Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


08 július
7komment

A nagy generá tortúra – hegyi nyug, alom (III.)

Történetem főszereplője - a generátor, ezúttal épp a Gyuszáé, kölcsönben nálam, üzemképtelenül

Történetem főszereplője – a generátor, ezúttal épp a Gyuszáé, kölcsönben nálam, már üzemképtelenül

Történetünk egy ausztriai motoros nyaralás krónikája: a barátaimmal, elsősorban is a Körtével és a Kész Lacival évek óta tartó jó szokásunk szerint minden júniusban egy hetet töltünk Tirol és Karintia határán, egy magasvölgyben, 1450 méter magasan álló százéves kis gerendaházban. Szállásunkról naponta portyázunk, 3-400 kilométeres adagokban faljuk be a környékbeli kanyarokat, hódítjuk a hágókat. Idei történetünk első, idillinek is mondható részében szépen megérkeztünk a helyszínre, hogy aztán másnap, szombaton elinduljunk az első túrára, ráadásul mindjárt az egyik kedvenc karikámra, St. Jakob in Defereggen felé, az olasz-osztrák határon át vezető pompás kis szerpentinre, és egyéb csodás környékekre. Alaposan ki voltam hegyezve erre a szép kirándulásra, s minden a legnagyobb rendben is ment, egészen addig, míg észrevettem, hogy a töltésemmel valami gond van… nem kicsi – olyan, amitől nem megyünk tovább… Szerencsére még lendületből találtam egy alkalmas megállóhelyet, egy árnyékos kis parkolót Anterselva di Mezzo falucska szélén – oda fordultam be, aztán már csak várnom kellett pár percet, hogy a sor elején haladók (Körte, Kész Laci és Jánoska) észrevegyék, hogy nem megyek utánuk, és visszaforduljanak. Öt perc se telt bele, már ott is voltak – és mivel látták, hogy addigra leszedegettem a generátoromat takaró fedeleket, kapásból tudták mind, mi a baj. Hogy miért? Mert az utóbbi két hónapom a generátorokról, pontosabban a generátorproblémákról szólt. Szent meggyőződésem, hogy egy nem hétköznapi pechsorozat szenvedő alanya vagyok – barátaim egy része viszont ugyanilyen szentül hiszi, hogy a motorom dögleszti meg sorra a generátorokat: leginkább is azok hisznek ebben a verzióban, akiktől kölcsön kaptam egy-egy generátort. Például a Gyusza. Akinek azért minimum számít a véleménye… Azért elmondom sorban, kicsit unalmasan, mi is történt mostanában – hamarosan úgyis eldől, mi a helyzet, mivel épp ma megjött egy új generátor Németországból: de erről majd később. Most jöjjön a vesszőfutás, aztán a szombati nap további része, utazásom a Kész Laci mögött, és hasonló szörnyűségek. Bent minden.

Hirdetés
2010. május 2., háromnegyed négy: Szekszárdnál megmentjük a teknőst

2010. május 2., háromnegyed négy: Szekszárdnál megmentjük a teknőst

Az egész úgy kezdődött, hogy még 2010-ben, konkrétan a Baranya megyei Boda kisközségből hazafelé tartva megakadtam Paksnál. Nem volt töltésem ugyanis. Boda jr-ral nem sokkal korábban, Szekszárdnál mentettünk meg egy mocsári teknőst, ami a hatos út közepén evickélt át – megálltunk, leszálltam és átsegítettem az út szélére: csak reménykedem, hogy abba az irányba vittem, ahová tartott, és nem vissza oda, ahonnan két hete elindult… Na mindegy: a lényeg, hogy aznap egy fészer mellett aludt a motor, aztán más- vagy harmadnap a Fary meg a Körte egy autóakkumulátort applikált a hátsó ülésre, s azt egy bikakábellel bekötve szépen hazahoztuk. Kiderült, hogy elszakadt a forgórészben egy szál.

Az autóakku a hátsó ülésen, meg a kábelezés, másnap, amikor hazahoztuk a motort Paksról

Az autóakku a hátsó ülésen, meg a kábelezés, másnap, amikor hazahoztuk a motort Paksról

Megtekercselték, nem is rossz pénzért, aztán csendben ment úgy szerény hatvanezret, azaz két és fél évet, majd idén áprilisban ismét bejelentkezett. Őriszentpéternél, a szezonnyitó osztrák gurulásról hazafelé egyszer csak pakk. Ennyi volt, akkor a Bognár fogadó mellett, egy igen barátságos család garázsában hagytuk a motort. Akkor kértem kölcsön először a Gyusza generátorát (ő egy erősítettet épített be az ő motorjába, neki tehát polcon állós tartalék lett a gyári), meg is kaptam, vissza is mentünk, beraktuk, indult, jött, működött.

És a csizmám művészi felvételen, három évvel később, azaz most áprilisban, amikor újra lerohadtam, akkor Őriszentpéteren

És a csizmám művészi felvételen, három évvel később, azaz most áprilisban, amikor újra lerohadtam, Őriszentpéteren

Minden rendben. Az enyémet ismét megjavíttattam, addig is a Gyuszáéval járkáltam, aztán egy szép május eleji napon, olajcserével és hasonlókkal egybekötve, kicseréltük. Visszakerült tehát az enyém, ment majdnem három hetet, amikor is Tabdiban, ahová a Körtével ugrottunk le, hogy a Kész születésnapjára pálinkát vegyünk, egyszer csak láttam, hogy ismét nincs töltés. Azért picit már nyugtalan lettem, kimondom. Körte mögött haza, aztán Gyusza, generátor ismét kölcsönkér, Tabdi, kivesz-betesz, minden jó, haza.

Még én is igyekszem olyan képet vágni, mintha értenék valamit mindabból, amit a többiek beszélgetnek egymás között...

Még én is igyekszem olyan képet vágni, mintha értenék valamit mindabból, amit a többiek beszélgetnek egymás között…

Valamiért nem vittem vissza a korábbi javításokat végző céghez a generátoromat: inkább leszaladtam vele a bátyámhoz, aki lényegében mindent meg tud javítani, ő a verandán szétszedte – az kapásból látszott, hogy egy tekercs kivezetése ismét le van szakadva, meg az is, hogy a két szénkeféből az egyiknek kábé a negyede le van törve: nem friss törés, régi, csak a már említett korábbi javításkor, a jelek szerint tehát vagy nem vették észre, vagy, ami még rosszabb, megfelelőnek ítélték, plusz úgy gondolták, ilyen semmiség szóra sem érdemes… persze, borítsunk fátylat a múltra, de azért… fene tudja, elég rohamosan csökken a bizalmi tőkém mennyisége, ezt kár lenne tagadnom…

Megyek érdeklődni, mert kell egy műszer, hogy kiderítsük, mi a stájsz

Megyek érdeklődni, mert kell egy műszer, hogy kiderítsük, mi a stájsz

Mivel már nem volt túl sok idő az osztrák indulásig, Gyuszát kértem, hagyhassuk bent az ő generátorát, amikor majd megjövünk, újra megjavíttatjuk valahogyan az enyémet, és utána visszaadom neki. Hát… így talán már értitek, ez az a bizonyos generátor, ami Olaszországban szintén becsődölt. És ez így már tényleg egy picit kurva sok.

A kis parkoló, pár árnyékos négyzetméterrel - vagy két órát biztosan eltöltöttünk ott

A kis parkoló, pár árnyékos négyzetméterrel – vagy két órát biztosan eltöltöttünk ott

Kérdés persze, vajon mi lehet a baj, hátha. A srácok gyorsan szétkapják, amit szét kell – egymilliomod ezrelék az esélye, hogy csak egy kábel csúszott le, de az ember ilyenkor ezekbe az egymilliomod ezrelékekbe is úgy kapaszkodik, ahogy csak bír: persze minden a helyén, minden rendben, látszólag… Kiépítjük a generátort, meg kéne mérni, mi a szitu – kell egy műszer. Gyalogosan indulok el érdeklődni a kis kertes házak közt, egy fiatal hölgy nagyon kedvesen megmutatja, merre találunk műhelyt – nincs kétszáz méternél messzebb, felpattanok a Kész Laci mögé, és átugrunk.

Csak hogy el ne felejtsük, hol hagyjuk a motort, lefotózzuk a helységnévtáblát: Zimmerbe kell visszajönnünk, olaszul Camere-be. Apartments, az alighanem a megye

Csak hogy el ne felejtsük, hol hagyjuk a motort, lefotózzuk a helységnévtáblát: Zimmerbe kell visszajönnünk, olaszul Camere-be. Apartments, az alighanem a megye

Szombat délután van, az egész épületben már csak egy barázdált arcú, szája sarkában láthatóan ötven éve szünetmentes cigarettát viselő bácsi söpröget – kicsit gyanakodva méreget minket szarukeretes szemüvege mögül, de azért némi tétovázás után simán ad egy kombinált műszert becsszóra… Visszavisszük a kincset a parkolóba, és Körte vezényletével megkezdjük a diagnosztizálást: nos, akárhányszor is mérjük, a forgórész tekercsének minden jel szerint nincs ellenállása, vagyis valahol elszakadt… Hogy hol, az pillanatnyilag nem különösebben lényeges: itt mára végeztünk, a megoldást hamarosan ki kell ötleni.

Igazi szép, őszintén mosolygós kép: az automata előtt mutatom, milyen ügyesen becsomagoltam a generátort a kutyaszaros zacskókba

Igazi szép, őszintén mosolygós kép: az automata előtt mutatom, milyen ügyesen becsomagoltam a generátort a kutyaszaros zacskókba

Kicsit még keverünk a feszszabályzó környékén, de rájövünk, nincs okunk további hibákat felfedezni, ami van, bőségesen elég. Visszaadjuk a mérőműszert a seprűs bácsinak, a parkolóban található automatából ingyenesen kivehető kutyaszar-tároló zacskókba szépen elcsomagoljuk a generátort, majd nyugalmasan átsétálok a szemben lévő fogadóba, hogy megkérdezzem, adnának-e pár napra helyet a motornak az udvar végében lévő féltető alatt. Kopogtatásomra egy éltesebb matróna jön elő, érti a németet, natürlich, és ugyancsak natürlich, hogy ott a hely, csak nyugodtan, még jó, hogy nagyobb baj nem történt, vigasztal a néni, és hát persze.

A hely a parkolófészerben - biztonságban, tető alatt, végül majdnem hat napig állt itt a motor

A hely a parkolófészerben – biztonságban, tető alatt, végül majdnem hat napig állt itt a motor

Így igaz, bizony. De hogy mostanában miért mindig én vagyok a porondon ezekkel a dejó kisebb bajokkal, azt nem pontosan értem… Sebaj, nem gondolkodik, nem nyomorog, csak tol. Négy mázsa húszat, száz métert, látszatra kicsit felfelé, érzésre, mint a derékszög. Este kihagyom a szólózumbát, ezzel el is dőlt. Kezet mosunk, megköszönjük szépen a kedvességet, megígérem, majd jövünk. Hogy mikor? Hát… azt én is baromira szeretném tudni, alighanem jobban, mint a kedves néni…

Mentünk már így a Lacussal: épp harminc éve, egy CZ-n... az se volt rossz

Mentünk már így a Lacussal: épp harminc éve, egy CZ-n… az se volt rossz

Irány a hazafelé. A Kész Laci mögé ülök fel a PanEuropean-ra, ami egy elképesztően jó, már-már Gold Wing-szintű motor… a kis tíz eurós sisakom viszont, mint arra olyan 120 magasságában rájövök, aligha kaphatott öt csillagot a zajvédelmi teszten, úgy érzem magam, mintha egy kabintető nélküli vadászgéppel mennénk – lebeg rendesen az arcom, mint a bernáthegyinek, amikor kidugja a fejét az autóablakon… Inkább elbújok hát a Laci sisakja mögé, úgyis van min gondolkodnom.

Nem túl biztató díszlet - de mi végül is megússzuk a hazafelé vezető utat eső nélkül

Nem túl biztató díszlet – de mi végül is megússzuk a hazafelé vezető utat eső nélkül

De aztán pár jó ötlet helyett inkább az jut eszembe, hogy kerek harminc éve ültem már pont így mögötte: akkor egy CZ 350-essel, amit a Lacus úgy kért kölcsön, talán a Tamás Tibitől (pontosítok, nem talán: ma, azaz 2013. november 12-én találkoztam a Tamás Tibivel a vasműben, úgy harminc év után ismét…), mentünk le valahová Baranyába, egy építőtáborba, ahol nyilván roppant fontos dolgunk volt, mondjuk kábé semmi, viszont már az érkezésünk is döbbenetes hatást gyakorolt a tábor területén tartózkodó ifjú hölgyekre, amennyiben is jól észlelhető volt, hogy megérkeztek a kemény motoros csávók.

Kis pajtimnak, Floriannak megígérem, ha kész lesz a motor, viszem egy kört - és pénteken állni tudom a szavam...

Kis pajtimnak, Floriannak megígérem, ha kész lesz a motor, viszem egy kört – és pénteken állni tudom a szavam…

De minket már akkor se hatott meg az ilyen talmi kis rajongás: tisztában voltunk a saját értékeinkkel, és inkább az italozást választottuk. Nekem egyébként még nem volt nagymotorra jogsim, de tudom, hogy akkor, azon az úton határoztam el, hogy nagyon hamarosan lesz. És nagyon hamarosan lett is.

Bevásárolunk a nagy boltban, és felfelé menet a hegyre beugrunk a szállásadóinkhoz: azonnal kapunk némi kávét, sört, és mindenki elkezd kavarni, mint a félőrült – Walter a netet bújja, Dani sógornője, Maria telefonál… és úgy általában és überhaupt mindenki el van képedve, mekkora baj ért szegény engem, próbálnak segíteni, és általában többen is csodálatosnak tartják, milyen sztoikus nyugalommal fogadom, hogy a motorom száz kilométerre áll, egy udvarban, és hogy pillanatnyilag még sejtelmem sincs, mi lesz a jó megoldás.

Kávé, egy kis házi tejjel: ezért már érdemes felgyűrni az ingujjat

Kávé, egy kis házi tejjel: ezért már érdemes felgyűrni az ingujjat

Kiderül, háromszáz euróért mindenesetre lenne egy generátor, úgy két nap alatt… az osztrákok néznek rám a monitor mögött, és érzem, hogy nem értik, min is kell gondolkodnom… Mindegy. Nem kapkodunk. És csak azért vagyok tökéletesen nyugodt, mert semmi kedvem hozzá, hogy elcsesszem a hangulatot – se a magamét, se a többiekét. Ha görcsölök, attól se fog összeforrni a tekercs. Várunk, még van egy kis időnk.

Jánoska a hegyről - volt mit szárítani...

Jánoska a hegyről – volt mit szárítani…

Este egy elképesztő vacsora varázsolódik az asztalra, utána meg folyamatosan ötletbombázunk: mi lenne a legolcsóbb/legjobb/leggyorsabb variáció a problémám megoldására. Jánoska még délután felszaladt a Großglocknerre fényképezni – hm… elég sokáig marad el, és közben az eső is komolyan elered: egyszer csak meglátjuk a fényszóróját, és öt perc múlva már a sparhelt előtt gőzölög… Elég komolyat kapott, amennyiben fent, a kilátónál észrevétlenül beúszott a képbe egy gonosz felhő – mire Jánoska észbe kapott, lényegében tök egyedül volt fent, mindenki más eltűnt, és alig találta meg a parkolóban a motort, mert egyméteres lett a látótávolság.

Igen, igen: meredjetek, mert ott van Jánoska motorja, a parkolóban

Igen, igen: meredjetek, mert ott van Jánoska motorja, a parkolóban

Úgy evickélt le a kockaköves szerpentinen, kettes alapjáraton, joggal reszketve… de aztán szerencsésen leért, és egészen a mi erdőnkig úgy tűnt, megúszta a nagyját, ott viszont rászakadt az ég, és az esőruha dacára is jutott rá víz gazdagon. Jánoska egyébként vasárnap, azaz holnap megy haza… hm… talán ezzel kéne valamit kezdeni, túráztatom az agyam elalvás előtt. És nyugtatom magam, hiszen tudom, hogy másnaptól azok a szép, gemütlich hegyi napok következnek, amiknek egyedülálló szépségéről oly sokat papoltam már másoknak – de hogy hogyan fogom kibírni őket ÉN, miután minden reggel végignézem, hogy a többiek elmennek kanyarogni, nos, arról egyelőre fogalmam sincs… Nektek lesz: ha kitartotok, és a negyedik részt is elolvassátok – merthogy vasárnap estére felszáll az agyamból a fehér füst, azaz megszületik A TERV, s hétfőn reggel egy sorozatnyi telefonnal el is indíttatik. Folytköv – legyen mondjuk a szerda, ha ráértek…

 

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (42 lövet, átlagosan: 6.98 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

7 komment

  1. Hatlövet szerint:

    Mostanában mintha belefutottál volna egy irdatlan pechszériába András.
    Ha netán valamiben tudnék segíteni szívesen megtenném!
    Egyébként én is azok véleményét osztom, hogy nincs azzal a motorral valami rendben villamos oldalon, mert még biztosítékból is sok lenne ha ennyi kiolvadna cirka három év alatt.

  2. Boda Kapitány szerint:

    Nem három évről, mindössze szűk három hónapról beszélünk… Azóta egyébként már még tovább “fejlődött” a dolog, nem akarok róla beszélni még… Amit senki nem ért, az az, hogy egy tekercset elszakítani aligha tud a motor maga… a generátorok nem leégnek… és bármi volt és van is, hogyan jött haza 700 kilométert kilenc óra alatt hiba nélkül a kiküldött cuccal, mint ez majd hamarosan kiderül?

    • Hatlövet szerint:

      András én még azt sem tartom lehetetlennek, hogy valamilyen rendellenes rezgés vagy rázkódás miatt törik el az a tekercselt vezeték.
      Ha annak frekvenciája ember által nem érezhető szintű akkor simán elképzelhetőnek tartom.
      Az oka lehet valamilyen tartó vagy gumibak elgyengülése vagy fáradása.
      Mindenesetre nem kicsit rejtélyes ez az ügy és biztos hogy valamilyen nem rendeltetésszerű jelenség okozza.

      • Boda Kapitány szerint:

        Létezhetetlen, hogy épp a hathengeres boxernek legyen olyan rezgése, ami eltépi a szálakat, azt azért már én is érezném… de persze minden lehetőséget vizsgálunk…

        • Hatlövet szerint:

          Mondjuk az biztos, hogy egy kéthengeres V motor rezgése sokkal markánsabb, főleg ha sok köbinches mint mondjuk az Indian vagy Harley, de ne feledjük, hogy a boxer is csak egy V motor, csak neki a hengerek által bezárt szöge 180 fok. Igen a hat henger kicsit simítja a rezgés amplitudókat ez tény!
          Mindenesetre igen rejtélyes üzemzavar sorozatba futottál bele.

  3. dirtydog77 szerint:

    Minden rosszban van valami jó,tetszik az a ködös kép,sokat tanulhatsz ebből az egészből meg mis is,király vagy.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


öt + 5 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz