Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for június, 2013

29 június
8komment

Százévesen, csak azért is: Mörtschach!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (37 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvennegyedik kiadásában a külföldi vonatkozású hírek között is magyarost találtunk – nagy kedvencem, a magyar nyelv felkerült a külföldiek (pontosabban: angol anyanyelvűek, de szerintem ebből a szempontból mindegy) számára legnehezebben elsajátíthatók tízes listájára. Továbbra is azt gondolom, igen jó kis nyelv a miénk: egyebek mellett azt is köszönhetem neki, már amennyiben köszönöm, hogy 1983-ban nem maradtam – akkor még, természetesen, illegálisan – Belgiumban, pedig minden körülmény amellett szólt volna. Hogy jól döntöttem-e vagy sem, azt igazából egyre nehezebben tudom megítélni – hezitálás helyett inkább szépen elmesélem a történetét. A pénzügyminiszter szerint jövőre visszafizetjük az összes IMF-hitelt – biztosan az én készülékemben van a hiba, hogy szinte napról napra többször jut eszembe a Kárpátok Géniuszának Eldorádója, a hetvenes-nyolcvanas években: Románia, ha jól emlékszem, akkoriban kifizette a teljes adósságát, furcsamód nekem mégis úgy tűnt, nem ment minden rendben, leszámítva persze az elnöki palotát és környékét… Pár harminc éves emlék – van, akinek ismerős lesz, az ifjabbak alighanem csak annyit mondanak majd, hát persze, Boda bácsi, de annyi baj legyen… Végül némi műhelytitok – amikor ezt olvassátok, feltehetően épp visszafelé evickélek Ausztriából, mert letelt a nyolc napunk az 1450 méteren álló százéves kis gerendaházban: hogy miért is nem vagyok mértéktelenül boldog ezeken a visszautakon, azt próbálom majd eldadogni, miközben újra elmondom, tulajdonképpen azonos összegért nyaralunk a hegyekben, mint amennyiért itthon vagyunk… Na jó, ez akkor lenne igaz, ha nem motoroztunk volna egy egészségeset odakint – de persze megtettük, hiszen azért mentünk… Classic a hajtás után, nyaralás alatt is – köszönöm, hogy lehetővé tetted, kedves időzítőm… Tovább »»

Hirdetés
22 június
7komment

Ne hívjatok, ne írjatok: elmentem

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvenharmadik kiadásában először (szociálisan is) elmaradott finn rokonainkhoz látogatunk: hetvenöt éve szokás arrafelé, hogy a várandós kismamák egy méretes kartondobozt kapnak az államtól ajándékba, nem is pont üreset –  hálózsák, rugdalódzó, ruhák, pelenka, fürdőszerek, játék, és még egy kis matrac is található a dobozban, amely így akár az újszülött első ágyacskája is lehet. Annak idején, a harmincas években Finnországban rendkívül magas volt a gyermekhalandóság, ezer csecsemőből hatvanöt halt meg – mára a világ élvonalában van ez a mutató, sokak szerint a dobozka miatt is… Hozzáállás a jövő nemzedékeihez ott és itt – ja, doboz persze mifelénk is van: abban kell bevinni a kórházba a szappant meg a gyógyszert… Bezáratnának egy belvárosi bárt Budapesten: egy horvát turistának több mint ötvenezer forintot kellett kifizetnie, miután elfogyasztott három pálinkát, egy kis üveg Heinekent, két kis üveg bort, egy energiaitalt meg egy kólát. Hogy nem szimpatikus a hely, megértem, állítólag csinos lányok csalogatják be a palimadarakat, bent viszont, fizetéskor már morcosabb kétajtós szekrények gyülekeznek – láttam én már elég ilyet a világban, valahogy soha nem kívánkoztam be, igaz, ritkán van nálam belvárosi kocsmázásra való lé… Mentegetni se szeretném a Frizzante éttermet – az viszont elég magyaros, ahogyan az ügyet kezelni kívánja a fensőbbség: ezt járjuk körbe kissé. Végezetül szót ejtünk róla, hogy több ezer Harley-Davidsont áldott meg Ferenc pápa Rómában: olcsó poén lenne azt mondani, hogy megértem, mert eléggé ráfér a márkára – inkább azt mesélem el pár szóban, hová is készülök július második hétvégéjén… egy kis előzetes egy motoros búcsúról, ahová Diego atya társaságában gurulunk majd el. Nyitom a szövegládát, lapozzatok… Tovább »»

15 június
8komment

Nyelvművelés, akadémiai fokon

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvenkettedik kiadásában először egy osztrák atyafi, közelebbről egy banktisztviselő kínos kalandját járjuk körbe kissé: az illető, szállítás közben defektet kapott, s kerékjavítás közben egy patakba ejtett 90 ezer eurót… A hatóságok csak háromezret találtak meg a parton, viszont… emberek… tudjuk a patak nevét… tudjuk, melyik folyóba ömlik… s tudjuk, hogy ez a folyó a Dunába… a többi alighanem sejthető, a magam részéről megkezdem a figyelőszolgálatot. Aztán: azt már viszonylag régóta tudjuk (és, remélem, polgártársak, helyeseljük), hogy szerény, 150 (rendes), illetve 100 ezer (levelező) forintos havi járadékot kapnak a Magyar Művészeti Akadémia tagjai – örömteli újdonság, hogy hamarosan az elhunyt tagok rokonai is jogosultak lesznek némi kis zsére. A magam részéről remélem, hogy a dolog nem marad ennyiben, és hamarosan az elhunyt és az el nem hunyt tagok (igazolt) barátainak, szomszédainak is csurran valami – mi tagadás, tarthatatlan állapot, hogy rendes nemzeti konzervatívok úgy nyomorogjanak, mint a többi közönséges magyar, csak mert esetleg kimaradtak a trafikból vagy az iskolagyümölcsből. Végül gurulunk egyet a Pincesoron, amely kevesebb mint négy hónap alatt hipp-hopp elkészült – a munka megrendelője a legendásan korrekt DVCSH Kft. volt, így aligha véletlen, hogy a kivitelező csak  előleg után látott munkához, május 22-én: a vége fenomenális lett, tiszta szívből gratulálok annak, aki így átvette, de megengedem, lehet, hogy az én igényeim túlzottak… És végül is annak idején az erdei tornapályától az Ifi presszóig vezető külső sávot is átvette valaki, tudjuk, azt a fehér betonost, amiről még a busz is bejön a belsőbe, ha nincs forgalom, olyan pompás. Azt ki is állította olyan szépen helyre? Ja… ha jól emlékszem, azt is a DVCSH… Ebből is látszik, hogy vannak még nagy véletlenek. Az viszont nem véletlen, hogy ma is kész a Classic: aki nem hiszi, olvassa csak el… Tovább »»

10 június
3komment

Lovak, fogatok – s a lélek szép ünnepe, virágos véggel (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Utolsó eligazítás - a pap bácsi mindenhol ott van, mindenről tud, minden szálat a kezében tart

Utolsó eligazítás – a pap bácsi mindenhol ott van, mindenről tud, minden szálat a kezében tart

Bő egy hete megírtam már e hasábokon, hogy Nyulasi barátommal, és derék segítőkkel rendesen megpakoltuk a kölcsön kapott Citroent sokaktól ajándékba kapott könyvekkel, és szombat hajnalban szembe indultunk a kelő nappal – a világ egyik legcsodálatosabb fertálya, a Gyimes volt ismét az úticélunk, egészen pontosan Gyimesfelsőlok, ahol az Árpád-házi Szent Erzsébet Katolikus Líceumba vittünk, immár másodízben, könyvadományt. Ezúttal Berszán Lajos atya, a kiváló középiskola megálmodója, alapítója (az intézmény alapkövét szinte napra pontosan húsz éve helyezték el), lelki vezetője fogadott minket: nem mellékesen épp az ő javaslatára érkeztünk az utolsó májusi hétvégén, az iskolában ugyanis ekkor van a kicsengetés, azaz a ballagás, és ez, a pap bácsi ezt ígérte, nem akármilyen élmény. Immár elmondhatom: felejthetetlen. Az első részt ott hagytuk abba, hogy délután öt óra körül megebédeltünk, utána bevettünk egy tokaji aszút, majd Lajos atya Volkswagenével egy lendületes menetben leautóztunk a falu kissé arrébbi részére, Récepatakára, ahol egy szép kis házban Igyenes András és felesége lakik – őket tavaly ismertük meg, amikor régi dunaújvárosi ismerősök üdvözletét vittük nekik: mit hoz a sors, elég szépen összebarátkoztunk velük mi is. A pap bácsi megállt a szomszédos kis bolt előtt, és a lelkünkre kötötte, ha dudál, azonnal induljunk kifelé András bácsiéktól, mert sietős este elé nézünk. Szinte lerohantuk tehát a zavarbaejtően vendégszerető házaspárt – ugye felesleges mondanom, hogy a házigazda két percen belül prezentálta a sárgaszilvából esztergált speciális anyagot, amiből hét perc alatt épp két púpozott ibrikkel eresztettünk be. Jóféle matéria ám: ékesen mutatja az is, hogy a Nyulasi a második után egyből meghallotta a dudaszót – zártuk hát a mondatot, sietős puszikat adtunk, és András bácsi kíséretében elrohantunk a boltig, de az autónál egy lélek sem volt. Álldogáltunk bután, majd visszaballagtunk, hallucinogén barátom pedig esküdözött, hogy de valaki tényleg dudált. Valahol. Ittunk még egyet, hátha nekem is megfújják a harsonákat, de csak a csend percegett. Újabb negyedóra beszélgetés, majd egy gyors búcsú után viszont már tényleg indulnunk kellett: hazafelé három pálinkásüvegben kotyogott a tudás a hátsó ülésen – két butykos papramorgót Lajos atya szerzett be, a harmadikat mi kaptuk, ha már húsz perc alatt sajna nem csúszott be a liter… Hogy ittunk-e még egy kupicával este, elmondom odabe… Tovább »»

08 június
9komment

Gátra arc!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (36 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvenegyedik kiadása először Lettországba repíti böngészőinket – hogy mekkora a balti állam adóssága, azt nem tudom, 2014-től viszont euróval fizetnek ott is, tudjátok, ez az a pénz, amit mi perpill olyan háromszáz helyi egységért vásárolunk: ja, persze, pontosan tisztában vagyok vele, hogy az Európai Uniónak, az eurónak, és úgy általában a világnak (Magyarországot kivéve) vége, és nagyon rossz lenne száguldó gazdaságunknak, ha nálunk is… én valahogy mégis azt gondolom, a lett példában, a menetben, ami idáig vezetett, azért van pár érdekes mozzanat. Például hogy négy év alatt letudták az egészet… Két és fél évet kapott viszont egy férfi, aki államtitkárnak, mi több, szakállamtitkárnak (jut eszembe, ha egyszer majd megtehetem, felveszek egy embert az arcszőrzetemmel kapcsolatos t*evékenységek koordinálására, hogy egyszer végre legyen egy szakállam-titkárom nekem is, valamint lásd még a mobilok kiírását, A szám foglalt…), szóval szakállamtitkárnak adta ki magát, és alig várta, hogy megvesztegessék – vagyis a megszólalásig, és azon is túl hasonlított, és csak korai letartóztatása okozta, hogy nem sikerült felnyalnia pár milliót. Szerintem egyébként az lehetett gyanús, hogy túl keveset kért. Hallottátok már a köpenicki kapitány történetét? Ha nem, ez most változhat… Végezetül elmondom, miért jó gáton dolgozni – elsősorban is azért, mert lényegesen többet segíthetsz, mint szinte bármivel, másodsorban, számomra kissé meglepő módon, kiváló a hangulat: ráadásul, már pár kör talicskázás után kellemesen magadénak érzed a művet, úgyhogy én például rövidesen visszatérek, és legény leszek újra. Kövessétek a példámat, most kell cselekedni, nem a jövő héten észt osztani, hogyan kellett volna. Ár ide, ár oda, mi továbbra is ingyen élünk, ráadásul a Classic változatlanul, üzemzavar nélkül a tiétek: hörpöljük. Tovább »»

06 június
6komment

Gyimes: a könyvbusz második, négy fasírtos menete (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A könyvfutárok kicsit még álmos szemei - hét óra tájban, ha jól emlékszem, Berettyóújfalunál, egy kis pótbevásárlás előtt, amiből nem lesz semmi...

A könyvfutárok kicsit még álmos szemei – hét óra tájban, ha jól emlékszem, Berettyóújfalunál, egy kis pótbevásárlás előtt, amiből nem lesz semmi…

A logika és az élettapasztalat azt diktálná, hogy unjak a Nyulasival utazni – bő harminc éve tartó barátságunk során letoltunk együtt jó pár tízezer kilométert, a nagy részét különféle személy- és teherautókban tettük meg, a Magyar Narancsban eltöltött másfél éves kalandunk során szinte az összes környékbeli országban kalandoztunk, de gurultunk motoron, zötyögtünk szénásszekéren, mi több, toltunk százéves Ikarust, s még gyalogoltunk is együtt, ha nem is teljesítménytúrákon… Szóval akár azt is gondolhatná az engem, a minket kevéssé ismerő szemlélődő, hogy unom a Zsoltit, ő meg engem – a valóság ezzel szemben az, hogy nagyon úgy néz ki, mi már kihúzzuk egymással ezt a hátralévő hatvan-nyolcvan évet. Ráadásul nem is unatkozva: a Nyulasi ugyanis szerintem ideális útitárs – egyrészt, és legelsősorban ő is a klasszikus kerouac-i alapelv szerint, magáért az útért (is) utazik, és ez eleve megadja az egész vállalkozás hibátlan alaphangulatát; továbbá soha nem nyavalyog semmiért, és nem csinál kívánságműsort egy jó kis hatszáz kilométer során, sztoikus, mint jómagam; ha fáradt, elszundikál, ha szomjas, meghúzza a bekészített butykosát, ha éhes, kivesz két szendvicset a zacsiból, egyet odaad nekem, mert pontosan tudja, mikor mire van szükségem; és persze a Nyulasinak, akárcsak nekem, látszólag soha nincs rosszkedve, mi több, mindig van valami alkalomhoz nagyon is passzoló története, bonmot-ja, sztorija – és ezeket még akkor is nagyon lehet élvezni, ha az ember olyikat másodszor vagy épp százhuszadszor hallja… És valahogy soha nem szenvedtünk még témahiányban, bárhová utaztunk is: és persze hogy fantasztikusan jó érzés, ha olyan ember társaságában nyeled a kilométereket, aki gondolkodás nélkül fejezi be az elkezdett mondatodat. És az egész valamitől mégis érdekes… Legutóbb ősszel mentünk komolyabbat: Gyimesfelsőlokra, a Berszán Lajos atya által alapított Szent Erzsébet Katolikus Líceumba vittük el egy legendás barát, Tóni nagylelkűen felajánlott könyvtárát. Valóságos kis mozgalmat kerekítettünk a történet köré – egyebek mellett ingyen kaptunk egy nagyszerű furgont, és szándékoltan nagyon sokan dobták össze annak az útnak az üzemanyagköltségét. Mi pedig megbecsültük az adományokat, és igen finoman bántunk a gázzal, így a tervezett költség alig feléből megfordultunk – a pénz másik felét szépen eltettük, s elhatároztuk, megismételjük a produkciót. Most, íme, megtörtént: elmesélem, gyertek, csak négy szendvics, és ott is vagyunk. Tovább »»

01 június
5komment

Lukács Tomi bal csapottja, 1980-ból

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (35 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hetvenedik kiadását Svédországgal kezdjük: az elmúlt napokban igen komoly zavargások rendítették meg az unalmas skandináv életet – pár svéd emlékfoszlány még belőlem is feltörhet, ha kicsit nem figyelek oda… Mi több: megidézem még a “Gyalogembert”, Gary Hause-t is, akivel két éve, az úton találkoztam és beszélgettem, s aki sokat mesélt egyebek mellett a segítőkészség eloszlásáról a világban, nem fogunk meglepődni: minél gazdagabb egy ország vagy egy régió, annál kisebb az esélye, hogy bárki is észrevesz, ha bármi gondod lenne. Egy hazai hír ezek után, ami nálam mindent, még a megszüntetett túlzottdeficit-eljárást (értsd: folytatódhat a szabad rablás, gát nélkül) és a mégis reklámadót is viszi, őszintén szólva el se hiszem: átverésnek minősítették az Energiaspirált, és 11 milliós pénzenergia átjuttatására kötelezték a forgalmazót és a “feltalálót”. És most már tényleg biztos vagyok benne, hogy lehallgatnak: a mágneses piramist, amivel az energiaspirál működik, konkrétan én találtam ki pár éve, úgy gondoltam, legfőbb ideje, hogy nagyobb kockázat nélkül milliárdos legyen belőlem, mondjuk ezt most sem gondolom másképp, csak a módján kell még gondolkodni… Lehet, hogy az energiaspirálosok elfelejtettek tejelni valahová? Miért mentek a tévés jósok, látók és médiumok is a levesbe, kivéve egyet? Végül egy har… khm… jó pár évtizedes gimnáziumi osztálytalálkozó, ahol a Lukács Tomi nyomta a bográcsost, a Vincze meg a csajok semmit nem változtak, Margit néni és Cana, oppardon, Szmodics tanár úr nagy élmény volt, az osztályfőnökünk viszont sajnos nem tudott eljönni… Gimis morzsák – és Lukács Tomi laza bal csapottja 1980-ból, ami sok mindenre megtanított… Találkozó, Classic, miegymás – beljebb. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz