Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


21 május
11komment

Búcsú a Varától és a gumivéreztetés mesterfogásai – pünkösd Mariazellnél (I.)

Egy kis osztrák hegyi pihenőben találtuk ezt a megkapóan egyszerű fa kápolnácskát...

Egy kis osztrák hegyi pihenőben találtuk ezt a megkapóan egyszerű fa kápolnácskát…

Fehérvárnál, a Shell-kút felől egy Transporter kanyarodik mellénk a belsőbe, a Körte meg a Kész Laci még szépen befér elé, én nem akarok bevágni, de jól láthatóan beenged, közben a sofőr legombozza az ablakot, lelki füleimmel már hallom, hogy valamit kikiabál – és tényleg, de meglepetésemre barátságosan… Mellé megyek, átnézek, és… hopp, de ismerős a kormánynál ülő arc… bár… kicsit talán szőrösebb, mint a Hermann Henrik – de mégiscsak ő az, amolyan Dakar-szőrzettel. Elkísérnek minket a győri elágazásig, a piros lámpáknál váltunk pár szót, aztán ők lekanyarodnak, mi meg megyünk tovább Veszprém felé. Ja, ha még nem mondtam volna, mi Mariazellbe tartunk, reggel hét óra nyolc perckor indultunk a Kék Tehéntől, és kivételesen miattam késtünk, mert az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy otthon felejtettem a gps-t, márpedig Grazba, meg majd később, kedden hazafelé szólóprodukcióban megyek majd… Na jó: azért nyolc perc tán még a kibírhatós kategóriába tartozik, bár a Körtéékre nagyjából hétszáz kilométer vár, és késő délutánra otthon akarnak lenni, nekem meg át kell battyognom Suszterékhez – úgyhogy azért a törvényes keretek között szednünk kell a papucsokat. Kivételesen még célt is találtunk, mert mi adunk a látszatra, nehogy már úgy nézzen ki, csak úgy elfüstölünk ötven liter benyát: Mariazellbe nem ájtatoskodni megyünk, hanem szobákat foglalni, és kifizetni az előleget a Haus Franziskus hotelben, ahol augusztus elején a tervek szerint a Dunaújvárosi Racing Club túracsapatának bázisa lesz. A Körte ráadásul ezzel a szép menettel búcsúzik el hű társától, a Varaderótól, aminek, 99 százalék, (nála legalábbis) ez az utolsó komolyabb túrája. És én is találtam egy egészen frappáns okot: a hátsó meg az első gumimat szeretném becsületesen lejárni, nehogy már úgy érezzem, egy forintot (azaz a hátsót tekintve, eurócentet) is értelmetlenül költöttem rájuk – plusz pont ezer kilométer van vissza az esedékes olajcserémig/szervízemig, nekem tehát szintén múlhatatlanul szükséges egy osztrák kanyar, akit anya szült, ezt beláthatja, azt hiszem… Megindulunk, lapozás után pattanhattok is hátra.

Hirdetés
Az idő simán csak pompás, 20 fok, és a Kész Laci motorján megcsillan a napfény

Az idő simán csak pompás, 20 fok, és a Kész Laci motorján megcsillan a napfény

Bíborfekete vagy milyen riasztást adtak ki vasárnapra, talán említettem már párszor, indulás előtt sem nézek soha időjárást, nem is érdekel, amúgy se maradnánk soha otthon csak azért, mert azt mondják, esély van rá, hogy esni fog Szombathelynél, elég ostobán venné ki magát, szó, mi szó. Valahogyan az elmúlt harmincegynéhány évben is mindig eljutottunk valahogyan, ahová akartunk, legfeljebb lett pár emlékezetesebb sztori, amivel a szájmotoros klubban jelentős népszerűségre lehet szert tenni.

Amíg Szeszházánál váltót lép a vonat, a Kész Laci eljár egy vidám táncot, minden várakozó nagy örömére

Amíg Szeszházánál váltót lép a vonat, a Kész Laci eljár egy vidám táncot, minden várakozó nagy örömére

Az idő egyelőre mindenre rácáfol, talán a legkellemesebb, amit motorozáshoz rendelhet az ember: húsz fok van, barátságosan süt a nap, tehát szépen végigtalpalunk a 8-ason, aztán Bucsunál átlépjük a határt, perceken belül elérjük a rechnitzi elágazót, de most nem megyünk szerpentinezni, illetve dehogynem, csak nem a szokásos helyünkre, az 56-os útra. Bucsuról Felsőőr (Oberwart) felé motorozunk tovább, egyre kellemesebb tájakon, kátyúmentes, tiszta utakon haladunk, egyelőre nem szűk, hanem kellemesen íves, tempós kanyarokban billegve – ami engem illet, időnként szó szerint, merthogy, amint arra számítottam is, a két gumim nem igazán teszi lehetővé a (Papa így mondaná) feccölést. Nagyon nem aggódom azért: prágai kalandunk óta szinte kilométerre tudom, mi van még a gumiban – a Bridgestone-nak hatszázat akkor is el kell mennie, ha már kikandikál a szövet, attól meg még nagyon messze vagyunk, 17 ezer kilométer koptatta le idáig a futófelületet tavaly június óta.

Hátsó gumi, indulás előtt - nem mondom, hogy túlzottan húsos, de szép óvatosan a tervezett távot még simán ki kell bírnia...

Hátsó gumi, indulás előtt – nem mondom, hogy túlzottan húsos, de szép óvatosan a tervezett távot még simán ki kell bírnia…

Az óvatosság viszont kötelező – a tapadás, és főként az oldaltartás a vége felé drámaian csökken, így tehát mindent jelentékeny rátartással kell kezelni, hogy még véletlenül se kerülhessen/hozzon másokat kellemetlen helyzetbe az ember. Szolidan, időnként le-lemaradozva biztosítok bőséges táptalajt a két elöl haladó számára, hogy a rövid megállók során kedvükre ekézhessenek. Sem tudatlanságuk, sem faragatlan tréfálkozásuk nem sért, hozzászoktam már az elmúlt évtizedek során.

Felsőőrön, Pinkafelden át indulunk meg felfelé, a völgyeken át vezető lankás, könnyed kanyarok után hamarosan bevesszük magunkat az erdőbe, és csodálatos, hajtűkanyarokban is bővelkedő szakaszokat kezdünk jó étvággyal felfalni: ki kell mondani, Ausztria egész egyszerűen megunhatatlan, bárhol kezded, bármerre mész, minden igényt maximálisan kielégít, a motoros jellegűeket maradéktalanul.

Lankás, kellemes utakon szeljük át Burgenlandot

Lankás, kellemes utakon szeljük át Burgenlandot

Megállunk egy kereszteződés előtti fás-bokros ligetecskénél, pár tuja mögött kis fa kápolna bújik meg, előtte néhány egyszerű fa pad, időnként nyilván összegyűlik itt valamelyik környékbeli kis közösség. A kápolna homlokzatát két védőszent színes képe ékesíti – és egy felirat adja tudtul, hogy az ötvenes években készült. Az egész épületnek van valami nagyon kellemes sugárzása – mintha csak jóféle erdei emberek ácsolták volna a maguk örömére, meg persze másokéra is: most éppen mi töltünk el pár kellemes percet heverészve.

Kis pihenő a keresztutaknál - partyzóna csak 16 éven felülieknek

Kis pihenő a keresztutaknál – partyzóna csak 16 éven felülieknek

Még szintén a pihenőből kivezető egyik kis utacska szélén látjuk meg a Red Bull-os dobozokkal körbeaggatott táblát, rajta a piros karikás 16-os számot és a PARTYZONE feliratot – meglehet, előző éjszaka érdemes lett volna sétálgatni egyet a környéken.

A kis kápolna, amit vaskos tujasor rejt az úton elhaladók szeme elől

A kis kápolna, amit vaskos tujasor rejt az úton elhaladók szeme elől

Haladunk tovább, és folytonosan egyik ámulatból a másikba esünk – őrjítően jól néznek ki az alpesi völgyek harapnivalóan zöld mezői a kék ég kontrasztjával, de a sziklás, vadabb, helyenként hófödte csúcsokra is vetünk egy-egy gyors pillantást, no, nem túl hosszút, mert azért forgalom van rendesen. Leginkább motorosokból jön-megy rengeteg, a hosszú hétvége és a szép idő mindenkit kicsalt az utakra – jó látni, ahogyan a szerpentines szakaszokon láthatóan minden pajti kiemelten ügyel rá, hogy még véletlenül se haladjon a középvonal mellett az éles kanyarokban: mint (nálunk) rendesen, ezúttal sem tudok említésre méltó eseményről beszámolni. És ez a szikár tény továbbra is az általunk képviselt szelíd-defenzív stílust igazolja.

Villogó rendőrautó keresztben, két mentő személyzete munkában - ilyenkor okosabb megfordulni és kerülni egy kicsit

Villogó rendőrautó keresztben, két mentő személyzete munkában – ilyenkor okosabb megfordulni és kerülni egy kicsit

Illetve… egy tényről mégiscsak be kell számolnom, ha szerencsére nem is vagyunk érintettek a dologban: egy faluba beérve rendőrautó áll keresztbe az úton, mögötte két rohammentő, s egy hatalmas traktor takarásában a mentősök nagyon dolgoznak egy sérültön… Nem várakozunk, egy kis alsó úton kikerüljük a baleset színhelyét.

Szépen lassan célba is érünk – azaz Mariazell jön, több ezer parkolóval, láthatóan elég szépen tele van a hely, mi nem vegyülünk, csak szép finoman elcsorgunk minden és mindenki mellett, és egyenesen a Haus Franziskushoz gurulunk.

Mariazell, Haus Franziskus, panoráma

Mariazell, Haus Franziskus, panoráma

A pompás panorámát kínáló kis hotel a domboldalba épült: hogy ne zavarjunk, nem a felső, saját parkolójában állunk meg, hanem egy utcával lejjebb hatolunk, s ott húzódunk félre a salakosra. Aztán felsétálunk, közben a Körte elmeséli a helyhez fűződő emlékeit és tapasztalatait, és már be is nyitunk a recepcióra. “Jó napot kívánok!” – köszönti az ott ülő hölgyet: a válaszból rögvest kiderül, a hely (nem is tudom, hányadik Ausztriában, amiről tudok) magyar.

Egy kis eszem-iszom a padon...

Egy kis eszem-iszom a padon…

Megérdeklődjük, van-e a kívánt időpontban elegendő szabad szoba, van – rövid alkudozás után a négy nap félpanzióval fejenként 148 eurós áron elkel, előleget viszont nem kell adni, úgyhogy kapunk még egy-egy rakat prospektust, térképet, miegymást, és illendően elköszönünk, még a kedves kávémeghívást sem fogadjuk el, pedig ez nálunk tényleg ritkaság. Inkább leülünk a kis sétány melletti padra, a Körtétől kapok egy szalámis szendvicset, a Kész Laci a sajátjából benyom párat, mellé kólázunk, röhögcsélünk. Aztán a motorokhoz óvakodunk, én beírom Zoliék grazi címét, s pár perc múlva öltözünk és megindulunk: vagy húsz kilométeren át együtt megyünk visszafelé, aztán egy kis kereszteződésben én jobbra fordulok, ők egyenesen mennek tovább, Sopronnak.

Mondjátok, kérlek, hogy de régen volt már ilyen kép... Indulás előtt, Mariazell

Mondjátok, kérlek, hogy de régen volt már ilyen kép… Indulás előtt, Mariazell

Graz felé fordítom tehát ördögszekerem rúdját – a messzeségben mintha néhány sötétebb felhőt látnék tornyosulni, de jó szokásomhoz híven egyelőre nem foglalkozom a kérdéssel: régi taktikám szerint majd ha már csöpögni kezd, kitalálom, merre lehetne menekülni. Hogy szárazon értem-e Suszterékhez, azt legközelebb regélem el, napot egyelőre nem mondok, de szerintem még a héten: folytköv, ha itt lesztek. Meg ha netán nem, akkor is.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (51 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

11 komment

  1. Hatlövet szerint:

    Várom a folytatást is András, mert ez a szokásos magas színvonal volt.
    Jól írtad azt a 17.000 km-t nem egészen egy év alatt?
    Mert az azért tiszteletre méltó futásteljesítmény. Motorral meg pláne.
    Körte mire nyergel át ha nem titok?

    • Körte szerint:

      Szia! Nem titok. Lakást vettünk, és a régi még nem ment el, így belerakom a motor árát, mert már költöznénk az újba.
      Ha elmegy a régi lakás, utána 650-es Suzuki V-Strom lesz valószínűleg, addig a fájdalmas, de önként vállalt szünet.

      Körte

    • Boda Kapitány szerint:

      Szia… szerencsére jól írtam, tavaly 34 ezret sikerült karcolnom… mára egészen pontosan 17 900 kilométer lett a hátsó gumimban, tavaly június 25-én tették fel Ausztriában, akkor új volt… Még nincs is kint a szövet, ami azt jelenti, hogy még minimum 800 kilométer lenne benne, de ezt már, fájó szívvel alighanem benne is hagyom, mert azért így nem az igazi, pláne vízen… :-D

  2. Hatlövet szerint:

    Kívánom neked Körte, hogy mielőbb meglegyen az új motorod.
    Nagyon jó választás a 650-es Suzuki V-Strom, de én ha tehetném egy Honda NC700S vagy X típust vennék ebből a kategóriából. A baj csak az, hogy alig egy éve jelent meg és még alig van megfizethető eladó használt példány belőle.

  3. dirtydog77 szerint:

    Királyok vagytok azért az a gumi elég durva!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


7 − négy =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz