Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


30 március
19komment

Hokitámogató polgármesterünk

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már hatvanegyedik kiadásában beigazolódni láthatjuk, hogy olykor a legnagyobbak is hibázhatnak: benzin helyett gázolajat tankoltak Barack Obama limuzinjába, emiatt Jordániából kellett kisegítő járművet szerezni. Ja, az amerikai elnök Izraelben volt, és gondolom, bármennyire szomszédos is a két ország, a limó nem tréleren tette meg az utat. Én is jártam már így, méghozzá 1982-ben, a bátyámtól kölcsönkért S 100-as Skodával… de volt olyan barátom is, aki egy vitorlás hajó üzemanyagtankját öntötte fel tiszta vízzel… Na, meglátjuk, meddig jutunk. Úgynevezett telefonkönyves csalók küldözgetnek leveleket, mi több, számlákat, s telefonálgatnak meglehetősen pökhendi hangnemben, követelve bizonyos szolgáltatások kifizetését – páran most megbuktak, de mit mondjak, jó keményen leszámoltak velük: a legdurvább büntetés másfél millió forint volt, de akadt olyan cég, amelyik 320 ezret fizetett. Közben egy-egy megtévesztett ügyfélről akár százezres tételeket is lehúzhatnak – és tényleg lehúzhatnak, merthogy sóval egyik “vállalkozás” telephelyét se hintették be. Véget ért kedvenceim, jégkorongosaink szezonja – 2002 óta először végre ismét magyar bajnok lett a Dunaújvárosi Acélbikák gárdája, és a fiúk a három ország csapatait felvonultató MOL-Liga sorozatát is megnyerték. Mi sem természetesebb, mint hogy egy ilyen sikersztori mögé odaáll egy polgármester, aki ráadásul imádja a hokit, minden hazai meccsen kint van, mi több, akár a külföldi meccsekre is elkíséri a csapatot, és persze van kedvenc játékosa is – nos hát erről a példa értékű, szimpatikus hozzáállásról is szólunk néhány szót. Rendeződjünk szép zárt csoportozatba, és olvassuk együtt a mai HL Classic-et – lapozzatok velem…

Hirdetés

* Benzin helyett gázolajat tankoltak az amerikai elnök limuzinjába.

Abszolút icipici blama – arra azért kíváncsi lennék, mit gondol ilyenkor mondjuk az ilyesfajta utazásokat szervező titkosszolgálat főnöke… szóval ha egy tankolásnál ilyen szintű problémát bírnak okozni a kedves munkatársak, akkor mire képesek valami igazán éles helyzetben… Mondjuk az se kicsit volt kínos, amikor pár hónapja, ha jól emlékszem, tán Párizsban akadtak fenn valami fekvőrendőrön a limóval, kellett a cserekocsi is, aztán úgy rángatták le valamivel a dögöt – na de ez… “Gyere Jack, lökjük tele a verdát, a főnök kirándul hétvégén…” “Oké, te… izé… tudod, új vagyok… mivel is megy ez a szar? Dízel, ugye?” “Persze, most mindenhol spórolás van, tudod… kettőötös tédé van benne, asszem… kilenc tonnához bőven elég…” “Rendben, akkor telibuggyantom. Ott a sarokban vannak a kannák a megtakarítással, amit a kamionokból mentettünk, nem?” “Ja, ja… nyomj bele egy kétszázast, csak nem mennek olyan messzire. Meg nézd meg a vizet is egyúttal, szerintem elég meleg lesz Izraelben vagy hol.” És már meg is van a tankolás. És akkor átrepül a nagy limó, Obama elnök beszáll, a sofőr indít, a motor duruzsol… aztán egy perc múlva köhécselés, leállás… és kész. A sofőr indítózik, aztán pirosodik a fülcimpája, a kísérő kocsikból kiugrálnak a gorillák, kezdődik a rohangálás, kapkodás, az elnököt gyorsan visszakísérik az épületbe. A Lincoln nem indul, életbe lép a B-terv, kell egy másik limuzin, a helyiektől ciki lenne kérni, hát elküldik a különgépet Jordániába, majd csak leszáll valahol a kölcsönző mellett, szervezési kérdés mindössze, az amerikai adófizetőknek ennyit simán be kell nyelni. És ripsz-ropsz, két órán belül meg is oldódott minden, indulhat a menet újra. A washingtoni nagy garázsban közben megszólal egy telefon, Jack veszi fel, az első szó után kicsit távolabb tartja a fülétől, bólogat, nem szól semmit, a feje mályvaszínű, aztán leteszi a telefont, és elkezdi összepakolni a cuccát. Izgalmas három hét volt. Át tudom érezni a helyzetét – egyszer én is jártam épp ugyanígy a bátyámtól kölcsönkért S 100-as Skodával, 1982. március 19-e volt, aznap kaptam meg a jogosítványomat, és a helyi ÁFOR-kútnál, életem első önálló tankolását egy picit elnéztem: ízlésesen telidöntöttem a Skodát dízellel. Hopp, most jövök rá, ezt a sztorit nemrégiben már megosztottam veletek – akkor nem ismétlem meg, annyira azért nem állunk rosszul, akinek netán kimaradt volna múlt novemberben, íme. Tény, nekem nem kellett az elnök embereivel elszámolnom a tévedésem miatt, de elárulom, egy teljes éjszaka negyvenes csúcssebességű átkrúzolása után másnap reggel nem volt valami felemelő érzés a bátyám elé állni, és elmondani, miért is nem állítom le a ház előtt a barackszínű Skoda motorját. És azt se felejtem el soha, hogy a nagymamám e csúf eset után lényegében egyetlen alkalommal se mulasztott el figyelmeztetni, melyik kútról tankoljak, ha útnak indulok – ma se sokszor tudom levenni úgy a pisztolyt, hogy eszembe ne jusson…

* Csaló cégeket bírságolt a Gazdasági Versenyhivatal.

Nem tudom, találkoztatok-e már ezzel a figurával: felhív egy nő, ismeretlen, de nem rejtett számról, jó napot kívánok, Öhömböhöm Márta vagyok az Alany toldalak Bt-től, érdeklődnék, hogy akkor mehetne-e a következő félév is. Na most ez nagyjából az a mondat, mint a Körte egyik kedvence, a “Mi van, ugye?”, amire szintén elég nehéz szabatosan válaszolni, szóval állok a telefonnal a kezemben, és tulajdonképpen ördögien nagy kedvem lenne azt mondani, hát, kedves Márta, köszönöm, hogy megkérdezte, nyilván Istent tárcsázta, igen, gratulálok, ön jó helyen jár, és, bár a világ nem különösebben érdemli meg, mert igen sok fekete pontot begyűjtött az emberiség, Márta lányom, én nem kertelek, jól be kéne szívassam az egész bandát, példastatuálási céllal, igen sok ugyanis a kufár és a kurafi, ahogy elnézem, és mégis, mivel ma valahogy jó a hangulatom, jól kialudtam magam, forró lángost reggeliztem, jó fokhagymásan, és kávét is ittam, ráadásul finomat, hát legyen, mehet a következő félév még, majd utána dumálunk, Mártika, hogy akkor küldjem-e a kénköves esőt vagy az özönvizet, esetleg kombinálva, a biztonság kedvéért, anti-írmag. De persze ez csak egy pillanatra villan be, aztán rájövök, aligha erről lehet szó, megkérdezem tehát, mégis mi a tarka faszról akkor – mire a kedves hölgy kifejti, valamilyen internetes telefonkönyvben és/avagy adatbázisban gigantikus cégcsoportom immár fél éve szerepel, képzeljem, bárki rám bukkanhat a Naprendszerben, megkereshet valami csilliárdos ajánlattal, joggal gondolván, épp én vagyok az a betéti társaság, mely kulturális, szolgáltatási avagy kereskedelmi tekintetben neki kizárólagosan és leginkább megfelelend; hát ezt adják, ezt biztosítják ők, nem kevesebbet, és immár fél éve, és tiszta szívjóságból, ingyen… Most viszont akkor jönne a második félév, nyolcvan plusz áfáért, igazán nem tétel, a számla tulajdonképpen már készen is van, mert ugye, bár nem kértem a szolgáltatást, de nem is elleneztem, ergo implicitíve beleegyeztem, ha most szíveskednék egy igent mondani a telefonban, már meg is lennénk, és ugye a Dunasorra küldheti a számlát… Hát… öööö… izé… azt hiszem, hölgyem, mérsékelten gerjedek a dologra, úgyhogy köszönöm… de nem és nem és nem, és még egyszer elmondja, a végén egész simán befenyeget, jogkövetkezményeket vázol, mire a fejem szépen kezdi felvenni azt a szép mályvaszínt, ami mindig sok vidám percet ígér a hallótávolságban lévőknek, akik ilyenkor nem kevesen vannak, szóval végül aztán teljes bizonyossággal eszembe ötlik, hogy hiszen ismerem én az ő, mármint a Márta édesanyját, legősibb szakmájáról is van biztos tudomásom, ezt kétezer decibelen közlöm is vele, aztán udvariasan bontom a vonalat, és kérek egy potya cigit valakitől. A barátom cégének, ohne Márta, egyenesen számlának látszó számlát küldtek, tiszta mázli, hogy a permanens szabadságharcnak köszönhetően lassan semmilyen számla befizetésére nincs esélye. Na most viszont ezek a “telefonkönyves” cégek jól megbuktak: a GVH vizsgálta tevékenységüket, és bírságolt – volt, aki közel másfél millát csöngetett be, de volt, aki megúszta háromszázhúszezerrel, mert, így a hivatal, “a vállalkozások figyelembe vehető árbevételének mértéke az esetek többségében jogi akadályát képezte magasabb mértékű bírságok kiszabásának”. Pfffff. Hát ha létezik ilyen szép jogi akadály, suttogva megkérdezném, hogyan büntethető harmincezerre a stoptáblát elnéző kisnyugdíjas; hogyan szedhető be várhatóan még húsz évig havi háromszázezres törlesztés háromgyerekes munkanélküliektől; hogyan lehet lassan minden családnak több a szimpla panelrezsije, mint az összbevétele… Mellesleg, el ne feledjem: a kitűnő cégek bírság után szépen tevékenykedhetnek tovább – ahogyan mások gyárthatják a hatszáz forintos “sonkát”, a kétszáz forintos “bort”, üzemelhet a tévéjósda a telefonon át áramló pénzenergiával. Mehet a következő félév – istenem…

* A jégkorongozók MOL-Liga döntőjében ünnepélyesen korongot dobott be a polgármester.

A Dunaújvárosi Acélbikák Docler hokicsapata, kedvenc sportegyesületem hosszú évek óta viszi a város jó hírét ország-világban, felsorolni is nehezen tudnám, merre járt ez a lelkes és kiváló társulat az elmúlt néhány évben, hány győzedelmes csatát vívott meg itthon és külföldön. Idén nagyszerű szezont tudhatnak maguk mögött a méltán népszerű Bikák: toronymagas végig vezetés után, elképesztően izgalmas végjátékot követően  meg is nyerték a három ország csapatait felvonultató MOL-Liga sorozatát, ráadásul a sportág magyar bajnokai lettek. A mezük mellrészének legfrekventáltabb helyén, patetikusan szólva a szívük fölött, ott a város címere – így van ez rendjén, nagyon is, természetes, elemi érdekük, mi több, amúgy is a csapat filozófiájának gerince, hogy igyekeznek ezer szállal kötődni a városhoz. Nincs helyem minden szép részletre kitérni, de több mint szimpatikus a hozzáállásuk is: hogy csak egyvalamit említsek, példa értékű, hogy a sportolók rendszeresen vendégül látják a fogyatékkal élőket a jégen, bevonják őket, együtt játszanak-edzenek velük, egy-egy remek napot szerezve nekik – és persze közben maguknak is. A mi fiaink, na. Van-e, aki csodálkozik rajta, hogy a polgármester büszke erre a kiemelkedő sportteljesítményre, hogy értékeli ezeket a megkapó emberi gesztusokat – egyetérthetünk, hogy az a minimum, hogy buzgón látogatja a csapat mérkőzéseit. Szerintem akkor is munkaköri kötelessége lenne ez, ha történetesen nem rajongana a hokiért – de neki speciel a kedvenc sportága, azt hiszem. Ha jól tudom, mindegyik hazai meccsünkön kint volt – és nem azért, hogy szerepeljen, vagy fürödjön a népszerűségben (bár ebben se találhatnánk semmi kivetnivalót): nem. Képzeljétek, még a VIP-helyiségben se látták, nem tartott és nem tart igényt sem az ingyen belépőre, sem a potya kajára-piára, sem a dörgölőzőkre. Jól elvan a szurkolók között – mondom, érdekli a hoki, szerintem egyébként elég  jól ért is hozzá, szereti a szünetekben latolgatni kicsit az esélyeket, elmondani a meglátásait, ilyesmi. Még Csíkszeredába is eljött, a feleségével, saját költségen természetesen, találkoztunk is vele, remek volt, kitűnően elbeszélgettünk, ha netán nem tudnátok, a polgármester úr nagyon közvetlen ember, remek humorral, azon ritka politikusok közé tartozik, akiknek sikerült embernek maradni… na de nem szeretnék nagyon puncsolni neki, nehogy ő, vagy bárki más félreértse. Azt azért még elmondom, a döntő egyik hazai mérkőzésén ünnepélyesen ő dobta be a korongot – mint mondta, nagy megtiszteltetés volt neki is, én meg azt mondhatom, a csapatnak se kisebb: nagy tapsot kapott, és mosolyogva hagyta el a jeget, jó pillanat volt… A polgármester úr tehát jön, szurkol, utazik, velünk van, s természetesen van kedvenc játékosa is, Galanisz Nikandrosz, csodacsatárunk, becenevén Nika, avagy a Görög. Igen… görög… merthogy… ja… nem mondtam még? Ej, de figyelmetlen vagyok: hát természetesen a polgármester úr is görög, Beloiannisz első embere, mi mást is gondoltatok. Talán nem haragszik meg, ha a nevét is leírom itt: Papalexisz Kosztasz. Köszönjük a barátságos támogatását – Dunaújváros nevében is. Khm.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 6.97 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

19 komment

  1. Horváth Lajos szerint:

    Jó volt a jeges slusszpoén, mert az elején csak néztem mint a lukinyúl, hogy beteg vagy-e!

  2. régi "barátnéd" szerint:

    Hát valahogy én is így jártam. Megrémültem, hogy ennyire félreismertem a MI polgármesterünket:)

  3. régi "barátnéd" szerint:

    JAJ! Természetesen nagy-nagy gratula a fiúknak!!!!!!!!!! Legalább sikeresek vagyunk valamiben.

  4. túsztárgyaló szerint:

    eszembe jutott József Attila egy verse (részlete)
    Márta, hajad,Bronz-ajakad
    Kéri s lázad a vágyam, illatozó, vészt okozó
    csókba lehelni be lágyan.
    :))))
    amúgy meg óistenem, Szőr P. Kosztasz a korongbedobással már szerzett magának vagy 700 újabb támogatót, vagy tizennégyezret :)
    Sok locsolót mindenkinek!

  5. Hatlövet szerint:

    Először csak néztem mint a luki nyúl, hogy egy testnevelésből felmentett polgi ennyire bírja a strapát. Aztán az utolsó mondatod mindent helyretett a világban.
    Azt hittem már elgurult a gyógyszered András.

  6. Hum Jani szerint:

    Már azt hittem a tornából felmentett varjúdombiak vezéralakjáról írtál a harmadik posztban.:):) de atán végigolvasva felléklegeztem hogy itt minden megy ugyanúgy mint eddig.:):)

  7. egon szerint:

    Kedves Captain ! Nekem olyan vagy, mint a Chokito …. A szombati Irásaid tetszenek a legjobban , pedig nem vagyok érintett /az ismeretlen keleti IP. :) / Csakazértis így tovább , Hajrá Ma….. Vagy
    Föl ,föl ti …mindenki választhat
    ÜDv Egon. :)

  8. tasa szerint:

    Gratula a CSAPATnak!
    a 300 is eszembe jut! :),és a polgi is oldalhelyes!

  9. Gerencsér Tamás szerint:

    BODA KAPITÁNY!
    JELES végtelen sok csillaggal!

    De azért nézz utána, hátha éppen akkor egy komolyzenei koncert volt a derék első emberünk, és éppen jelenlétével – immáron sokadszor -tisztelte meg a publikumot és persze a kevésbé nem világ és európai hírű művészeket!
    :-DDDD

  10. K.Tamás szerint:

    Kedves Kapitány!Nos ezen írásaid is kegyetlen jók,mint MINDIG.Csak így tovább,már most várom a következőket.Remélem,hogy az ötletekből és a témákból KIFOGYHATATLAN leszel és maradsz…

  11. példa szerint:

    Város vezetése azért nem látogatta a meccseket.mert nem tudták mennyi munkába kerül ennyi érmet begyűjteni.Ők még ennyit nem dolgoztak!!!!!!!

  12. példa szerint:

    Andris légyszíves tedd fel a MÉTELY cikket.hogy ország világ megtudja milyen nagyszerű edzője volt DABnak remélem még találkozunk vele.
    Hajrá Dunaújváros hajrá DAB!!!!!!!!!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


nyolc + = 11

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz