Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


18 május
20komment

Az ó-szanszkrit számlák kora

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hatvannyolcadik kiadásában először egyik kedvenc témámat, az ufókat vesszük alaposan górcső alá: annál is jobb érzés ez nekem, mert Suszter, azaz Herr Szkepszis természetesen sokkot kap, ha csak megemlítem is, hogy 1987-ben magam is láttam egy csészealjat a mezőfalvi laktanya kapujából, sőt, nem is teljességgel egymagamban, merthogy Jancsó őrmesterrel voltunk szolgálatban… Ja: az alaphír nem más, mint hogy az amerikai légierő ufó-leleplező szakértője 83 éves korában úgy érezte, ideje kitálalni – elmesélte hát, hogy 1952-ben esethez hívták, s így a kristálytiszta tengerben láthatta, hogy a kis szürke E. T.-k a víz alatt javítottak valamit a járműveiken, aztán ötezerrel eltűztek onnan… Ezt nem hagyhatom szó nélkül: vigyázz, felkavaró részletek, nekem bizonyosan. Minden napra, lassan minden órára jut egy pompás történet édes nemzeti hazánkban: a Temesd el magad című, érezhetően/tudatosan a lakosság lelkének határmezsgyéit birizgáló kis sztorit meghagyom a jövő hét végére, most jöjjön inkább az útdíj, vagyis hogy kiderült, július 1-jétől útdíjat fizetünk. Szünet, leültem, mély levegő, benntart, százig elszámol, visszahűt, újraindul. Bazmeg (bocs, úgy néz ki, ötszázig kellett volna számolnom), ott fent a hídon: hát nektek kéne nekünk fizetni, vakuljon meg a tengerimalacom, hogy egyáltalán még rámegyünk ezekre a… mindegy, az egyszerűség kedvéért nevezzük útnak, de felőlem aztán lehet nemzeti út is, jó… Na de tényleg: akkor ugye megkérdezhetem, mi is van beleépítve a benzin árába ezer éve, és amúgy az egyéb néhány szerény mértékű adónkból milyen nemesfémekkel lehetne bevonva ötven éve még a valamikori venyimi tyúkfarmra vezető csalitos kis út is? A végére egy felhőtlen kis DVCSH-zás – azaz a napokban nekem is megjött pár számlám, egész pontosan négy darab, négy ablakos borítékban, természetesen a szokásos módon, a bedobós magánpostával, szarrágás de lux, no, ugyebár volt valami kis túlszámlázás, vagy a fene tudja mi: én nyílt lapokkal és számlákkal játszom, ti meg majd, remélem, megmondjátok, most fizetnem kell-e (ha igen se tudok), vagy jó vagyok… Részletek beljebb: nem gőzölög, de egyenesen füstöl a Classic, olyan friss – megyek előre.

Hirdetés

* Tenger alatt űrhajóikat javító ufókat is látott az amerikai légierő ufóleleplező szakértője.

Richard French, az amerikai légierő nyugdíjazott alezredese, aki most 83 éves, az ötvenes évektől ufókkal kapcsolatos bejelentéseket vizsgált ki, s megpróbálta bármi áron bizonyítani, hogy azok tévesek vagy félrevezetőek. Ez volt a munkája pár évtizeden át. Szerintem álomszakma, nekem legalábbis tökéletesen megfelelne: soha nem fogom tudni elképzelni, hogyan lehet ilyenhez hozzájutni, valószínűleg nem motorozni kell hozzá, nem is irkafirkálni, és valószínűleg még a busztanfolyam meg a szakosító után se fog hozzám senki odalépni azzal, hogy a Magyar Nemzeti Ufófigyelő Irodától jött, régóta figyelnek, felvennének. Ne mosolyogjunk az ufófigyelő irodán, tegnap láttam a tévében, hogy megkezdte a munkát a Nemzeti Biztonsági Laboratórium, amelynek nincs párja Közép-Európában, nejlonzacsiba meg szkafanderbe öltözött emberek járnak-kelnek benne esetlenül, néha megráznak pár kémcsövet, majd lezuhanyoznak folyékony nitrogénben – tudom, tudom, milyen fontos ez, de bevallom, kicsit elbizonytalanodtam, jó-e ez a labor nekünk vagy rossz, mert ha jól emlékszem, a beszámoló közvetlenül az után volt, hogy Orbánsovszky Péter bejelentette, hogy a 0.7 százalékos negyedéves gazdasági mutatónkkal már megint alaposan megtiportuk szerencsétlen kis Németországot, talán az e fölött érzett jogos büszkeség és öröm miatt nem tudtam rendesen odafigyelni, és inkább úgy döntöttem, kerül, amibe kerül, még alszom kicsit. Nos, Richard French, a hivatásos szkeptikus mindenesetre nyomott egy kemény coming out-ot, amikor is bejelentette, kettős életet élt, amennyiben mindig is hitt és ma is hisz az ufókban, tekintettel arra a szikár tényre, hogy 1952-ben, amikor Új-Fundland partjaihoz szólította a kötelesség, ott, a parthoz közeli, kristálytiszta vízben azt látta, hogy aprócska, szürke, hosszú kezű földönkívüliek végzik a tervezett karbantartást és szemlét az űrjáróikon, nem máshol, mint a víz alatt. Az esetet French-en kívül még vagy százan látták a partról. Ezek után az egyik gép elsőbbségadás nélkül kirongyolt a vízből, French szerint nagyjából 4-5000 kilométeres sebességgel, majd húsz perc múlva visszatért. (Nyilván ez volt a próbakör a gyújtásállítás után.) A két, öt és fél méter átmérőjű, kör alakú járművet még tuningolták egy darabig, majd ismét teljes gázzal kiszöktek a tengerből, és eltűntek. Oké, nevetgéljetek: 1987-ben, amikor is a mezőfalvi laktanyában teljesítettem éjszakai kapusszolgálatot, Jancsó őrmester társaságában (Suszter, fogd be a füled meg a szemed!) olyan ufót láttunk, hogy ihaj. Na, ne vicceld el: halál komolyan mondom – még az ügyeletes tisztet is felhívtuk, kapcsolják már be a lokátorokat, de csak annyit üzent vissza, egyelőre ne igyunk többet. Pedig semmi nem volt nálunk/bennünk. És tényleg láttam! Rendes csészealj volt, kajütablakokkal, tán száz méterre tőlünk, hangtalanul, földközelben lebegett, és leküldött egy éles fénykévét a kukoricásba, aztán forogni kezdett a tengelye körül, majd hirtelen minden fény kialudt, s pakk, mint a szappanbuborék… Majd’ beszartunk, szólni se tudtunk, én sokáig elmondani se mertem/akartam senkinek. Szóval… én tudom, amit tudok: és ezt a víz alatti szervízt meg az ötezer kilométert is elhiszem – dacára, hogy (Susztertől) tudom, az ufóészlelések 99.99 százaléka kamu. No de ott van az a 0.01 százalék…

* Útdíjat kell fizetni júliustól.

Minden jel szerint sajnálatosan várni kell még egy keveset a bevezetésre, nem is értem a visszafogottságot, azaz hogy miért nem lehetett azonnal bevezetni, cserébe őszintén remélem, hogy egy új sebestörvénnyel sikerül majd megoldani, hogy visszamenőleges hatályú legyen, mondjuk 1526-ig, hiszen, ha jól belegondolunk, elég szégyen, hogy ősapáink nem járultak megfelelő mértékben hozzá a nemzet fizetési mérlegének javításához. A díj mértékéről egyelőre nincs döntés, én – kezdésnek – javasolnám az évi kétmillió forintot, az kicsit kerekítve, 500 évvel számolva kereken egymilliárd fejenként, nem kéne hangulatot kelteni, polgártársak, nem kell egyben befizetni, jó lesz kettőben is, aki netán olyan hanyag volt, hogy elherdálta a megtakarításait, így nem tud teljesíteni időre, minden Nemzeti Dohányboltban könnyűszerrel felveheti majd az útdíjhitelt, amely kedvezményes kamatozással segíti tovább a magyar családok boldogulását. Büszkén mondhatjuk el, hogy Európában sehol sincs ilyesfajta hitel, ezért ismét a felezővonalra húzódtunk, és kitettük az indexet Nagy-Britanniának, Franciaországnak és a németeknek, nem is szólva a szemét vamzer kis portugálokról, akiket amúgy is hamarosan lerohanunk Tavares elvtárs miatt. Útdíj lesz tehát, hogy komolyra fordítsam: méghozzá akkora, hogy fedezze pompás úthálózatunk építési, üzemeltetési, fenntartási és bővítési költségeit, továbbá nyilvánvalóan az útépítésekhez a fentieknél is szorosabban hozzá tartozó, és nagyságrendekkel jelentősebb korrupciós pénzeket. Differenciáltan fizetünk: a díj arányos lesz a megtett úttal, függ attól is, mikor használjuk a járművünket, merthogy lesz csúcsidő; kevesebbet fizetnek a környezetet kevésbé szennyező autók; és szintén olcsóbb lesz, ha “elmaradott területeken” haladunk át. Ez utóbbit a magam részéről úgy értelmezem, hogy ha Európa felé fordítjuk a kormánykereket, ott nem kell fizetnünk (mármint a magyar kormánynak, félreértés ne essék): egyelőre. Mert nyilvánvaló, hogy ez sem tartható sokáig: eljön az idő, amikor be kell majd mennünk a Nemzeti Külföldreutazás-bejelentő Hivatalba, ahol, amennyiben igazolni tudjuk, hogy elvégeztük az éves rendes ingyenmunkát, befizettük a tizedet, s letudtuk a földesurainknak járó egyéb jobbágyi kötelezettségeinket, egyrészt kiveszik a nagy páncélból és átadják részünkre az útlevelünket (vagyis a Nemzeti Passzust), kiutalják a három évente felvehető negyven eurónkat, ezután viszont be kell mutatnunk teljes útitervünket, s ennek ismeretében számolják ki, mennyit tartozunk fizetni a Trianon előtti (örökmagyar) területeken történő áthajtásért. Kátyúdíj is lesz: egy kis készülék számolja majd, hány kátyúba hajtunk bele járművünkkel – a kátyúk ugyanis, mint erre a Nemzeti Télen Kátyúfoltozó Igazgatóság kis pénzért nemrég elkészíttetett tanulmánya rámutat, nem kis részben amiatt mélyülnek és nőnek, hogy egyes felelőtlenül száguldozó autósok telibe találják őket, így, az ütközés tovább növeli felületüket. Minden kátyú után ezer forintot kell majd befizetni, a Nemzeti Kátyúóraleolvasási Hivatalhoz, Nyíregyházára évente egyszer minden magyar gépjárművet el kell vinni, az inspekcióra bejelentkezni csak személyesen lehet. Az esélyegyenlőség jegyében a nyíregyházi lakosoknak a hivatal szombathelyi kirendeltségéhez kell menniük. Útdíj júliustól: ér megkérdezni, mennyivel lesz olcsóbb az üzemanyag, aminek szolid árában negyven éve fizetjük ugyanezt, s amit lényegében teljes mértékben, ugyanúgy loptak el, mint ezt fogják majd? 60

* Négy számlalevelem érkezett a vízműtől.

Ezek lehetnek – gondolom – a helyesbítő számlák, amiket a megszokott, címzés és bélyeg nélküli borítékban dobott a postaládámba a DVCSH egyik túlfizetett alkalmazottja (tudom, mindenre nem futhatja annál a cégnél, ami egyébként nemrégiben egy elegáns mozdulattal egy behajtó cégnek adta el tartozásait, természetesen nem háborgatva e szerény biznisz engedélyezésével a többségi tulajdonos önkormányzatot, azaz naivan kifejezve, minket), s amiket a 2012 márciusától 2013 májusáig bevallott (a DVCSH közleménye szerint számítási hiba miatt bekövetkezett) túlszámlázás miatt bocsátott ki a városi vízmű. Tizenéve, ebben a városban/országban talán nem egyedül nézegetem összeroppant aggyal a közüzemi számláimat – meglehet, az én rozoga szellemi állapotom teszi, hogy a sárga csekkre írt befizetendő összegen kívül minden más adat nyugodtan szerepeltethető lenne ó-szanszkritül is: talán még jobb is lenne úgy, legalább nem idegeskednék. Végigszaladok rajta, miket is kaptam pár napja, hátha egy kis közös gondolkodás segít, azaz várom a megfejtéseket, és – megelőzendő a dehonesztáló hozzászólásokat – előrebocsátom, tényleg kiemelten hülye vagyok minden hasonló hivatali küldeményhez. Tehát: van egyszer egy számlám április 30-i keltezéssel, -19 088 forinttal, majd a “jóváírás a folyószámlába” rovatban 4 froncsi, jóváírandó 19 084 forint. Okés. Én ezt úgy értelmezném így elsőre, van 19 084 forintom, de ez mindjárt változik. Mert május 2-án született a következő számla. Ezen szerepel -565 forint, késedelmi kamat -45, jóváírandó 610 forint. Van egy harmadik számla, egy nappal későbbi, azon van -239, késedelmi kamat -19, jóváírás a folyószámlába 3 forint, jóváírandó 255. Van egy május 6-i számlám is, jóváírás a számlába, -9865. A végső egyenlegem – e számlán olvasom – -10 084 forint. És akkor újabb egy nappal később jön még egy számla, azon már van egy csekk is, 1139 forintos. Nyulasi barátom szép szavait kölcsönvéve: vakon vezessenek a népkonyhára, ha én ezt értem. Elmondom, mit gondolok, aki úgy érzi, építő jelleggel képes, az szóljon hozzá, hátha megértem. Azt nem pontosan értem, mi értelme a száz forintokat külön (egyenként, gondolom, száznál kicsit többe kerülő) számlákon göngyölgetni ide-oda, de mondjuk sebaj. Az én értelmezésem szerint a végén van nagyjából tíz rongyom, talán ez lehet a mínuszjeles összeg, azaz a visszatérítés a számolási hiba miatti túlszámlázás okán. Jó. De akkor miért kell a végén ezt az 1139 ficcset külön sárgán befizetnem? Jó, hogy a négy forintokkal nem kell a postára szaladgálnom négyszáz forintos benzinnel… Miért nem vonják le simán a többiből, és hagynak engem békén? Egyébiránt: továbbra sem értjük, és, ha csak Selmeczi Gabriella el nem magyarázza a tévében, nem is fogjuk soha, mikor mit, miért, kinek fizetünk, részemről köszi, de felesleges azzal nyektetni, hogy bárki is elkezdje itt a négy forintokat gurítgatni az asztalon. Javaslom, szívassatok inkább simán, mint eddig: azon a téren már úgyis elég edzett itt mindenki…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

20 komment

  1. Suszter és a Gyík szerint:

    2:13 perc
    Mezőfalvai laktanya, 3-as kapu

    - S jutott eszembe számtalan szebbnél-szebb gondolat, míg állni látszék az id… azt a kurva, Sanyi! Én nem kérek többet… Még a végén színész leszek, vagy ami ennél is rosszabb: újságíró…
    - Bandi, te hülye vagy! Hogy lehetnél már újságíró? Színééész?! Inkább töltsél még…
    - Hallod, Sanyi… ha egyszer, ebben a kurva életben, csak egyszer! Tollat adjatok a kezembe! Biztosan megírom, hogy miképpen van az. Az tuti… híres leszek… mit töltsek? Mert elfogyott.
    - Akkor már bizony átváltok hivatalosba. Parancsba adom, hogy hozzon a Kistalpasból egy literrel a tegnapiból! Most!
    - Sanyi, hülye vagy? Hát hogyan felejtheted el azt, hogy én vagyok a parancsnok sofőrje? Meg amúgy is… én biztosan tengerész lesze… aztakurv… oda lessél, Sanyi! Oda, a mezőre… Az az őrnagy elvtárs felesége, a raktáros őrmivel, a parancsnoki Ladában…
    - Hú, Boda, ne igyunk többet! Ez nagyon durva látvány. Nappal sem szebb, nem is értem a Janit, miért kapcsolta föl a lámpát a Ladában.
    - Te, ez mit csinál azzal a nővel?
    - Andriska, a jajveszékelést nem a nő produkálja, hanem az a szerencsétlen raktáros Jancsi.

    3 perccel később

    - Hú, Sanyi… ezt jelentenünk kellene.
    - Aztán mit mondjak? Éppen az őrnagy az ügyeletes… Mondjam el az igazságot, hogy az asszonya őrjöngve belelőtt a Lada oldalába kettőt, miközben azt kiabálta, hogy “még ez a szemét pisztoly is később sül el, mint te”?! Hülye vagy?
    - Azt nem tudom, mit mondjunk, de ezt a két lövést még a városban is hallották… nah, a telefon már zörög is… vedd föl te…
    - Igen, őrnagy elvtárs, mi is hallottuk, jelentem. Jelentem, nem tudom, mi volt az, de jobb lenne, ha az őrnagy elvtárs is, izéé.. szóval, ha ide tetszene fáradni… hát az nagy mértékben elősegítené a történések felkutatását… izé… értettem! … csak a Boda őrvezető van itt… igen, a parancsnok sofőrje… igen, értettem. Várunk. Kérek enged…
    - Lerakta? Jön?
    - Le. Jön.

    3 perccel később

    - Mi a nyavalyásjófene folyik itten? Ki a fészkes fene lőtt? Kit zárok élete végéig egy elátkozo… mi az ott, őrmester? Csak nem a Julcsi az fegyverrel a kezé… mi a kurva… Julcsi! Az anyád megveszekedett… ne szaladjál! Ne szaladjál! Azt a leborult… legalább a fegyvert eldobta… hozza ide, Boda.. És ki van a parancsnoki Ladában? Csak nem a Jani az? Jani! Azt a… adjon valamit inni, őrmester!
    - Hát, izé, uram… nem szoktunk mi in…
    - Adjon inni! Most!
    - Jelentem, elfogyott, Őrnagy elvtárs!
    - Boda, maga itt ne jelentgessen nekem semmit. Még csak az kellene, hogy a parancsnok.. a PA-RANCS-NOK sofőrje jelentsen nekem… Jani, nézzél a szemembe! Mi a francot csináltál a feleségemmel a Ladában? Ne is válaszolj… ki lőtt?
    - Jelentegetem a nagyságos őrnagy úrna… ööö… elvtársnak… szóval a kedves felesége lőtte le a Ladát mérgében, mert… nem tudom… ittam… kérek engedélyt…
    - Jelentem, hoztam inni, őrnagy elvtárs.
    - Őrmester! Teljesen elment az esze? Ha erre téved valami újságíró, még a végén itt talál minket. Aztán magyarázkodhatok: van egy részeg őrmester, a parancsnok szintén részeg sofőrjével, akik végig nézték, amint az ügyeletes felesége egy pisztollyal megölt egy Ladát, amiben előtte a raktáros őrmesterrel, aki szintél hullarészeg, enyelgett… normális maga, Sándor?! Mit akar Boda?
    - Jelentem, kérek engedélyt felvázolni az ötletemet az őrnagy elvtársnak.
    - Ötlet? Magának? Nah, mondja…

    9 perccel később

    - Halló, őrnagy elvtárs… Boda őrvezető jelentem, hogy a Jancsó János őrmester elvtárs az elvárásainknak és terveinknek megfelelően elaludt. Megírtam a jegyzőkönyvet a megbeszélt történetet vázolva benne, engedelmével… igen, aláírta… igen, a Sanyi betegségre hivatkozva nyugállományba helyezte saját magát, majd Körmendre költözött családjával az elmúlt 3 percben… igen, nem emlékszik holnapra semmire… Igen, hallgatom, őrnagy elvtárs.
    - Nézze, Boda… nem tudom, talán csak egy buszsofőr lesz magából, ki tudja… nem lehet aztat tudni. De egy biztos: ezt az ügyet remekül oldotta meg, mert mint tudjuk, a lövésre senki nem fog emlékezni az elkövetkezendő időben, de az ufós történet biztosan elegendő tápanyagot ad magának a jövőben… lesz mit mesélnie majd… gratulálok, szép munka!
    - Őrnagy elvtárs, kérek engedélyt!
    - Mondja, Boda, mit akar…
    - Szavalhatnék önnek, őrnagy elvtárs?
    - Nézze, Boda… nekem már el van cseszve ez az éjszaka… maga már nem tud rontani a helyzeten… essen neki…
    - Értettem! S jutott eszembe számtalan szebbnél-szebb gondolat, mig állni látszék az idô, bár a szekér szaladt…

  2. Hatlövet szerint:

    András a sikeres buszvizsga után irány a Corvinus pénzügy és számvitel szak, de még akkor sem garantálom hogy megérted a DVCSH-s számlákat.

    • Boda Kapitány szerint:

      Kösz… egyelőre szeretném ezt kinyögni valahogyan, meg a még hátralévő 120-at a GKI-s vizsgára, hogy dolgozhassak is… A számlaolvasás kedvéért amúgy se csesznék el öt évet az életemből… :-D

  3. rizsapista szerint:

    Óh, hát én kellek neked! Figyu, eccerű. Hajolj közelebb…így szépen, kagylózz: Ami szám a számlán szerepel – holmi minusz jelek ne zavarjanak meg! – azt szépen összeadod + a dátum + számlaszám, meg úgy cuzamen. Na, azt amit mutat befizeted, és reménykedöl, hogy nem zárnak ki a szolgáltatásból. Mondtam , hogy eccerű!
    ( Amit viszont nem mondtam, elsejétől a DVCSH alkalmazottja vagyok ) :)

  4. K.Tamás szerint:

    Kedves Kapitány!

    Na ez az apám!Igen!Ez az!!!Mert ugyanis az a cefet nagy helyzet van,hogy kis városunk egyik nagy baromságai közül,jelen esetben a DVCSH-t hogy kiemelted.De persze ezt a király nagy “elit”bandát szerintem már korábban is ki lehetett volna vesézni.De igaz,ami késik nem múlik,jelen esetben leírtad a lényeget.Kösz!
    Viszont arra megkérnélek,ha persze nem veszed rossz néven,hogy ha már elvileg egy polgári demokrácia jogállamába élünk,és a mi városunk is egy magyarországi település,itt a helyben folyó hasonló nagyon “okos” és “szakmai” dolgokat írd már meg légy szíves.Szerintem lenne mit írnod,remek stílusoddal megspékelve az egész szmuttyos helyzet savanyúságát elemezve.

    • Boda Kapitány szerint:

      Volt már szó néhányszor erről a lakosság érdekeit mindennél előbbre tartó cégről, az idő rövidségére való tekintettel nem linkelgetek, de… hát volt… meg azokban az időkben is firkáltam róluk, amikor még a link egészen mást jelentett…

  5. K.Tamás szerint:

    Én ezt értem Kedves Kapitány,de már bocs,igazán nem a kérdésre válaszoltál…
    Tehát Neked,vagy akár a Kiváló Nyulasi cimbidnek van itt félni valója a kis város helyi nagy dolgairól nagy dolgokat írni?Függesz,függötök valakitől vagy valakiktől?Kicsi ez a város,és?Mihez képest,már bocs!Nagyon SOK embert érdekelne a valódi valóság és a sok csibészség.HA és ESETLEG valaki be tudná vagy merné vállalni magát,hogy IGEN,oda teszem és rakom magam,akkor mi lenne?Tudom,hogy érdemben semmi,de mégis azt az érzést keltené a valóban elégedetlen és dolgokat nehezen emészthető emberek körében az ügy,hogy VALAKI tud,mer és GONDOL dolgokat.Vagy félsz?Kitől?Miért?
    Kapitány!
    Marha jók az írásaid.Bár néha nem vagyok én se a szeren,elnézést érte,ha valamit nem jól értelmezek a soraidból.De tényleg BOCS!De figyelj!Rázd már meg jobban magad,és tedd keményebben magad oda ahova kell,mert erre a dologra is lenne legalább annyi lájk,mint az általad és a nagyszerű Suszter haverod által kitalált Vidi projektre…

    • Boda Kapitány szerint:

      Hm… hát legyen, akkor rakjuk oda magunkat, ha már ezt kéred rajtam számon, kedves K. Tamás, természetesen név nélkül, amivel, félreértés ne essék, semmi gond, csak úgy mondom… Egyébként sincs persze, sőt, időnként az az érzésem, még kedvelsz is, aztán máskor nem tudom, de ez legyen az én gondom. Ami a város piszkos ügyeit, a félelmeket, függéseket illeti – nos, az elmúlt 23 évben nekem is meg a Nyulasinak is (plusz még számos kollégának) lett volna alkalma jó keménynek lenni, amikor is különféle legendás ügyekre hívták fel a figyelmünket különb s különb források, amik egyben azért teljességgel hasonlítottak: mind névtelenek kívántak maradni. Ezzel sincs semmi baj. Azt azért jó lenne talán látni, hogy ha nyilvánosan megalapozatlanul kelted valaki rossz hírét, azért perelhető vagy, nagyjából olyan összegekre, amiket eddig egész életem során nem kerestem meg. Mármost bátran a szememre vetheted, ha nem írom meg, hogy Körhinta János ólmos bottal veri a nénikéjét minden délután – még ha úgy van is, de nem tudom jogilag alátámasztani/bizonyítani, adott esetben, ha K. J. úgy gondolja, nekem végem, úgy komplett, amit az ötletadó nyilván baromira sajnálna, de a többi részét nekem kéne megoldani. Kérdés? A másik része pedig az, hogy olyasmikről írok, amik valamilyen formában érdekelnek/érintenek, például a Vidi: és nem foglalkozom tényfeltárással, ha tetszik, nevezd ezt bátran, ahogyan akarod, nem nagyon izgat, ki mit gondol rólam ebből a távolságból. Félni nem féltem még senkitől, valószínűleg nem is fogok, túlságosan kis hal vagyok túlságosan kis vízben, hogy valakitől is kelljen, függeni pedig szerencsére szintén nem függtem még senkitől, e blognak például egyetlen támogatója, pontosabban nagylelkű hirdetője van, a Corso étterem, akiktől napi egyszer kapok egy menüt gazdagon. Hazudok: mert a Gumi Depot is nagylelkű hirdetőm. És az András büfé. És ezzel mindenkit elmondtam. Persze lehet véleményed arról, amit és ahogyan csinálok – ettől viszont még ugyanúgy és ugyanazt fogom: merthogy ez itt szó szerint egy hülyegyerek ingyenjátéka, ha tetszik, annak örvendek, ha nem, az se nagy baj, nem izgatnak különösebben a lájkok és a nemlájkok se, csinálom, amíg csinálom, aztán meglátjuk. Egyelőre ennyi, remélem, nem mondtam túl csúnyát. Üdv

  6. K.Tamás szerint:

    KIRÁLY VAGY!!!

  7. Dani szerint:

    Kapitány,

    számlaügy. rutinos kései fizetőként pár ötlet:
    0) a számlázási rendszer nem tökéletes. Ez nyilván zéróhipotézis, azonnal el is vethetjük, ez így jó, ahogy van :) (az üzemeltető álláspontját hallhattuk)
    a) korábban voltak olyan számlák, amelyeket nem egészen fizettél be, azok maradék összegét rejti a 610+255.
    b) azt hittem elsőre, hogy a fenti összeadás kiadja az 1139-et, de nem, még durva késedelmi kamattal sem.
    b2) nem lehet, hogy van valami alapdíj, amit mindenképpen fizetni kell?
    b3) mi itt Bodapesten két számlát fizetünk víz és csatornázási díjat. Ugyanúgy fogyasztás alapú a kettő, de két külön cégnek. Ez lehet egy opció?
    c) utolsó ötlet, az 1139 az internetszámlád, amit már ők szednek be, csak Te nem értesültél róla.
    Ha ezek egyike sem, akkor passz. De legalább próbálkoztam.

    d) ügyfélszolgálaton megkérdezni? Tanulságos lenne a valódi okokat/magyarázatokat meghallgatni.

    • Boda Kapitány szerint:

      Köszönöm szépen… Mindent be szoktam fizetni, ha van miből, az a rész tehát szerintem kilőve, és nem járok ügyfélszolgálatokhoz, mert úgyse értem, mit mondanak, vagyis mindegy és csak időt visz. Én csak azt nem értem, hogy akkor mi van a túlszámlázásokkal? De lehet, hogy azt is félreértettem, és igazából a túlszámlázás azt jelenti, hogy én fizettem kevesebbet… Vagy valami ilyesmi…

  8. DonCarlo szerint:

    Hát azt a katonadolgot végigsírtam a monitor mögött, bár néha szomorúan rám néztek kollégáim, mi történhetett a családban, hogy nem osztom meg velük, csak összeomlok itt magamban a klaviatúrára borulva, rázkódó vállakkal…
    Alig hitték el, hogy a röhögést próbálom leplezni, inkább kevesebb, mint több sikerrel
    :) :) :)

  9. t_a_m_a_s szerint:

    Hétlövet, kisregénnyi kommentekkel, hmmm, remek, remek… :)

    Az útdíjhoz annyit, hogy ha jól tudom, júliustól egyenlőre a 3,5 tonnánál nehezebb járműveknek kell ilyen módon, a megtett úttal arányosan fizetni.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


+ 2 = hét

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz