Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for április, 2013

06 április
15komment

Szorul a Heineken hurka!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hatvankettedik kiadásában először is egy villámgyorsan terjedő, szerintem kitűnő kezdeményezésnek óhajtanék egy kis közfigyelmet csiholni – a “suspended coffee”, azaz a “felfüggesztett” kávé intézménye egyes országokban állítólag már elterjedt és működik, nálunk most kezd kibontakozni, igaz, viharos gyorsasággal, a mozgalom. A lényeg, hogy aki megteheti és óhajtja, befizetheti egy kávé/tea árát kedvenc törzshelyén, de úgy, hogy nem issza meg a kifizetett italt. Hogy akkor ki fogyasztja el? Hát az, aki rászorul, aki  mondjuk nem engedheti meg magának, hogy háromszázért igyon egyet – a “mozgalomban” részt vevő egységekben megkérdezhető, van-e “szabad”, azaz kifizetett kávé, s ha van, kikérhető. Nekem egyszerűnek és viszonylag simának tűnik a dolog – mások ezernyi buktatótól óvnak a neten: kicsit belecsípünk a témába, előrebocsátom, több fővárosi egység mellett immár egy dunaújvárosi is jelezte részvételi szándékát, talán nem véletlenül épp nagy kedvencem, a Corso söröző/étterem. Aztán pár szót váltunk arról, hogy ismét egy égetően fontos törvényjavaslatot nyújtott be az igazságügy-miniszter: az önkényuralmi jelképek szabályozása, ha én jól sejtem, a mai Magyarország egyik legjelentősebb kérdésköre – vörös csillag, sarló-kalapács, horogkereszt. De mi lesz a nyomorult imperialista-kommunista Heinekennel, kérdezem majd meg terveim szerint e blokk végén, fésületlen szabadságharcos hevülettel? Végül egy kis öncélú dicsekvés, csak úgy – engem újra az iskolapadban talált az április, padszomszédaim nem mások, mint a Körte meg a Lecsó, 22-én vizsgázunk KRESZ-ből, és ha minden jól megy, bár elkiabálni nem szeretném, előbb-utóbb buszvezető lesz belőlem, valahogy, valamikor, valahol… Zárom az ajtókat – a HL-tér következik, kellemes utazást kívánok… Tovább »»

Hirdetés
03 április
4komment

Autóval Alcaláig (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat megy egy ideje itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Divat mostanában a sorozat – felülünk hát mi is erre a szerelvényre, s egy hatrészes folytatásost adunk közre. 1993-ban Spanyolországba/Portugáliába utaztam, viszonylag hosszú időre, két hónapra. Az akkori viszonyokat jól jellemzi talán, hogy lapom és főnököm némi győzködés után simán elengedett a nagy kalandra, fizetés nélküli szabadságot kaptam, amit azzal háláltam meg, hogy időről időre levelekkel bombáztam a szerkesztőséget – igen, jól olvastátok, hüledezzetek, ifjak, levelekkel, nem e-mailekkel: mi több, hűséges kis írógépemen pötyögtem papírra az itt következendőket, a vaskos kéziratot borítékba préseltem, majd elballagtam az Alcalá de Henares-i postahivatalba, bélyeget vettem/tettem rá, és feladtam a Dunaújvárosi Hírlap címére. Így került aztán – némi nyomdai segédlettel – az újság hasábjaira ibériai kalandom, melyet most veletek is megosztok: hat héten át, kis adagokban délen autókázom. Az első rész dőlt betűs bevezetője máig legendás, szeretett és tisztelt akkori főszerkesztőm, D. Kiss Csaba műve – a sorozat közreadásával neki is köszönetet szeretnék mondani azért, hogy megtanította azt, amit erről a szakmáról tudogatok… Nem szaporítom: hajtás után irány a hidalgók hona… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz