Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


22 július
3komment

Barátok közt: részemről az első rész, de nem az utolsó (I.)

Péntek délutáni kép az öltözőszekrényemből - azért végül úgy döntöttem, nem ezt a pólómat veszem fel

Péntek délutáni kép az öltözőszekrényemből – azért végül úgy döntöttem, nem ezt a pólómat veszem fel

Ha valaki akár csak két hónappal ezelőtt is azt mondja nekem, hamarosan katolikus motoros találkozóra fogok menni, stílszerűen ördögi kacajjal jutalmazom… Vallomással kezdem: nem vagyok vallásos ember, legalábbis a szó hagyományos értelmében nem, ebbe itt és most nem mennék bele mélyebben, de ami azt illeti, elnézve bizonyos egyházi személyek vagy mondjuk magukat aljas indokból kereszténydemokratának feltüntető organizmusok ténykedését, ezt nem is mindig érzem túlzottan problémásnak. Azt remélem, van, akinél akkor is keresztényebb, felebarátabb, megbocsátóbb vagyok, ha nem verem nagydobra és nem játszom el – legyen elég most ennyi: nekem az. Számos remek, mélyen és őszintén hívő embert ismerek és tisztelek persze: sokaknak nagyra becsülöm a tartását, az életigenlését, a pozitív sugárzását, amivel másokat is a víz színe fölött tud tartani – nagy dolog, lenyűgözve szembesülök vele. Olyan emberek, akiknek még a közelében is jó lenni, és ezt olyankor is érzi az ember, amikor ott van. Berszán Lajos atya, a pap bácsi, aki Gyimesfelsőlokon alapította meg a Szent Erzsébet Katolikus Líceumot, ezt a remek középiskolát, amely húsz éve ontja magából a kiművelt, lelkiekben is megerősített emberfőket, például ilyen ember. Varázslatos, egyszerű, ragyogó lelkű ember: igazi ajándék az élettől, hogy immár kétszer is találkozhattunk vele, hallgathattuk. Most, amikor – sok jólelkű embernek köszönhetően – Nyulasi jóbarátommal májusban másodszor is szép könyvadományt vihettünk a líceum könyvtárának, nem csak Lajos atyával töltöttünk el néhány értékes órát: ott találkoztunk Bátor Botonddal, a magyarországi pálos rend tartományfőnökével. Az első pillanatban éreztem, mennyire egy hullámhosszon mozgunk: nem kicsit vágott mellbe, amikor bő öt perccel később kiderült, ő is motorozik. Aztán meghívott egy motoros találkozóra/zarándoklatra, a rend központjába, Pálosszentkútra – automatikusan igent mondtam, nagyon sok minden miatt. Ott voltam, pompás volt – ráadásul remek és igazán szakértő társaságot is szerveztem magam mellé: ha tudni szeretnétek, kivel gurultam le a helyszínre, fáradjatok áhítattal beljebb.

Hirdetés
Nagypapa, vagyis 35 éves Gold Wingünk, ébresztés után, menetre készen

Nagypapa, vagyis 35 éves Gold Wingünk, ébresztés után, menetre készen

Amikor végképp eldőlt, hogy meglátogatom a motorkerékpálosokat (elnézést, nem saját: ők maguk találták és plakátolták is ki a helyszínen a szerintem nem kicsit szellemes meghatározást), szinte azonnal tárcsáztam egy számot: az én telefonomban csak Diego néven szereplő barátomat hivatalosan Papp László néven emlegetik igen sokan, hivatására nézve az egyházat szolgálja, szerény nézetem szerint nem is akárhogyan, sőt… de erről talán majd később. Nyilván rengetegen emlékeztek még jellegzetes alakjára, hangjára, teret ölelő nevetésére és persze plasztikus, szenvedélyes, szívből áradó beszédeire, hiszen korábban Dunaújvárosban és Mezőfalván is emlékezetes éveket töltött el.

Átvágok a hídon, és pár perc múlva már Tass felé tartok a túloldalon

Átvágok a hídon, és pár perc múlva már Tass felé tartok a túloldalon

Diego immár hosszú évek óta Tökölön teljesít szolgálatot, több környékbeli község lelki karbantartása tartozik hozzá, ráadásul a fiatalkorúak börtönébe is naponta bejár: elképesztő mennyiségű és minőségű munkát végez, de nem is fényezem, mert tudom, hogy nem szereti az ilyesfajta ömlengést. Ő csak azt csinálja, amire született, azon a hőfokon és fordulatszámon, amin mindig is tette. Mindenesetre tehát őt tárcsáztam, és óriási örömmel (s legalább ugyanekkora örömömre), azonnal becsatlakozott a hétvégi kalandba.

A tassi benzinkút Behajtani tilos táblája: ha ilyet látok, mindig az jut eszembe, vajon számon lehet-e kérni, ha valaki figyelmen kívül hagyja...

A tassi benzinkút Behajtani tilos táblája: ha ilyet látok, mindig az jut eszembe, vajon számon lehet-e kérni, ha valaki figyelmen kívül hagyja…

Pénteken délután én érkezem kicsit előbb (Diegót egy fontos, szomorú ügy váratlanul Budapestre szólította, azért is toltunk a kora délutáni induláson), négy óra előtt futok be a tassi benzinkúthoz, megbeszélt találkozópontunkra: amúgy se volt már otthon semmi dolgom, jó időben elindultam, a korábban “néhányszor” már emlegetett generátorproblémáim miatt ugyanis nem az utóbbi években elmaradhatatlan társammal, a piros ezeröcsivel, hanem az azt megelőző időszakomról mindent tudó “Nagypapa”, azaz a 35 éves Gold Wing nyergében érkezem.

Diego, azaz Papp Laci atya pár perces késéssel befut a találkozóhelyre

Diego, azaz Papp Laci atya pár perces késéssel befut a találkozóhelyre

Fantasztikus gép ez az éltes jószág, gázadásra elképesztően rezesen szólal meg a négy kipuffantó, és korához képest még ma is egészen dinamikusan lehet vele mocorogni – persze a fékek hatásfoka már nem olyan acélos, úgyhogy a szokottnál is jobban figyelek mindenre, elsősorban is a többi közlekedőre, de természetesen az égvilágon semmi nem történik se oda, se vissza… Már az első kilométereken rájövök azonban, mennyire elkényelmesedtem az elmúlt négy és fél évben a nagy GW bőrfoteljében, a fél pingpongasztalnyi szélvédő mögött: kérem szépen, hát itt viszont bogarak jönnek szembe, csattannak az arcomba, itt, juj, nagyon fúj a szél, fülsiketítő a zaj… jaj… hát hogyan bírják ezt száz kilométereken át a motorosok???

A mosoly, ami még - amióta én ismerem - soha nem hiányzott Diego arcáról

A mosoly, ami még – amióta én ismerem – soha nem hiányzott Diego arcáról

Na jó, azért belejövök szép lassan, de tényleg alaposan elszoktam már az ilyesmitől – magamban megesküszöm párszor a kirándulás során, nagyon meg fogom becsülni magam, ha még egyszer visszaülhetek a jó kis bálnámra…

Húsz percen át ácsorgok a kútnál, aztán feltűnik Diego barátom a VTX 1800-assal – ha egyszer netán eladja, a vevőnek nagy napja lesz: emlékeim szerint fennállásának öt éve alatt beledörgött vagy 19 ezer kímélő kilométer a nagy vasba, ami a szokott kellemes zümmögéssel fordul be a kúthoz, Diego arcán pedig az elmaradhatatlan széles mosoly, ami talán a legjellemzőbb védjegye. “Bandooooosz!!!!”: dörgi, miközben lekászálódik – a kis benzinkút büféteraszán minden arc felénk fordul, szinte érthetetlen módon.

Élményszerű, a kátyúkat leszámítva eseménymentes út vár ránk Pálosszentkútig

Élményszerű, a kátyúkat leszámítva eseménymentes út vár ránk Pálosszentkútig

Pár hónapja láttuk egymást, még a hoki-vb-n, pár dolgot íziben muszáj megbeszélnünk, aztán Diego megtankol, és még öt óra előtt útnak indulunk, Tasson át, a ragyogó napfényes délutánt élvezve sok-sok kis alföldi falucskán, s a több helyen botrányosan kátyús úton át egészen Örkényig csühögünk… ott azután lefordulunk az 5-ösre, szépen követjük egészen Kiskunfélegyházáig és pár kilométerrel még azon is túl, majd lefordulunk Petőfiszállás felé, átbattyogunk rajta, s végül, egy hangulatosan kanyargó, keskeny kis utacskán elérjük célunkat, Pálosszentkutat.

Fantasztikus hely az egyetlen hazai alapítású rend, a pálosok ligete

Fantasztikus hely az egyetlen hazai alapítású rend, a pálosok ligete

A pálosok csodás ligetének bejáratánál felállított regisztrációs sátornál meg kell állni – de az ifjú hölgyek nem belépti díjat szednek, csupán a neved, a motorod típusát kell megmondanod, meg hogy honnan érkeztél: már szabad is beljebb fáradni, egészen a kápolnáig hatolunk előre, egy hófehér csuhás, mosolygós testvér mutatja, persze, jó lesz, ha ott, a kis járdán állítjuk le a két motort, aztán az ülésre tesszük a sisakot, a dzsekit, ha valahol, hát itt aligha kell attól tartani, hogy valaminek lába kél.

Öblíteni szükséges az út porát - egy-egy helyi sört azért beengedünk a szervezetbe

Öblíteni szükséges az út porát – egy-egy helyi sört azért beengedünk a szervezetbe

Túl sok felszerelésünk épp nincs: én a dzsekimet hoztam mindösszesen, a zsebében a fogkefémet, és nagyjából Lacinál is ugyanez a példásan visszafogott mértékű toalett található. Percekkel korábban kezdődhetett az esti mise a kápolnában, a kihangosításnak köszönhetően az egész ligetben hallható – nem megyünk be, leülünk az egyik padra, és csendesen folydogáló diskurálás közepette hagyjuk magunkba áramlani a hely szellemét. És az jön is, de tényleg… egy röpke séta keretében körbejárjuk a kisebb-nagyobb fáknak-bokroknak köszönhetően tényleg nagyon barátságos ligetet, ha minden igaz, megtaláljuk a kutat is, egy csövön csordogál a víz, néhány műanyag üveg úszkál a medencében – elvileg ihatnánk is talán, el is bírnánk némi folyadékot, de a bejárat mellett már kiszúrtuk a büfét, egyetértünk, jobb lesz ott körbelesni kicsit.

Alighanem ez lehet a névadó kút

Alighanem ez lehet a névadó kút

Egy pohárka sörből régen volt baj, csapolt, helyi, hűvös, habos, na jó, legyen a korsós kiszerelés, mit ne mondjak, nincs nagyon ideje megmelegedni. Ücsörgünk még a fűre állított sörpadon, aztán Laci észreveszi Lacit – egy paptársát, aki történetesen épp Örkényről érkezett, egy 500-as Kawával, ő is örül, hogy ismerősre lelt, öt percen belül már hármasban múlatjuk tovább az időt, a Lacik némi élelmiszert is magukhoz szólítanak, nekem a csirkecomb annyira nem az esetem, sebaj, nyugalmasan elmennék a tartalékaimból pár hétig, ha úgy hozná az élet.

A kápolna melletti kis járdán állunk meg a két vassal

A kápolna melletti kis járdán állunk meg a két vassal

Laci, mármint Balogh Laci már sokadszor vesz részt a pálosok zarándoklatán – kérdezi, hol sikerült szállást találnunk: őszintén szólva kicsit bizonytalanok vagyunk a kérdésben, mert igazából sehol… valahogy úgy vagyunk vele, majd csak alakul, valameddig ellavírozunk a programok hullámain, aztán nomádosan eldőlünk valamelyik padon a parkban, megfagyni aligha fogunk, bár ahogy lemegy a nap, kellemesen, de határozottan hűvösödik a klíma.

Középen a pálos rend motorozást is kedvelő tartományfőnöke, Bátor Botond atya

Középen a pálos rend motorozást is kedvelő tartományfőnöke, Bátor Botond atya

Ebben a visszafogottan drámai pillanatban azonban feltűnik az asztalunk mellett Bátor Botond, barátságosan üdvözöl mindenkit: elérkezettnek látjuk a pillanatot, hogy a legavatottabbat, őt magát kérdezzük meg éjszakázási lehetőségeinkről – Botond azt feleli, sajnos minden helyük foglalt, de semmi vész, pár perc türelmet kér, eltűnik, majd valóban pár perc múlva ismét felbukkan, és közli, hogy Diegóval a rend könyvtárában térhetünk majd nyugovóra, oda vitet nekünk két matracot és némi ágyneműt, ha megfelel… Több mint meg: köszönjük, illendően.

Tetők - nem akarok villogni, de ezt egész jól megláttam...

Tetők – nem akarok villogni, de ezt egész jól megláttam…

A büfé melletti füves placcon álló pótkocsi platójára zenekar szerel be: az első fellépő, a Nemadomfel együttes következik – amikor még csak otthon nézegettem a plakátot, nem ugrott be, kik ők, de amikor bekezdenek, rájövök, már láttam tőlük valamit a tévében. Látás- és értelmileg sérült fiatalok csapata – jó másfél órát nyomnak le, nem is akármilyen minőségben. Időközben egy kis “előleget” is kapunk a padon ücsörögve a következő csapatból, amennyiben a Misztrál együttes egyik frontembere, a vibráló személyiségű Heinczinger Miklós telepszik le hozzánk – az addigi jó hangulatú sztorizgatós beszélgetésünk percek alatt alakul át a lélek mélyeit boncolgató, izgalmas, valódi szellemi kalanddá.

Múlt és jelen: ugyanaz a család, de nagyjából harminc év differencia

Múlt és jelen: ugyanaz a család, de nagyjából harminc év differencia

Roppantul élvezem az egészet: annyira más a közeg, a stílus, mint amiben általában mozgok, hogy kimondottan üdítő és egzotikus részt venni a csapongásban. Jó egy órán át folyik a szó – mintha ki tudja, mióta ismernénk egymást… Aztán a Nemadomfel az utolsó ráadásokat is végigjátssza, és jöhet is a Misztrál – soha nem hallottam még őket, és ezt súlyos mulasztásként jegyzem fel magamnak. Folkos-dzsesszes-magyaros-világzenei mixet kapunk, ritkán hallható minőségben: lényegében mindenki minden hangszeren mesterien muzsikál, és olyan énekhangok verik fel a szentkúti éjszakát, hogy a hátam borsódzik tőlük…

Színpadon az este csúcspontját jelentő csapat, a Misztrál

Színpadon az este csúcspontját jelentő csapat, a Misztrál

Nem tudok mást mondani: remek dalok, tökéletes minőségben, hiba nélkül, mélység-magasság, szájtátva állom végig az egészet. Mondom is Laciéknak, ha netán semmi más nem történne velem ezen a hétvégén, csak ez a koncert, akkor is nagyon itt volt a helyem…

Balogh Laci korábban nyugovóra tér, mi Diegóval egy óra tájban indulunk el a könyvtár felé – könnyedén odatalálunk, egy ki tudja honnan előkerült, segítőkész testvér azért megmutatja, hová is kell mennünk pontosan: a tágas könyvtár egyik fertályában ott a két, szépen felszerszámozott matracunk, egy kicsit még beszélgetünk hármasban, aztán Attila testvér távozása után kettesben is múlatjuk még az időt, végül kapcsolunk, hűha, két óra, lámpaoltás és szunya reggelig.

A tágas, levegős könyvtár részlete - szekrény, tele

A tágas, levegős könyvtár részlete – szekrény, tele

Egészen pontosan háromnegyed ötig húzom a lóbőrt – ha érdekel, mire is riadtam fel azon a meglehetősen hajnali órán, hamarosan arról is fellebbentem a fátylat: és persze itt lesz velünk Eperjes Károly színművész, aki két órás tanúságot tesz a lourdes-i sziklakápolna előtt, továbbá a biztonság kedvéért kampányol/szivárványozik is kissé vagy nem annyira kissé, no meg délután színre lép Pityu, a negyvenéves, az idők nyomát nem tagadó oldalkocsis IZS nyergében, és egy világszínvonalú produkció során megmutatja, mi az igazi show, aztán végigmotoroztat mindenkit, aki elég merész hozzá, köztük gyerekeket meg Attila testvért is…

Nyoszolyánk, két nagyon kényelmes, szépen felszerelt matrac

Nyoszolyánk, két nagyon kényelmes, szépen felszerelt matrac

Várok tehát mindenkit a folytatásban is: hamarosan ugyanitt, remélem, nem hagyjátok ki…

 

 

(A végére egy kis képes áttekintés a rend történetéről, Pálosszentkútról, Antal atyától)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

3 komment

  1. Hatlövet szerint:

    Eddig irigylésre méltó ez a történés is veletek.
    Ez az igazán remek élet, tele olyan történésekkel amiken keresztülmész a barátaiddal.
    Számomra Te vagy a magyar Huckleberry Finn.
    Már az Ő kalandjait is szájtátva olvastam anno Mark Twain tollából. Szerintem a Te pennád sem rosszabb ám.
    Írjad mihamarabb a folytatást!

  2. dirtydog77 szerint:

    De tudtok élni imádom az ilyen életvitelt mikor minden magától jön és jól alakul és a vége is jó,nagyon tetszik amit írtál,baromi vadul és jól néz ki a nagypapa,várom a folytatást!!!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


öt + 7 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz