Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


29 április
8komment

Bojgás az világba – mentősereg és happy end (III.)

Hazafelé még ez is belefér - egy kis napfürdő a Balaton partján

Hazafelé még ez is belefér – egy kis napfürdő a Balaton partján

Minden úgy indult, ahogy szokott – “Rutinműtét”, mormolta magában dr. Boda, miközben felkászálódott a piros Gold Wing bakjára, s csatlakozott az orvoscsoport másik két tagjához, Kész professzorhoz és dr. med. univ. Körtéhez, hogy megtartsák éves rendes, tavaszi konzíliumukat és a vándorkongresszust, az ausztriai Rechnitz környékén. “Szikét” – mondta tömören Kész professzor, miközben levágott egy kanyart a pompás osztrák szerpentinen… “Törlést” – nézett szemrehányóan Körte doktor egy kanyar közepi olajfoltra, persze már Magyarországon. “Segítsetek… klinikai halál!” – mondta halkan dr. Boda orvostársainak az őriszentpéteri Bognár fogadó parkolójában, miközben igyekezett feltárni a sebet, azaz lepattintotta az oldaldeknit a Gold Wingről. Hát valahogy így esett: először is vasárnap valóban megadta magát a motorom, a konzílium egyöntetűen úgy gondolta, a három éve javított generátor torka vérzett be. Két kollégám késő délután hazahajtott, én pedig, a Bognár mellett lakó, megejtően kedves Rolandék garázsában szereztem remek éjszakai szállást a motornak, megkértem Boda jr-t, induljon el értem, aztán unalmamban elindultam, s előbb az őriszentpéteri városközpontban töltöttem el egy kis időt, majd nekiduráltam magam, és átsétáltam Nagyrákosra, a következő településre. Bölcs húzásnak bizonyult, tekintettel arra, hogy Boda jr. épp a másik irányból érkezett – a végén viszont minden jóra fordult, s este tizenegykor beléptem kedvenc kis lakásomba. Másnap, azaz hétfőn kora délután gyorsan levizsgáztunk a Körtével buszos KRESZ-ből, aztán elkezdtük a kedd reggeli mentőakció előkészítését. Ha nem láttatok még ilyet, szívesen elmondom, hogy megy: fáradjatok utánam.

Hirdetés
A Bognár parkolójában: nagyon díjazom a motort, hogy idáig elhozott...

A Bognár parkolójában: nagyon díjazom a motort, hogy idáig elhozott…

A legfontosabb tényező az egészben: kell egy generátor – a cseredarab. Szerencsére nem olyan bonyolult az ügy, mint amennyire elsőre hinnénk – van pár barátom/márkatársam, aki szívesen segít, tudom: magát a fődarabot egyébként mindössze három csavar fogja, és nincs bonyolult helyen, úgyhogy pont tíz percbe telik a cseréje, feltéve, hogy nem én csinálom (de most, hogy ismét láttam, és jól megfigyeltem, hogyan kell, szerintem legközelebb akár meg is tudom oldani). Már vasárnap délután, a Bognárból felhívom a Gyuszát, mert eszembe jut, hogy ő nagyobbra cserélte az övét, kétlem, hogy a gyárit eldobta volna… Hát persze hogy nem, megvan, kölcsön is kapom – ez a feladat tehát kipipálva, oké. Kell még egy autóakkumulátor – egyrészt bebikázni a motort, ha egyszer már indítási fázisba kerülünk; másfelől, ha netán mégse a generátorral van a bibi, hanem valami más okozta a bajt, és a helyszínen nem boldogulunk, hazajövünk vele.

In situ: felhívnám a figyelmet a kis kék stokira, amin a Körte ücsörög

In situ: felhívnám a figyelmet a kis kék stokira, amin a Körte ücsörög

Az első részben már említettem, hogyan, egyszer már volt is ilyen: a hátsó ülésre szépen felültetjük és rögzítjük az akkut, a bikakábellel rákötjük a motor saját akkujára, valahogy lekötjük a nagy fogyasztókat, és emberi számítás szerint szépen hazagurulunk így is. Az akkut tehát este kivesszük a Kék Villámból, a Körte elviszi megtölteni. Kell még bikakábel is – na, egyet ad a Szakcsi, ráadásul, ahogyan a Kész Laci azonnal megjegyzi, 2 in 1 típusút, mert olyan vastag, hogy nyugodtan vontatni is lehet vele; én meg berakom a motorhoz valót, mert elfér, meg némi törlőrongyot, plusz a Gyuszától kölcsönkértem egy kis féktisztító sprayt, mert a generátor mellett minden csupa retek meg olaj a rossz tömítése miatt, azt láttam.

Balra a csodakészlet, ami ezúttal is igen jó szolgálatot tett

Balra a csodakészlet, ami ezúttal is igen jó szolgálatot tett

És akkor persze utazik velünk egy csomó szerszám is, nehogy zavarba jöjjünk, a Körte szuper 35 eurós louis-os kis bőröndje remek alap, továbbá viszünk még egy kék stokit a Kész Lacitól, a garázsból, hogy ne kelljen görnyedni a motor mellett. Mert ésszel él az ember, még ha motoros is. Na. Meg is vagyunk, hi, boys, találkozó reggel nyolckor nálam.

Ritka alkalom, hogy mi, akik általában hat keréken megyünk együtt, most kénytelenek voltunk beérni néggyel

Ritka alkalom, hogy mi, akik általában hat keréken megyünk együtt, most kénytelenek voltunk beérni néggyel

Hm… mi ez a motorhang hajnalok hajnalán??? És épp itt, az ágyamon??? Na… ja!!! Telefon… a Körte csengőhangja, de hát mi a francnak hív ilyenkor? “Na mi van? Hogyhogy hol? Az ágyban… hol lennék… mert hány óra? Ja, hogy nyolc múlt? Bocs. Oké, megyek.” Jól van na: van ilyen, egy órával későbbre állítottam az ébresztést este, bocs. Becsületemre legyen mondva, óra tízkor bepattanok az Astrába, ha valamiben, hát a piszok gyors összekészülésben nagy vagyok, a vicces az egészben az, hogy hat óra óta fent voltam, csak hemperegtem még, hogy aztán fél nyolc előtt – arra számítva, hogy úgyis mindjárt megszólal az ébresztő – úgy elaludtam, mintha fizetnének érte.

Persze hogy menet közben se lehet kihagyni egy kis kávézást - a Szent Termosz ott fénylik lábnál

Persze hogy menet közben se lehet kihagyni egy kis kávézást – a Szent Termosz ott fénylik lábnál

Mindenesetre a Szórádon felkapjuk a Kész Lacit – őszintén meglep, hogy ő is autóval jön, de kiderül, szimmeringet kell cserélni a teleszkópjában, és nem akar már menni vele, amíg nincsen kész.

Hátra ülök, kényelmesen elférünk, a Körte vezet, és nekivágunk a három órásra tervezett útnak. Természetesen kapom az ívet, vastagon, ahogy kell – pár percig azon a felvetésen röhögcsélünk, vajon találunk-e az Őrségben motorszerelőt, aki elfogadja a Kész Laci Szép-kártyáját; aztán szájmotorozunk egy keveset, csak hogy ki ne jöjjünk a gyakorlatból; aztán megállunk egyet kávézni természetesen, mert anélkül nem élet az élet. A bordó Astra egykedvűen duruzsol még egy kicsit, aztán Körmend után telefonálok Rolandnak, hogy hamarosan ott vagyunk, majd Csákánydoroszló, és a Bognár fogadó, újra. Ezúttal elmegyünk mellette, és hátragurulunk, a kis garázshoz, amit már nyit is Roland papája, mosolygósan, barátságosan.

Kint a rossz, beépítésre vár a jó - de van egy plusz madzagunk...

Kint a rossz, beépítésre vár a jó – de van egy plusz madzagunk…

Kitolom a motort, a kinti betonplaccra, mellé tesszük a kék stokit, és indulhat is a nagy manőver. A Kész Laci először is átmegy a Bognárba egy korsó sörért – módfelett élvezi, hogy kivételesen ihat, miközben mi nem, ténykérdés, hogy nagyon jól néz ki az a párás korsó a kezében, no de kibírjuk valahogyan. Aztán Roland mamája is megérkezik, és kéri, kapjuk kicsit össze magunkat, mert hamarosan érkeznek a vevők a motorra, és nagyon szeretné, ha legalább a próbakörre el tudnának menni. Igazolódik az a régi megfigyelésem, hogy az Őrségben nem csak barátságosságból, de humorból is többször álltak sorba az emberek annak idején.

Kész Laci képe, háttérben Kovács anyukával, aki soha nem mulasztotta el feldobni a hangulatot...

Kész Laci képe, háttérben Kovács anyukával, aki soha nem mulasztotta el feldobni a hangulatot…

Körte a feladatra koncentrál, s kevesebb mint tíz perc alatt kilépteti a bűnöst a helyéről, leköti a kábelt, én elhozom a cserealkatrészt az autóból… na, nézzük… tegyük egymás mellé őket… igen… a plusz jön ide… a zavarszűrő vissza magába, oké… igen… na várjunk… mi ez a plusz kábel??? Hm… nézzük jobbról, nézzük balról – sehogy se stimmel. Az én generátoromon van helye egy kábelnek, a Gyuszáén viszont nincs. Töprengünk egy keveset, végül a Körte úgy dönt, csak valami plusz zavarszűrő lesz, nem kell visszakötni, majd otthon alaposabban megvizsgáljuk.

Segít, tanácsokkal lát el, sört iszik...

Segít, tanácsokkal lát el, sört iszik…

Szépen vissza is építi hát a generátort, meghúzza a csavarokat, egy kicsit leüti az ujjáról a plezúrt közben (saját bevallása szerint tízéves kora óta mindig, minden szerelést vérző kézzel fejez be), készen vagyunk. Kész Laci felrakja a bikakábel csatlakozóit, én hozom a nagy akkut – a célegyenes bejáratánál vagyunk, két perc múlva izgatottan ráhúzom a szívatót, és megnyomom a gombot: abban a pillanatban már zsizsereg is a hat henger, a szokásos magas minőségben. Körte előkapja a kombinált mérőműszert, rámér az akkunál, és a fejét csóválja: “Szar… esik, tizenkettő, tíz és fél, jó, nincs töltés, leállíthatod.” Fasza.

Roland kíváncsian lesi, lesz-e ebből még motor - hátrébb az édesapja dokumentál

Roland kíváncsian lesi, lesz-e ebből még motor – hátrébb az édesapja dokumentál

Most mi lesz? Már sejtem, hogy megint az akkuval a hátam mögött szelem majd át az országot, mérsékelten kívánom a dolgot, de ez van, valahogyan haza kell jutnunk. Azért egyetértünk, utoljára még megpróbáljuk úgy, hogy rájátsszuk valahogyan a titokzatos szürke kábelt a generátorra. Pikk-pakk újra leugrik a generátor, egy kis plankolás után az ismeretlen kábelt is beköti a mester, újból csak mehet össze az egész, sitty és sutty, merő rutin… Bika ráköt, a kezem kicsit remeg, de indítok, mérés, tizennégy, tizennégy és fél, kis gáz, szépen emelkedik, ahogy kell, ideális minden, oké, rendben, győztünk, pacsi!

Elégedett habzsi-dőzsi a Bognárban, szerelés után, indulás előtt

Elégedett habzsi-dőzsi a Bognárban, szerelés után, indulás előtt

Phűűűű… Járatom egy kicsit, hadd szedje össze magát, összepakolgatunk, szépen megköszönöm még egyszer az egész Kovács családnak, hogy kisegítettek a bajban, aztán felállunk a Bognár parkolójába, és merészen leállítom a motort – úgy saccoljuk, ebéd után már be fog indulni, ha meg mégsem, hát ott a segédakku, semmi gond.

Az egyszerűség kedvéért mind a hárman ugyanazt kérjük, az én kedvencemet, Sertésszelet Bognár módra (bordaszeletek mustárral megkenve, sajttal, sonkával, csemege uborkával töltve, bécsi bundában kisütve), az italban azért van némi eltérés, tekintve, hogy a Kész Laci beszivattyúz még egy korsó sört.

Ritkán látom magam ebből a nézetből - Kész Laci képe az Opelből

Ritkán látom magam ebből a nézetből – Kész Laci képe az Opelből

Ráadásul, igazi gavallér módjára, ő hív meg minket – egy bő félóra múlva elköszönünk, kimegyünk, a motor pikk-pakk indul, ahogyan kell, és szépen megindulunk hazafelé, a békesség kedvéért együtt haladva, a Körtéék amúgy se sietnek, úgyhogy visszafogják az Astrát a tempómra…

Eljátszunk kicsit a Balaton-parton, mi sem természetesebb

Eljátszunk kicsit a Balaton-parton, mi sem természetesebb

Zalaegerszeg után egy út menti benzinkút/étterem/virágbolt egységnél hatalmas tumultus, lelassítunk: a parkolóban nyolc rendőrautó, még vagy hat egyenfekete kisbusz, teljes lezárás, öltönyös kétajtós szekrények mindenhol – az a következtetésem, hogy özv. Birnbaum Béláné nyug. fuvolatanár nyugodtan, a nyilvánosság kizárásával szerette volna elkölteni ebédjét a Pacsirta étteremben, ehhez kért – és a jelekből ítélve kapott – némi állami hozzájárulást. Túllendülünk ezen is, aztán komótosan végiggurulunk a Balaton déli partján, majd megállunk Zamárdi mellett, és egy bő félórát töltünk a parton a kellemes délutáni napsütés mámorában. Megúszunk egy traffipaxot, és természetesen megállunk a legjobb sárbogárdi pékségnél, a templommal szemben, hogy bőségesen bevásároljunk kakaós csigából, túrós rétesből, túrós-barackos sütiből – egy részét a helyszínen pusztítjuk el, a javát az otthon maradottak kapják…

Hahó, a tenger...

Hahó, a tenger…

Hat óra, mindenfajta gond nélkül itthon. Szépen beállok a garázsba, másnap délelőtt pedig megkezdjük a tárgyalásokat Gyuszával, hogy hogyan is legyen tovább. Van egy pompás elgondolásom – egyelőre nem tudom, neki mennyire tetszik, de majd finomítjuk: és persze ki kell vizsgálni, mi van a generátorommal. De ezek már mind apróságok ahhoz képest, hogy 230 kilométerről mentettük - s hogy a Körte meg a Kész Laci olyan ügyesen megszerelte – a motort. Amibe azóta már egy újabb ötszázast belecsavartam, mert pár színes papír nagyon égette a farzsebemet…

Egy kis helyszíni videóösszefoglaló, cicával és persze sok-sok vérrel alább…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

8 komment

  1. dirtydog77 szerint:

    Mikor én is megszerelek valamit mindig marad egy kupac csavar.Nagyon jó a sztori!!!!!!Élvezettel olvastam!!!

  2. Hatlövet szerint:

    Ügyesek vagytok srácok.
    Mondjuk azt nem értem téged miért vittek András….gondolom hogy legyen aki hazahozza a Kész-re szerelt mocit, meg hogy Kész Laci bedobhasson két kori sört.
    Nem derül ki a végén, hogy megtudjuk e valaha miben múlt ki a generátorod és hogy maradhat e a donorgenerátor a motorodban.

    • Boda Kapitány szerint:

      Engem mindenhová csak ballasztnak visznek… hogy a generátor mitől fáradt el, azt személyesen a Gyusza apukája, Gyula bá’ fogja kivizsgálni, az eredményről valamilyen formában természetesen beszámolok… ahogyan a donor sorsáról is, egyelőre nálam teljesít szolgálatot, hibátlanul, ahogyan ezt tegnapelőtt-tegnap is bizonyította még egy könnyű 450 km során…

  3. m.b. szerint:

    Hát ez izgi volt. Az első sikertelen próba után meg kellet innom egy pohár vizet hogy visszanyerjem a lélekjenéletem. Szerencsére a vége Happy End. Mint mindig.

  4. DonCarlo szerint:

    “nagyon jól néz ki az a párás korsó a kezében” Naná! Ilyenkor a nyálelválasztás, torokkiszáradás valahogy mindig hatványozottabban indul be azoknál, akiknek nem lehet a kezében a fenti jelenés :)
    Nagyon klassz az írás, élvezet volt olvasni! Holnap kezdem előröl mind a három részt! ;) Sok sikert Captain!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− egy = 0

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz