Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


06 június
6komment

Gyimes: a könyvbusz második, négy fasírtos menete (I.)

A könyvfutárok kicsit még álmos szemei - hét óra tájban, ha jól emlékszem, Berettyóújfalunál, egy kis pótbevásárlás előtt, amiből nem lesz semmi...

A könyvfutárok kicsit még álmos szemei – hét óra tájban, ha jól emlékszem, Berettyóújfalunál, egy kis pótbevásárlás előtt, amiből nem lesz semmi…

A logika és az élettapasztalat azt diktálná, hogy unjak a Nyulasival utazni – bő harminc éve tartó barátságunk során letoltunk együtt jó pár tízezer kilométert, a nagy részét különféle személy- és teherautókban tettük meg, a Magyar Narancsban eltöltött másfél éves kalandunk során szinte az összes környékbeli országban kalandoztunk, de gurultunk motoron, zötyögtünk szénásszekéren, mi több, toltunk százéves Ikarust, s még gyalogoltunk is együtt, ha nem is teljesítménytúrákon… Szóval akár azt is gondolhatná az engem, a minket kevéssé ismerő szemlélődő, hogy unom a Zsoltit, ő meg engem – a valóság ezzel szemben az, hogy nagyon úgy néz ki, mi már kihúzzuk egymással ezt a hátralévő hatvan-nyolcvan évet. Ráadásul nem is unatkozva: a Nyulasi ugyanis szerintem ideális útitárs – egyrészt, és legelsősorban ő is a klasszikus kerouac-i alapelv szerint, magáért az útért (is) utazik, és ez eleve megadja az egész vállalkozás hibátlan alaphangulatát; továbbá soha nem nyavalyog semmiért, és nem csinál kívánságműsort egy jó kis hatszáz kilométer során, sztoikus, mint jómagam; ha fáradt, elszundikál, ha szomjas, meghúzza a bekészített butykosát, ha éhes, kivesz két szendvicset a zacsiból, egyet odaad nekem, mert pontosan tudja, mikor mire van szükségem; és persze a Nyulasinak, akárcsak nekem, látszólag soha nincs rosszkedve, mi több, mindig van valami alkalomhoz nagyon is passzoló története, bonmot-ja, sztorija – és ezeket még akkor is nagyon lehet élvezni, ha az ember olyikat másodszor vagy épp százhuszadszor hallja… És valahogy soha nem szenvedtünk még témahiányban, bárhová utaztunk is: és persze hogy fantasztikusan jó érzés, ha olyan ember társaságában nyeled a kilométereket, aki gondolkodás nélkül fejezi be az elkezdett mondatodat. És az egész valamitől mégis érdekes… Legutóbb ősszel mentünk komolyabbat: Gyimesfelsőlokra, a Berszán Lajos atya által alapított Szent Erzsébet Katolikus Líceumba vittük el egy legendás barát, Tóni nagylelkűen felajánlott könyvtárát. Valóságos kis mozgalmat kerekítettünk a történet köré – egyebek mellett ingyen kaptunk egy nagyszerű furgont, és szándékoltan nagyon sokan dobták össze annak az útnak az üzemanyagköltségét. Mi pedig megbecsültük az adományokat, és igen finoman bántunk a gázzal, így a tervezett költség alig feléből megfordultunk – a pénz másik felét szépen eltettük, s elhatároztuk, megismételjük a produkciót. Most, íme, megtörtént: elmesélem, gyertek, csak négy szendvics, és ott is vagyunk.

Hirdetés
Szépen agyonpakoltuk szegény Jumpert - az a szerencse, hogy jól bírja, közel másfél tonnát szabad vele szállítani

Szépen agyonpakoltuk szegény Jumpert – az a szerencse, hogy jól bírja, közel másfél tonnát szabad vele szállítani

Októberben nagyon sokan kerestek meg minket, akik nem pénzt, hanem könyveket ajánlottak fel. Akkor nem gyűjtöttük össze és nem vittük el a felajánlásokat, de mindenkinek megígértük, hogy a tavaszi ismétléskor feltétlenül eljuttatjuk a szépen becsomagolt adományokat a Gyimes szívében megbúvó csodálatos középiskola könyvtárába. Már őszi ott-tartózkodásunkkor kiderült, mikor megyünk vissza: a pap bácsi, azaz a sugárzó szívű Lajos atya azt javasolta, próbáljunk úgy időzíteni, hogy megnézhessük a ballagást, ami – ezt mondta – náluk nem éppen hétköznapi esemény. Hittünk neki, és május utolsó hétvégéjére logisztikáztuk ki az 1500 kilométeres túrát – egy héttel korábban elkezdtük összegyűjteni az egyéni adományokat, vagyis délutánonként jártuk a várost, és banános-, illetve egyéb ládákat cipeltünk, olykor a negyedikről, gyalog, máskor lift segítségével, a kilencedikről… és a facebook segítségével sikerült még azt is percek alatt elintézni, hogy egy barátom elhozzon két alaposan megtömött ládát egy másik barátomtól, Budapestről…

Nagyszerű segítőink egy része a képen, a jókedvű és intenzív bepakolás végén, pénteken

Nagyszerű segítőink egy része a képen, a jókedvű és intenzív bepakolás végén, pénteken

A garázs(ok)ban tehát szépen tornyosultak a ládák – végül elérkezett a péntek, amikor a végjátékba értünk, azaz délután az épp késésben lévő Nyulasiné kiszállította Nyulasi jr-ral felturbózott csapatunkat a Budai Nagy Antal út elejére, ahol átvettük a Citroen Jumpert Pap Petiéktől, majd megkezdtük a termetes puttony megtöltését. Jó pár helyszínen jártunk – depóinkat kiürítettük, majd a Szórád Márton út hátsó udvarában Tóni felesége, Éva, továbbá jó néhány kedves és fáradhatatlan segítő társaságában reményeink szerint még egy esetleges hatósági ellenőrzés során is indokolható/kimagyarázható mértékben terheltük meg a kiapadhatatlannak tűnő könyvraktárból derék furgonunkat.

Fanta, ropi, vattacukor, dobozos sör... így néz ki egy rendes úti csomag

Fanta, ropi, vattacukor, dobozos sör… így néz ki egy rendes úti csomag

Aztán elmentünk a boltba, vettünk négy Staroprament az érkezés utánra, egy kis rágcsát, csokit, üdítőt, ásványvizet, majd hazaballagtunk, összepakoltuk szerény kis motyónkat, én még átvettem a titkos recept alapján készített, kereken nyolc darab fasírtos szendvicset, a Nyulasi elkészítette a két butykos laza rozéfröccsét, és tizenegy tájban lepihentünk, másnap hajnali négykor ugyanis randevúnk volt – természetesen egymással.

Ahogy előbukkan a horizonton - és már itt tudom (ha nem is pontosan), milyen csodás hétvége vár rám, ránk

Ahogy előbukkan a horizonton – és már itt tudom (ha nem is pontosan), milyen csodás hétvége vár rám, ránk

Azt is nagyon bírom a barátomban, hogy pontos: királyok erénye ide, erények királya oda – ha pontos vagy, bizony azt is mutatod, hogy tiszteled a másikat, és mi igen. Négy óra után pár perccel tehát már komótosan kifelé csorgunk a városból, hatkor, menet közben fogyasztjuk az első fasírtos szendvicset, hét tájban pedig már Berettyóújfalunál stoppolunk le a Lidl-nél, venni még pár tábla csokit vagy egyéb apróságot ajándékba. Valami magyart persze, ha már… na, erre elsőrangú választás volt a Lidl, döbbenünk rá, magyar cucc legfeljebb a Balaton szelet, amit egyébként piszkosul Romániában gyártanak, hogy kerek legyen a sztori – na, így csak egy áthajtásos büntetés lesz a dologból, gyorsan kilibbenünk a pénztár mellett, és tűzünk tovább.

Hogy, hogy nem, mindig sikerül elkapnom azt az egy-egy pillanatot, amikor jó barátom elbóbiskol itt-ott

Hogy, hogy nem, mindig sikerül elkapnom azt az egy-egy pillanatot, amikor jó barátom elbóbiskol itt-ott

Furgonunk egyébként rendesen meg van pakolva, érezni, hogy szépen ül, éppen ezért válogatjuk alá a jobb minőségű utat, ami helyenként nem is olyan egyszerű, Zsolti sokat segít, bemondja a nagyobb kátyúkat, döccenőket – ez is segít, hogy sikerül úgy kiérnünk, hogy sehová nem csapjuk oda a Jumpert. Amúgy a szokott eseménytelenség jellemzi utunkat: ezúttal sincs pénzünk semmifajta büntetésre, szépen betartunk hát mindent, amit csak lehet/kell, és ez eleve nagy mértékben csökkenti a kockázatos helyzetek kialakulásának esélyét.

Elöl a piros szörny, aki mindenkit szeretett volna maga mögé gyűrni...

Elöl a piros szörny, aki mindenkit szeretett volna maga mögé gyűrni…

Jó, igaz: fura partnerekben nem szűkölködünk most sem – valahol még a Királyhágó előtt akad ránk például az a piros élőállat-szállító kamion, amit feltételezésünk szerint egy, a rakományból előre szökött egyed irányít… Szegény valamiért azt hiszi, előrébb jut, ha a kétszáz méter hosszú konvojt – pár tucat érintett életének szemrebbenés nélküli kockáztatásával – egyesével igyekszik maga mögé tudni, s közben, láthatjuk hátulról, a falvakon-városokon kilencvennel dönget át.

A fasírtos - Gyimesig, tizenkét órára bőven elég belőle négy darab, férfiemberenként persze

A fasírtos – Gyimesig, tizenkét órára bőven elég belőle négy darab, férfiemberenként persze

Lakott területen kívül pár pajkos személyautó százharminccal visszaelőzi, aztán a Királyhágó szerpentinjéhez érve mi is, amitől a vezér további ideggörcsöt kap, alig várja, hogy a túloldalon ismét öt centire ránk állhasson. De hát ezek apróságok – Romániában ennél komolyabb történéseknél se szabad megrezzenni, nem is tesszük, szép csendesen ballagunk a magunk tempójában, Kolozsvár előtt felhajtunk a negyven kilométernyi autópályára, majd Marosvásárhely előtt, Ungheninél a 151D-re térve levágjuk a szokott háromszöget, örülünk, hogy Illencfalván továbbra is boldog új évet kíván egy kifeszített neontranszparens, aztán Ákosfalvánál vissza a nagyobb útra, hipp-hopp Balavására, és hamarosan már Szováta felé tartunk.

A felhők se csúnyák, de nézzétek ott, középen: na az a Boldog Új Évet neonfelirat, Illencfalván, egész évben...

A felhők se csúnyák, de nézzétek ott, középen: na az a Boldog Új Évet neonfelirat, Illencfalván, egész évben…

Egy újabb pihenő egy kis öbölben, mesébe illő a táj, az erdő zöldje s az ég kékje… kevésbé romantikus, de nem kevésbé fontos a második szendvicsünk, Nyulasi bevesz rá egy kis rozettát, a kormányos megiszik egy vizet, felfrissülve, mint az újak, indulunk tovább.

Átberregünk Szovátán, máris Parajd, döntési helyzet – a változatosság kedvéért nem Udvarhelynek/Szeredának megyünk, hanem fel, a Bucsin-tetőn át Gyergyószentmiklós felé. Remek döntés – ahogy később a pap bácsi mondja: hosszabb, de haladósabb. És meseszép, tegyük gyorsan hozzá.

Az a zöld és az a kék... meg a habtejszín felhők...

Az a zöld és az a kék… meg a habtejszín felhők…

Igazi motoros élményútnak mondható a Bucsinon át vezető aszfaltcsík – jó pár éve már, hogy komolyan felújították: gyakorlatilag a járhatatlan szintről hozták vissza az életbe, mára egy kicsit megkopott már, de azért több mint járható. Felfelé nem nagyon szédülünk a sebességünktől, de legalább nem megyünk el egy forrás mellett – Zsolti megtölti az összes kiürült butykosunkat friss, finom vízzel, ami igencsak bőségesen tör elő: mint minden ilyesfajta forrásnál, itt is akadnak ipari felhasználók, akik hektószámra töltik/viszik a forrás- vagy borvizet.

Zsolti és a forrás a Bucsin-tető alatt

Zsolti és a forrás a Bucsin-tető alatt

Biztos, hogy csak én gondolom, nálunk már régesrég adózni kellene utána, legalábbis tilos lenne merni belőle – kivéve talán a CBA-t és Markó Ivánt.

Egy ügyes mozdulattal kikerüljük Gyergyószentmiklóst, Gyergyótekerőpatakon, másik régi kedvencünkön át már indulunk is Csíkszereda felé – és az a közel hatvan kilométer a 12-es műúton… na, az bizony mesés, gyerekek. Makulátlanul hibátlan, széles pálya, enyhe forgalom, gyönyörű idő – megegyezünk, ideális a húsz fok környéki hőmérséklet, néha szemerkél egy kicsit, de annyi baj legyen, jó helyen ülünk ahhoz is.

Nagyon 3D - a Gyimes völgyében minden kinyílik: muszáj megállni és megcsodálni

Nagyon 3D – a Gyimes völgyében minden kinyílik: muszáj megállni és megcsodálni

Még Szereda előtt, a Csíki-medence közepén ismét egy kis megálló, naná, hogy eljött az ideje a harmadik szendó üzemszerű felhasználásának – nálunk amúgy is evés közben jön meg az ész, népszerű tudományos előadásokkal nyűgözzük le egymást, székfoglalóink ismertetésétől megkímélem a kedves olvasót…

Beérünk Csíkba, a körforgóban lefordulunk balra, és alig húszegynéhány kilométer múlva elérjük a Gyimes-völgyet – a látvány lélegzetelállító, sokadszorra is. Harsog a zöld, tombolnak a mezők, láthatóan csúcson járnak a kaszálók – pedig azt csak majd később, Igyenes Andráséktól tudjuk meg, hogy az elmúlt egy hétben megállás nélkül esett az eső, ez a szombat az első napsütéses nap… nem, dehogyis hozzuk összefüggésbe ezt a makacs természeti tényt érkezésünkkel, á, eszünkbe se jutna ilyesmi…

Bokrokkal, fákkal díszített zöld damasztterítő

Bokrokkal, fákkal díszített zöld damasztterítő

De lesz még más is, aki úgy érzi, befolyása van az időjárásra – majd elmondom, ha el nem feledem. Gyimesfelsőlok, úticélunk előtt egy tízessel, a meredeken még megállunk fotózni (és persze elropogtatjuk az utolsó fasírtost) – a Nyulasi talál egy hófehér disznókoponyát, feltételezhetően vadkané, az agyarakat magához veszi, mert sosem árthat, ha az embernél van két méretes disznószemfog.

Aztán már csak csendesen begurulunk a vagy nyolc kilométer hosszú településre, és pár perc múlva már Lajos atya színe előtt állunk, kezet fogunk, s betolatunk az autóval az iskolához.

Berszán Lajos atya, a pap bácsi - egy sugárzó, nagyszerű ember, aki életének jó pár évtizedét a gyimesfelsőloki líceum ügyének szentelte

Berszán Lajos atya, a pap bácsi – egy sugárzó, nagyszerű ember, aki életének jó pár évtizedét a gyimesfelsőloki líceum ügyének szentelte

A másnapi ballagás előkészítésében jeleskedő legények tíz perc alatt kacarászva kipakolják a Citroent – mi pedig nagy nehezen engedünk kedves házigazdánk invitálásának, és a kis konyhában megebédelünk. Lassan öt óra ugyan: de a pap bácsi bölcsen rámutat, utoljára tegnap ebédeltünk, így a vacsora előtti gyümölcsleves, krumplisaláta és – telitalálat – fasírt nem lehet más. Szépen eszünk. És legfőbb ideje, való igaz, elfogyasztani a nagy ijedségre egy üveg tokaji aszút, még mielőtt lemennénk Igyenes Andrásékhoz Récepatakára – isteni szerencse (ugyan mi más is lehetne), hogy Lajos bácsinak is épp arrafelé van egy kis dolga, jelesül András bácsiék szomszédságában kell két üveg átlátszó szilvalét vásárolnia, a ballagásra ugyanis már úton vannak a díszvendégek, Tiszakécske, a testvértelepülés küldöttsége, s további vendégek Debrecenből, valamint Bátor Botond, aki a pálos szerzetesrend főnöke Magyarországon, s aki… na, de erről, a szombat esténkről, s a másnapi lovas felvonulásról, a fantasztikus erejű szentmiséről, és a gigantikus ballagásról, hatvan “nagybetűs élettel” legközelebb, méghozzá hétfőn értekezünk majd… Sok-sok képpel…

 

(A végére egy röpke kis videó a disznókoponyás megállónkról – és egy körpanoráma a Gyimes-völgy előtt…)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

6 komment

  1. Lajoska szerint:

    Akkor megint gurult a könyv Jumper. Kiváló!

  2. Hatlövet szerint:

    Nagyon élvezem ezeket az útleírásaidat és kalandjaitokat is, amelyeket mellesleg jótékonyság közben éltek át.
    Remek srácok vagytok.

    • Boda Kapitány szerint:

      Mi csak utazgatunk – a jótékonyság igazából azoké, akik összedobták az út árát, a könyveket, az autót… nekik köszönjük szépen, ez úton is…

  3. Szorath Kokeny Orsi szerint:

    Nem er itt abbahagyni…

  4. dirtydog77 szerint:

    Királyok vagytok!!!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× 2 = négy

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz