Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for április, 2013

29 április
8komment

Bojgás az világba – mentősereg és happy end (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Hazafelé még ez is belefér - egy kis napfürdő a Balaton partján

Hazafelé még ez is belefér – egy kis napfürdő a Balaton partján

Minden úgy indult, ahogy szokott – “Rutinműtét”, mormolta magában dr. Boda, miközben felkászálódott a piros Gold Wing bakjára, s csatlakozott az orvoscsoport másik két tagjához, Kész professzorhoz és dr. med. univ. Körtéhez, hogy megtartsák éves rendes, tavaszi konzíliumukat és a vándorkongresszust, az ausztriai Rechnitz környékén. “Szikét” – mondta tömören Kész professzor, miközben levágott egy kanyart a pompás osztrák szerpentinen… “Törlést” – nézett szemrehányóan Körte doktor egy kanyar közepi olajfoltra, persze már Magyarországon. “Segítsetek… klinikai halál!” – mondta halkan dr. Boda orvostársainak az őriszentpéteri Bognár fogadó parkolójában, miközben igyekezett feltárni a sebet, azaz lepattintotta az oldaldeknit a Gold Wingről. Hát valahogy így esett: először is vasárnap valóban megadta magát a motorom, a konzílium egyöntetűen úgy gondolta, a három éve javított generátor torka vérzett be. Két kollégám késő délután hazahajtott, én pedig, a Bognár mellett lakó, megejtően kedves Rolandék garázsában szereztem remek éjszakai szállást a motornak, megkértem Boda jr-t, induljon el értem, aztán unalmamban elindultam, s előbb az őriszentpéteri városközpontban töltöttem el egy kis időt, majd nekiduráltam magam, és átsétáltam Nagyrákosra, a következő településre. Bölcs húzásnak bizonyult, tekintettel arra, hogy Boda jr. épp a másik irányból érkezett – a végén viszont minden jóra fordult, s este tizenegykor beléptem kedvenc kis lakásomba. Másnap, azaz hétfőn kora délután gyorsan levizsgáztunk a Körtével buszos KRESZ-ből, aztán elkezdtük a kedd reggeli mentőakció előkészítését. Ha nem láttatok még ilyet, szívesen elmondom, hogy megy: fáradjatok utánam. Tovább »»

Hirdetés
27 április
7komment

A motoros bőr babydollban is motoros…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 6.78 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hatvanötödik kiadásában először egy indiai közgazdász gondolatainak adunk némi teret, aki állítja, téves alapállásból indulunk ki akkor, amikor például a globalizációról gondolkodunk, így aztán a következtetéseink is alaposan félrecsúsznak… Mellesleg engem tényleg régóta foglalkoztat, miért is jobb/felemelőbb nekem, ha egy sarkantyújától árvalányhajas kalpagjáig színmagyar, aranyos multi belez, mint ha egy szemét pénzsóvár külföldi; hogy miért is volt olyan bődületesen fontos visszavenni a MOL-t az orosz Szurgutnyeftegaztól a piaci érték néhányszorosáért, és a többi… Globalózungok: szerintem érdekes megközelítésekkel. Feltörte a Nemzeti Érzelmű Motorosok vezetőjének számítógépét az Anonymus, és nyilvánossá tett néhány képet: Jeszenszky Sándor a Jobbik IX. kerületi elnöke is volt, nemrég lemondott, mert nem akarta, hogy az Adj gázt! elnevezésű, legfelsőbb szinten betiltott rendezvény körüli botrány ártson pártjának. Bejött. Mellesleg: bármit gondoljunk is a dolog esztétikai oldaláról – 2013-ban Magyarországon még tényleg botrány, ha valaki otthon bőrtangában rúdtáncol, olvasztott csokoládét nyal le egy monguz tarkójáról, avagy semjénzsé ünnepi beszédeinek felhasználásával nemzeti rockoperát ír? Szóval: milyen emberi kvalitásokat öl ki a tangás rúdtánc és egyebek? Ami engem illet, köszönöm, minden okés – hét hónap után végeztem egy könyvfordítással: pár szóban elmondom, milyen jó most nekem… Globális megoldások, bőrtanci és szabadbandi a Classic egy darab, de annál szélesebb hasábján – hűsöljetek velem az áprilisi kánikulában… Tovább »»

25 április
10komment

Bojgás az világba – a nagy zarándoklat, Nagyrákosig (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Tavasz, művészi képek, séta az Őrségben

Tavasz, művészi képek, séta az Őrségben

Régóta tudom Murphytől, hogy ami elromolhat, az el is romlik, viszont huszonnégy éve vettem Belgiumban az első Gold Winget, ami most harmincöt éves mindössze, és köszöni szépen, jó egészségnek örvend – majd 2008 őszén, a korszellemnek megfelelően az ebay-en, csak képek alapján, Amerikában megvettem a nagy testvért/álmot, az ezeröcsit, kicsivel kevesebb, mint az itthoni ára feléért, és pont annyiért, amennyit innen-onnan sikerült összetarhálnom családilag. Szóval tudtam a Murphyt, de úgy gondoltam, elég jól ismerem a GW-et, és úgy gondolom ma is – és tudtam-tudom, hogy soha nem romlik el. És kész. És hiába mondtok akármi mást, ez a helyzet. Jó: három éve tényleg elpattant a generátorban valami drót – kerek egy héttel azután, hogy megjártam a Dunaújváros-Toulouse-Párizs-Dunaújváros matinét, szűk négy és fél ezer kilométert egy hét alatt, abból négy nap Toulouse… kicsit jobban örültem ennek az időzítésnek, mint ha mondjuk a Szajna völgyében kellett volna megoldanom a helyzetet, ahol köztudott, ha valaki az akcentusodból kiszúrja, hogy nem vagy született francia, csak aljas indokból anyanyelvi szinten tanultad meg a nyelvét, lenéző félmosollyal már sarkon is fordul és ott hagy… én meg annyit tudtam volna mondani franciául, hogy “Goldvinzs zseneratőr kaputt…”, és lehet, hogy ez ott nem lett volna elég. De nem is ezt akartam mondani: hanem azt, hogy vasárnap, amikor a Körtéékkel elmentünk az Ausztriában található, pompás 56-os útra tavaszköszönteni végre, hazafelé újra csak elment a töltésem. Az intelligens/érző lény motor persze ismét addig vitt, hogy ne legyen nagyon nagy a gond: az őriszentpéteri Bognár fogadó parkolójától húsz méterre fogyott ki az áramom, és tudtuk, a motor ezúttal ott marad egy kicsit. És vele maradtam én is (pontosabban ő, a helyszínen gyorstalpalón megismert, a Bognár tőszomszédságában lakó Rolandnak, kedves szüleinek, továbbá kedvesének köszönhetően egy pompás garázsban), a többiek meg szépen elindultak hazafelé – felém meg Dunaújvárosból moccant Boda jr. egy autóval, hogy valamikor majd én is hazaérjek… Volt tehát nagyjából három órám: fáradjatok  beljebb, és elmesélem, miféle haszontalanságokkal töltöttem el a hirtelen rám zuhant, gyalogos szabadságot… Tovább »»

24 április
2komment

Csókok Szent Jakabnak (IV.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.70 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat megy egy ideje itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Nagy divat a sorozat – felültünk hát mi is erre a szerelvényre, s egy hatrészes folytatásost kezdtünk meg két hete. 1993-ban Spanyolországba/Portugáliába utaztam, viszonylag hosszú időre, két hónapra. Kalandjaimról levelekben számoltam be – e-mailnek nyoma sem volt még, így hát írógéppel írtam, s postán küldtem haza kis szösszeneteimet a hidalgók hazájából. Az első részben megérkezésem és berendezkedésem volt a fő téma – Madridtól harminc kilométerre, Alcalá de Henáresben vertem tanyát; a második opuszban arra próbáltam rávilágítani, hogyan múlatom az időt a távoli Spanyolországban. A harmadik folytatásban megindultam portugál/spanyol anabázisomra – a most következő, negyedik részben Portóig jutunk. Spanyol peseta, ötven fillért érő portugál escudo, pénzváltás, határátkelők – egy csomó olyan dolog vár rátok, amire ma már csak a hozzám hasonló éltes polgárok emlékeznek… És még az a szégyen is megesett velem, hogy életemben először parkolóházba kellett beállnom, bah… Nos hát, kalandortársak, időutazók: gyertek, fel Portugáliára, és 1993-ra! Tovább »»

23 április
18komment

Bojgás az világba – amikor a Gold Wing is megakad… (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Elgondolkodtató, mi mindent hozott ki belőlem néhány óra intenzív egyedüllét... vándorképeim nagy része majd a második részben várható

Elgondolkodtató, mi mindent hozott ki belőlem néhány óra intenzív egyedüllét… vándorképeim nagy része majd a második részben várható

Megelőzöm a felháborodott hangvételű kommenteket – a címmel, mely betűhív idézet, csupán Gárdonyi Géza munkássága előtt szeretnék tisztelegni, a magam részéről az életmű legszórakoztatóbb részének tartom, egyúttal mindenkinek javaslom a Göre Gábor bíró úr utazásait és egyéb kalandjait megörökítő sorozatot, melyhez Gárdonyi annak idején természetesen nem adta a nevét, de még természetesebben úgyis kiderült… De bocsánat, nem akartam ennyire eltérni a tárgytól: rendszeres olvasóim már nyilván fújják, mi következik – a Boda elindult, kivette a garázsból a motort, aztán találkozott a Körtével meg a Késszel, elmentek motorozni, sokat röhögtek, valamit ettek, a Boda a végén (meg a közepén meg az elején) elmondja, milyen pompás dolog a motorozás, hogy nemesíti, üdíti a lelket, mint űzi el a gondokat, barátság, testvériség, éljen a világbéke és le a patagóniai esőerdők kifosztóival… A még rutinosabbak a képeket is jó eséllyel megsaccolják – hárman vigyorgunk a kamerába, én készítem a fotót, kitartott kézzel, aztán ők ketten mennek elöl, sokszor, aztán valamelyik motor, vagy mind, egy pihenőnél, mondjuk alsóbb plánból, aztán tájak, aztán kaja… na… tudom én, mi van – de ez itt akkor is az én játszóterem, ha valakinek nem tetszik, nem kell visszaadnom a belépti díját, mert… mert nem kell, egyébként meg igenis minden út más és más, a magam részéről ezt is szeretném megmutatni azoknak, akiket érdekel. Itt van példának okáért ez a mostani história – úgy indult, mint bármelyik másik, teszem azt, a múltkori, amikor megyénket, avagy, ha szabad felidéznem egy politikusunk évekkel ez előtti örökbecsűjét, szűkebb pátriárkánkat barangoltuk be: vasárnap reggel találkoztunk a Kék Tehénnél, azaz a Körtééknél, és indultunk a szokásos éves osztrák szezonnyitóra, az 56-os út ünnepélyes végigkanyargására. Minden úgy ment, ahogyan szokott – egészen Pápáig. Ott ugyanis, épp egy benzinkúti megállás/tankolás előtt olyat éreztem, amit soha nem szoktam – egy kicsit mintha dadogott volna alattam a Gold Wing motorja. Hm… mi az ördög!? Ha jobban odahúztam, mintha elmúlna, de aztán újra… Ha kíváncsiak vagytok, mi volt a bibi, és mi lett velünk-velem, lapozzatok a szokott módon. Tovább »»

20 április
19komment

Kell pár száz milla? Legyen céged Vanuatun!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.44 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hatvannegyedik kiadását paprikásan kezdjük: egy kicsit beavatom kedves mindnyájótokat a világszerte egyre inkább trendinek számító brutálpaprika-fogyasztás bugyraiba – a magam részéről ugyan nem pontosan értem, miért is annyira jó, ha valaki mályvaszínű fejjel, izzadva és halálhörögve eszi a csiripörit, de kétségtelen tény, komoly divat lett az extrém erős paprikatermékek szervezetbe juttatása. Kapszaicin, Scoville-skála, jalapeno és nagytesói, továbbá az igazán elszántaknak gyantás kutyatej – az még csíp picurkát, ha köll. Offshore cégek kaptak eu-s és magyar költségvetési pénzeket – a listát több helyen is közzétették: Németh Lászlóné nemzeti fejlesztő például azzal zárja az övét, melyen felsorolja a 74, belizei, ciprusi, seychelles-szigeteki és hasonló állomáshelyű, egyenként is jelentékeny, összességében sok milliárdos vissza nem térítendő támogatásban részesült céget, hogy kéri, válaszát szíveskedjen elfogadni a tárgyban érdeklődő képviselő. Bizonyára még mindig az én készülékemben van a hiba, de továbbra is csak azt vélem látni, “odafent” a határok próbálgatása folyik, zavartalanul – honapóink, a lélek mérnökei egyszerűen csak kíváncsiak, mit nyel be szó nélkül a magyar, én úgy látom, lényegében bármit, mert akárhonnan osztom-szorzom, ez bizony bármi, méghozzá a ducibb kivitel. Végül megosztok veletek egy örömhírt: a Hétlövet bekerült a világ száz, legtöbb támogató szavazatot összegyűjtött blogja közé, a nagy blogcsere-verseny tehát számunkra is folytatódik – 29-én kihirdetik, melyik 16 bloggert választotta ki a zsűri, kik cserélhetnek lakóhelyet egymással tíz napra júniusban. A mai HL-ben tehát csípős élmények, egy jó maroknyi korrupcióval, továbbá világversengési lázgörbe – most osztok, ha veszitek. Tovább »»

17 április
6komment

Altamira helyett a tenger (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.63 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat megy egy ideje itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Nagy divat a sorozat – felültünk hát mi is erre a szerelvényre, s egy hatrészes folytatásost kezdtünk meg két hete. 1993-ban Spanyolországba/Portugáliába utaztam, viszonylag hosszú időre, két hónapra. Kalandjaimról levelekben számoltam be – e-mailnek nyoma sem volt még, így hát írógéppel írtam, s postán küldtem haza kis szösszeneteimet a hidalgók hazájából. Az első részben megérkezésem és berendezkedésem volt a fő téma – Madridtól harminc kilométerre, Alcalá de Henáresben vertem tanyát; a második opuszban arra próbáltam rávilágítani, hogyan múlatom az időt a távoli Spanyolországban. A most következő, harmadik folytatásban megindultam portugál/spanyol anabázisomra – mi sem természetesebb, hogy déli utazásomat észak felé kezdtem meg… Ha érdekel, milyenek az altamirai barlangrajzok… akkor sajnos nem jó helyen kutakodsz – hogy miért nem láttam, azt is elmondom: lapozni szabad. Tovább »»

15 április
3komment

Ismerd meg megyédet – őrültek, újra szökésben

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (37 lövet, átlagosan: 6.70 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Így hambizik egy magyar úr - Körte a büfében...

Így hambizik egy magyar úr – Körte a büfében…

Tulajdonképpen semmi különös, csak egyik reggelre a semmiből megjött a tavasz. Kedden először, még a csukott ablakon át is tisztán hallottam azt a jól felismerhető, egymásra felelgető, kellemesen összevissza madárcsicsergést, ami végre azt mutatta, pár hónapra talán eltehetem a hólapátot, levehetem maxról a fűtést a Kék Villámban, és mehet pólóra a dzseki. És persze ilyenkor az ember nadrágzsebében hirtelen cseresznyepirosan felizzik a motorkulcs. Szerencsés helyzetben vagyok, mert azért az idén mentem már pár száz kilométert – de azért tizenfokban, húsz közelében ereszkedni egészen más, mint négyben… Vártam hát az alkalmat, és nem kellett csalódnom: összefutottam a Körtével, aki elújságolta, csütörtökön délben Pécsre motorozik a Rékához, unokát dédelgetni, ha gondolom… ötig visszaérünk, merthogy ugye busztanfolyam, KRESZ… arról nem hiányozhatunk, másfél hét múlva vizsga. És a Kész Laci? – kérdezheti teljes joggal a csapatunkat már jól ismerő kedves olvasó, nos, természetesen a Kész Laci sem óhajtott kimaradni a dologból: egyedül én bizonytalankodtam, mint rendesen, miszerint kissé labilis a tankolási képességemet alapvetően meghatározó helyzetem, de valami azt súgta, még minden jóra fordulhat. Szerdán irtózatos tempót vettem, és lefordítottam, ami a könyvből hátravolt, ezzel pedig éjjel fél kettőkor lezárult egy hét hónapos munkám (bővebben majd a HL szombati számában, ha minden jól megy), ordítottam egy falrengetőt, és pezsgőt ugyan nem bontottam, de elhatároztam, másnap ünnepelek, és becsatlakozom két legjobb motoros barátomhoz, és elmegyek Pécsre, kerül, amibe kerül, megérdemlem, és kész, nincs vita. Mosolyogva ébredtem másnap, reggel hétkor, izgatottan, kilencig nagy nehezen elhúztam az időt – és akkor hívott a Körte, hogy nem megyünk Pécsre. Ha azt gondolod, hogy itthon maradtam, ne lapozz… Tovább »»

13 április
18komment

Szavazzatok, és eltűnök (na jó, csak tíz napra ám)!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (36 lövet, átlagosan: 6.81 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hatvanharmadik kiadásában egy igazán különleges hírrel kezdünk: sokallta, és visszautalta fizetése egy részét egy bank vezérigazgatója. Kétmillió euróról mondott le – voltam oly bátor, és kiszámoltam, mennyiért is kell dolgoznom a folyamatos hetven évemből még hátralévő negyvenben ahhoz, hogy követni tudjam az osztrák pénzember példáját: és természetesen a végén ismételten feltárom a vesztébe rohanó világ globális gondjait elméletice, extra okos mondatokkal, kérném csak halkan kuncogni, ENSZ tudományos és bármilyen tanács tagsági meghívókat a szerkesztőségbe kérném… A felfüggesztett kávé mozgalma izmosodik – lehet, hogy csak az én szemem keresi már az ilyesmit, de ismét találtam egy szerintem megkapóan szép hírt, nem is messze tőlünk: ezúttal a Hatpöttyös étteremnek szeretnék nem titkoltan reklámot csinálni. A székesfehérvári étteremben szinte kizárólag megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztat a hely tulajdonosnője – tizenöten vannak, a hangulat remek, a hely úgyszintén, a kiszolgálás és az ételek elsőrangúak: egyelőre a beszámolók szerint, hamarosan azonban személyes benyomásokra is szert kívánok tenni, ha meglesz, majd beszámolok. És végül egy kis személyes és kuncsorgós: szavazzatok rám, ennyi a szerény kérésem, mert indul egy blogverseny, mit indul, lassan véget ér, egy jó hajrával még meg is nyerhetem lazán, ha így lesz, tíz napra cserélek egy másik grafománnal, az Magyarországra jön, én meg az ő hazáját erősítem, van két napunk, hogy megcsináljuk – szerintem menni fog, mert na. Szavazatok, blogok, pöttyök, hatpöttyök, és kétmillió euró retúrban(k) – kedves mindenki, sportszelet: irány a többnyire nyugodt betűtenger. Tovább »»

10 április
2komment

Parkok, paloták, múzeumok (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.73 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat megy egy ideje itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Nagy divat a sorozat – felültünk hát mi is erre a szerelvényre, s egy hatrészes folytatásost kezdtünk meg egy hete. 1993-ban Spanyolországba/Portugáliába utaztam, viszonylag hosszú időre, két hónapra. Kalandjaimról levelekben számoltam be – e-mailnek nyoma sem volt még, így hát írógéppel írtam, s postán küldtem haza kis szösszeneteimet a hidalgók hazájából. Az első részben megérkezésem és berendezkedésem volt a fő téma – Madridtól harminc kilométerre, Alcalá de Henáresben vertem tanyát, a második opuszban arra próbáltam rávilágítani, hogyan múlatom az időt a távoli Spanyolországban: pár szóban megemlítettem a sonkamúzeumot, továbbá a királyi palotát, ahol, már kifelé jövet, meglebbent egy függöny, s eltűnt mögötte… no, hogy kicsoda, azt meglátjátok hajtás után… Meg persze azt is, hogy már húsz éve is élénk fantáziám volt. Vagy ki tudja… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz