Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for május, 2013

27 május
9komment

Mariazelltől Grazig: a végét megúszom, szó szerint (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (44 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A nap süt, a króm csillog, a tankban üzemanyag - felhők csak a horizonton: lehet-e szebb a pünkösd?

A nap süt, a króm csillog, a tankban üzemanyag – felhők csak a horizonton: lehet-e szebb a pünkösd?

Lassan egy hete már, hogy beszámoltam legutóbbi osztrák kalandozásunkról, amikor Mariazellbe hajtattunk a szokásos bajnokcsapattal – az út indoka az volt, hogy előleget fizetünk be a Haus Franziskus-ban, ahová augusztusban érkezik majd négy napra egy dunaújvárosi motoros különítmény: a magyar tulajdonlású kis hotelben rögvest kiderült, foglalóra nincs szükség, csak szépen meg kellett mondanunk az időpontot, és már rendben is voltunk, barátságosan elbúcsúztunk. Odakint, egy hangulatos gyalogösvény melletti padon az arra járó osztrák turisták buzgó málcájtozása közepette ebédeltünk, azaz fogyasztottunk az otthon készített szendvicsekből – Körtének, továbbmenőleg szerintem Körténé Gyöngyinek köszönhetően azok a khm… kissé talán hanyagabb természetű kollégák se maradtak éhen, akik elmulasztottak útravalót készíteni és csomagolni. Vagyis én. Ittunk egy kis kólát, aztán elkészítettük a szokásos csoportképet, beütöttem a gps-be Suszter barátomék grazi címét, bedugtam a bal fülembe a készülék fejhallgatóját, és megindultunk – nagyjából húsz kilométert még egy irányba tartunk, jósolta a Körte, aztán én elmegyek jobbra, ők meg tovább keletnek, Sopronnak. Le is nyomtuk azt a húszast, aztán valamiért megálltunk – nekem különösen jól jött, mert szegény Marika kétségbeesetten, folyamatosan a sztrádára akart felvinni, legfőbb ideje volt hát kiütni a fejecskéjéből az autópályákat, fizetős és földutakat, kompokat és egyéb érdekességeket. Erre minden rendbe jött. A Kész Laci elszívta a cigijét, aztán még megnéztük a Körte új akkumulátorát, ismét elbúcsúztunk röviden, nyeregbe pattantunk, és egy kis dombnál, jelentékeny dudálás és villogtatás közepette én tényleg lekanyarodtam derékszögben jobbra, Lacusék meg mentek tovább, még láttam, ahogy eltűnnek a száz méterrel odébbi jobbosban, és már húztam is tovább. És újra megláttam egy jelentősebb, sötétszürke felhőt, jó messze, a horizont tájékán – valami azt súgta, ott lehet alatta Graz: és ezúttal se tévedtem, mint jó két órával később kiderült. Hogy mi? Kérlek, fáradjatok beljebb, hadd mondom el… Tovább »»

Hirdetés
25 május
11komment

Hangyáim: az együttélés ösvényein

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (40 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hatvankilencedik kiadásából kiderül, hogy Venezuela egy 79 millió dolláros hitelkeret felhasználásával igyekszik felszámolni az országot sújtó vécépapírhiányt. S hogy miért alakult ki ez a krízis a dél-amerikai országban, ahol Hugo Chavez volt az elnök?  El nem hinnétek, de az új prezi nem fél kimondani: szerinte az ellenzék és a gazdagok keverik a… na… a vécépapírt, ebben a hátulról jövő támadásban, de a valódi okokat is igyekszünk megvilágítani, pár dolog ismerős lesz szerintem. Szar ügy, kimondható. A belföldi történések kategóriájában is a bőség zavarával küszködöm: még az is meglehet, összevonunk néhányat. Az mindenesetre nagyon tetszett, hogy Lászlóné miniszter bemondta, a további rezsicsökkentéseknek semmi akadálya, a tíz százalékból simán lehet harminc, a multiknak ugyanis van egy csomó tartalékuk a nyereségből, ennyit igazán kibírhatnak. Megjósolom, hogyan lesz hamarosan százszázalékos a rezsicsökkentés. És megkérdezném: nem lehetne a rezsi simán csak annyi, amennyinek lennie kell, és nem kereshetnék inkább annyit, hogy könnyedén kifizessem? Ahogy mondjuk azok a szerencsétlen, leszakadóban lévő, lúzer európaiak? Akiknél jobban teljesítünk – ha pontosan még nem is tudom, mit, de majd gondolkodom. És hangyák a… ha nem is a gatyában, de a lakásban: megjelentek a kedvenceim, komolyan mondom, hogy azok, csak néha picit sokan vannak, hiába, ez a tavasz – gyógymódok, különféle receptek, és a legjobb, a megbékélés. Ma déltől osztálytalálkozón, utána, estefelé a Parázs-Varázson igyekszem kulturáltan kikapcsolódni: nem bánom, ha vasárnap reggel hat körül nem hívtok fel, tartok tőle, szuszikázni fogok, és megelőlegezem, hogy hét csepp alkoholt be fogok vinni előtte… Egyszóval: egészségetekre – a hajtás utáni Classic-ra is értem… Tovább »»

21 május
11komment

Búcsú a Varától és a gumivéreztetés mesterfogásai – pünkösd Mariazellnél (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (49 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Egy kis osztrák hegyi pihenőben találtuk ezt a megkapóan egyszerű fa kápolnácskát...

Egy kis osztrák hegyi pihenőben találtuk ezt a megkapóan egyszerű fa kápolnácskát…

Fehérvárnál, a Shell-kút felől egy Transporter kanyarodik mellénk a belsőbe, a Körte meg a Kész Laci még szépen befér elé, én nem akarok bevágni, de jól láthatóan beenged, közben a sofőr legombozza az ablakot, lelki füleimmel már hallom, hogy valamit kikiabál – és tényleg, de meglepetésemre barátságosan… Mellé megyek, átnézek, és… hopp, de ismerős a kormánynál ülő arc… bár… kicsit talán szőrösebb, mint a Hermann Henrik – de mégiscsak ő az, amolyan Dakar-szőrzettel. Elkísérnek minket a győri elágazásig, a piros lámpáknál váltunk pár szót, aztán ők lekanyarodnak, mi meg megyünk tovább Veszprém felé. Ja, ha még nem mondtam volna, mi Mariazellbe tartunk, reggel hét óra nyolc perckor indultunk a Kék Tehéntől, és kivételesen miattam késtünk, mert az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy otthon felejtettem a gps-t, márpedig Grazba, meg majd később, kedden hazafelé szólóprodukcióban megyek majd… Na jó: azért nyolc perc tán még a kibírhatós kategóriába tartozik, bár a Körtéékre nagyjából hétszáz kilométer vár, és késő délutánra otthon akarnak lenni, nekem meg át kell battyognom Suszterékhez – úgyhogy azért a törvényes keretek között szednünk kell a papucsokat. Kivételesen még célt is találtunk, mert mi adunk a látszatra, nehogy már úgy nézzen ki, csak úgy elfüstölünk ötven liter benyát: Mariazellbe nem ájtatoskodni megyünk, hanem szobákat foglalni, és kifizetni az előleget a Haus Franziskus hotelben, ahol augusztus elején a tervek szerint a Dunaújvárosi Racing Club túracsapatának bázisa lesz. A Körte ráadásul ezzel a szép menettel búcsúzik el hű társától, a Varaderótól, aminek, 99 százalék, (nála legalábbis) ez az utolsó komolyabb túrája. És én is találtam egy egészen frappáns okot: a hátsó meg az első gumimat szeretném becsületesen lejárni, nehogy már úgy érezzem, egy forintot (azaz a hátsót tekintve, eurócentet) is értelmetlenül költöttem rájuk – plusz pont ezer kilométer van vissza az esedékes olajcserémig/szervízemig, nekem tehát szintén múlhatatlanul szükséges egy osztrák kanyar, akit anya szült, ezt beláthatja, azt hiszem… Megindulunk, lapozás után pattanhattok is hátra. Tovább »»

18 május
20komment

Az ó-szanszkrit számlák kora

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hatvannyolcadik kiadásában először egyik kedvenc témámat, az ufókat vesszük alaposan górcső alá: annál is jobb érzés ez nekem, mert Suszter, azaz Herr Szkepszis természetesen sokkot kap, ha csak megemlítem is, hogy 1987-ben magam is láttam egy csészealjat a mezőfalvi laktanya kapujából, sőt, nem is teljességgel egymagamban, merthogy Jancsó őrmesterrel voltunk szolgálatban… Ja: az alaphír nem más, mint hogy az amerikai légierő ufó-leleplező szakértője 83 éves korában úgy érezte, ideje kitálalni – elmesélte hát, hogy 1952-ben esethez hívták, s így a kristálytiszta tengerben láthatta, hogy a kis szürke E. T.-k a víz alatt javítottak valamit a járműveiken, aztán ötezerrel eltűztek onnan… Ezt nem hagyhatom szó nélkül: vigyázz, felkavaró részletek, nekem bizonyosan. Minden napra, lassan minden órára jut egy pompás történet édes nemzeti hazánkban: a Temesd el magad című, érezhetően/tudatosan a lakosság lelkének határmezsgyéit birizgáló kis sztorit meghagyom a jövő hét végére, most jöjjön inkább az útdíj, vagyis hogy kiderült, július 1-jétől útdíjat fizetünk. Szünet, leültem, mély levegő, benntart, százig elszámol, visszahűt, újraindul. Bazmeg (bocs, úgy néz ki, ötszázig kellett volna számolnom), ott fent a hídon: hát nektek kéne nekünk fizetni, vakuljon meg a tengerimalacom, hogy egyáltalán még rámegyünk ezekre a… mindegy, az egyszerűség kedvéért nevezzük útnak, de felőlem aztán lehet nemzeti út is, jó… Na de tényleg: akkor ugye megkérdezhetem, mi is van beleépítve a benzin árába ezer éve, és amúgy az egyéb néhány szerény mértékű adónkból milyen nemesfémekkel lehetne bevonva ötven éve még a valamikori venyimi tyúkfarmra vezető csalitos kis út is? A végére egy felhőtlen kis DVCSH-zás – azaz a napokban nekem is megjött pár számlám, egész pontosan négy darab, négy ablakos borítékban, természetesen a szokásos módon, a bedobós magánpostával, szarrágás de lux, no, ugyebár volt valami kis túlszámlázás, vagy a fene tudja mi: én nyílt lapokkal és számlákkal játszom, ti meg majd, remélem, megmondjátok, most fizetnem kell-e (ha igen se tudok), vagy jó vagyok… Részletek beljebb: nem gőzölög, de egyenesen füstöl a Classic, olyan friss – megyek előre. Tovább »»

11 május
3komment

Keringőző nagymama, konyakosmeggyel

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hatvanhetedik kiadásának első hírét el se fogjátok hinni, pedig éles és komoly: Oslónak kevés a szemete, ezért importálnak, például Svédországból, de még Olaszországból is megéri számukra a hulladékszállítás – a norvégok az ország energiaszükségletének felét szemétégetésből nyerik… Hát erre kéne most gombot varrni, pajtások – mindenesetre szemetelünk egy kicsikét. Könnyű állandóan csak a rosszat látni, szidni a politikusokat, hogy nem csinálnak semmit – miközben dehogynem. Szépen épülget például a felcsúti Aranycsapat-stadion, gyenge 3.8 milliárdból meg is áll majd, már a látványtervei is elérhetők, de ha jobban szeretnéd, egy sárkányrepülős bajtárs már körbenézett a helyszínen, lélegzetelállító az egész, Brazíliának díszére válna… De nem is ezt akartam mondani: hanem azt, hogy még ilyen komoly munkálatok közben is jut idő arra, hogy ránk, szegény pórokra gondoljanak. A mi egészségünk ugyanis mindennél fontosabb vezetőink számára – ki tudja, lehet, hogy rájöttek, ha mind idő előtt megdöglünk/lelépünk, viszonylag értelmetlennek mondható a további rezsicsökkentés, s talán ezért is tették fel a Magyar Kormánytisztviselői Kar Információs Portáljára (remélem, látni, hogy mindent nagybetűvel írtam) az Energiaegyensúly családoknak című örökbecsűt. Végigszaladunk, rajt. És végül némileg szolgálati jelleggel pár sor azzal kapcsolatban, hogy hamarosan újra a Csángóföld felé fordítjuk szekerünk rúdját Nyulasi jóbarátommal – még egy könyvszállítmányt szeretnénk eljuttatni a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Líceumba, Berszán Lajos atya iskolájába: szeretnénk, ha mindenki elkezdené dobozolni az adományát, aki korábban jelentkezett. Részletek odabent – gyertek, kész a Classic. Tovább »»

09 május
7komment

Tabdusnorfű – sűrűsödés szombat estétől (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Mediék kisfia, Martin megmutatja, milyen elszánt, ha gulyáskanalazásról van szó...

Mediék kisfia, Martin megmutatja, milyen elszánt, ha gulyáskanalazásról van szó…

Sűrűsödő hétvége – törzsolvasóim minden bizonnyal ismerik már a fogalmat, én nagyon is jól, évtizedek óta, a gond csak az, hogy egyre jobban kedvelem is. Megfigyeltem, hogy sokszor szándékosan nem is tervezek semmit egy-egy hétvégére: kajánul figyelem, sikerül-e valamikor egyet itthon töltenem, egy jó kis tévézéssel, ötórai teával, szombat délutáni rejtvényfejtéssel… Még mielőtt bárki félreértene: semmi bajom ezekkel, sőt – de mindegy is, mi a véleményem az egyéb tevékenységekről, hiszen 99 százalékos biztonsággal tudom, szerdán vagy csütörtökön elkezdődik. Olvasok egy izgalmas programról a neten, felhív vagy üzen a Körte, a Kész Laci, a Medi, a Varga Zsolti, a… tudom is én… és bemondja a tuti programot, aminek egyik alap alkotóeleme, hogy valahová el kell motorozni érte… Innentől kezdve az már nagyjából bizonyos, mi lesz – perceken, de legkésőbb órákon belül meggyőzöm magam, menni kell: mert megfigyeléseim szerint sajnálatosan kurta az élet, és pontosan tudom, hogy sok-sok más mellett minden meg nem tett kilométert, el nem égetett molekula benzint bánni fogok, ha egyszer eljön a nagy diafilm-vetítés, és le kell guggolnom a besötétített gardróbban, miközben a nagy szakállú, mosolygós bácsi befűzi a látszatra jó vaskos filmet, aminek a dobozán, amikor óvatosan lesandítok, látom, nagy betűkkel ott áll: BODA ANDRÁS – és alatta még: (Éghetetlen film). Szóval a végkimenetel bizonyos: az érdekes kérdés még, vajon egy program vár-e rám, vagy beesik még kettő-három, és lehet cikázni egy izgalmasat… Nos, a múlt hét vége ilyen kellemes csapongással telt: először kiderült, szombat este a Mediterran Pub-ban, Dusnokon buli várható, néhány régi jó barátommal a körzetben; továbbá hogy vasárnap Orfűre kirándul egy szélesebb kör – a sűrűsödéshez ez esetben már csak az kellett, hogy szombat kora délutánra befűzzem a bócsai traktormajálist, továbbá egy röpke vizitációt a Varga Zsoltiéknál, az új udvar tiszteletére, és máris rendben volt minden. Hétvége, második ének – lapozz, ha kell! Tovább »»

08 május
2komment

Granadát látni és… (VI.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat megy egy ideje itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Nagy divat a sorozat – felültünk hát mi is erre a szerelvényre, s egy hatrészes folytatásost kezdtünk több mint egy hónapja. 1993-ban Spanyolországba/Portugáliába utaztam, viszonylag hosszú időre, két hónapra. Kalandjaimról levelekben számoltam be – e-mailnek nyoma sem volt még, így hát írógéppel írtam, s postán küldtem haza kis szösszeneteimet a hidalgók hazájából. Az első részben megérkezésem és berendezkedésem volt a fő téma; a második opuszban arra próbáltam rávilágítani, hogyan múlatom az időt a távoli Spanyolországban. A harmadik folytatásban megindultam portugál/spanyol anabázisomra – a negyedik részben Portóig jutottunk el. Az utolsó előtti epizódban a portugál hétköznapokból kaphattatok egy kis ízelítőt – most pedig az utolsó részt olvashatjátok, Sevillával, Expóval, mega-katedrálissal, bikaviadallal…  Tovább »»

07 május
8komment

A semmiből sűrűsödő hétvége – traktorok és gépek (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Hát ez... hát ez... ez... na szóval ez mindent vitt, sallangmentes, leszámítva a Boss-típusú bőrfotelt...

Hát ez… hát ez… ez… na szóval ez mindent vitt, sallangmentes, leszámítva a Boss-típusú bőrfotelt…

Szimplán csak imádom, amikor egy hétvége a semmiből elkezd besűrűsödni, mint a jó… na, ide most valami frappáns kis gasztro-hasonlat kéne, de nem vagyok… ááá, dehogynem, na, megvan, szóval amikor az ember rántottakészítés közben rátolja az alapra a felvert tojást, és az szép lassan összeáll megfelelő állagúra… Szerdán még csak azt tudod, hogy hétfőn buszvezetés, ami persze kitűnő program, várod, mint róka a kisherceget, de azért még igen messze van… aztán viszont egy telefonhívás, és kiderül, hogy szombaton a Medinél, Dusnokon retróparty lesz, hm, már mozgásban az agy, persze mondják, hogy mindenhol szupercellák és zivatarok, de szerencsére évek óta nem játszik az időjárás, abban megyünk, amit dob a gép, aki azért nem indul el, mert hátha befelhősödik valahol, az nem is akar igazán elindulni, ez a helyzet, bárhogyan szépítjük is. Szóval akkor szombat motorozás, hétfő buszozás. Hú, de nagyon gyönyörű… Örömömben be is ugrok a Gyuszához a műhelybe, hogy megfúrja a szélvédő pleximen megindult repedés végét, hogy ne hasadjon tovább – hopp, Tar Jocó épp olajat cserél, öt percen belül kiderül, vasárnap csapatos csapatás Orfűre… aha… tehát ha szombaton a buli után Dusnokon alszunk, vasárnap reggel becsatlakozhatunk egy megbeszélt ponton a menetbe, és átgurulhatunk Orfűre… Remek… Szombaton viszont… a nap eleje még kicsit üresnek tűnik – valami motoszkál a fejemben… tudom már: hát Bócsán traktormajális, tarararáááááá, meg is vagyunk, pontosabban azzal kerül fel a jupiiiiiiii utolsó i betűjére a pont, hogy a Varga Zsoltiékkal megbeszélem, szombaton délután Dusnokra menet beugrunk hozzájuk is egy órára, megnézzük az újonnan térkövezett udvarukat, mert egy hete még csak félig volt kész. Hétvége, kész: csillagos ötös, szaktanárival. Megosztom – hajtsatok (végig) velem… Tovább »»

04 május
9komment

Mer’ ha nem volnák szabad, élni sem tudnák…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.93 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hatvanhatodik kiadásában szomszédolással kezdünk: pár szót ejtünk arról, hogy Romániának is megvan a maga mákostésztája, vagyis az az étele, amit az Európai Unió szeretne mihamarabb levetetni a román étlapokról – a rendkívül jelentős nemzetközi bonyodalmat okozó étel a mics, ez a csevapcsicsához hasonló kis kolbászka. Epés erdélyi megjegyzés szerint ez az egyetlen étel, ami a román gasztronómiából egyáltalán említésre méltó: el ne higgyük – azt viszont bátran, hogy a mics pompás étel. S hogy miért szeretné az EU eltüntetni? Nos, az adalékanyagokat szabályozó uniós direktíva miatt – a micsben ugyanis szódabikarbóna található… Megvédjük a kolbászkát… Aztán egy kicsit itthon söpörgetünk: megkerülhetetlen a trafikügy – szinte naponta bukik ki valami újabb botrány a nemzeti dohányárudák pályáztatása körül – ha minden jól megy, súroljuk kissé a vak komondor gyémántkoszorús tahó gazdiját is, aki – vélekedésem szerint – az évtized kifogásával simán megússza majd, hogy mata részegen betörte élettársa arcát. Gyáván tekergőző egy féreg, de képviselő persze marad: “Miért mondanák le?” – kérdezte egy interjúban. Nos hát, nálam már ezért a kérdésért is, azonnali hatállyal… És utoljára még egy kis blogverseny: én ugyan nem jutottam be az igazi fináléba, de hogy például honnan hová utazik a tizenhat szerencsés, milyen általános vélemények körvonalazódnak a Nagy Blogcsere programjáról, hogy mit írtam nekik én, s hogy indul-e majd a HL a méredzkedésen jövőre is, nos, minderről bőségesen olvashattok a mai Classicban, a szokásos lapozást követően. Vegytiszta motoros hétvége, traktormajális Bócsán, dusnoki retróparty a Vajas partján szombat éjjel, erdőszéli sátorozással, Orfű és Mecsek Rallye vasárnap, hétfőn meg három óra újabb boldog buszvezetés – imádok élni, mondtam már??? Tovább »»

01 május
4komment

Lisszaboni villanások (V.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat megy egy ideje itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Nagy divat a sorozat – felültünk hát mi is erre a szerelvényre, s egy hatrészes folytatásost kezdtünk lassan egy hónapja. 1993-ban Spanyolországba/Portugáliába utaztam, viszonylag hosszú időre, két hónapra. Kalandjaimról levelekben számoltam be – e-mailnek nyoma sem volt még, így hát írógéppel írtam, s postán küldtem haza kis szösszeneteimet a hidalgók hazájából. Az első részben megérkezésem és berendezkedésem volt a fő téma – Madridtól harminc kilométerre, Alcalá de Henáresben vertem tanyát; a második opuszban arra próbáltam rávilágítani, hogyan múlatom az időt a távoli Spanyolországban. A harmadik folytatásban megindultam portugál/spanyol anabázisomra – a negyedik részben Portóig jutottunk el. Most a portugál hétköznapokból kaphattok egy kis ízelítőt – Lisszabon után tovább indulunk Sevilla irányába, de kis híján elakadunk, mert egy kisvárosnál éjszaka majdnem kifogy a benya… de ez is megoldódik… Hajtás után kiderül, hogyan… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz