Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


13 április
18komment

Szavazzatok, és eltűnök (na jó, csak tíz napra ám)!

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hatvanharmadik kiadásában egy igazán különleges hírrel kezdünk: sokallta, és visszautalta fizetése egy részét egy bank vezérigazgatója. Kétmillió euróról mondott le – voltam oly bátor, és kiszámoltam, mennyiért is kell dolgoznom a folyamatos hetven évemből még hátralévő negyvenben ahhoz, hogy követni tudjam az osztrák pénzember példáját: és természetesen a végén ismételten feltárom a vesztébe rohanó világ globális gondjait elméletice, extra okos mondatokkal, kérném csak halkan kuncogni, ENSZ tudományos és bármilyen tanács tagsági meghívókat a szerkesztőségbe kérném… A felfüggesztett kávé mozgalma izmosodik – lehet, hogy csak az én szemem keresi már az ilyesmit, de ismét találtam egy szerintem megkapóan szép hírt, nem is messze tőlünk: ezúttal a Hatpöttyös étteremnek szeretnék nem titkoltan reklámot csinálni. A székesfehérvári étteremben szinte kizárólag megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztat a hely tulajdonosnője – tizenöten vannak, a hangulat remek, a hely úgyszintén, a kiszolgálás és az ételek elsőrangúak: egyelőre a beszámolók szerint, hamarosan azonban személyes benyomásokra is szert kívánok tenni, ha meglesz, majd beszámolok. És végül egy kis személyes és kuncsorgós: szavazzatok rám, ennyi a szerény kérésem, mert indul egy blogverseny, mit indul, lassan véget ér, egy jó hajrával még meg is nyerhetem lazán, ha így lesz, tíz napra cserélek egy másik grafománnal, az Magyarországra jön, én meg az ő hazáját erősítem, van két napunk, hogy megcsináljuk – szerintem menni fog, mert na. Szavazatok, blogok, pöttyök, hatpöttyök, és kétmillió euró retúrban(k) – kedves mindenki, sportszelet: irány a többnyire nyugodt betűtenger.

Hirdetés

* Kétmillió eurót utalt vissza bankjának a Raiffeisen International vezérigazgatója.

Játsszunk kicsit a számokkal: kétmillió euró az hatszázmillió forint. Mostani állás szerint ugye (mivel épp 18 éves koromban kezdtem dolgozni) nekem nagyjából nyolcvannyolc éves koromig kell dolgoznom ahhoz, hogy meglegyen a folyamatos hetven évem a továbbiakban nyugdíj nélkül eltölthető csökkentett idejű, legfeljebb napi hatórás munkaviszonyhoz, amit – az épp aktuális kormány hatalmas vívmánya lesz – szigorúan tilos lesz uránbányában végeztetni velem, már most köszönöm. Félreértés ne essék, ez nem panasz, sőt, a magam részéről ez úton önként felajánlom a bankszámlámat is a nemzetközi imperializmus elleni harc megsegítésére, csupán azt az egyet szeretném kérni alattvalói meghunya kíséretében, hogy amikor majd lehívják az összeget a Nemzeti Bankszámlaracionalizáló Hivatalban, nehogy cinikusnak tartsanak. No de a hatszázmillió, amit az osztrák illetőségű bankigazgató úr visszautalt a cégének: ahhoz, hogy 2053-ban én valamiért úgy gondolhassam, hogy szemérmetlenül sok az, amit hetven éves munkaviszonyom alatt megkerestem, átlagosan havi 714 285 forint bevételt kell (és kellett volna mindvégig) keresnem. Ez esetben – feltéve, hogy a hetven év alatt minden áldott hónapban a teljes fizetésemet egy bankszámlán gyűjtöttem, és egy huncut fillért sem költöttem – nekem is összejöhet az a szép gesztus, ami Herbert Stepic úrnak. Na most, ha visszagondolok, 1983-ban ezt az összeget nem teljesen érte el a fizetésem (pontosan 711 285 forinttal volt kevesebb a munkakönyvem tanúsága szerint), sőt, pironkodva bevallom, életem legfényesebb időszakaiban se jutottam feljebb a negyedénél – ha jól érzékelem, eléggé bele kell tehát húznom a hátralévő negyven évben, hogy valahogy meglegyen az átlag. No sebaj, ez legyen az én gondom. Stepic úr egyébként 2012-ben kis híján ötmillió eurót csipkedett fel, tehát azért így, a megmaradt 2.9 millió euróval sem súrolja épp a nyomorszintet: még mielőtt szólnátok, tudom, nagyon plebejus, vagy még helyesebb, ha azt mondom, proletár gondolkodás, hogy éljen meg a bankvezér, a miniszter, vagy a gyárigazgató havi 47 ezerből – de azért hadd gondoljam már mégiscsak azt, valahogy nem teljesen normális, hogy a fejlett államokban élő egymilliárd embernek jut a földön realizált jövedelmek 60 százaléka, 3.5 milliárdnak meg 20, illetve hogy a Föld lakóinak gazdag 20 százaléka az összes jövedelmek 83 százalékát, míg a legszegényebb egyötöd a jövedelmek 1.5 százalékát kapja. Vagy kapta, mert nem teljesen friss, csak 2000-es az adat, de tartok tőle, e tekintetben nem sok minden változik, s ha mégis, nem a jó irányba. És persze közben persze tényleg nem gondolom, hogy a kis disznópásztor meg a király fizetését össze kell adni, elosztani kettővel, és utalni: de hogy vár még ránk pár komoly gond, afelől nincs sok kétségem. A gesztus amúgy persze tetszetős – mondjuk ha nem tudom, hogy Stepic a banknak utalta vissza a soknak érzett pénzt: azaz így visszakerül abba a rendszerbe, amelyben másvalaki majd vállat von, és kiszignálja, egy másik sok millió eurós fizetés mellé, prémiumnak… Mondjuk magának – mert de ügyes.

* Megváltozott munkaképességű és sérült dolgozókat foglalkoztat egy étterem Székesfehérváron.

Még mielőtt beleugranánk a csodálatos Hatpöttyös-történetbe, egy szolgálati közlemény: a felfüggesztett kávék szép mozgalmának ügye, amiről múlt héten beszéltünk, elképesztő tempóval robog a jó irányba, szinte nincs nap, hogy valamelyik népszerű műsorban, újságban ne hallanánk-olvasnánk valamit – és csupa-csupa jót – az Adj +1-et ajándékba elnevezésű önkéntesprogram facebook-oldala szépen elhagyta a tízezres hüvelyk-számot, és nem kis büszkeséggel mondom el, hogy a mi fb-oldalunkon elhelyezett kis figyelemfelhívó táblácskát, melyen az ügyhöz csatlakozott Corso sörözőre bátorkodtunk zseblámpázni, is hétezren (!!!) látták, számtalan megosztás mellett… A magam részéről hip-hip-hurrá!!! És akkor: Hatpöttyös. Az étterem Székesfehérváron található, én egy hangulatos kis videót megnézve kaptam fel rá a fejem, lessétek meg gyorsan, érdemes, szebb lesz tőle a nap. A lényeg, hogy az egységet vezető hölgy némi személyes indíttatás miatt kezdett bele a vállalkozásba, amikor is létrehozta az ország második olyan éttermét, ahol megváltozott munkaképességű és sérült dolgozók kaphatnak esélyt, hogy élesben bizonyíthassák a sokszor citált, de nem elégszer alkalmazott tételt: hogy ők csupán mások, de éppoly értékes tagjai lehetnek ennek a közösségnek, mint mi, akik egészségesek vagyunk – vagy legalábbis annak képzeljük magunkat, és ezt el is tudjuk hitetni. Értékes tagjai lehetnek, mondom: ehhez ugyanis esélyt kell adni nekik. A Hatpöttyös pont ezt teszi. Alig várom, hogy személyesen győződhessek meg róla, amit a videóban látunk és hallunk: hogy elképesztő precizitással, gyönyörűen terítenek, hogy remekül főznek, hogy barátságos a hangulat, kifogástalan a kiszolgálás, s hogy egyáltalában semmi nem utal rá, hogy bármiben is elmaradna a hely egy nagyvárosi étteremtől. Sőt, épp az ellenkezőjét gondolom: mert meggyőződésem, hogy az itt dolgozók egy átlagos vendéglátós dolgozónál akár jobban is koncentrálhatnak, többet tehetnek azért, hogy a legrókalelkűbb vendég se tudjon belekötni semmibe – nekik ugyanis nem “csupán” a munkájuk, de az egész életük is sokkal inkább múlik azon, hogy továbbra is bízzanak bennük, hogy dolgozhassanak, s hogy teljes értékű embernek érezhessék magukat. Merthogy: azok. Csak hát, míg egy munkát kereső “sima” pincér végigjárhat akár két tucatnyi helyet, s előbb-utóbb nagy valószínűséggel felveszik valamelyikbe, ők ugyanilyen nagy valószínűséggel számíthatnak rá, hogy sehol nem fogják őket alkalmazni. Még. Mert én – és most újra bekapcsolom kedves alkalmazásomat, a Naivity 3.1-et – igenis hiszek benne, hogy egyszer ez is természetes lesz, továbbá hogy a Hatpöttyös étterem működése egy újabb aprócskának tűnő, mégis hatalmas lépés abban a folyamatban, amit úgy hívunk, Magyarország normalizálódása. Kétségtelen, a cél még nagyon messze: de mindennél bizonyosabb vagyok benne, hogy csak ez a mentalitás visz közelebb hozzá. A Hatpöttyös, a +1, a különféle, valóban hatékony, tényleg önzetlenül segítő mozgalmak, és még ezernyi kis szikra, morzsa, látszólag semmiség, amiknek-akiknek a létéről nem is mindig értesülünk és tudunk. De azért vannak. Mindannyiunk szerencséjére, ha elhisszük, ha nem.

* Blogger-csereprogram: versenyben a Hétlövet, szavazzatok!

A Big Blog Exchange elnevezésű programot a Hostelling International elnevezésű, ifjúsági szállásokat tömörítő szervezet indította el. A dolog lényege, hogy a világméretű versengés tizenhat legjobbnak ítélt bloggere júniusban tíz napra pályát cserél: ha mondjuk minimális szerencsével, pontosabban a ti nagylelkű segítségetekkel/szavazatotokkal bejutok, és összesorsolnak egy kongói vagy bhutáni bloggerrel, érdekes napok várnak – persze nem vagyok ennyire igényes, ráadásul azt hiszem, kontinensugrás nincs a buliban, de nekem bőségesen megfelel egy napfényes Prága vagy egy fülledt Toulouse is, a lényeg, hogy menjünk, lógjunk kicsit a világban, ha ráadásul ki is fizetik, szállást meg költőpénzt is adnak, halleluja, ideális állapot. Még az időpont is pont megfelel – június 17-én érkezem majd haza a valahonnan, 22-én viszont indulunk a szokásos éves ausztriai örömmotorozásra a Körtéékkel/Készékkel, azon a héten köztudomásúlag még a Nobel-békedíjam átvételére se tudnék elmenni, ha esetleg aktuális lenne, de szerencsére, most néztem meg, az decemberben szokott lenni. Olyankor meg viszonylag keveset motorozok. No, de egyelőre a Big Blog Exchange-t kéne megnyernem, elmondom a menetet, ha megteszed, segítesz, és ígérem, hozok pár hűtőmágnest, és kisorsolom. Szóval katt ide: aztán VOTE-gomb – figyelj, a rendszer küld egy e-mailt a címedre, és a szavazat aktiválásához ott is kérnek még egy megerősítő kattintást. Ritkán kérek, de most köszönöm. Úgy megyek felfelé a listán, mint az olajozott raketta – ezerkétszázvalahányadik voltam (a világrangsort mondom) a regisztrálás után nem sokkal, aztán egy darabig 777., e sorok karcolásakor, pénteken este már SZÁZADIK (!!!), és folyamatosan, szépen javulgat a helyezésem (ja, és vannak, akikre már több mint egy hónapja szavaznak, a verseny március elsején indult, de nekem csak most szólt Krulf mester – köszönöm neki is), így tehát továbbjutós helyen állok, ha nektek köszönhetően így marad hétfőig. Több mint elégedett vagyok már így is, ez a helyes, ha tovább álmodhatok, a százból április 29-ig kéne hogy beválogassanak a tizenhatba, akiket sorsolnak a cserére. Minden stimmel egyébként – ha beüt az ügy, azt is megmondom, nem leszek túl lámpalázas, hiszen csak azt kell csinálnom, amit egész életemben: elmenni valamerre, jól érezni magam, aztán elmesélni a barátaimnak, mi volt. Hogy ez szóban vagy írásban történik – az nem sokat oszt-szoroz. A lényeg, hogy kellemesen szórakozzunk… Egy kérdés maradt nyitva csupán, és erre a honlapon se találtam egyértelmű választ: vajon a cserepartnerrel a lakhely mellett blogot is cserélünk-e… Mert ugyebár abban az esetben azért kicsit talán meglepődnek majd teszem azt az olasz Food and Fitness blog rajongói, ha szombaton rájuk reccsentek egy szaftos lövettel – igaz, ti viszont jól jártok, mert megkapjátok Maria Teresa Turturro életmódtanácsait… júniusig még meg is tanulhattuk olaszul… Ciao… ja, és akkor ne felejtsetek el buona votario mio tutti amo!

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (36 lövet, átlagosan: 6.81 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

18 komment

  1. dirtydog77 szerint:

    Reméljük össze jön,csak így tovább az írással jól esett a kávéhoz!!

  2. anna szerint:

    No Akkor…Buona fortuna, buona fortuna …ciao….

  3. Andrew szerint:

    Ha most miattad leég a csirkepörköltöm, -(kizárólag újranöveszthető szárnyakból, hogy ne pusztuljon ki a Föld barom fia véletlen sem), akkor velem cserélhetsz akár motort is, ill. elektromos bicajt, abba nem kell büdös benzin, se olaj, csak úgy 40-50 km.enként fel kell pumpálni. Max. 120 kg a teherbírása, úgyhogy vigyázni kell a helyes táplákozásra!

  4. másikBoda szerint:

    Leadtam a szavazatom. Hajrá!

  5. Hatlövet szerint:

    Ha arra járok én is benézek egy ebédre vagy vacsorára a Hatpöttyös étterembe. Nagyon szimpatikus és emberi amit csinálnak.
    Jó volt az e heti HL is András.
    Szavazat leadva.

  6. rizsapista szerint:

    Hehe…ilyenkor, beh jól jön a rég elfeledett emil címeket tartalmazó notesz! :) Tíz nap Boda nélkül…Istenem…

  7. LTy/i szerint:

    Kedves Kapitány!
    Szívet melengető volt olvasni a mai HL-t! :)
    Na jó, az első talán nem annyira melengető…ám igen tanulságos, nekünk, egyszerű magyar honpolgároknak… Köszönöm.
    Hajrá HL! :D

  8. K.Tamás szerint:

    Kedves Kapitány!
    Mint ahogyan eddig is,nagyon jó volt olvasni az írásaidat.Komolyan mondom,hogy az elolvasás után már azonnal várom a következőt.Maradj légy szíves a toll forgatásnál,mert bár nem tudom,hogy mihez értesz még,de ehhez nagyon jól.Egy isteni tehetség vagy.
    Köszönöm ezt az élményt is,és a szavazat a Tiéd!

    • Boda Kapitány szerint:

      Igazán köszönöm a hájkenegetést… :-D nem lenne nálam gazdagabb, ha a jó szavakat benzinre vagy kenyérre tudnám váltani – sajnos azonban a kúton meg a boltban nem igazán hajlanak a dologra, tehát… majd kiderül… Köszönöm a szavazatot is…

  9. Andy szerint:

    Hello from Louisiana!

    I jut wanted to stop by your blog and say congrats from America for being a finalist! I’m sure you are excited!

    Peace from Louisiana,
    Andy
    BackpackingDiplomacy.com

    • Boda Kapitány szerint:

      Hi Andy… :-D thanks a lot indeed, I suppose you may have some problems with the language – just let me know if you want to learn Hungarian a bit, no problem… :-D And yes: I’m much too much excited about next level… Thank you for your comment, cheers: Andy

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


3 − = nulla

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz