Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


10 július
4komment

A nagy generá tortúra – pasz, szív, pihen ő (IV.)

Az arcomon talán már kicsit látszik így kedd környékén, hogy pihengetek szépen, fent, a hegyen, ahogy annyi barátomnak javasoltam...

Az arcomon talán már kicsit látszik így kedd környékén, hogy pihengetek szépen, fent, a hegyen, ahogy annyi barátomnak javasoltam…

Megtörtént a baj – méghozzá éves nagy motoros túránk második napján, amikor is olasz portyára indultunk bázisunkról, az 1450 méteren álló Obere Roner Kasából, vagyis egy csodálatos, kényelmes, legalább száz éves gerendaházból, ahol június utolsó hetét töltjük, amennyiben csak rajtam áll, 2065-ig biztosan, és ez nem vicc, vendéglátóink büszkék rá, hogy ennyire elégedettek vagyunk velük, plusz az ő részükről is van a bizniszben némi vagány optimizmus. A közmondással ellentétben a baj ezúttal szerencsére egyedül járt: azaz a Kész Laci simán hazaszállított a hátsó ülésen (kétségkívül stabilan feküdte az utat a Pan, dacára, hogy értelmezhető súlyom szinte nincsen), és Jánoska is levergődött valahogy a szombaton épp mogorvább arcot vágó Großglocknerről, amit egyébként másnap hóvihar miatt teljesen lezárnak. A generátornak, s vele a töltésemnek viszont kapáltak: ráadásul nem az enyém volt a meghibásodott alkatrész, hanem a Gyuszáé – az ereimet ugyan nem vághatom fel emiatt, de hogy kellemetlen, az nem kérdés… És az se nagyon kellemes épp, hogy igen gyorsan döntésre kell jutni, mi legyen a motorral, velem, velünk – mindezt úgy, hogy nemhogy internet, de még telefon se nagyon van a hegyen: az idő java részében ez áldás, most viszont nem ártana pár kört futni a világhálón, hogy jobban képben legyünk. De hát ez van: marad az agyjáratás. (Agyról jut eszembe, gyorsan közbeszúrom, mert elfelejtem: hazafelé, szombaton a Kész Laci kiszúrt egy kis szállodát valamelyik kisvárosban, a neve Hotel Adelheid – az egyik piros lámpánál hátrafordul, és elmeséli, hogy elsőre Hotel Apartheid-nak olvasta a cégért, és egy másodpercre még el is gondolkodott, hogyan lehet ilyen hülye nevet adni egy szállodának… na, hogy hazáig röhögök magamban hátul, ugye nem az én hibám…) Este, a már említett fergeteges vacsora után, már az ágyban sokáig tipródom, mit is kéne csinálni: hogy miért nem vetődöm a 3-500 euró közti megoldásokra, az osztrákoknak úgysem tudom elmagyarázni – de vajon lesz-e olcsóbb lehetőség, és ha igen, valóban olcsóbb lesz-e, ha mindent összeadunk… Mindegy: aludni kell – de hogy vasárnap mire sikerült jutnom végül, s hogy hogyan telnek a napok a magasban, arról beljebb szólok őszintén.

Hirdetés
Egyik gyenge étkezésünk a sok közül...

Egyik gyenge étkezésünk a sok közül…

Van egyszer, ugyebár, az a variáció, hogy veszünk egy generátort a neten. Ez nagyjából 2-300 euró, illetve, ha eltartott kisujjal a Hondánál szeretünk szoppingolni, ott megúszható nevetséges 588-ból. A megoldás hátránya, hogy nem mondhatnám igazán olcsónak, előnye, hogy Suszterék kedden érkeznek Grazból, ők tehát akár meg is vehetnék, illetve el is hozhatnák a cuccot adott esetben. A javításról, vagyis hogy hétfőn a környékben keressünk egy szakit, aki megállapítja és kijavítja a hibát – nos, erről eleve leteszünk.

... és a következmény: fekszik, ki merre lát...

… és a következmény: fekszik, ki merre lát…

Nagy valószínűséggel közel ugyanannyit fizetnénk érte, mint amibe egy generátor kerül – és időben sem valószínű, hogy sokkal jobban járnánk. Itt van még Jánoska, aki ugye vasárnap hazamegy, ha ő elvinné a rossz generátort haza, ott gyorsan megjavíttatná, valaki elindulna kifelé, a Kész Laci tőlünk a határ felé… na, ne… ez túl elvetemült.

A Kész Laci esténként közkívánatra meséket olvas mindenkinek a nyusziról meg a cicáról...

A Kész Laci esténként közkívánatra meséket olvas mindenkinek a nyusziról meg a cicáról…

Jánoska viszont még este feldob egy ötletet: ha megkérném a Vasit, akinek, pechjére, szintén Gold Wing-je van, adja kölcsön (ő is) a generátorát, azt hétfőn tíz perc alatt le lehetne műteni a motorról, és akkor ő, mármint Jánoska, becsomagolná, és feladná gyorspostával házigazdáink címére… Meglátjuk. Eldöntöm, hogy vasárnap estig mindent eldöntök, törik-szakad.

Csodálatos vasárnap reggel: tessék jól megfigyelni a környező hegyeket, majd mondom, miért...

Csodálatos vasárnap reggel: tessék jól megfigyelni a környező hegyeket, majd mondom, miért…

Gyönyörű a vasárnap reggel – Jánoska reggeli és röpke búcsú után, nyolc körül elindul hazafelé, Körtéék kicsivel később motorozni. Próbálom jópofán felfogni a dolgot, de azért nem annyira egyszerű. Természetesen kapom az ívet, milyen udvariatlan vagyok, hogy csak mert nincs kedvem motorozni, inkább otthon lopom a napot – nem veszem fel az élceket, tisztában vagyok a dolgok menetével, és tudom, pár napig még ez lesz, én se csinálnám másképp, és persze közben azt is tudom, a nem létező lelkük mélyén kis pajtásaim is szeretnék, ha ott csühögnék mögöttük a szerpentineken, mint máskor.

Jánoska megindul hazafelé, és szép időben, estére, gond nélkül otthon is van

Jánoska megindul hazafelé, és szép időben, estére, gond nélkül otthon is van

De most nem csühögök. Csak ballagok a kanyarokban, dél tájban, lefelé a gazdáékhoz – olyan három kilométer séta fentről a Suntingerhof, ahol több, méretes házban minimum három generáció él együtt, rengeteg munka és nagymérvű nyugalom furcsa-kellemes kevercsében. Igyekszem úgy időzíteni, hogy ne pont a vasárnapi ebéd kellős közepén háborgassam őket – ez nagyjából sikerül is, a lényegen túl vannak, a teraszon üldögél szinte az egész család, kávézgatnak, sörözgetnek: én meg kérek szépen némi net-hozzáférést, hogy egy kicsit körbeszaglászhassak, hátha épp kiüti a szememet valami nagyszerű akciós generátor, azaz osztrákul Lichtmaschine, magyarán fénygép, de milyen szép.

Séta házigazdáinkhoz: van idő fotózgatni, sajnos sehová nem sietek

Séta házigazdáinkhoz: van idő fotózgatni, sajnos sehová nem sietek

Szörfözgetek egy bő órát, és sajnálattal kell rájönnöm, hogy a nap legjobb ajánlata vitathatatlanul az az Apfelstrudel volt házi tejszínnel, amit a háziaktól kaptam, természetesen a jófajta kávé meg a két pincehideg sör mellé, mert a törzsvendégségnek/barátságnak is vannak előnyei, láthatóan számosak.

Teljes a vasárnapi nyugalom a teraszon, sörrel, kávéval, almás rétessel - mindenből kapok bőven

Teljes a vasárnapi nyugalom a teraszon, sörrel, kávéval, almás rétessel – mindenből kapok bőven

Körtéék három körül érnek vissza, egy sms-váltás után leugranak értem – ahogy beállnak az udvarra, a fiatalság azonnal megrohamozza a két motort, felugrálnak, két marcona barátom pedig fülig érő szájjal viszi el egy körre a szintén nem boldogtalan aprónépet. Most véstük még öt centivel mélyebbre az osztrák anyai és nagyanyai szívekbe nevünket. Búcsúzunk, aztán felhajtatunk “haza”, és Kész Laci bölcs szavát megfogadva grillparty-t tartunk a kertben.

Körte és Laci megmotoroztatja a boldog kiskölyköket

Körte és Laci megmotoroztatja a boldog kiskölyköket

Eszünk, iszunk, nem búsulunk (én, még egyszer mondom, nem fogom elrontani senki nyaralását, beleértve az enyémet is), ismertetem a végső tervet, vagyis hogy délelőtt letelefonálom minden érintettel a Vasi generátorának kiküldését (Vasit, a kulcsszereplőt már vasárnap kifaggattam, hajlandó-e egy hétre lemondani a motorjához, s hozzájárulni sikeres hazajutásomhoz), a gyorsposta két nap, azaz szerdára itt a cucc, csütörtökön meg pénteken akár még motorozhatok is egy keveset…

Grillparty, Lacus javaslatára és vezényletével: másnap már nehéz lett volna

Grillparty, Lacus javaslatára és vezényletével: másnap már nehéz lett volna

Felkelés után neki is állok a telefonos szervezésnek: a dolog azért nem pofonegyszerű – mint korábban már bátorkodtam említeni, a térerő ott fent elég hektikusan viselkedik, hol itt van egy kicsi, hol ott. Mindenkinek van valami tuti receptje – nekem viszont simán csak mázlim van, mert délelőtt, a kitartóan szitáló eső ellenére, tán épp a szürke fellegeknek köszönhetően, a ház lépcsőjén állva beszélek mindenkivel, akivel csak szükséges. Minden rendben: estefelé még egy sms-t is kapok – Jánoska délután kettőkor feladta a csomagot, ettől kezdve tehát csak… CSAK várakoznom kell…

A Kész Laci szava pedig azért volt bölcs a vasárnap esti grillezést illetően, mert hétfőn már hajnaltól esik – nálunk csak eső, a pár száz méterre lévő hegyláncokban viszont hó: de olyan, amitől vakítóan fehérek lesznek, nem csak a csúcsuk, de az egész lánc…

Ezért: a mellettünk lévő hegyek vakítóan hófehérek hétfőn reggel

Ezért: a mellettünk lévő hegyek vakítóan hófehérek hétfőn reggel

Már legalábbis amit látunk belőlük: a néhány kilométerre lévőket most épp eltakarja az áthatolhatatlan köd. Négy fok van, s ahogy a havas hegyeket bámuljuk, júniusban kissé döbbenten, lassulni kezd az eső, s a cseppek szépen pelyhesedni kezdenek… Kérem: ki emlékszik már az otthoni hőgutára? Bemegyünk, és jó dögösen befűtünk, délutánig a motorosok közül senki nem indul sehová – legfőbb ideje megkérdeznem a srácokat, milyen távra intézzem felső kapcsolataimmal a havazást és hasonlókat: vagyis hajlandók-e végre abbahagyni folyamatos szívatásomat (a legújabb kínzás, hogy végig kell néznem velük a nap videófelvételeit, több órás kiadásban, kommentálva minden mozzanatot – hadd vérezzen szegény szívem még jobban), vagy szívesebben töltik ők is a faházban a maradék idejüket…

Délelőtt senki sehová: ködös, őszies, havas esős nap - talán nem kellett volna annyit gúnyolni a varázslót...

Délelőtt senki sehová: ködös, őszies, havas esős nap – talán nem kellett volna annyit gúnyolni a varázslót…

Látom, azt hiszik, viccelek, pedig tényleg mindent el tudok intézni időjárási vonalon, nevetségesen kis pénzekért – ha valakit netán érdekelne…

Négykor azért becsületből lemotoroznak a boltba – kiderül, amit persze sejtettünk/tudtunk is, hogy odalent, a völgyben sokkal jobb az idő. Lienz felé féltávtól már teljességgel száraz volt az út, mesélik, amikor visszajönnek.

Kedden már újra szép minden - van idő csendéleteket fotózgatni... és a sebzett léleknek is gyógyír a természet

Kedden már újra szép minden – van idő csendéleteket fotózgatni… és a sebzett léleknek is gyógyír a természet

Esténk nyugodt és klasszikus: Ki nevet a végén-t játszunk, anekdotákkal szórakoztatjuk egymást, közben a költővel szólva életben tartjuk a lángot, ismét vacsorázunk egy remeket, aztán csokizunk, sörözünk, ásványvizezünk, csupa luxus az élet. Másnap, azaz kedden minden bizonnyal megérkezik Suszter és kiterjedt családja – Kész Laciék bőszen fogadkoznak, ők motorozni mennek, ráadásul egy elég húzós, közel háromszázötvenes kört akarnak tenni.

A völgybe tartok - s közben elkattintgatok úgy ezer képet

A völgybe tartok – s közben elkattintgatok úgy ezer képet

A reggel már ennek szellemében telik, viszonylag korán pattanunk fel: hó már nincs, normális az idő, tíz óra előtt indulnak a túrázók, én meg kis híján levitetem magam a faluba, mert az a tervem, a kis hídnál várom be Suszterékat – oda, a hegyre, akármilyen is a gps-ed, komám, nem könnyen találsz fel, azt garanciával adom.

Az Audi, a kormánynál Suntinger néni, hátul a kis tejeskuli, épp töltésre, fel a majorságba

Az Audi, a kormánynál Suntinger néni, hátul a kis tejeskuli, épp töltésre, fel a majorságba

Már épp a lábam lendítem a Kész Laci mögé, amikor váratlanul életbe lép a térerő, és megjön egy sms: “… egy óra előtt semmiképpen nem érünk…”, írja a barátom Grazból, becsületére mondom, előző este küldte, de azért jó, hogy időben megkaptam – elálldogálok én négy órát akárhol, elnézegetem a buszokat meg a traktorokat, gond nélkül, de azért csak szebb így. Legalább sétálhatok majd egy jót.

Kedvenc gyümölcsöm, az ízbomba, a sebességátlagot rontó erdei szamóca

Kedvenc gyümölcsöm, az ízbomba, a sebességátlagot rontó erdei szamóca

És tényleg: délben indulok lefelé, nagyjából nyolc kilométer egészen lentig az út, de majd menet közben úgyis összefutunk a kis úton Zoliékkal, akkor beszállok, és jövünk. Hogy hogyan is szállok be, azon azért ballagás közben eltűnődök kissé: Marcsi, Suszter, Daniel, Lena, Lili – utóbbi három gyerekülésben hátul, na, mindegy, oldottunk már meg bonyolultabb élethelyzeteket is dicséretesen, menni fog ez is. Élénken és könnyedén haladok – nem mondhatom, hogy gyakorlott távgyalogló lennék, de ritka az a helyzet/tevékenység, amiben ne találnám meg viszonylag gyorsan a megfelelő ritmust, úgyhogy szépen haladok.

Megjelenik a Seat, Suszterékkal, én, a padon ülve szórakozottan csinálok egy fotót, ők meg lassítás nélkül elmennek mellettem. Csak vicc

Megjelenik a Seat, Suszterékkal, én, a padon ülve szórakozottan csinálok egy fotót, ők meg lassítás nélkül elmennek mellettem. Csak vicc

A kis erdei úton látni a tegnapi eső emlékét – ismét leszakadt egy pár száz köbméteres darabka a hegyből, mára traktorokkal tették rendbe a pályát. Suntingerhof leágazásánál maga Suntinger néni tart felfelé az Audival, és a mögé kötött saválló kis tejeskocsival, ami most üres – azzal szokták levinni az anyagot a faluba, a kereszteződésbe, ahol jön érte a tejeskocsi, a sofőrje beönti és pontosan regisztrálja a mennyiséget, és a kis egytengelyes furgonkákat, hogy mondjak valami nagyon érdekeset is, csak a tulajdonosok szokták elvinni, pedig éjszaka is kint állnak mindenhol. Út közben erdeiszamóca-telepekre bukkanok az út szélén, az átlagsebességem ennek (és a folyamatos tájbámulásnak) következtében drámai módon lecsökken – ha van kedvenc gyümölcsöm, szerintem ez az: ötéves koromban egyszer Hollóházán nyaraltunk, ott szedtünk először az erdőben ilyet, és azóta az a nyaralás jön fel, ha szamócázom, sok-sok érdekes emlék társaságában, de most nem kezdek bele…

A gyerekek villámgyorsan birtokba veszik a házat és a környéket

A gyerekek villámgyorsan birtokba veszik a házat és a környéket

Már majdnem elérem a falut – egy kis út menti pad bukkan elő a kanyar után, és én hirtelen teljesen tisztán meghallom, amit suttog nekem: “Gyere, fáradt vándor, foglalj helyet rajtam…”, most mondjátok meg, hát fogok én egy paddal vitázgatni, amelyik ilyen szép tisztán beszél magyarul, pláne külföldön, na, egy frászt… Szépen leülök és várok néhány percet, nem is hiába: az alsó kanyarból kibukkan a méltóságteljes sebességgel érkező kék Seat orra – Suszterről lévén szó, az csak természetes, hogy egyetlen pillantás nélkül elmennek mellettem, igaz, én se nézek rájuk, szóval megy a műsor, utána megállnak, és elkezdünk egymással tiroli nyelvjárásban üvöltözni… úgyse hallja senki a pár tehénkén túl… Bepréselem magam, Lencsi az ölembe ül, s elindulunk felfelé a szerpentinen. A völgy szédítő látványát mindenki jól bírja, kivéve kissé pszichoszomatikus barátomat, aki szent esküvel fogadja, már csak egyszer hajlandó ezen az életveszélyes úton leereszkedni, amikor majd elutaznak – hát persze hogy nem igaz, fog ő még motorral is lejönni a kanyargóson, örömmel, de ezt úgyis hiába mondanám neki.

Tiszta mázli, hogy még a tehénkék is megérkeznek: így a rácson túlról simogatni is lehet őket

Tiszta mázli, hogy még a tehénkék is megérkeznek: így a rácson túlról simogatni is lehet őket

Negyedóra múlva mindenesetre, egy kis kuplungszag kíséretében megállunk fent, a faháznál, és mindenki álmélkodva veszi tudomásul, milyen gyönyörű minden. Suszterék beköltöznek, s a gyerekek jóvoltából némi plusz energiával telik meg a völgy. Hamarosan hazaérnek a túrázók, Lencsi és Dani végre megismerkedhet Birne bácsival és Äpfel mamával, továbbá Fertiglacival – napok óta másról se lehet velük beszélni, csak ezekről a mesebeli figurákról. Ismét egy szolid, négy fogásos vacsorával tartjuk szinten körtérfogatunkat, és viszonylag hamar lefekszem – érzem, ahogy fogy az energiám, amiből ezek a szép, boldog, megnyugtató napok bőségesen kanalaznak ki. Holnap szerda: elvileg megérkezik a csomagom, a generátorral. Elvileg. Gyakorlatilag… hát… gyertek pénteken hétfőn is, aztán elmondom…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (46 lövet, átlagosan: 6.98 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

4 komment

  1. Lajoska szerint:

    Mi lesz a vége ennek?

    • Boda Kapitány szerint:

      Bár tudnám… sajnos még annál is tovább terjed a sztori, mint amennyit meg fogok írni belőle… életem rejtélye, ahogy elnézem…

  2. dirtydog77 szerint:

    A kajautáni következmény jól sikerült,ez a rejtelmek generátora hát sok sikert!!

  3. Carlo szerint:

    direkt nem olvastam bele a végébe, így élvezettel várom, mi lesz a vége :)

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


5 − négy =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz