Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


03 április
4komment

Autóval Alcaláig (I.)

Új sorozat megy egy ideje itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Divat mostanában a sorozat – felülünk hát mi is erre a szerelvényre, s egy hatrészes folytatásost adunk közre. 1993-ban Spanyolországba/Portugáliába utaztam, viszonylag hosszú időre, két hónapra. Az akkori viszonyokat jól jellemzi talán, hogy lapom és főnököm némi győzködés után simán elengedett a nagy kalandra, fizetés nélküli szabadságot kaptam, amit azzal háláltam meg, hogy időről időre levelekkel bombáztam a szerkesztőséget – igen, jól olvastátok, hüledezzetek, ifjak, levelekkel, nem e-mailekkel: mi több, hűséges kis írógépemen pötyögtem papírra az itt következendőket, a vaskos kéziratot borítékba préseltem, majd elballagtam az Alcalá de Henares-i postahivatalba, bélyeget vettem/tettem rá, és feladtam a Dunaújvárosi Hírlap címére. Így került aztán – némi nyomdai segédlettel – az újság hasábjaira ibériai kalandom, melyet most veletek is megosztok: hat héten át, kis adagokban délen autókázom. Az első rész dőlt betűs bevezetője máig legendás, szeretett és tisztelt akkori főszerkesztőm, D. Kiss Csaba műve – a sorozat közreadásával neki is köszönetet szeretnék mondani azért, hogy megtanította azt, amit erről a szakmáról tudogatok… Nem szaporítom: hajtás után irány a hidalgók hona…

Hirdetés

Még valamikor a télen történt, hogy B. A., a jeles hírlapíró fölkereste a szerkesztőt. Némi toporgás és hümmögés után közölte, hogy ő mintegy két hónapra Spanyolországba szeretne utazni. Miután fellocsolta és székére visszaültette szerencsétlen főnökét, megnyugtatásul közölte, hogy mindez ingyen lenne (mármint a szerkesztőnek), sőt fizetés nélküli szabadság keretében gondolta az egészet. És még sőtebb: ez alatt a két hónap alatt spanyolországi levelekkel fogja bombázni A Hírlapot (és a Nyájas Olvasót). Ezek után a szerkesztő megértőbben mosolygott és bólogatott (azért valahol ő is csak ember). Elvégre nem minden városi lapnak van spanyolországi tudósítója… Bár a szerkesztőnek voltak némi kételyei — s ez egyáltalán nem B. A. itthoni aktivitását van hivatva minősíteni — e levelek gyakoriságát illetően, nagyvonalúan beleegyezett, hogy a jeles hírlapíró kiküldje saját magát a napfényes Spanyolhonba. S távozása — elutazása — után alig tíz nap után jött az első meglepetés: B. A. megküldte első két levelét. Így nincs más hátra, mint eme kis opuszokat — valamint a következőket — megosztani az Olvasóval. S bár ez nem a reklám helye, azért hangsúlyozzuk: B. A. (a jeles hírlapíró) spanyolországi útját saját maga szponzorálja.

Mindenekelőtt örömmel tudatom a kétkedőkkel — ez elsősorban néhány kollégára vonatkozik —, hogy ideértem Spanyolországba, hogy az autó is ideért, hogy együtt értünk ide, és hogy az autót nem egy másik szállította (talán minden pletykaalap kilőve e szabatosan fogalmazott mondattal). Azt persze nem állítom, hogy az Alpok kies lankáin — időnként mintegy derékszögben — haladva felfelé ne lett volna néhány gyorsabb páros a miénknél, de végül átevickéltünk mi is, és ez — a körülmények ismeretében — nem is volt olyan kis fegyvertény. Svájcban ugyanis két hágó is zárva volt a mintegy négyméteres hó miatt, úgyhogy itt vonatra kellett szállni, s némi jó svájci frankok lefizetése után már át is zakatoltunk a járhatatlan szakaszokon, így aztán a tervezett harminc óra helyett ötven alatt pengettük le a 2800 kilométert hű Renault-mal Alcalá de Henaresig, ami Madridtól harminc kilométernyire fekszik északkeleti irányiban.

A sziesztához a magamfajtának igen könnyű hozzászoknia: közismert, hogy általában kettőtől ötig — mint a kívánságműsor — az ember vagy eszik és/vagy iszik, vagy pihenget valamelyik hűs kis odúba húzódva. Mivel pedig mindezen műfajokban nagyon komoly szintre fejlesztettem már magam az elmúlt évek szívós, meg nem alkuvó munkájával, hát szinte érkezésem napján beilleszkedtem a spanyol élet eme jelentős szeletébe.

Persze azért nem csak sziesztából áll itt az élet, jóllehet a szieszta előtti és utáni tempó sem üt el olyan jelentősen a pihenőidőétől. Túlságosan senki nem izgul, ez látható és érezhető, s bár meglehet, a hangerő és a gesztusok némileg erősebbek, mint a kevésbé déli fekvésű országokban, azért komoly idegességről szó sincs. A boltban az ember félórán át áll sorban (a zöldségesnél, húsosnál, kenyeresnél stb.), jóllehet eredetileg csak — úgy vélte — ketten várakoztak előtte: ám aki itt hangosabban kér, annak elidegeníthetetlen előnye van, s általában persze mindenki hangosabb, mint te. A hangulat azért vidám, amolyan zenés-táncos jellegű mindenhol: nálunk például a szomszéd hajnali tíz óra körül bekapcsolja a zenegépet, és leforgatja néhány százszor a La morena de mi copla kezdetű nótát, ami a papírvékonyságú falakat tekintve meglehetős bevésődést eredményez. De kihajolhat az ember a hatemeletes ház lichthofjában is… Maximális térerővel sugároz a zuhanyhíradó: háziasszonyok félórás receptküldő szolgálata, magánéleti válságok kollektív kezelése, hírcsokor vagy zenehallgatás, jóformán egész napos a harsány adás. Egyébiránt némi finom illegalitásban lakom a háromszobás lakás egyik fél szobáját, ha kiderülne ugyanis az ittlétem, feltehetően emelkedne a fizetendő lakbér, ami egyedül a tulajdonosnak lenne jó, ami azért egyéni érdekből már egy picit sok. Bujkálnom vagy menekülnöm azért mindeddig nem kellett, igaz, nem is plakátoltuk ki, hogy személyesen, mintegy két hónapon át színesítem az alcalai hétköznapokat… A lakás egyébként egy blokkház ötödik emeleti darabja, azaz: tágas, szép, háromszobás + a kapcsolódó számos miegyebek, szóval, egész kicsit eltér az általunk a panelkategóriában elképzelt ötven négyzetméteres Lebensraumtól. Fűtés (füttés) — akárcsak a tíz évnél régebben épült spanyol lakások zömében — nincs, bár az éghajlat télvíz idején itt sem szívmelengető éppen. A bojlerhez szükséges gáz palackokban kerül a lakásokba, a gázosautó meglehetősen rapszodikusan járja végig a várost időről időre, így hát — ha csak az ember nem ismeri fel biztos füllel a Pegaso kamion jellegzetes hangját — célszerű az utcán le-föl sétálva járőrözni, míg csak le nem csaphatunk a zsákmányra. Persze telefonon is lehet gázt rendelni, csakhogy akkor sem tudják megmondani, hogy spanyol fogalmak szerint (a továbbiakban s. f. sz.) pontosan mikor is érkezik hozzánk az „ember”, így aztán ugyanúgy rámegy a napunk, mint az utcai vártán: ráadásul ha netán nem találnak otthon, megbízhatatlannak minősülünk, és nem rendelhetünk többé — a telefonos módszerrel — gázt. (Folytatás : következő lapszámunkban.)

alcala

Alcalá de Henares, főtér (Forrás: www.mascoteros.com)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

4 komment

  1. Thiesz Jenő szerint:

    Remek írás, várjuk a folytatást, ami azért ilyen rövidre engedve kicsit soká lesz! :)

  2. Érdekes és izgalmas írás, jó tollból való.
    Tetszik, hogy PDF dokumentum formájában is letölthető, így úton is olvasható.
    A Facebook megosztás gombra kattintva viszont hibásan jelenik meg a felbukkanó ablak Google Chrome böngészőben (verzió: 26.0.1410.43 m).
    Így néz ki.

  3. másikBoda szerint:

    Hát ez frenetikus! Jöhet a többi!

  4. Dani szerint:

    Kapitany!

    Tudsz elni!
    (Lehet, hogy Matolcsy az 500k-ba teged is beleszamolt :))

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


4 + = tizenkettő

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz