Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


15 június
8komment

Nyelvművelés, akadémiai fokon

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvenkettedik kiadásában először egy osztrák atyafi, közelebbről egy banktisztviselő kínos kalandját járjuk körbe kissé: az illető, szállítás közben defektet kapott, s kerékjavítás közben egy patakba ejtett 90 ezer eurót… A hatóságok csak háromezret találtak meg a parton, viszont… emberek… tudjuk a patak nevét… tudjuk, melyik folyóba ömlik… s tudjuk, hogy ez a folyó a Dunába… a többi alighanem sejthető, a magam részéről megkezdem a figyelőszolgálatot. Aztán: azt már viszonylag régóta tudjuk (és, remélem, polgártársak, helyeseljük), hogy szerény, 150 (rendes), illetve 100 ezer (levelező) forintos havi járadékot kapnak a Magyar Művészeti Akadémia tagjai – örömteli újdonság, hogy hamarosan az elhunyt tagok rokonai is jogosultak lesznek némi kis zsére. A magam részéről remélem, hogy a dolog nem marad ennyiben, és hamarosan az elhunyt és az el nem hunyt tagok (igazolt) barátainak, szomszédainak is csurran valami – mi tagadás, tarthatatlan állapot, hogy rendes nemzeti konzervatívok úgy nyomorogjanak, mint a többi közönséges magyar, csak mert esetleg kimaradtak a trafikból vagy az iskolagyümölcsből. Végül gurulunk egyet a Pincesoron, amely kevesebb mint négy hónap alatt hipp-hopp elkészült – a munka megrendelője a legendásan korrekt DVCSH Kft. volt, így aligha véletlen, hogy a kivitelező csak  előleg után látott munkához, május 22-én: a vége fenomenális lett, tiszta szívből gratulálok annak, aki így átvette, de megengedem, lehet, hogy az én igényeim túlzottak… És végül is annak idején az erdei tornapályától az Ifi presszóig vezető külső sávot is átvette valaki, tudjuk, azt a fehér betonost, amiről még a busz is bejön a belsőbe, ha nincs forgalom, olyan pompás. Azt ki is állította olyan szépen helyre? Ja… ha jól emlékszem, azt is a DVCSH… Ebből is látszik, hogy vannak még nagy véletlenek. Az viszont nem véletlen, hogy ma is kész a Classic: aki nem hiszi, olvassa csak el…

Hirdetés

* Egy patakba ejtett 90 ezer eurót egy osztrák banktisztviselő.

Legalábbis ezt mondja az ismeretlen banki alkalmazott, azaz már csak volt alkalmazott, merthogy kirúgták az obertauerni bankfiókból, amely egyébként kizárólag a síszezonban tart nyitva. Herr Pechvogel az utolsó nyitva tartási nap után épp a bevételt szállította (volna) a központba autóval (azért ezt a magam részéről hadd tartsam már minimum furának: szerintetek ez szakszerű szállításnak minősülhet vajon a fórsriftos sógoroknál???), amikor defektet kapott a sebes folyású Taurach patak mentén vezető úton. A banker a pótkereket akarta kibányászni, ehhez viszont ki kellett vennie a csomagtartóból a pénzes zsákot, amit jó érzékkel az út szélére tett le, az pedig onnan a meredek patakparton át egyenesen a vízbe bukfencezett, és huss. Kilencvenezer euró, azaz huszonhétmillió froncsi, nyekk… empatikus csávó vagyok, gyanítom, nem lehetett nagyon kellemes érzés telefonálni a főnöknek, és/vagy a rendőröknek, tűzoltóknak… Utóbbiak, a hegyimentőkkel kiegészülve egyébként alaposan átkutattak mindent a patak partján, háromezer eurót sikerült is megtalálniuk, a többi viszont a jelek szerint elúszott. A hatóságok diszkréten hallgattak pár hétig a dologról, nem akarták ugyanis, hogy kincsvadászok, helyesebben euróhalászok lepjék el a veszedelmesen megáradt, örvényes, vízeséses patak környékét. Nos hát, kicsit megvizsgáltam a helyzetet: a pénznyelő Taurach patak éves rendes osztrák nyaralóhelyünktől, Mörtschachtól (ahová, nem mellékesen öt nap múlva indulunk meg) mindössze százegynéhány kilométerre van… A patak a 254 kilométer hosszú Enns folyóba csatlakozik – az pedig, a róla elnevezett osztrák városkánál a… kapaszkodjatok meg, igen, a Dunába…  Még nem tartok a végén, egyelőre különféle ravasz módszerekkel számolgatom, hogy a közúton 465 kilométerre lévő Ennsből mennyi idő alatt érhet ide elvileg a zsák, belekalkulálva az árvizet is… Az elkövetkezendő öt napban tehát monitorozok itthon, a Duna-parton, utána pedig egy lelkes helyettest állítok a vártára, és elmegyek körbeszaglászni kicsit az esemény színhelyén, aztán végigballagok, vagy kajakkal végigmegyek a Taurach partján, nagyjából átnézem az Ennst is, 254 kilométer végül is nem a világ, majd jöhet a Duna… Jó lenne megtudni, mit keresek – igazából abban reménykedem, ha meglátom, tudni fogom. Ahogy persze azt is sejtem, nem túl nagyok az esélyeim: de tudjátok, úgy vagyok vele, 360 havi, azaz kereken harminc évi fizetésért dolgozzon is meg az ember becsületesen!

* Egy új kormányrendelet alapján immár nem csak az MMA-tagok kapnak havi járandóságot.

A Magyar Művészeti Akadémia, Fekete György hitbizije idén mintegy két és fél milliárdból kell tengesse magát – nemrégiben, amolyan szerény ráadásként megkapták még a Műcsarnokot, a Vigadót, pár semmiséget: és ha valakinek netán kétségei lettek volna, jó irányba mennek-e a (Wohltemperiertes István álomtitkár legfrissebb, legalább őszinte kinyilatkoztatásából tudjuk: értéket mérsékelten teremtő) kultúra ügyei Magyarhonban, hát elég volt például még májusban ellátogatni Debrecenbe, ahol az MMA elnökének felejthetetlenül nemzeti műveket tartalmazó, iránymutató kiállításán tumultuózus jelenetek zajlottak le, igaz, a helyi művközpont igazgatója a megnyitó előtt jó szándékú körlevélben figyelmeztette a helyi művészeket, pedagógusokat és művésztanárokat, érdemes lesz minél nagyobb számban megjelenniük, hiszen közös érdek, hogy “az elnök úr jó emlékekkel távozzon Debrecenből”… A vastaps tudtommal még nem volt általánosan kötelező, bár a magam részéről abban se találnék semmi kivetnivalót – most miért, hát valami tetszik, egyszerre, sokaknak, mi a baj? Mellesleg meg nem kell itt kötelezővé tenni semmit, amíg bőven akad önkéntes nyállampolgár – márpedig akad, hajaj, hiszen ez látszik az egyetlen szépen jövedelmező kiútnak ebben a kényes helyzetben. Meg hát, ugye, ahogy panaszosan el szok hangzani pár évtized féreglét után, élni muszáj – ami például úgy is remekül kivitelezhető, hogy kortól, rendszertől függetlenül mindig a nyelv jó végén kell lenni. És a nyelv, pláne, ha magyar, már csak olyan, hogy két jó vége van: az egyik a delikvens szájában végez folyamatos rezgő-alternáló mozgást, a másik egy jobb pozícióban lévő, azaz még fontosabb ember… na jó, hagyjuk. Szóval MMA: egy kormányrendelet alapján a szerényen csak “akadémiának” nevezett szervezet rendes tagjai havi 150, a levelezők 100 ezer forintot kapnak, ezt igazán nem mondhatja túlzónak senki, különösen, ha figyelembe vesszük a nemzet belovagló pilótája, Semjén miniszterelnök-helyettes (ahányszor ezt a beosztást leírom, annyiszor görcsöl be automatikusan a rekeszizmom, pedig nem is tartom annyira viccesnek) 19.7 milliós éves bevételét, ami után – szép családjának köszönhetően – adót sem kellett fizetnie, de ez mellékszál. Az MMA-nak mindenesetre június 1-jétől 236 rendes, és 48 levelező tagja van: ám a jövőben nem csak ők kaphatják meg a havi juttatást, az az elhunyt tagok rokonainak, feleségének, gyerekeinek is jár majd. De hiba lenne itt megállni: én azt mondom, ha élő, ha elhunyt tagról van szó, annak ház-, lakás- és telekszomszédai, igazolható barátai és tisztelői is kapjanak mondjuk havi ötvenet, ha rendes szomszédok, harmincat, ha levelezők. Ha pedig egyszer elhunynak ezek a szomszédok, barátok és tisztelők, hát az ő családjuk is kapja utánuk a járadékot, a barátaik pedig mondjuk tízet-tízet, rendességre való tekintet nélkül. És mehetünk le, szépen, mondjuk húsz forintig: mert annyiért is fognak találni izgő-mozgó nyelvet az élet megkérdőjelezhetetlen, nagy művészei, bőséggel…

* Három hónap után újították fel és nyitották meg újra a Pincesort.

Abszolút nem vészes: Kínában tizenöt emeletes hotelt építettek hat nap alatt, kulcsrakészen, aztán egy harmincemeletest tizenöt alatt, tudom, tudom, biztosan nagyon szar mindennek a minősége – oké, készséggel el is hinném, de a Pincesor is szar, és az kilencven napig készült. A magam részéről azt hittem, legalábbis egy atomreaktor, egy holdrakéta-állvány, vagy valami hasonló lesz a lejtőre telepítve, mire megnyitják – aztán kiderült, az alján egy nagyjából tíz méteres szakaszt kellett újraaszfaltozni, meg a tetején, a roppant színvonalú vas fekvőrendőr utáni részen toldozni-foldozni valamit, a városban bárhol máshol megszokott nívón, igazi három dimenzióban, már most lyukas, innentől indul a szokásos menet, legyen jövőre is egy kis szétosztható lé, amikor eljön végre Szent Kátyú napja: nincs ez máshogyan sehol se, már legalábbis Magyar- vagy Örményországon belül, egy szót se szóltam, ami kell, az kell. Az is tetszik, hogy lent, a friss tíz méteren újra csíkozták a szaggatott vonalat, értsd: csak azon a tíz méteren – ha az egész sort fentről le lefestik, az biztos lett volna vagy húsz szaggatás, a hivatalos ára nyolcszázezer forint, gondolom, plusz fa. Így viszont a három szaggatás megállt százhúszba’, okosba’, úgyis a városban dolgoztak a festők, hö. Ja, itt udvariasan azért megkérdezném, megtudható lenne-e valahol, ki az, aki a város nevében átveszi és elfogadja például ezt a pompás minőséget, okés, tudom, nyilván titkos nyolcvanöt évre, végül is nem a mi pénzünkről van szó, tehát jogos, bocs, hogy szóltam. Na jó, persze én is tudom, hogy nem három hónap kellett ám ehhez az ötven négyzetméterhez, egy közepes burkoló, még ha cseles is a helyiség, egy szombaton sörözgetés közben lényegesen többet rak le – itt másról volt szó, nevezetesen arról, hogy február 27-től május 15-ig nem történt az ég adta világon semmi a munkaterületen. Khm. Tárgyaltak, vagy mi. Vagy ki tudja, mi, itt lakók biztos nem, nem is volt időnk informálódni, épp kerülgettük a lezárt Pincesort. Mindenesetre május 15-én a legendásan, immár vagy húsz éve kiemelten közérdekű DVCSH végre szerződést kötött a kivitelezővel, s ami ennél is sokkal fontosabb, egy héttel később még előleget is fizetett – így aztán hawaii diszkó, meglódulhatott a munka, ami, mint mondom, egy hét alatt, ragyogó minőségben el is készült, bárki bármikor megnézheti a helyszínen. És mondom, valaki át is vette ezt a szemetet, igaz, ha maga a megrendelő volt, akkor nincs is min csodálkozni – elég megnézni az erdei tornapálya meg a Béke városrészi körforgó közti szakaszt, fehér betonból, pompás, aki csináltatta, azt fékeztetném rajta esőben, egész addig, amíg rá nem jön, mi a gond, már ha túléli… a felület elkészítéséhez pedig nyilván el kellett utazni két hét tanulmányútra a Tirrén-tengerhez, utoljára ugyanis azon láttam ilyen hullámzást, amikor Capriról indultunk Szardínia felé. Ha nem jön semmi, a csuklós busz bemegy a belsőbe, hogy ne csessze szét a futóművét. De az is megfelelt valakinek, aki átvette anno. Volt az a pénz – ha nem, akkor meg simán magáért az önzetlen örömért, hogy hányan fogják még szidni annak az édesanyját, aki ezt csinálta. És úgy is van. A gázmotoros erőművek csövezése miatt kellett különben szétbarmolni azt az utat… és újra csak megjöttünk… De mi azóta is, változatlan hévvel szeretjük a város jótevőit, akik oly sokszor bizonyítottak már itt: újra és újra megbízzuk hát őket ezzel-azzal, mert tudjuk, milyen sokaknak jó – és csak a városnak nem… (Egy kis frissítés a végére: ma, június 18-án, három héttel az átadás után ismét csőtörés a Pincesoron… khm… köszönjük…)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

8 komment

  1. Hatlövet szerint:

    Ha megkérhetlek ne adj már öleteket ennek a Fekete nevű MMA idióta vezérnek, mert a végén minden kutyabőrösnek hetedíziglen fizetünk az adóforintjainkból b+!
    A DVCSH Kft. meg a “legjobb” cége a városnak, mondhatnám azt is hogy koronaékszere a dunaújvárosi kis királyságnak.
    Nem szabad kritizálni mert Pomádé(zi) király ad a pofádra vazze!
    Remek volt az e heti HL is András. Köszönöm!

  2. K.Tamás szerint:

    Szia Kapitány!

    Teljesen jó és komolyan szédületesen király,főleg az tetszik,amit a helyi dolgokkal kapcsolatban fogalmaztál meg.Mert ugyanis;IGAZ!!!
    A pénzes zsákos történettel kapcsolatban meg annyit,hogy volt egy hülye unokatesóm és annak egy még hülyébb férje,aki azt állította,hogy egyszer csak a naposcsibéket egytől egyig elvitte a nyest,egyik estéről a másik reggelre.
    De “véletlenül”senki sem látott semmit,a kutya se ugatott,de másnap már jókat tudott drinkelni a Cantinban………..
    Köszönöm az élményt,nagyon nagy voltál!

    • Boda Kapitány szerint:

      Volt itt már olyan ember is, akinek egyszer leszállt az ufó az árokparton, felvitték, leitatták pálinkával, és még valami amit itt nem mondok el, és másnap délben dobták le egy árokparton. És mindezt a felesége mondta el a Fókuszban…

  3. Lajoska szerint:

    Én azt szeretném hogy Te legyél a következő polgármester.

  4. Késmárky Róbert szerint:

    Most már tudom, hogy mit keresett OVI a gátakon.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


+ négy = 9

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz