Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


15 július
12komment

A nagy generá tortúra: minden jó hajó – aztán kiderül, hogy mégse, de ezt nem írom meg (V.)

Suntingerhof, péntek: újra működőképes a technika - hála sok mindenkinek

Suntingerhof, péntek: újra működőképes a technika – hála sok mindenkinek

A korábbi részek tartalmából: András a barátaival, Kört Sándorral és Lászlóval Ausztriába indul, motorozni. Szokásos helyükre, a Großglockner mellé utaznak, egy kedves, magányos kis faházba, magasan fel, a hegyre. Minden olyan szépen indul: a kiutazás kellemesen eseménytelen, leszámítva, hogy csodálatos helyeken haladnak keresztül, aztán elfoglalják a szállásukat, és jól berúg kipihenik a fáradalmakat. András már nagyon készül a másnapos másnapi, első kirándulásra: egyik kedvenc útvonalán vezet a túra. A fantasztikus hágóról lefelé vezető úton összeropp kissé csalódottan veszi tudomásul, hogy annak a szar imádott motorjának generátora az elmúlt két hónapban nagyjából negyedszer is összefos megmakacsolja magát. A motort ott, Olaszországban hagyják, és a következő napok lázas gondolkodással telnek: mi a pics hogyan oldják meg a nehéz helyzetet? Végül döntenek: vasárnap este András egyik otthon maradt barátját kérik meg, építse ki saját motorjából a generátort, és küldje gyorspostával az ausztriai címre. András barátja, Vasi szapora anyáz nagy örömmel vállalja, hogy teljesíti a kérést. Így aztán Andrásra igazi szop kikapcsolódás vár négy napon át: végre egy év, amikor nem kell minden napot fárasztó, veszélyes és unalmas motorozással töltenie, nyugodtan szop töltheti az időt abban a kiba a jó levegőn, kedvére elmélkedhet a kur világ dolgairól, miközben az agyát szétba sztoikus nyugalommal várja, hogy az alkatrészt végre leszállítsa az a köcsö a gyorsposta. Időközben megérkeznek Suszterék, a teljes kis család – és velük eljő a szerda is, az a nap, amelyen meg kell végre érkeznie Vasi generátorának. Innen forog tovább kisfilmünk – megígérjük, akárhány leütés is lesz, ma véget vetünk a sztorinak: bár sajgó szívvel be kell vallanunk, az egyáltalán nem happy end még távolinak látszik… de nem szeretnénk túlterhelni a nyájas olvasó törékeny lelkét… Akkor kérném a sisakokat becsa ez alkalommal még mellőzhetők a sisakok, hiszen továbbra sem motorozunk, csak brümmögünk – gyertek, mesélem a végét.

Hirdetés
Kimegyek, megnézem a gene... hegyeket... bemegyek, iszom egy pohár gener... sört

Kimegyek, megnézem a gene… hegyeket… bemegyek, iszom egy pohár gener… sört

Alszom, amennyit bírok: ezt a taktikát választom szerdán. Alszom, amennyit nem is bírhatok már, de nem akarok most beszélgetni senkivel: csak fekszem a kis díványon, a lábam lelóg, hallgatom a környező világ zaját, a gyerekek zsivajgását, Suszter poénjait, és igyekszem egy percre sem gondolni… a generátorra. Generátor, generátor, generátor… Tíz percre sikerül elszundikálnom, aztán felriadok: generátor. Próbálok elaludni úgy, hogy számolok: egy generátor, két generátor… Sebaj, ma meg kell jönnie, két munkanapra vállalta a cég, elindult hétfőn kettőkor, egy munkanap kedd délutánig, egy másik szerda délutánig, matek kettessel is ez van. Megjön ma, a Kész Lacival átugrunk, benyomjuk a helyére, és…

Szerda délelőtt: Körtéék elindulnak haza, Lacus elkíséri őket egy darabon... Majd hívom - de sajnos nem szükséges...

Szerda délelőtt: Körtéék elindulnak haza, Lacus elkíséri őket egy darabon… Majd hívom – de sajnos nem szükséges…

És? És ha azzal is rossz lesz? És ha azt is szétvágja valami rejtélyes nemtommi? Na, ne gondoljunk ilyen hülyeségekre, András… generátor… generátor… És így, ilyen szépen múlik-rohan a nap.

Körtéék viszont elindulnak: már előző nap összepakolgattak nagyjából, bedobálják a cuccot a motorba, és némi reggeli után nekivágnak. Kész Laci is elmegy velük – ha megjön a csomag (Suntingerékkel már egyeztettem: azonnal felhozzák, ha megérkezik), küldök egy sms-t, és ő siet haza. Várakozunk. Alszom. Generátor. Generátor. Tizenegy óra. Végre sikerül, három órát alszom egyfolytában, aztán ránézek az órára: negyed tizenkettő lesz. Generátor.

Tényleg gyönyörű ez a ház... nem tudok betelni vele... azaz... azért voltak pillanatok, amikor úgy éreztem...

Tényleg gyönyörű ez a ház… nem tudok betelni vele… azaz… azért voltak pillanatok, amikor úgy éreztem…

A motor papírjait nézegetem unalmamban: most látom, hogy az AB Generátor biztosítónál vagyok… kicsit a történelmen próbálom járatni az agyam… ott volt ugye az amerikai polgárháború… Lee generátor… Na jó… Mindenki látja az állapotom, mentő javaslat jő: Marcsival leugrunk a boltba, terápiás célzattal, aztán visszafelé szamócát szedünk mindenkinek, otthon pedig következhet a főzőcske, de nekem már enni sincs túl sok kedvem…

Fertiglaci, aki valóságos sztár lett a gyerekek előtt - de mindent el is követett érte...

Fertiglaci, aki valóságos sztár lett a gyerekek előtt – de mindent el is követett érte…

Négy körül megjön a Kész Laci, estére Marcsi még összepakol egy brassóit, méghozzá a világbajnok kategóriából – de még ez a remekmű is csak enyhíti a sajgást, ami a lelkemben van: megcsalt a dög, a gyorsposta… két napra ígérték, hát az már sehol, az fix…

Csütörtök… a nap, amikor végképp elfogy a cérnám. Kerülöm a konyhakéseket, a baltát, Laci inkább elmegy kanyarogni egy kicsit, szegény Suszter barátom meg – első az élet és a család védelme – odadobja az autókulcsot, menjünk valamerre, képzeljétek, kiderül, popsikenőcsre van múlhatatlan szükség, és rám gondoltak.

Negyedkiló házi vaj, edelweiss-es formázással - az ízéről, egy kis barna kenyéren, könyvet lehetne írni

Negyedkiló házi vaj, edelweiss-es formázással – az ízéről, egy kis barna kenyéren, könyvet lehetne írni

Világos, hogy nem szabad visszaélnem a belém helyezettel: az ablakon át ugrok a kocsiba, kiteszem a kék lámpát, mint Kojak, és indul a popsi-hadművelet, amely Lienzben sikeres beszerzéssel zárul. Visszafelé jövet, két óra tájt belépünk Suntingerhofba – vásárolok egy negyedkilós, csodás, edelweiss-dombornyomásos házi vajat, és két lityi tejet. Fizetek, és kicsit fojtott hangon, remegős szájszéllel mondom a néninek, ha netán megjön a csomag, legyenek kedvesek… “De hát Daniella már régen felvitte…” – mondja zavartan ő, mire köszönés nélkül vetem magam a Seatba. És igen: ott a csomag az asztalon… remeg a kezem, amikor megfogom. Telefonálni kell a Lacusnak, azonnal. Ahogy kell, térerő sehol. De sehol. Már kis híján a Großglocknerig rohanok fel a hegyen, aztán lerongyolok a patakig, de semmi. Semmi. Eddig a teraszról küldtem sms-t vagy telefonáltam – most egész Tirolban nincs egy rohadt pöcöknyi. Vissza a házhoz: a teraszon kettes az erő.

Igen, megjött, ő az, itt van: köszi Vasi, Gyusza, Jánoska, mindenki...

Igen, megjött, ő az, itt van: köszi Vasi, Gyusza, Jánoska, mindenki…

Üzenek és hívom is. Aztán csizma fel. Dzseki fel. Le. Fel. Motorpapírok, kulcs. Generátorok elő. Szemüveg fel. Kesztyű fel. Le. Fel. Végül négy után megjön, eszünk… aztán összerakjuk a pót-pót, kölcsön-kölcsön generátort, és ötkor végre nekivágunk. Nyolcra jövünk – veti oda a Suszteréknak gépészem hanyagul, én meg csak magamban teszem hozzá, remélem…

Lienz után kezd csöpögni az eső: ami a nagyobb gond, hogy a távolabbi hegyek felett ólmos felhők tornyosulnak, amerre nézünk. Tíz kilométerrel később meggyőződhetünk róla, nem délibáb játszik a fantáziánkkal: itt indul, és végig, jó száz kilométeren keresztül ki is tart fölöttünk az eső. És még.

Átszereljük a hátlapon lévő kis egységet, és már indulhatunk is...

Átszereljük a hátlapon lévő kis egységet, és már indulhatunk is…

De tőlem ugyan eshetne hó is, vagy olvasztott pálpusztai sajtok vagy halpástétom – akkor is mennék… és szerencsére a barátom is így van vele. Icipicit túlfutunk a célon, aztán benavigálunk a féltető alá, és pár perc múlva már ott guggolunk a motor mellett, és Laci szereli befelé a generátort. Negyedóra múlva az akkusaru is a helyére ugrik, a szívem meg ki a helyéből, ahogy elfordítom a kulcsot: indítok, indul, visszajelzőm 12.8-13.9 között játszik, tökéletes, lefújok, mint buszrögzítőfék oldás után, pacsi, mehetünk…

Esik... de cefetül, már odafelé is...

Esik… de cefetül, már odafelé is…

Két faluval odébb megállunk egy kávéra és egy kis sörre – a teraszon átbeszéljük a dolgokat, kezdek megnyugodni, vége a pechszériának (de mekkorát tévedek… ezt persze csak mostanra tudom), aztán visszaülünk a piroskákra, és indulunk hazafelé, immár nem csendes áztató, de szakadó esőben. Valahol félúton Laci megáll, beöltözik, én ekkor, állás közben ázom el legjobban, de az se érdekel: csak a zöld műszerem, az meg csupa jót mesél. Winklernig, azaz a szomszédos faluig tart az eső: ott egyszerre csak eláll minden, és két kilométeren belül már száraz úton csapatunk – így is tíz óra van, mire hazaérünk, már mindenki szétaggódta magát, de nagy a boldogság: sörözünk, pálinkázunk, lekváros buktázunk, melegszünk… csodás a világ, hiába…

Tudatom, hogy meghasadt a tudatom - magam mögött jövök...

Tudatom, hogy meghasadt a tudatom – magam mögött jövök…

Tipródunk, az alig százötven kilométerre lévő olasz tengerpartra vagy a kínaiak által leindigózott tündérvárosba, Hallstattba és a szomszédos látvány-sóbányába menjünk-e – végül az utóbbi mellett döntünk.

De másnap reggel átgondoljuk, mert elég nyirkos/szar az idő: Kész Laci úgy dönt, ha nem tud motorozni, inkább egy nappal előbb elindul hazafelé – így is lesz. Mi, Suszterrel azért délután lemotorozunk Lienzbe, vásárolgatni, telefonálgatni, no meg kipróbálni azt a szenzációs új teleszkópos kameratartó rudat, amit ajándékba kaptam tőle…

Az olasz kiskocsma, ahol az elszenvedett kínokért megérdemlünk egy kis ezt meg azt

Az olasz kiskocsma, ahol az elszenvedett kínokért megérdemlünk egy kis ezt meg azt

Délután már nem is történik semmi különös, pihengetünk, játszunk, szórakozunk, pakolgatunk. És megiszunk egy üveg irgalmatlanul finom pezsgőt, Cinzanót, erre az összességében, a személyes tragédiámon túl tulajdonképpen mégiscsak pompás hétre…

És másnap időben felkelünk, szépen rendet rakunk a házban és a környéken, aztán kipakolunk mindent (azaz mégse mindent: az öt fémkockám kis dobozban ott marad, pedig az igen fontos emlék – ment egy mail, már megvan, jövőre visszakapom), és tíz óra tájt szépen elköszönünk egymástól, és elindulunk.

A Shopping Boys, a bevált bevásárlócsapat

A Shopping Boys, a bevált bevásárlócsapat

Kiérünk Mörtschachból, és némi búcsúdudálgatással egybekötve megelőzzük a Seatot, s vele az előtte menő autósort… Aztán, röpke száz kilométerrel odébb a gps áramellátása beadja a kulcsot, jön némi improvizáció, szinte fejből megyek át Ausztrián, szerencsém van, plusz két új szerpentin/hágó is útba esik, sőt, a végén még Graz is bekerül a menetrendbe, és a kedves motorosboltom, némi meglepetéssel… Kora estére így is otthon vagyunk, természetesen minden mintaszerűen üzemel a tíz órás út során – hétfőn pedig komplikációmentesen visszaültetjük a donorba a fődarabot, azóta is tökéletesen szolgál, az idők végezetéig.

Szép feladatunk, hogy folyamatosan képezzük a jövő nemzedékét, az utánpótlást

Szép feladatunk, hogy folyamatosan képezzük a jövő nemzedékét, az utánpótlást

Jövőre természetesen újra a hegyre megyünk, és remélem, akkor sokkal kevesebb gondról, sokkal több úti élményről jegyzetelhetek majd a kockásba…

(Epilógus röviden: hazaérkezés után rendeltem egy új generátort – némi félreértés folytán nem a gyárit, hanem egy német utángyártottat. Múlt hétfőn érkezett meg, beszereltük, kimértük, minden tökéletes. Tesztút: Érdig jutottam el vele, ott már nem volt töltés… A generátorügy tehát folytatódik, a legfrissebb generátort visszaküldtem a feladónak, az ráfizetéssel be lesz cserélve egy gyári újra… Gyuszié a szereldében, az enyém, a régi, a szintén rossz, a tesómnál – ahol mellesleg majdnem megette a kecske… nem röhög!!! És folyamatosan zajlik a szakemberek és szakvélemények bevonása – szóval… reménykedünk…)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (41 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

12 komment

  1. Lajoska szerint:

    Ilyenek ezek az elektromos dolgok.

  2. Hatlövet szerint:

    András nekem ha jól sejtem van valahol a garázsban talán egy 1200-es Zsiguli generátor, ha úgy gondolod és megtalálom szívesen odaadom.
    Tehetnéd a szobádba főhelyre dísznek!
    Nem gondolkodtál el azon, hogy a régi rosszat megtekercseltesd kicsit erősebbre?
    Ha másért nem vésztartaléknak jó lehet.

    • Boda Kapitány szerint:

      Mindenképpen szívesen fogadom, szerintem Faterkám garázsában is van mondjuk úgy nyolc Skoda 100-as – egy kis ikebanát el tudok képzelni belőlük…

  3. Green Fancy szerint:

    A történet generátor/rális részét sajnálom! :-(
    De az olvasnivaló szuper volt. :-)

  4. dirtydog77 szerint:

    Gener..kecske…nem röhög.. ez durva lett ez a túra,király lett köszönjük!!!

  5. Carlo szerint:

    Így a végén már én is sajnálom, hogy elb*****dott a kanyarvadászat, de élvezet volt végigolvasni elejétől a kecskéig :)
    Na ott felszabadultan felnyerítettem én is 22:20-kor, de visszaaludt annyukom :)

  6. Carlo szerint:

    Mellesleg, ha már az n-dik generátort fogyasztja a motor ilyen rövid idő alatt, pár elektronikát lehet érdemes lenne még pluszba átmérni. Nem-e kap valami elektrosokkot, (zárlat) vagy egyebet. Én a helyedben vinnék magammal egyet pluszba, elfér azokban a szép nagy dobozokban.
    De az írást köszönöm, nagyon tetszett! Még elolvasom egyszer az biztos :)

    • Boda Kapitány szerint:

      Hát igen… csakhogy mindegyik mechanikai jellegű probléma… akkor mit mérjünk? Zárlat? Nem pattan el tőle a drót… értenénk, ha leégne mondjuk… vagy ha durrognának az izzók… ha túltöltene… vagy bármi… de nem… Most visszakerült az eredeti, a sajátja, amit legutoljára a bátyám javított meg a bölcskei verandán egy csavarhúzó plusz az agya igénybevételével, megy 1100 kilométer óta – és ez már így is nagyságrendekkel több, mint amit a szakműhely tudott produkálni…

  7. Carlo szerint:

    Remélem tartós lesz, van még a nyárból és lesz még szép ősz is, vagyis remélem lesznek még kalandjaid, amit olvashatunk :)

    • Boda Kapitány szerint:

      Kaland az mindig akad szerencsére… most például érdekes, amit a német céggel vívok, de mivel még nem zárult le, egyelőre nem kezdek bele… szerintem lehet, hogy rossz fát pisiltek le, de azért nem kiabálom el…

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


+ három = 6

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz