Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


22 június
7komment

Ne hívjatok, ne írjatok: elmentem

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvenharmadik kiadásában először (szociálisan is) elmaradott finn rokonainkhoz látogatunk: hetvenöt éve szokás arrafelé, hogy a várandós kismamák egy méretes kartondobozt kapnak az államtól ajándékba, nem is pont üreset –  hálózsák, rugdalódzó, ruhák, pelenka, fürdőszerek, játék, és még egy kis matrac is található a dobozban, amely így akár az újszülött első ágyacskája is lehet. Annak idején, a harmincas években Finnországban rendkívül magas volt a gyermekhalandóság, ezer csecsemőből hatvanöt halt meg – mára a világ élvonalában van ez a mutató, sokak szerint a dobozka miatt is… Hozzáállás a jövő nemzedékeihez ott és itt – ja, doboz persze mifelénk is van: abban kell bevinni a kórházba a szappant meg a gyógyszert… Bezáratnának egy belvárosi bárt Budapesten: egy horvát turistának több mint ötvenezer forintot kellett kifizetnie, miután elfogyasztott három pálinkát, egy kis üveg Heinekent, két kis üveg bort, egy energiaitalt meg egy kólát. Hogy nem szimpatikus a hely, megértem, állítólag csinos lányok csalogatják be a palimadarakat, bent viszont, fizetéskor már morcosabb kétajtós szekrények gyülekeznek – láttam én már elég ilyet a világban, valahogy soha nem kívánkoztam be, igaz, ritkán van nálam belvárosi kocsmázásra való lé… Mentegetni se szeretném a Frizzante éttermet – az viszont elég magyaros, ahogyan az ügyet kezelni kívánja a fensőbbség: ezt járjuk körbe kissé. Végezetül szót ejtünk róla, hogy több ezer Harley-Davidsont áldott meg Ferenc pápa Rómában: olcsó poén lenne azt mondani, hogy megértem, mert eléggé ráfér a márkára – inkább azt mesélem el pár szóban, hová is készülök július második hétvégéjén… egy kis előzetes egy motoros búcsúról, ahová Diego atya társaságában gurulunk majd el. Nyitom a szövegládát, lapozzatok…

Hirdetés

* Hetvenöt éve gazdagon megrakott kis kartondobozt kap minden várandós kismama Finnországban.

Tele minden jóval: uniszex színezésű babaruha, fürdőszerek, játékok, de még egy kis matrac is található a dobozban, utóbbinak köszönhetően – elsősorban nyilván babonából vagy a tradíció miatt, semmint szükségből – a finn újszülöttek egy része egy-két éjszakát dobozban tölt, de vannak, akik addig altatják benne a babát, míg ki nem növi… Annak idején, a harmincas években egyébként az volt a “dobozolás” célja, hogy a szegény családba született finn porontykák se szenvedjenek hiányt – legalább az alapvető dolgok terén. Mára ugyebár egy kicsit változott a figura: a magam részéről, megengedve persze, hogy nem mindig a megfelelő sajtótermékekből informálódom, úgy vélem, viszonylag kevés finn kisgyerek életkezdésével lehetnek súlyos gondok, hogy a folytatásról ne is beszéljünk. A doboz azonban maradt és marad: és érdekes, hogy tartalma nem csak gazdagodott az idők során – eltűnt belőle példának okáért a cumisüveg meg a cumi, hogy ezen a diszkrét módon jelezzék az anyukáknak, a tápszernél ízletesebb, frissebb, és tetszetősebb csomagolású folyadékkal is elláthatják a kicsiket, noha itt jegyezném meg finoman korholó jelleggel a finn dobozosok irányába, hogy a szoptatás nem mindig döntés kérdése ugyebár… Eldobható pelenkák is csak egy darabig voltak benne: mára, környezettudatossági okokból visszatértek a mosható textilpelenkák. És ez biza már gondolkodás, ha úgy tetszik, filozófia – mint ahogy az is, hogy a kis ruhák azért semleges színűek, mert így öcsi akár a nővérétől is örökölheti arra a bizonyos három hétre, amíg egy ilyen kis cuccon túljut… Aki nem akarja cifrázni, az a doboz helyett kaphat simán száznegyven ojrót – ezt a variánst a családok úgy öt százaléka választja: egyrészt a doboz tartalma lényegesen értékesebb, másrészt meg… hát naná, doboz, buli, meglepetés, még ha tudod is, mi lesz benne… Ha doboz, ha pénz: ha valaki meg akarja kapni, egy szigorú feltétel azért van, jelesül az áldott állapot első négy hónapjában rendszeresen orvoshoz kell járni. És most, ha megengeditek, elmondom, miért lettem baromi rosszkedvű ettől a finndobozos kis hírtől: nem csak azért, mert beugrott, hogy nálunk is van ilyen doboz, csak abban mi, régebbi szülöttek hordjuk magunkkal a vécépapírt, a szappant, a gyógyszert, ha kórházba kell vonulnunk… ezzel se szívesen dicsekednék a külföldi haverjaimnak… De még sokkal inkább vérlázító szégyen, hogy még a legóvatosabb becslések alapján is több tízezer kisgyerek éhezik rendszeresen és konkrétan Magyarországon, és sajnos azt kell mondanom, ennek árnyékában hagyjuk most a többi sok tízezret, aki “csak” megfelelő minőségű táplálékhoz nem jut – további gond, hogy nem pont 1930-at írunk, és hogy igazából nekem ebben a vonatkozásban a tíz is teljességgel elfogadhatatlan szám lenne. És nem különösebben érdekel, ki milyen magyarázatokat makog, már ha makog valamit: bocs, de simán csak nem hiszem el, hogy ezt a normális ember számára valóban kínos és kínzó problémát néhány milliárd forintból (értsd: mondjuk nem építed azonnal, egyben meg a tervbe vett százakárhány futballpályát, a negyedének vagy egytizedének az árát az ezerszer emlegetett jövő nemzedékére fordítod, konkrétan napi háromszor megeteted, ha már minden létezhetőt elloptál innen huszonpár év alatt, ez lenne a minimum…) ne lehetne orvosolni… Először így, gyorsban, ha kell, dobozzal – aztán meg egy normálisan működő ország mihamarabbi felépítésében, ahol éhező gyerekről nem az újságban, legfeljebb egy Dickens-regényben olvashat bárki is: ahol nem keresztbe-hosszába szopatják egy- és mindenki mást, maximum arról vitatkoznak, kell-e a cumi a babadobozba…

* Bezáratnának egy budapesti belvárosi borozót.

A Frizzante elnevezésű hellyel nem először fordul elő, hogy a borsos számla miatt kiakadnak a vendégek: legutóbb, ha jól emlékszem, egy horvát atyafi kapott egy könnyed 51 689 forintos cehet, miután elfogyasztott (gyanítom, nem egyedül, ha igen, az megpendítene pár újabb kérdést bennem) három Dalfakasztó típusú, négy centes birspáleszt (18 000), két 0.187 literes, régebben két decis bort (össz 21 000), egy kis Heinekent 3500-ért, továbbá két Red Bullt (4000) meg egy akciós kólát 490 egységért. Ez ugye 46 990, kötelező jatt 10 százalék, 4699, 51 689 cuzammen. Hm… Columbo Bandi még írás közben is nyomoz, gyerekek… na, korábbi kommentek szerint állítólag két bombázó csalizgatja be a vendégeket az utcáról, aztán meghívatják magukat egy kis erre-arra, mondjuk ez lehetne a két kis birs meg a két Bull, és már meg is vagyunk… Így mondjuk más a leányzó fekvése, ugyebár… Mert simán és alapvetően az, hogy én a kocsmámban 96 ezerért adok egy Koccintós kisfröccsöt, nem ütközik jogszabályba – sajnálom, kénytelen vagyok hárommillió százalékos árréssel dolgozni, mert szeretnék sokat keresni: a piac majd eldönti, vannak-e nagyobb számban olyanok, akik meg is adják az általam kitalált árat. Egy fokkal csúnyább megoldás ez a becsábítgatás, sőt, egyes netes tanúk szerint a Frizzantéban két árlappal dolgoznak, az egyikről rendelsz, a másik alapján fizetsz – bevallom, ezt egy picit meredek megoldásnak tartom ahhoz, hogy igaz legyen. Szóval becsábítgatós, lányoknakfizettetős hely tudomásom szerint a világon mindenhol létezik – ha ilyenbe ugrasz be, vállalsz némi kockázatot: ha tényleg azt hiszed, hogy a két cica a szexi sörhasad, pálmafás bermudád és a zoknis vietnámi papucsod miatt gerjedt rád, és két kis birs után indulhat is a hettyen-pitty, azért van mit átgondolni neked is. Ettől még, úgy amúgy elhiszem, nagyon szar 60 rugót kifizetni azért, amit a boltban ezerkettőért kaptál volna meg, és nem kellemes azzal sem szembenézni, hogy úgy sittyentél át a palánkon, mint egy szívlapátnyi érett guanó – de bele kell állni, sajnos. Hogy a hely sért-e törvényt is, vagy a hazai viszonyokhoz/közállapotokhoz tökéletesen alkalmazkodva simán csak alpárian szopat, azt a pillanatnyi információk birtokában nem tisztem eldönteni: a tulajdonos például azt állítja, “Az ajtón is kint vannak az árak, arról nem tehetek, ha nem tudják, amikor fél tizenegykor bejönnek, és keresztbe áll a szemük. Drága a környék, magasak a bérleti díjak…” Viszont a helyet most be akarja záratni az V. kerületi önkormányzat. Magyarmiskásan. Nem mentek ugyanis oda, hogy te, öcsém, ez meg ez van, ilyen és ilyen törvény-, jogszabály- vagy bármisértés miatt lakat, plusz megindult a feljelentés, nem, ááá, hova gondolsz… Vuitton Antal nem a bérlővel tárgyal, hanem a tulajdonossal “kezdeményez tárgyalást”, hogy mondja fel ő a szerződést, persze nem kötik az orrunkra, mi okból. A tulajdonos pedig nem kérdez vissza, igazából miért is, mi is lenne a törvényes háttere ennek az akciónak – ő pontosan tudja, jobb hallgatni az okos szóra kapásból… És így alakulhat ki az a furcsa helyzet az én rőzsedalokkal teli lelkecskémben, hogy kezd szimpatikusabb lenni az a hiéna, aki csak pár tucat betévedő szerencsétlent húz le furfangosan, mint az, aki ismét, hátulról mellbe intéz el valamit-valakit, akiről rossz a vélemény. Ott fent, azon a Csomolungma-magas morális piedesztálon…

* Több ezer Harley-Davidsont áldott meg Ferenc pápa Rómában.

E sorok monitorra vetésekor még el se indultunk Ausztriába (amikor viszont olvassátok, már ott is vagyunk), szokásos éves tudományos konferenciánkra a Körtéékkel meg a Kész Laciékkal, amikor is június utolsó hetében rendre egy 1500 méteren lévő kis faházba húzódunk, és onnan hajtunk végre napi huszárcsínyeket az Alpok és a Dolomitok cipőfűzős szerpentinjei és fantasztikus hágói ellen: szóval még bele se vágtunk idei nagy kalandunkba, de már azon gondolkodom, micsoda izgalmak várnak rám, ha megjövünk… Szerencsésnek tartom magam, hogy már jó régen így élek/élhetek: ha netán elunnám az épp aktuális történés izgalmait, gondolatban csak előreszaladok a következőre, és azt ízlelgetem… A netán még fennmaradó percekre pedig mindig van egy megagigaálmom/tervem – olyankor azt szidolozgatom szépen, fejben játszom. Szóval elvagyok… de mit is akartam? Hú de piszok hőség van még éjjel is itt… Ja, a motoros zarándoklat, persze: na, kezdem talán azzal, nem vagyok rá különösebben büszke, de a fejem se hajtom le miatta, mellesleg magánügy – nem járok túl sűrűn a templomok irányába, illetve, ha nagy ritkán mégis, az többnyire turisztikai közelítés. Inkább nem taglalnám az okokat, hosszú is lenne, messzire is vezetne. A lényeg, hogy valahogyan mégis úgy hozza a sors, hogy jó néhány valóban hithű emberrel futok össze, és közülük sokakkal barátkozunk jelentősebb mértékben össze. Nagyszerű barátom immár évek óta Diego, azaz Papp László atya, aki korábban Mezőfalván szolgált, és akinek lesz még szerepe ebben a mostani történetben is. Másik nagy élményem, hogy másodszor is találkozhattam Gyimesfelsőlokon egy csodás emberrel, a pap bácsival, azaz Berszán Lajos atyával – mi több, az ő vezényletével zajlott, valóban megkapó hangulatú szentmisén is tisztíthattuk a lelkünket Nyulasi barátommal… és nem mellékesen ugyanitt megismerkedtünk a szenvedéllyel teli, őszinte szentbeszédet mondó Bátor Botonddal, a pálos rend több mint szimpatikus tartományfőnökével, akiről nem mellékesen hamar kiderült, motorozik is… Innen egy röpke lépés volt csupán, hogy néhány motoros részlet tisztázása után haladéktalanul meghívjon Petőfiszállásra, ahol július második hétvégéjén, a Magyar Pálos Rend szervezésében kétnapos motoros zarándoklatot rendeznek… Előadásokkal, koncertekkel, közös imádságokkal – no meg motoros felvonulással, kaszkadőrshow-val és számos más kötelezővel. Talán nem árulok el titkot: finoman szólva is érdekel, milyen lesz a buli, kíváncsi vagyok, hogyan bírom majd a Nem adom fel együttes koncertjét pénteken, netán másnap Eperjes Károly tanúságtételét, és a többit… őszintén meglepne, ha nem lenne belőle poszt a HL-en… Pláne hogy felhívtam Diegót, így aztán kettesben, két motorral pöfögünk le a helyszínre, ahol két, a korábbiak ismeretében joggal feltételezem, felejthetetlen napot töltünk majd el… Addig is, most egy bő hétig se gép, se telefon, a hegyre mentem – stílszerűen: Isten veletek… (De persze azért ne feledjétek, Classic jövő szombaton is lesz…)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

7 komment

  1. K.Tamás szerint:

    Érezd magad NAGYON JÓL!!!!
    Szia Kapitány!
    Nos a Frizzante csehóval kapcsolatban csak annyit,hogy HA olyan lenne a főnök ott is,mint nálunk,mondjuk a Corsoban,aki ugye ott már a jó fene tudja,hogy mióta főnök,ja és mellesleg érti is a szakmát,akkor az általad említett helyen nem lett volna szerintem ilyen a helyzet.Mert ott ahol a vendéglátós”vezető”sokáig villanyszerelő,vagy éppen körköszörűs volt,r-go a szakértelem csak a lenyúláshoz vezet,hááát ott sajna előjönnek ezen dolgok,amiket írtál.De szerintem ezt itt a városban is többször is tapasztalhattuk már….
    Kösz,nagyon jó volt ez is,és legyen Nagyon jó időtök!

  2. Hatlövet szerint:

    Ajjaj! A Harley-Davidson piaci pozíciói ennyire megrendültek? Már csak a pápai áldás segít?
    Kellemes pihenést mindenkinek András!

  3. Dani szerint:

    Jó pihenést és szórakozást Kapitány!

    Voltunk mi már küldöldön olyan helyzetben, hogy a belépődíj = 2.000 táblát, amikor mi – jól láthatóan külföldiek – értünk a kasszához bevették és kitettek egy belépő díj = 20.000-es árlistát.
    Fájt, de úgy fogtam fel, ez a külföldiek plussz adója.
    Nyugatabbra talán nem működik annyira, de keletre…

  4. Dani szerint:

    Suszter illetve Kapitany, mint rutinos Ausztriaba jarok, hol es hogyan lehet Becsben kulfoldi (nem forintot) valutat eurora valtani?
    Vannak kis penzvaltok?
    Vagy csak a bank a megoldas?

    Elore is koszonom, ha valaszoltok:: Dani

    • Boda Kapitány szerint:

      Helló, konkrétat nem tudok (én legalábbis), de szerintem egy akármilyen pénzváltóban nem lehet ezzel gond – google a barátod, ha cím is kell, ha elakadnál, szólj még egyszer, és megkérdezem Wien-specialistámat, Csuszát…

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


hét − = 5

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz