    Evésről nekem egy szót se, örülök hogy sikerült leadnom 6-7 kg-ot úgy hogy közben a cigit is letettem.

  4. K.Tamás szerint:

    Szia Kapitány!

    Nagyon-nagyon nagy minden amit írsz,ez is tetszik.De komolyan!
    Ellenben.A Kiváló Nyulasi Cimbidnek igazán mondhatnál valamit,hogy a DO Online HSZ dolgaival kapcsolatban tegyen már valamit,mert nem lehet tovább lapozni a 10.hsz után.Meg köszönném Neked.
    Marha Nagy vagy és nagyon jó olvasni Téged…

  5. Lajoska szerint:

    Nem is gondoltam hogy az rituálé hogy a Dunakavicsból először a kék aztán a többi szint külön-külön folgyasztom el. Az E-útdíj is jó lenne ha egy rituálé lenne, nem tudja az ember hogy miért csak úgy megszokásból fizet. Hát a busz az busz az nem játék szép nagy erős meg sokan férnek bele. Jó utat!

  6. Körte szerint:

    A traktorost felbérelték. A földvári S kút előtt, hosszú ideig kísértem egyet én is, éreztem, hogy a LE súly arány nem ugyan az, mint a Varaderon, így kivártam a megfelelő, igen hosszú pillanatot.
    Körte

  7. Apo17 szerint:

    Éreztem én! Nem szabad anyósnak születni…

  8. dirtydog77 szerint:

    Az étkezési rituáléról annyit a két lányomat csak kádban ülve vagyok hajlandó etetni mert olyan szépen esznek.Gratula a vizsgádhoz én is feliratkozom a buszra.Én is le raktam a cigit és fogytam 12kg ot ,csak így tovább nagy vagy.

  9. DonCarlo szerint:

    Nagy vagy Captain! A rituálés kajálásban, sok mindenben hasonlók, vagy legalábbis nem gondoltam volna, hogy az már rítuálé :)
    A buszhoz gratulálok, nem semmi, hogy belecsaptál, de legalább, ha beindulsz távolsági (külföldi) járaton, dőlni fog a sok jó írás ide a 7lövetre! :D

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


hét − = 5

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz