Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


01 június
5komment

Lukács Tomi bal csapottja, 1980-ból

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvenedik kiadását Svédországgal kezdjük: az elmúlt napokban igen komoly zavargások rendítették meg az unalmas skandináv életet – pár svéd emlékfoszlány még belőlem is feltörhet, ha kicsit nem figyelek oda… Mi több: megidézem még a “Gyalogembert”, Gary Hause-t is, akivel két éve, az úton találkoztam és beszélgettem, s aki sokat mesélt egyebek mellett a segítőkészség eloszlásáról a világban, nem fogunk meglepődni: minél gazdagabb egy ország vagy egy régió, annál kisebb az esélye, hogy bárki is észrevesz, ha bármi gondod lenne. Egy hazai hír ezek után, ami nálam mindent, még a megszüntetett túlzottdeficit-eljárást (értsd: folytatódhat a szabad rablás, gát nélkül) és a mégis reklámadót is viszi, őszintén szólva el se hiszem: átverésnek minősítették az Energiaspirált, és 11 milliós pénzenergia átjuttatására kötelezték a forgalmazót és a “feltalálót”. És most már tényleg biztos vagyok benne, hogy lehallgatnak: a mágneses piramist, amivel az energiaspirál működik, konkrétan én találtam ki pár éve, úgy gondoltam, legfőbb ideje, hogy nagyobb kockázat nélkül milliárdos legyen belőlem, mondjuk ezt most sem gondolom másképp, csak a módján kell még gondolkodni… Lehet, hogy az energiaspirálosok elfelejtettek tejelni valahová? Miért mentek a tévés jósok, látók és médiumok is a levesbe, kivéve egyet? Végül egy har… khm… jó pár évtizedes gimnáziumi osztálytalálkozó, ahol a Lukács Tomi nyomta a bográcsost, a Vincze meg a csajok semmit nem változtak, Margit néni és Cana, oppardon, Szmodics tanár úr nagy élmény volt, az osztályfőnökünk viszont sajnos nem tudott eljönni… Gimis morzsák – és Lukács Tomi laza bal csapottja 1980-ból, ami sok mindenre megtanított… Találkozó, Classic, miegymás – beljebb.

Hirdetés

* Zavargások voltak jó néhány napon keresztül Svédország több városában is.

“Mindenhol csak diszkriminálja a gonosz fehér ember a rongyfejű csürhét, ezért kénytelenek végiggyújtogatni a kontinenst. Még a munkából is kirekesztjük őket, pedig annyira ég bennük a munkakedv. A svéd rendőrfőnök meg nem tudom, mit szívott, hogy szélsőjobboldali zavargókat hallucinál. Pont hogy ők tisztították meg az utcákat a színes csürhétől, amire az impotens rendőrség nem volt képes.” Természetesen egy magyar kommentelő visszafogott hozzászólását idéztem, csak hogy megadjam a jó alaphangulatot – mi sem természetesebb, mint hogy a svéd viszonyokban, rendőrfőnökig lemenőleg is mi vagyunk a legjáratosabbak: és akármibe lefogadnám, ha kicsit utánaásnék, ugyanettől a kedves trolltól találnék valami különösen értékes gondolatot mondjuk Erőss Zsoltékkal vagy a családjukkal kapcsolatosan is. A svédországi események ügyében én persze nem óhajtanék igazságot tenni – ténykérdés, hogy a skandináv országok közül ott a legmagasabb a külföldön születettek aránya, pontosan 15 százalék (csak a teljesség kedvéért: 5 százalék EU-tagállamokból származik). Szakértők szerint ugyanakkor a Svédországban tapasztalható, s egyre fokozódó egyenlőtlenségi olló is a zavargások egyik oka, mely az elmúlt negyedszázad során jobban kinyílt, mint bármelyik másik fejlett államban. Hm… jó másfél éve egy Bács-Kiskun megyei kis faluban találkoztam Gary Hause-zal, a Gyalogemberrel: természetesen épp út közben volt, mint mindig, tekintve, hogy az – immár – 57 éves wales-i több mint harminc éve hivatásos világcsavargó, akkortájt Izraelbe tartott kis kocsiját tolva, s ha jól sejtem, azóta már új célt tűzött ki magának. Gary statisztikákat vezet, szenvedélyesen, szinte minden elképzelhető tekintetben, s számtalan érdekes következtetést von le belőlük: strigulát húz például, ha valahol rendőrök ellenőrzik; a kígyók számából, amikkel találkozik, az adott ország/terület mezőgazdaságában használt mérgek mennyiségére következtet; és méri azt is, mennyire segítőkészek az emberek – az úgynevezett ki nem kényszerített segítségnyújtásokat is összesíti. Ha például valaki meghívja egy sörre, egy reggelire vagy fagyira, vagy bármilyen módon, kérés nélkül segít neki, az mind egy-egy pont. Gary e tekintetben nagyon jó véleménnyel volt Magyarországról (hej, milyen büszke voltam, hogy Varga Zsolti barátom már találkozásunk pillanatában, még jóval a beszélgetés előtt előkapott a motorból egy kétliteres ásványvizet, és nekiadta – nem is értettem, miért húz egy vonalat Gary egy fecnire), és elmondta, minél gazdagabb egy ország, annál kevesebb jó pontot gyűjt. És emlékszem, Svédországot emelte ki, amely gyakorlatilag nulla pontot ért el ebben a kategóriában: sajnálom, de ritkán szoktam érezni, hogy jobb lenne itthon, mint szinte bárhol máshol, de akkor igen… és őszintén hálás voltam/vagyok érte a Walkingman-nek…

* Átverésnek minősítették az Energiaspirált, milliós büntetést szabtak ki a “feltalálóra” és a forgalmazóra.

Soha nem hittem volna, hogy ezt megérem. Az Energiaspirál… ami pedig a mágikus háromszögek együttállásának ősi elvén alapult, s amely – számtalanszor láthattuk-hallhattuk a tévében, hogy pontos legyek, a TV2-n, és legnagyobb kedvencemen, az Echo TV-n is – tökéletesen elmulasztotta özv. Kaltenbrecherné Brátyics Szorottya évtizedek óta makacsul kínzó bokasüllyedését, asztmás és dührohamait; amelytől celebek életminősége változott meg egyszer és mindenkorra; amelyet oly sokáig a szokásos 24 ezer 900 forint helyett 6400-ért vihetett haza az első húsz telefonáló, akik egy másik, ráadásul bordó-kék mágikus háromszögekkel ellátott, éjszakai üzemre is alkalmas, dupla körös, vákuumrásegítős Energiaspirált is kaptak ajándékba… Hadd idézzek csak két mondatot a méltán híres termék ismertetőjéből, és megértitek, hogy mindenáron szerezni akarok egyet: “Elismert, híres, energiával foglalkozó szakemberekkel konzultálva lettek a spirálok energiái fokozva, nem véletlenül lett az egyik spirál úgy megszerkesztve, hogy középről kifelé csökkennek a piramisok méretei, a másiknál viszont pont fordítva! Az sem véletlen, hogy némely, meghatározott piramisokba energiafokozó lett kialakítva, mint ahogyan az sem véletlen, hogy hol lettek a mágnesek elhelyezve!” Középről kifelé csökken, így már minden világos… És emiatt is kevésbé értem ezt az oktalan szigort az energia forgalmazóival, a spirál mágusaival szemben… Ahogy azt sem, hogy míg tizenegymillióra büntették a forgalmazót, az úgynevezett feltalálónak egymilliót kell beköhintenie, ami mintha azt üzenné, azért végül is nem is volt annyira rossz találmány az Energiaspirál, kicsit még csiszolgasson rajta, kedves tudós és egészségjavító úr, ha a következő változat tudja majd a rákot, és a szomjunkat is oltja, nem lesz semmi gond. Érdekes, de ezzel egy időben megfigyeléseim szerint a kedves TV2 éjszakai műsorában is változások álltak be, amennyiben a kábé kétszáz jós, látó és médium eltűnt, és maradt egy mágus – no, az mondjuk igaz, ez egymagában felér százzal. Gyaníthatóan a költségek csökkentése miatt kellett megválni a világ, emlékszem, legesleghíresebb médiumaitól (szarnak rá, hogy kirúgták őket: indítják a pénzenergiát maguknak, és ennyi), akiket egyébként a stílusában is verhetetlen Alexander most úgy ekéz mélyszántásilag, ahogyan kell – s miközben bájosan kigúnyolja a nevetséges ósdi módszereket, ő már vicces hókuszpókuszokra se veszi a fáradságot, nem rabolja a drága műsoridőt: név, születési dátum, kockás füzetbe minden, és a kollégák adáson kívül elmondják, milyen lottószámokat kell beikszelni pénteken… Ja, Géza néninek négyese volt a múlt héten, ha netán valaki nem hinné, vissza is telefonált ám, és csak azért nem ötöse, mert a mondott 82-es helyett önfejűen a 85-öst ikszelte szegény hülye néni, de azért így is megérte neki. Ilonka bácsi pedig 24 órán belül háromszor is nyert, lottón, totón meg tán borítékos sorsjegyen, vagy csak úgy bedobták a postaládájába, mondjuk angyalok, na mindegy, erre nem emlékszem, de összesen 61 millió 420 ezer 244 forintot kapott, az tuti. Ő is betelefonált a múltkor és megköszönte. Ja, és gazdagoknak nem szabad, mert Alexander mágus nem engedi, hogy még gazdagabbak legyenek. Oh, yeah. Energiaspirál tehát nem, lottórásegítés igen – és tényleg bocs, de akármilyen elesett, akármilyen gondban van, immár simán képtelen vagyok sajnálni, aki két rugóért tartja a telefont, néz egy idióta, hazug pojácát, és beszopja… De azt a hatalmat-hatóságot is velejéig romlottnak tartom, ami ezt az igazán aljas és kártékony szemetet képtelen kisöpörni a délelőttökből meg az éjszakákból: lehet, hogy meg kell várnunk, amíg nagyjaink haverjai között lesz, aki a következő években jósolgatni szeretne, és nem akar konkurenciát… Ja, most kapcsolok: lehet, hogy Alexander már pont az – a TV2-ben ücsörög, furcsa mód egyedül van, és gyanúsan elmúltpárévezik…

* Gimnáziumi osztályommal találkoztam a múlt hét végén.

Hogy összegezzem a tapasztalataimat, azt megnyugodva láttam, hogy rendes ember lényegében egyedül belőlem nem lett, ami azért elég jó arány, tekintve az osztálylétszámot. Azonfelül rengeteg érdekes dolog történt mindenkivel, amiket nagyon jó is volt meghallgatni (most csak egyet mondok el, sajnos akkor már nem voltam ott, mert a Parázs-Varázson is szolgálatot kellett teljesítenem este, de tudom, hogy az Erzsinek azt hiszem a veje űrhajós, nem, nem a Farkas Berci, nem magyar, ellentétben az Erzsi lányával, na, és fotózgat az űrből, előszeretettel magyar témákat, Balaton, miegymás… hm… ugye hogy nem akármi?), de komolyan, Margit néni elmúlt nyolcvan, ami csak azért fura, mert külsőre nem sokat változott, amivel csak azt akarom mondani, hogy harminc évet simán letagadhat – ami pedig a belsőt illeti, nos, beszélgetésünk alapján tapasztalatból mondhatom, fiatalodóban van… Akárcsak mondjuk a Vincze, aki nagyjából annyit komolyodott, hogy valamivel őszesebb lett a halántéka, egyébiránt ugyanolyan abbahagyhatatlanul röhögtünk vele, mint annak idején. És szép/barátságos ez a harminc év: úgy begyógyít mindent – akiket annak idején… na… nem igazán bírtunk, mára azokból is pompás cimbi/cimbinő lett, és persze kár, hogy sokan nem tudtak eljönni, de róluk is sok mindent tudtunk azért, még ha nem is mindig volt annyira kellemes, amit tudunk… Na de félre bánat, félre bú: Lukács Tomi egy hibamentes pöcőt rittyentett bográcsban, naná – és ha már őt hoztam szóba, soha el nem feledem, amikor először beléptünk az osztályba, azt ugye a nehézsúlyú birkózó Szabó Laci miatt láttam, hogy alfa-hím nem lehetek, de a bétát szerettem volna kicsit bebiztosítani, úgyhogy habozás nélkül odaléptem a Lukács Tomihoz, aki a padban ülve nagyjából a legkisebbnek és legszerencsétlenebbnek tűnt, és elkezdtem pöckölgetni a fülét. Tűrte, szépen. Elviccelődtem hát vele, aztán másnap, harmadnap is, és még vagy egy hétig. Iszonyú elégedett voltam magammal, sokan nevettek a tréfáimon, a Tomi mondjuk nem, de ez nem is nagyon izgatott. Aztán a nyolcadik napon, fülpöci közben, csak úgy a padból, ülve, kaptam egy gyorsat tőle. Állcsúcsra, telibe. Érdekes élmény volt: a tarkóm meg a bokám egyszerre fogott talajt. Aztán, amikor kicsit később valamennyire magamhoz tértem, a Szabó Laci csodálkozó arccal megkérdezte, hogy én tényleg nem tudtam, hogy a Lukács országos bajnok ökölvívó kis kategóriában? Jah… hát nem… És azóta én tényleg különösen pontosan tudom, miért fontos életvezetési alapszabály, hogy ne bántsd a kisebbet…

A Hordd el magad! játékunk utolsó hetének utolsó két kódja: 08

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (35 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

5 komment

  1. K.Tamás szerint:

    Kedves Kapitány!

    Nagyon jó és nagyszerű mindegyik írásod.Főleg amit az osztálytalálkozóval kapcsolatban írtál.Hááááát igen.Mert ugye kicsi a bors,de erős.
    Nagyon jó volt,kösz,jót röhögtem…

  2. dirtydog77 szerint:

    Hát igen kicsi a bors….szóval voltam színészi válogatáson ahol fel is vettek de úgy döntöttem hogy mégsem vállalom mert más az szintvonalam mint az övék,na szóval volt ott egy fickó aki elég tetemes összegért tanította beszélni ezeket a látókat mágusokat meg mindegyiket mikor mit kell mondani…ezzel elmondtam mindent.Király vagy tetszett amit írtál!!

  3. Lajoska szerint:

    A magyar ember érdekes módon annyira érdeklődik a különlegességek iránt hogy ha meglát egy külföldit egyből kitüntetett figyelemmel veszi körül. Viszont ha a külföldi látja hogy itt egyre több a mágus akkor el megy a kedve az itt léttől. Inkább haza utazik egy jó kis osztálytalálkozóra.

  4. Pintér Mónika szerint:

    Kedves András!

    Lenne egy érdekes és vérlázító történetem,ami most már közérdekűvé vált.Kerestem az elérhetőségét,hogy személyesen tudjunk beszélni,de sajnos sehol nem találtam. Kérem ,hogy keressen meg. Megadtam az e-mail címem,melyen privátban megkereshet.

    Köszönettel!!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


5 × = tíz

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz