Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


07 május
8komment

A semmiből sűrűsödő hétvége – traktorok és gépek (I.)

Hát ez... hát ez... ez... na szóval ez mindent vitt, sallangmentes, leszámítva a Boss-típusú bőrfotelt...

Hát ez… hát ez… ez… na szóval ez mindent vitt, sallangmentes, leszámítva a Boss-típusú bőrfotelt…

Szimplán csak imádom, amikor egy hétvége a semmiből elkezd besűrűsödni, mint a jó… na, ide most valami frappáns kis gasztro-hasonlat kéne, de nem vagyok… ááá, dehogynem, na, megvan, szóval amikor az ember rántottakészítés közben rátolja az alapra a felvert tojást, és az szép lassan összeáll megfelelő állagúra… Szerdán még csak azt tudod, hogy hétfőn buszvezetés, ami persze kitűnő program, várod, mint róka a kisherceget, de azért még igen messze van… aztán viszont egy telefonhívás, és kiderül, hogy szombaton a Medinél, Dusnokon retróparty lesz, hm, már mozgásban az agy, persze mondják, hogy mindenhol szupercellák és zivatarok, de szerencsére évek óta nem játszik az időjárás, abban megyünk, amit dob a gép, aki azért nem indul el, mert hátha befelhősödik valahol, az nem is akar igazán elindulni, ez a helyzet, bárhogyan szépítjük is. Szóval akkor szombat motorozás, hétfő buszozás. Hú, de nagyon gyönyörű… Örömömben be is ugrok a Gyuszához a műhelybe, hogy megfúrja a szélvédő pleximen megindult repedés végét, hogy ne hasadjon tovább – hopp, Tar Jocó épp olajat cserél, öt percen belül kiderül, vasárnap csapatos csapatás Orfűre… aha… tehát ha szombaton a buli után Dusnokon alszunk, vasárnap reggel becsatlakozhatunk egy megbeszélt ponton a menetbe, és átgurulhatunk Orfűre… Remek… Szombaton viszont… a nap eleje még kicsit üresnek tűnik – valami motoszkál a fejemben… tudom már: hát Bócsán traktormajális, tarararáááááá, meg is vagyunk, pontosabban azzal kerül fel a jupiiiiiiii utolsó i betűjére a pont, hogy a Varga Zsoltiékkal megbeszélem, szombaton délután Dusnokra menet beugrunk hozzájuk is egy órára, megnézzük az újonnan térkövezett udvarukat, mert egy hete még csak félig volt kész. Hétvége, kész: csillagos ötös, szaktanárival. Megosztom – hajtsatok (végig) velem…

Hirdetés
A jobb alsó mutató miatt ez a legszebb kép, ami csak a motoromról készülhet...

A jobb alsó mutató miatt ez a legszebb kép, ami csak a motoromról készülhet…

Itt nem részletezendő okokból nem kifejezetten egyszerű a péntek estém, mindegy, amúgy se nagyon sokat aludnék, ahogy ismerem magam: traktorok várhatók, mi több, csettegők, meg ki tudja még milyen gépcsodák – addig és aztán pár száz kilométer pompás motorozás, egy jó kis buli a Mediéknél, Kész Laciékkal, Berciékkel, és szombaton este-hajnalban még mindig egy újabb szép kaland ígéretével hajthatom le bús fejemet az önfelfújós párnámra, hiszen vasárnap Orfű, Körtével, Gyuszával, és még jó néhány remek cincivel a konvojban.

Út közben, Solt után két kollégának van alkalmunk integetni, két csodálatos Jawa nyergében ereszkednek délnek

Út közben, Solt után két kollégának van alkalmunk integetni, két csodálatos Jawa nyergében ereszkednek délnek

Dél körül végre nyeregbe pattanás, és a megszokott megfontolt tempóban, a közúti rendelkezések egységes szabályozásával maximális összhangban Bócsa felé vesszük az irányt. Az idő szerintem tökéletes: fúj egy kis szél, kétségkívül, és frissebb az idő, de ez szerintem csak jó – május van, s végre nem augusztus közepén érzem magam, ráadásul Líbiában… Kimondottan jólesik a tavasz lehelete.

Egy a fantasztikus Hofherrek közül - csapatban érkeztek, nagyon komolyan felújított, üzemképes csodák

Egy a fantasztikus Hofherrek közül – csapatban érkeztek, nagyon komolyan felújított, üzemképes csodák

Bócsa, ha netán valaki nem tudná, Soltvadkert után mondjuk nyolc kilométerrel az első település az 54-es úton. Sok mindenről híres: például rengeteg málnát termesztenek a környéken, s még annál is több kacsát-libát nevelnek errefelé. Ha minden jól megy, az éves rendes kacsafesztiválra is eljövünk, most viszont… traktormajális van a központban, a sportpályán. Tavaly már ájuldoztam egy felejthetetlent az első traktor-meetingen, kíváncsi vagyok, milyen lesz most a felhozatal – megdobban a szívem, amikor meglátom a zöld gyepen gyönyörűen felsorakozott masinákat… alig várom, hogy körbecsodálhassam a teljes gépparkot.

Létezhet-e fiúgyerek, aki nem ájul be egy traktor láttán, s nem akar azonnal a vezetőülésébe ülni? Segítek: nem, nem létezhet

Létezhet-e fiúgyerek, aki nem ájul be egy traktor láttán, s nem akar azonnal a vezetőülésébe ülni? Segítek: nem, nem létezhet

A bejáratnál a település továbbra is szemtelenül fiatal polgármestere, Szőke-Tóth Mihály fogad – tavaly igen jól összebarátkoztunk, de látom rajta, kicsit hitetlenkedik, hogy ígéretemhez híven a második traktorfesztiváljukra is eljöttem, mindenesetre emelünk a szinten, mert megbeszéljük, jövőre már pénteken lehajtatok Bócsára, bevesszük magunkat egy ismerős tanyára, ahol a legkülönfélébb egészségtelen anyagok bevitelével röptetjük el a habtestű időt, nem szólva arról a tényről, hogy állítólag van egy csettegő, amibe Lada-motort építettek be, és kilencvennel tud csapatni…

Ahol ez nem megy el, ott nem sok reményt fűznék más járműhöz sem...

Ahol ez nem megy el, ott nem sok reményt fűznék más járműhöz sem…

Az állítólag persze azért nem annyira állítólag, mert Misi mondja, továbbá azt is, hogy ily módon szombaton délelőtt részt vehetünk a felvonuláson – az a vágykép már csak az én lobot vető fantáziámban születik meg, hogy pénteken este talán odakeveredik majd pár csettegő- és traktortulaj, akikkel szintén jól összebarátkozom, és esetleg… netán… talán… hogy csak egy kicsike kört legalább, valahol, ahogy az a tízegynéhány éves suhanc, aki most délután ott pörgött-forgott a placcon a tűzpiros/sárga Dutrával, s akit úgy irigyeltem, ahogyan csak embert irigyelni lehet…

A Hofherr tapasztalt gépésze az alapjárattal bíbelődik, és minden kérdésre készségesen válaszol

A Hofherr tapasztalt gépésze az alapjárattal bíbelődik, és minden kérdésre készségesen válaszol

Az árnyas kis ligetbe megyünk, s nem maradhat el a polgármesteri meghívó egy italra – természetesen, mint vezetés közben mindig, ezúttal is szigorúan mellőzöm az alkoholneműeket. Öt percenként viszont muszáj felpattannom az asztaltól – valahol rendszeresen beindul egy gép: én nem mondom, hogy a Dutrák járása nem szívbemarkoló, no de amit a Hofherrek művelnek… az egyenesen botrányos, gyerekek. Ahogyan az egy henger kalapál, attól egyszerűen elszáll az agy, összerándul a szív, s rohanni kell, hogy minél közelebbről hallja-érezze az ember a lassacskán száz éves technikák fantasztikus zenéjét.

Azért ezt a tűzpiros-sárga Dutrát se mondanám épp visszataszítónak...

Azért ezt a tűzpiros-sárga Dutrát se mondanám épp visszataszítónak…

A combvastagságú kéményeken át, ha az alapjáratot kissé leejti a jószívű gépész, olyan füstkarikák szabadulnak ki, mint egy úszógumi, aztán, amikor már azt hiszed, le is állt a gép, egyszer csak hopp… a semmiből még egy dörrenés, aztán egyre sűrűsödik a járás és a fehér füstköd, feltámad a Hofherr, már újra egyenletesen kalapál a gépszív, és csak szívod be azt a semmihez nem hasonlítható illatú füstöt… csoda az egész és kész. És persze ráadásul minden gépgazda nagyon barátságos, itt akármilyen amatőr kérdést feltehetsz, ha nagyon butát sikerül, legfeljebb megmosolyognak kissé, de azért tisztességgel válaszolnak, az igazi szakmai felvetésekre pedig kiadós értekezéseket kaphatnak a kérdezők.

Legényes tulajdonos, hetykén félrebillentett plató - egy csodás állapotú csettegő, változatlanul nagy álmom

Legényes tulajdonos, hetykén félrebillentett plató – egy csodás állapotú csettegő, változatlanul nagy álmom

Én például megkérdezem a körmös vaskerekű Hofherr nyergében ülő szúrós szemű gépészt, létezik-e olyan terep, ahol egy ilyen nem ment el, ő hunyorítva a messzeségbe réved, s csak jó tíz másodperc múlva találja meg a választ, akkor viszont nagyon: “Mocsár.” Kis félmosollyal odatol neki még egy kis alapjáratot, én meg megyek még egy kört a kamerával a masina körül.

Épp csak visszaülnék egy kicsit az asztalhoz ejtőzni ez után a nagy falat után, de nem lehet maradásom: már megint zuhog valami, rohanok, s előbb hallom, aztán látom is, a kerekes kis… na, mi az… mondjuk mezőgazdasági állómotort is beindították. Ez az a gép, amiről annak idején cséplőgépet vagy bármi más szerkezetet meg tudtak hajtani.

A meghajtó ékszíjak, amik minden látszat dacára csalhatatlanul eljuttatják az erőt a motortól a cséplőgépig

A meghajtó ékszíjak, amik minden látszat dacára csalhatatlanul eljuttatják az erőt a motortól a cséplőgépig

Elképesztő: egy nagy csomó ketyegő, szuszogó csapszeg, szelep, forgó-morgó szerkentyű látható rajta kívül is – mi több, magát a dugattyút is látni, legalábbis a szoknyáját, ahogy ki-kiszalad a hengerből, na, ilyet még soha nem láttam, megkövülten bámulom az egész varázslatot. Gyönyörű a járása, és természetesen pompásan hajtja a hatalmas, laza ékszíjakat. Aztán megjelenik a gazda, kérdésre elárulja, 1930-as a csodaszerkentyű – aztán nekiáll, s egy szürke kis kézi olajozóval végigmegy a kenést igénylő alkatrészeken… és tíz perc múlva ismét, merthogy igen, tíz perccel később még mindig ugyanitt tátom a számat…

Nagyjából egy tucat külső kenési pont - tíz percenként... de csodásan működik

Nagyjából egy tucat külső kenési pont – tíz percenként… de csodásan működik

Aztán megnézzük a motorokat, azokból is van egy bő tucat, nem is akármilyenek, aztán elkezdődik a gépek levonulása, természetesen azt is muszáj végignézni, és utána egy szép zöld csettegő tulajdonosával, egy bácsival megismerkedni, megtudni, hogy 400 ezer körül mennek most a tűrhető állapotú motoros lovaskocsik, és illendően megbámulni az ő billenős platós, pompás állapotú gépét.

Fűnyírásban nem ismerünk tréfát - ez ráadásul egyből az összes szúnyoggal is elbánik...

Fűnyírásban nem ismerünk tréfát – ez ráadásul egyből az összes szúnyoggal is elbánik…

Aztán jön egy fűnyírós ember, persze nem mai építésű fűnyíróval, beindítja a gépet, ami iszonyatosan zörög, ő nem is bírja, úgyhogy arrébb megy, a söntésbe, diszkréten ott hagyva ránk, pár százunkra a harákoló, hörgő, füstöt okádó, vasrészeket rázó büszkeségét. Erősen gondolkodom (és nem vagyok egyedül), hogy bármi áron is leállítom a vasat, de félek, ellenem fordulna, és ez fűnyíró esetében általában nem szerencsés.

Igényesen csillog minden, még Kabalabandiról is sikerült lemosni az út porát Kiskőrösön, az ország legjobb autómosójában

Igényesen csillog minden, még Kabalabandiról is sikerült lemosni az út porát Kiskőrösön, az ország legjobb autómosójában

Végül elindulunk: fájó szívvel hagyom ott az eseményt, és továbbra is tudom – ha létezik személyre szabott Paradicsom, az esetemben valami ilyesmi. Varga Zsoltiék felé tartunk, Tabdiba, de Kiskőrösön még megállok, hogy a városszéli MOL-kúton, Magyarország legjobb önki mosójában letisztítsam a motort – ráfér, de nagyon. Ja, hogy miért ez a legjobb mosó? Nos, mert ez az egyetlen általam ismert hely, ahol valamilyen titokzatos oknál fogva nem hígítják egymilliószorosra az alkalmazott sampont, így az nem elkeni, hanem leoldja a szennyeződéseket, konkrétan mindent, nagyon rövid idő alatt. Mellesleg szintén ez az egyetlen hely, ahol nem húsz másodpercenként kell beszórni egy százast, hanem egészen normális etapokat kapsz a pénzedért – kétszer vagy háromszor is mosok, bőségesen öblítek, összesen ötszázért… Lehetne tanulni…

Negyedóra múlva már Tabdin állok meg a jól ismert címen, a fekete zsindelyes kis háznál – a Varga Zsoltiék udvara olyan szinten profi térkövezésű, hogy arról csak a folytatásban vagyok hajlandó beszámolni: ha minden jól megy, szerintem csütörtökön…

(Addig is íme mindjárt két videó, az egyiken a Hofherr-t hallhatjátok-láthatjátok, a másikon pedig a cséplőgépet hajtó, 1930-as állómotort.)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

8 komment

  1. Hatlövet szerint:

    Mondjuk összeállt a hétvégéd András mint a mosatlan nokedli, esetleg túrós csusza zsír nélkül.
    Csakhogy legyen gasztrohasonlat.
    A már tőled megszokott nívós írás újfent!

  2. DonCarlo szerint:

    Jó program, jó írás, szép gépek.
    Jut eszembe: Május 11-én lesz ugyanilyen trakesz majális Bokor községben. Mivelhogy én meg ezt nézegetem már egy ideje.

    • Boda Kapitány szerint:

      Az is nagyon nagy program… én is tervezgetem már egy ideje, hogy el kéne rá menni, de aztán mindig csak elolvasom a TotalCar-on a Csikóst hogy milyen istentelen jó volt… Tavaly mintha felröppent volna, hogy nem lesz többet… vagy tévedek? Van valami linked?

  3. DonCarlo szerint:

    Vannak nálam gyorsabbak linkelésben :)

    • Boda Kapitány szerint:

      Jaja… :-D most valahogy az jött le, hogy ez nekem már túl nagy, és maradok Bócsánál… Olyasmi, mint a Jabba típusúra hízott Völgy, meg mondjuk a jó kis Hétrétfesztivál Őriszentpéteren…

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


négy + = 8

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz