Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


25 május
11komment

Hangyáim: az együttélés ösvényein

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hatvankilencedik kiadásából kiderül, hogy Venezuela egy 79 millió dolláros hitelkeret felhasználásával igyekszik felszámolni az országot sújtó vécépapírhiányt. S hogy miért alakult ki ez a krízis a dél-amerikai országban, ahol Hugo Chavez volt az elnök?  El nem hinnétek, de az új prezi nem fél kimondani: szerinte az ellenzék és a gazdagok keverik a… na… a vécépapírt, ebben a hátulról jövő támadásban, de a valódi okokat is igyekszünk megvilágítani, pár dolog ismerős lesz szerintem. Szar ügy, kimondható. A belföldi történések kategóriájában is a bőség zavarával küszködöm: még az is meglehet, összevonunk néhányat. Az mindenesetre nagyon tetszett, hogy Lászlóné miniszter bemondta, a további rezsicsökkentéseknek semmi akadálya, a tíz százalékból simán lehet harminc, a multiknak ugyanis van egy csomó tartalékuk a nyereségből, ennyit igazán kibírhatnak. Megjósolom, hogyan lesz hamarosan százszázalékos a rezsicsökkentés. És megkérdezném: nem lehetne a rezsi simán csak annyi, amennyinek lennie kell, és nem kereshetnék inkább annyit, hogy könnyedén kifizessem? Ahogy mondjuk azok a szerencsétlen, leszakadóban lévő, lúzer európaiak? Akiknél jobban teljesítünk – ha pontosan még nem is tudom, mit, de majd gondolkodom. És hangyák a… ha nem is a gatyában, de a lakásban: megjelentek a kedvenceim, komolyan mondom, hogy azok, csak néha picit sokan vannak, hiába, ez a tavasz – gyógymódok, különféle receptek, és a legjobb, a megbékélés. Ma déltől osztálytalálkozón, utána, estefelé a Parázs-Varázson igyekszem kulturáltan kikapcsolódni: nem bánom, ha vasárnap reggel hat körül nem hívtok fel, tartok tőle, szuszikázni fogok, és megelőlegezem, hogy hét csepp alkoholt be fogok vinni előtte… Egyszóval: egészségetekre – a hajtás utáni Classic-ra is értem…

Hirdetés

* Vécépapírhiány alakult ki Venezuelában.

Elég kellemetlen hiány, ebben, azt hiszem, megegyezhetünk – a dél-amerikai ország parlamentje azonnali felhatalmazást, továbbá 79 millió dolláros hitelkeretet adott 39 millió tekercs importjára, a helyzet érthető módon nem tűrt halasztást. Venezuela 24 milliós ország, azaz a mostani SOS-keretből nagyjából másfél tekercs jut minden ott élőnek, ami az én becslésem szerint normál esetben nagyjából két heti adag, tehát hamarosan újra rendkívülit kell tartaniuk a honatyáknak. Nyilván sokan emlékszünk még az ország nemrégiben elhunyt első emberére, Hugo Chavez-ra: nos, utóda, Maduro elnök is mélységesen hisz abban az alapvetésben, hogy a gazdaságot erőteljes állami befolyás alatt kell tartani. Hogy mondjátok? Ismerős? Hm… Hát még ha elmondom, mi okozta az elnök magyarázata szerint a kínos hiányt: hát az ellenzék és a felső tízezer összeesküvése. Egyértelmű: a gazdagok szándékosan felvásárolták a vécépapírt, az ellenzék meg köztudottan mindenestől ott szarik az egészbe, ahol csak tud, aztán ráadásul töröl ész nélkül, amit csak ér. Ha már témánál vagyunk, és még bírjátok: épp a múltkor láttam egy tényleg nagyon érdekes kis dokumentumfilmet, amelyben egy indiai szakértő részletekbe menően elmagyarázta, hogyan működnek ezek a dolgok Indiában, ahol természetszerűleg nem használnak papírt – mellesleg elég cifra bajban lesz a világ, ha egyszer netán náluk is elterjed… De vissza Venezuelához – ahol a kormány hatósági árakkal igyekszik kézben tartani a gazdaság irányítását, és a ragyogó magyar példát követve alighanem a rezsicsökkentést is bevetik alkalomadtán. A papír mellett egyébként perpill a szappan és a fogkrém is hiánycikknek számít az országban – nem tudom, de nekem már megint a hetvenes-nyolcvanas évek Romániája ugrik be: két tubus Mos6 krém, fél tucat Amo szappan, egy Bac és egy Frottee spray, továbbá száz lej ellenében 1983 telén egyszer sikeresen kinyittattam egy hegybe ékelt, eldugott, és épp üres elit pártüdülőt, ahol egy szabályszerű elnöki lakosztályt nyitott meg számomra a gondnok (az egyetlen nyugtalanító momentum az ügyben csak annyi volt, hogy valamiért borzalmasan emlékeztetett Jack Nicholson karakterére a Ragyogás-ban), plusz egy fejedelmi vacsorát kaptunk, plusz megnyílt előttünk a pompás uszoda, szauna és minden más. Ja, és hogy kössem a sztorit, természetesen volt vécépapír. Mármint a pártüdülőben – mert Romániában, a Kárpátok Géniuszának hála, az sem. Ha jól meggondolom tehát, nálunk nem is olyan vészes a helyzet – naponta hallhatjuk a kiegyensúlyozott állami híradóban, hogy folyamatosan jobban teljesítünk, van toalettpapírunk, mi több: egyelőre még okunk is van rá, hogy időnként használnunk kelljen…

* Nincs akadálya a további rezsicsökkentéseknek – egyes cégek még így is túl nyereségesek a fejlesztési miniszter szerint.

Nekem kinevezése óta ígéretes példaképem Németh Lászlóné – azt a reményt tartja életben bennem, hogy lehetek még miniszter gimnáziumi érettségivel én is, nem is muszáj, hogy épp fejvesztési legyek, nekem megfelelne akár egy vacak tárca nélküli is a mindenkori kormányban – ahhoz a kellő gyakorlatom is megvan, ugyanis bizonyítani tudom, hogy negyven éve kizárólag a farzsebemben hordom a pénzem, már ha van. Némethné egyébként nem éri be a vezérlés számára láthatóan mágikus erővel bíró tíz százalékkal, amit, ha jól érzékelem, hamarosan az élet minden területén életbe léptetnek, csak hogy érezzük a törődést (ma még azt is hallottam valamelyik közepes méretű potentát kissé barnás szegélyű szájából, ők nem kímélik magukat, megküzdenek a komplett nagytőkével és bárki mással is, de nem és nem lesznek hajlandóak megadóztatni a zembereket, ami kicsit viccesebb helyzetben akár még viccesnek is tűnt volna – tudniillik hogy itt közismerten nincs is adóztatás, khm, nem is szólva a megszorí…, na, ezt a szót egyenesen le se merem írni), szóval van itt még bőven potenciál, mondja a szakember, akár a harminc százalékot is el lehet érni hamarosan, mert megvizsgálták, és a szolgáltató cégeknél komoly tartalékok vannak felhalmozva, azokhoz szépen nyugodtan hozzá lehet nyúlni, nem kell ám azon ülni, meg kilopkodni az ország területéről – csak azért, mert külföldi egy cég, nem fogja a magyar földön, a jó magyar emberek verítékéből megszerzett extraprofitot kigurigázni az országból, coki, te. Szép gondolat, a magyar emberek ennek örülnek, még egy kicsit kell mantrázni nekik, hogy ha elég időt hagynak az államszociali demokrácia teljes kialakítására, lehetségessé válik, hogy egyáltalán ne kelljen rezsit fizetni semmiért, mert miért is ne lehetne ugyebár, hogy a szivarozó, hájas, rútul nyáladzó külföldi tőkés tulajdonos évente befizessen mondjuk négyszázmillió eurót a számlánkra, s ezáltal mondjuk egy magyar megyének ne kelljen gázt, vizet, villanyt, szippantást, postaköltséget meg parkolási díjat fizetnie. Mi jó lenne már, nem? Némethnének meg kell győznie a tőkéseket, hogy hagyjanak végre fel merőben élet- és korszerűtlen tőkefelhalmozó tevékenységükkel – a népnyúzás, amit a világban folytatnak, Magyarországon nem megy tovább, itt szabadság, harc! Ha sikerül elég tőkést átnevelnie a kormánynak, hamarosan nem csupán a lakásban képződő rezsit, de például bolti beszerzéseinket, és minden egyéb vásárlásunkat is kifizettethetjük velük, aki takarékosabb, még akár némi megtakarításra is szert tehet. Így lesz a semmiből valami: és egészen addig tarthat ez a fantasztikus Eldorádó, amíg az utolsó tőkepénzes is be nem adja a derekát. Amelyiknek meg nem tetszik, dolgozó népünk mély megvetésétől sújtva elhúzhat, majd megoldják a dolgokat a mi derék, jó szándékú, szociálisan érzékeny, saját tápon hizlalt tőkéseink. Amúgy, ha szabad egyet kérdezni: nem lehetne abba az irányba puhatolózni kissé, kedves Zsuzsanna, hogyan lehetne megoldani, hogy tisztességes munkával annyit keressenek az emberek, hogy ne okozzon számukra gondot kifizetni a rezsit, akár teljes áron is, no, icipicivel továbbmegyek még, netán élni a sárga csekkek után is kissé? Mert az is egy megoldás lehetne: tényleg tenni ezt-azt az emberhez méltó életért – nem csak a kiválasztottak és a kegyencek, de végre mindenki számára…

* Megjelentek a hangyák a lakásomban.

Nekem tényleg kedvencem a hangya: na jó, így együttélés terén nem annyira, de azért frászt se kapok tőle, kapásból tudok mondani tíz élőlényt (köztük mondjuk nyolc embert), aki ezerszer jobban aggasztana. A konyhában találkoztam velük először: gyanútlanul megvacsoráztam valamelyik este (nem tudom, dicsekedtem-e vele, újra járható a konyhám, bár a teljes értékűségéig van még vissza pár grádics, például víz/gáz és hasonlók), s a konyhapulton maradt pár morzsa, miegymás – másnap reggel elég nagyot döbbentem, ott fűrészeltek vagy ezren. Ügyesen egy papírra vezettem fel a kis sereget, majd felnyaláboltam, és visszaadtam a természetnek őket, aztán eltakarítottam a kajamaradványokat, és egy kis lyukat a csempe mellett, amin keresztül jól láthatóan közlekedtek, befújtam spray-vel, tapasztalataim szerint azt mérsékelten szeretik. Két nappal később a fürdőszobában találtam egy tanakodó kis csoportot, láthatóan eltévedtek, így hát nekik is megmutattam, hol képzelném el a helyüket, ha csak rajtam múlna. Újabb két nap telt el, amikor a szobában is feltűntek – nem kérdéses, ide már az értelmiségi klubot küldte be a boly, ugyanis láttam, amint a laptopom tápegységét tanulmányozzák elmélyülten, mozdulatlanul: társasutazást szerveztem nekik is. Azóta sehol senki – de szinte érzem, hogy minden falburkolat, padlódeszka, rés mögött ott mocorognak, csak nem akarnak zavarni és bőszíteni, ha látják, hogy itt vagyok: ha elmegyek itthonról, nyilván megy a buli ezerrel, de ezzel meg semmi gondom, csak ne zavarjuk nagyon egymás köreit. Azt mondják egyébként, a hangyuszok nem bírják a fokhagymát – gondoltam, veszek pár gerezdet és bekenem a főbb útvonalakat, de attól tartok, folyamatosan korogna a gyomrom, s ha elfogyna a cérnám, lángosért rohannék, úgyhogy ezt a megoldást inkább mellőzöm. Különben nem is baj, ha egy kicsit rendre szoktatnak – mostanában nem nagyon hagyok elöl semmit, pláne maradékot, és ez, úgy tűnik, beválhat. Szilárd barátomék egyébként, Nagykovácsiban bölcsen feladták a harcot: rájöttek, tökéletesen felesleges irtani a hangyákat, akiknek tavaszi vándorlási útvonaluk valamiért a házon keresztül vezet – azóta teljes a békesség, a hangyák huszonnégy órás szolgálatban, hat centi vastag sugárban áramlanak át a konyhán, ők meg beletörődtek, hogy két hónapig ez van. Én meg rájöttem, hogy – túl azon, hogy közelről figyelhetem őket, ami köztudottan az egyik legpompásabb szórakozás – konkrét haszna is van a hangyásságnak: amióta ők megjöttek, eltűntek a molylepkék. Jó: meglehet, hogy ez utóbbiban van némi szerepe egyik kedvenc gyapjú pulóverem kíméletlen kihajításának, amit Bözsi néni még a nyolcvanas évek végén kötött nekem…

07igen, ez a keresett kód. 

 

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (40 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

11 komment

  1. Hatlövet szerint:

    Nagyon kemény kézzel bánsz azokkal a szegény hangyákkal.
    Bajban leszünk ha még WC papír sem lesz, mert egyre nagyobb a szar ebben az országban.

  2. K.Tamás szerint:

    Kedves Kapitány!

    REMEK!Komolyan,igenis az.Amit a rezsicsökkentés témakörében megpendítettél,az egyenesen zseniális.Köszönöm Neked.
    Egyébként csak nagyon halkan és csendben merném megjegyezni azt,hogy a népi demokráciánkból a polgári demokráciánkba való átlépésbe,rengeteget hallhattuk azt,hogy SZAK tárca,SZAK miniszter,SZAK államtitkár SZAKértői bizottság,stb.,de ezen SZAKemberek mind a mai napig nem repítik,csak úgy heveny-lebeny módon döcögtetik azt a szekeret….
    Ja és azt hozzá szeretném még tenni,hogy ha nem baj,hogy ez persze pártállástól totál független.Mondom én,amivel persze nem kell egyet érteni,de az a része marhára tetszett az írásodnak ahol a magyar tőkéseket saját tápon neveltnek nevezed.
    Még egyszer kösz az élményt,nagyon jó volt!

  3. Anita szerint:

    Hangyák ellen: sütőpor. Olcsó és környezetbarát. Kipróbált, bevált módszer.

    • Boda Kapitány szerint:

      Egyszer már adtam nekik, aztán találtam belőlük egy csapatot, és mind mini muffint zabált… :-D na, nem, köszönöm a tippet, kipróbálom…

  4. dirtydog77 szerint:

    Hangyák ellen van ilyen kis doboz amibe bele mennek és behordják a fészkükbe a benne lévő bogyókat és kipusztulnak,az a jó benne hogy bárhová feltudod ragasztani,nálam ki haltak. “És megkérdezném: nem lehetne a rezsi simán csak annyi, amennyinek lennie kell, és nem kereshetnék inkább annyit, hogy könnyedén kifizessem? “Teljesen egyet értek a véleményeddel!!Mikor Afrikába szolgáltam ott sem volt WC-papír ott azt csinálták hogy kecske tejjel le öntötték a gyerekek seggét és a kutyák szépen kinyalták,nem tudom hogy ez megoldás e.Király vagy !!!

  5. Dani szerint:

    Kapitány,

    Mindent értek a buszvezetési tanfolyammal kapcsolatban.
    Érettségi = miniszterség, buszsofőrség = elnökség. A kettő együtt amerikai elnöki pozíciót is jelenthet :)
    Így még a bloggercserélőknek is fityiszt mutathatsz, abban a poziban többször 10 napot utazhatsz.

  6. másikBoda szerint:

    Hát, igen ez a papír kérdés egy bizonyos pillanatban tud igazán fontos lenni. Lehetne spórolni ha többször küldenének a nemzeti együttgondolkodás keretében leveleket. A tőkések már csak ilyenek képesek pénzért dolgozni, nem úgy mint mi. Vannak külömbözöségek a világban. Jó lenne egy nagy harc minden máshogy gondolkodó ellen.Szabad fordításban mindenki mindenki ellen. Aztán már csak valakinek uralkodnia kell. Úgy látom van rá jelentkező. Nem úgy mint a hangyák világában, ott minden clean.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


4 × = tizenhat

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz