Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


10 április
2komment

Parkok, paloták, múzeumok (II.)

Új sorozat megy egy ideje itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Nagy divat a sorozat – felültünk hát mi is erre a szerelvényre, s egy hatrészes folytatásost kezdtünk meg egy hete. 1993-ban Spanyolországba/Portugáliába utaztam, viszonylag hosszú időre, két hónapra. Kalandjaimról levelekben számoltam be – e-mailnek nyoma sem volt még, így hát írógéppel írtam, s postán küldtem haza kis szösszeneteimet a hidalgók hazájából. Az első részben megérkezésem és berendezkedésem volt a fő téma – Madridtól harminc kilométerre, Alcalá de Henáresben vertem tanyát, a második opuszban arra próbáltam rávilágítani, hogyan múlatom az időt a távoli Spanyolországban: pár szóban megemlítettem a sonkamúzeumot, továbbá a királyi palotát, ahol, már kifelé jövet, meglebbent egy függöny, s eltűnt mögötte… no, hogy kicsoda, azt meglátjátok hajtás után… Meg persze azt is, hogy már húsz éve is élénk fantáziám volt. Vagy ki tudja…

Hirdetés

 

Alcalá de Henares egyik nagy nevezetessége (nekem) a főtéren üldögélő nénike. aki a városi elöljáróság épülete előtt némi takarókba bugyolálva, egy napernyő alatt tölti minden áldott napját demonstrálással, immár több hónapja. Valami titokzatos pénzeket követel a hivataltól, s egyúttal aláírásokat gyűjt ügye mellett a járókelőktől: igazi látványosság, talán még népszavazás is lesz belőle. Mindenesetre senki nincs különösebben meghatódva az egésztől — szerintem még ő maga sem. Amúgy Alcalá igazából nem erről, inkább mint Cervantes szülőhelye és mint egyetemi város ismert: nem túl régen, csak úgy a középkor óta okítanak itt. Az egyetem falán ennek ellenére csupán a patina, nem pedig a korabeli repedések és az eltelt századok egyéb kellemetlen nyoma látszik.

Azért jártam már Madridban is: vonattal fél óra alatt be lehet — nem zötykölődni, nem zakatolni-zörögni — suhanni, merthogy itt a vonat úgy jár. Talán ettől is tűnik úgy, hogy itt nem olyan ráfizetéses a vasút, legalábbis rengetegen utaznak a sűrűn indított, viszonylag olcsó járatokon, a szerelvények modernek, kényelmesek, tiszták (spanyol fogalmak szerint) és pontosak (s. f. sz.). A tisztaság (s. f. sz.) egyébként csupán annyit jelent, hogy általában mindenhol (elsősorban kocsmákban, gyorsbüfékben) gyakorlatilag mindent (szalvétát, csikket, mogyoróhéjat) a földre lehet hajítani, s ezt időről időre összekotorják, s ez jól is van így — az embernek legalábbis (pontosítok: nekem legalábbis) kényelmes, feltéve, hogy van benne némi nagyvonalúság és gyönge lelke elviseli, hogy nem a fényesre suvickolt padlót tapodja. Az utcák és a közterületek, a gyakori és nagyon szép parkok ezzel együtt is gondozottak, tiszták és kellemesek: igaz, szemetes mindenhol ötven méterenként van.

Voltam már múzeumban is ám Madridiban: A sonkamúzeum meglehetősen gyakorlati szépségekkel vonzza a látogatót. A sonkamúzeumban persze az az igazán különleges, hogy — ha van elég peseta nálunk — nyugodtan meg lehet venni, sőt, meg is lehet enni a kiállított darabokat. A boltban mellesleg több száz lenyűgöző disznóalkatrész függ minden elképzelhető helyen, padlótól plafonig, a pultok mögött pedig még számtalan, húsból készült csemege ingerli a szemet és a korgó gyomrot. A sörhöz itt vagy tízféle „resztliből” mixelt korcsolya jár ingyen: ember legyen a talpán, aki megússza a kóstolást — vásárlás nélkül…

Azért — szó ne érje a ház elejét — meglátogattam a királyi palotát is: a trónteremtől kezdve szinte minden királyi helyiséget körülszaglászhat és megcsodálhat (mert van mit) a látogató, őszintén szólva a meglehetős árú belépőjegyre gondolva én azért nem bántam volna, ha legalább k:s időre a királyt is megmutatják, mondjuk országlás közben, vagy ahogy borotválkozik, de sajnos szó sem volt ilyesmiről. (Áprilisban ide, Alcalába is jön majd a király — no nem miattam —, átadni a Cervantes-díjakat, majd akkor megpróbálom egy rövid interjúiban kifaggatni erről-arról: itt már volt Expo például …) Amint kifelé mentünkben az udvarról visszanéztem, a második emeleten egy ablakban láttam valakit, aki félrehúzta a függönyt, s amikor meglátta, hogy kiszúrtam, gyorsan eltűnt (mintha valami meg is csillant volna a fején), de már nem volt idő visszamenni utánajárni a dolognak: hat órakor mindenkit könyörtelenül kirúgnak a palotából az őrök — most mit vitatkozzam… A fegyvermúzeum azért megéri a pénzt: főleg annak, akit érdekel a lovagkor, a csodás páncélok, kardok, lándzsák, kopják meg efféle emlékek: teljes épségben szemlélhetjük meg a leghíresebb spanyol uralkodók harci felszereléseit.

Lassan befejezem, mert sziesztaidő jön, és ilyenkor — szép, betartandó és követendő hagyomány — majdhogynem tilos a munka. Holnap egy röpke háromezer kilométeres belföldi túrára indulok — legközelebb majd arról küldök pár bájos sort.

(Folytatás: ha megérkezik B. A. következő levele.)

(Ez utóbbi mondat természetesen csak az újságban szerepelt húsz éve – folytatás, itt, nálunk természetesen jövő szerdán…)

Ez nem én voltam, bár nagy csalódás volt, hogy a király elefántvadászatra jár... (Fotó: EPA/J.J Guillen)

Ez nem én voltam, bár nagy csalódás volt, amikor megtudtam, hogy a király elefántvadászatra jár… (Fotó: EPA/J. J. Guillen)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.73 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

2 komment

  1. dirtydog77 szerint:

    Szeretem az írásaidat sok szemszögből mutatja meg a látni vagy nem látni való dolgokat.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


öt + 7 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz