Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


16 március
13komment

Frici bácsi felső fogsora

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már ötvenkilencedik kiadásában egy szigetre utazunk, sajnos csupán virtuális módszerekkel – egy brit újságíró, aki több, Afrikában kiadott lapnak is dolgozott, lassan ötven éve vásárolta meg a Seychelle-szigetekhez tartozó Moyenne-t, s elég merészet változtatva élete addigi menetén, 1972.ben odaköltözött, s azóta is a sziget egyetlen állandó lakója. Gondolom, keveseket lep meg, hogy Brendon Grimshaw elég izgalmas személyiség – hogy miért, annak pár szegmensét megkísérlem felvillantani. Kicsit helyesen írunk azután – állítólag már kész a helyesírási szabályzat tizenkettedik módosítása:  lehet, hogy csak én látom mindenben AZT, mint Móricka… de immár hivatalosan is támogatott lesz az Írjunk Mindent Nagybetűvel-őrület, azaz a nagyzási tébolyban szenvedők Kánaánja – jöhet a Pénzügyi Osztály Számlaellenőrzési Alcsoport Szervező Mellékbizottság és Annak Vezetője, Besenyő Pista Bácsi. A Falnak Megyek Ettől – meg még pár Apróságtól, mindjárt részletezem is: szerintem amelyik Káder nem fért az ALkotmányhoz, a Helyesírás terén kapott lehetőséget a Nagy Történelmi Nyomhagyásra. Végül egy apróhirdetésről, amit először nem akartam elhinni, és igazából még most se nagyon tudom, de tény, hogy telefonszámmal megjelent a helyi Szuperinfóban – valaki (ha igaz: nem, ne is mondjátok, egyszerűen nem merem felhívni azt a számot) egy felső fogsort veszített el a piacon, s azt szeretné, ha a… tényleg nem bírom… becsületes megtaláló visszajuttatná neki… Van erre egy kihagyhatatlan sztorim, az isteni Frici bácsival, Bokor Lacival és más Lacikkal, a nyomda felhőtlen fénykorából… Na, ne is cifrázzuk: feltesti örömökkel megindulunk, utánam, srácok…

Hirdetés

* Negyven éve egy kis szigeten él magányosan egy brit férfi.

Moyenne szigetét lényegében pillanatnyi felindulásból vette meg a hatvanas években Afrikában, több brit lapnál is szerkesztősködő Brendon Grimshaw. Épp a Seychelle-szigeteken nyaralt, amikor egy kisfiú megkérdezte tőle, nem akar-e venni a környéken egy szigetet – a helyzet elsőre persze viccesnek tűnt, ám elég hamar élesedett, s Brendon még aznap éjjel, tízezer angol font ellenében, boldog szigettulajdonos lett. És nem csupán névlegesen: 1972-ben feladott mindent, és Moyenne-re költözött, azóta is ott él, magányosan, most 87 éves, húszat persze elég lazán letagadhatna, hiába, nincs túlságosan nagy stressz, viszonylag egészséges a környezet, és ha egy helyi politikus netán felbukkanna a kenujában egy választási óriásplakáttal, Brendon büntetlenül mellbe lőhetné. A férfi már a kezdetekkor komoly célt tűzött ki maga elé: úgy gondolta, visszaállítja a kis sziget eredeti, természetes állapotát – ennek érdekében több mint 16 ezer fát ültetett el a 0.9 négyzetkilométeres földdarabkán, melyen közel 5 kilométernyi természetes ösvényt is kiépített. A szigetre telepített több mint száz óriásteknős imádja a környezetet, évtizedek óta boldog kolóniát alkotnak, szabadon mozognak, akár Brendon házába is becammoghatnak, és zavartalanul szaporodnak – s e nagyszerű és nagy formátumú környezetépítésnek köszönhetően immár kétezer madár is Moyenne-t választotta lakhelyéül. A szigetet néhány éve nemzeti parkká nyilvánították – s így lett a világ legkisebb ilyen intézménye. Brendon egyébként nem valamiféle mogorva, emberkerülő Robinson: nagyon is barátságos szigetlakó, ráadásul szerény is, hiszen évtizedeken át fáradhatatlanul végzett munkájáról azt mondja – ő mindent csak azért tett, hogy a maga számára lakhatóvá tegye szigetét. A paradicsomi kis ékszerdoboz természetesen sokak figyelmét felkeltette, leginkább is a szállodaláncok tulajdonosaiét – a brit férfi jó csomó, sok millió dolláros ajánlatot kapott, de  mosolyogva mondott nemet az összesre. Bőségesen megél a szigetre látogató turistákból, akiknek mindössze négyezer forintnyi helyi piculát kell legombolniuk, hogy megsimogathassák a száz év fölötti teknőcöket, megnézhessék a kalózok sírjait, ihassanak egy pofa rumot Brendon Jolly Roger kocsmájában, s hogy válthassanak pár szót a tulajdonossal. Ha már kalózok: beszélik, hogy Moyenne-en valamikor nagyjából 45 millió dolláros kincset ástak el a tengeri rózsasándorok – a helyi zuhanyhíradó szerint persze Brendon is szép darabot felásogatott már a szigetből, de nem talált semmit… Vagy csak nem mondja. Igaz, ugyan mire is kellenének a kalózok milliói annak, aki megtalálta a legnagyobb, pénzen nem megvehető kincset – hogy nyugalmasan, boldogan, tisztán élt le egy életet, s nyomot hagyott a világban, amit ráadásul egy picit, vagy nem is olyan picit még jobbá is tett…

* Hamarosan életbe léphet a hivatalos helyesírási szabályzat 12. kiadása.

Nyelvészeti körökben legalábbis azt pletykálják (én a kitűnő Nyelv és Tudomány, azaz Nyest blogon olvastam), lényegében már hónapok óta kész az anyag – korszerűségéhez kétség sem férhet, már amennyiben elfogadását nem előzte meg különösebb szakmai egyeztetés. Várható azért néhány viszonylag érdekes változás – előrebocsátanám, ami az ly-t illeti, nos, az marad: pedig nekem is van ismerősöm, aki gyújtó hangú, terjedelmes beszédeket képes tartani arról a szép, egyszerű világról/nyelvről, amelyben csak a j maradna (a félreértések elkerülése végett: sem korábbi, sem aktív köztársasági elnökökkel nem tartom a kapcsolatot). Mert, így az ismerős, mondjam csak meg neki, mire jó a ly? Illetve hogy bizonyos esetekben ly, máskor meg j, és ki tudja azt megjegyezni, mikor melyik… Nos, tényleg, semmire nem jó az ly. Forintosítani legalábbis nem nagyon tudom – az viszont kétségtelen, hogy, bármiről legyen is szó mostanság, valahogy sokkal kívánatosabb, ha nem kell agy hozzá, mint ha igen. És persze ha kiderülne, hogy lám, milyen szépen működik a magyar nyelv úgy is, hogy csak a j van, utána jöhet a v és a w, az o meg az ó, a gy meg a dj vagy a cs meg a ts egyesítése. Néhány szorgos évtized alatt eljuthatnánk akár oda is, hogy elég lenne három öblös torokhang és kombinációik, szükség esetén, teszem azt nőügyekben eljárva üthetnénk még a saját mellkasunkat, illetve, ha örülünk, egyik kezünkkel a hajunkat cincálva, a másikkal a hasunkat csapkodva ugrálhatnánk fel-alá… No… de ne is szaladjunk ennyire előre – bár, igaz, ami igaz, két böfi közt egy laza kis alkotmánymódosítással nyilván egy hét alatt megoldhatóak ilyen apró nyelvészeti kérdések is a közeljövőben. A tizenkettes módosítás viszont, ha minden igaz, nagy kedvencem lesz, mert végre megengedi, hogy nagybetűvel legyenek leírhatóak az intézménytípusok – azaz jöhet a Minisztérium, az Önkormányzat, a Belső Hulladékgazdálkodási Alosztály, illetőleg a Párt és a Nép. Egyelőre – aszongya majd a szabál – “belső használatú dokumentumokon”, hát… ettől nem lettünk sokkal okosabbak… másrészt ha már belül mehet, úgyis jön majd kívülre is, a magam részéről alig várom, mert amióta az eszemet tudom, a falnak megyek a Fontos Emberek Nagybetűs Őrületétől, a fellengzős, modoros, nagyképű írásmódtól, amit eszerint hivatalos rangra emel a… a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Bizottsága. Jó. Szaniszló Ferenc ebben az országban Táncsics-díjas lehet (a díj átadását pedig hűdemegbánhatja utólag a zerőforrásminiszter) ez csak hirtelen eszembe jutott a semmiből így március 15. táján, Káel Csaba – akinek az életútját Balog Zé, gondolom, szintén nem ismeri, átvette a pillanatnyi állás szerint neki alapított Nádasdy Kálmán-díjat, és még sokan mások. Csupa nagybetű. Jövőre gyorsan mehet nekik egy Kossuth is. Még.

* Különös apróhirdetés jelent meg a Szuperinfóban. 

“Piactéri Forster Húsáruházban felejtettem felső fogsoromat, kérem a megtalálót, juttassa vissza. Telefon:…” Oké… ha mindenki megnyugodott és megtörölte a szemét, mehetünk… Amikor a facebook-on megláttam ezt a három sort, eszem ágában se volt elhinni – de aztán belelapoztam a hirdetési újságba, és… igen… ott volt. Ott van. Kérésre bárkinek bármikor meg tudom mutatni, jól eltettem. Sokáig tipródtam azon is, felhívjam-e a hirdetésben megadott számot, de inkább letettem róla – ha valaki ízetlen tréfát űzött valaki mással, netán fogadásból adta fel a pár sorost, nem szeretnék részese lenni, ha meg netán a hirdetés éles… nos, maradjunk abban, annak sem… A húsáruházban felejtettem felső fogsoromat… – ez bizony egyperces, így, ahogyan van, nincs mit igazítani rajta, tessék, játsszunk el súlytalanul a témával, helyezzük szituációba ezt a történést, kedves mindnyájan, próbáljuk közösen kitalálni, hogyan is lehet mondjuk “ott felejteni” egy felső fogsort valahol – mert hogy kiesik netán, bizonyos körülmények között, ez életszerű… Tessék? Azt mondjátok, hogy nem? Akkor mondom. A nyolcvanas évek vége felé jártunk, a Vörösmarty Nyomdában tevékenykedtem, mint korrektor, legendás mentorom és atyai jóbarátom, Kemény Dezső bácsi mellett volt szerencsém csiszolódni, azonkívül pedig, munka után az Élet Iskolájának PhD kurzusát is szorgalmasan látogattam, amikor is gyakorta betértünk a Bisztróba Toldi, Jobbágy, Bokor, Varsandán, Németh kollégák társaságában, akikben sok más mellett a nevük is közös volt – ők voltak a Lacik. És ott volt még velünk igen sokszor Frici bácsi is: olyan hetven körüli, igen agilis úri- és szakember, aki szinte minden nap bejárt egykori munkahelyére, ahol jó pár évtizedet húzott le. Elmaradhatatlan drapp köpenyében végiglátogatta a nyomda részlegeit, különös tekintettel azokra, ahol jó kiállású, szorgalmas lányok-asszonyok tevékenykedtek, akikkel lehetett kissé… na… évődni – merthogy Frici bácsi hangulatában nem sok kivetnivalót találhatott az ember, amíg élek, emlékezni fogok fejhangú kis kacajára, amivel általában legalábbis frivol történeteit fűszerezte. Én sajnos pont nem voltam ott azon a meleg nyári délutánon – a srácok fogyasztottak pár kört, Frici bácsi is megitta a magáét, vagy tán egy icipicikével többet is, aztán elindultak szépen hazafelé, a forróság kicsit fokozta a bevitt anyag hatását. A közeli garázssor bokrainál Frici bácsi beimbolygott hát a bokrok sűrűjébe, a többiek persze diszkréten megvárták, ő szó nélkül vissza is tért, mentek tovább… Aztán a sarkon, ahol útjaik rendesen szétváltak, Frici bácsi hirtelen a szájára, majd a homlokára csapott egyet, s a kivételesen és mindig türelmes, csupaszív Bokor Lacihoz fordult: “Te, Lacikám… ne halagudd mál… most vettem észle… az előbb a bokorban… véletlenül kihánytam a felső fogsolom… alanyom… menj mál vissza érte és hozd el, nekem olyan rohadtul fáj a lábam…” Lehet, hogy mégiscsak fel kéne hívnom azt a számot? Milyen szép is lenne, ha meghallanám azt a vékony, szaggatott kis kacagást… jó poén volt, drága Frici bácsi…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.93 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

13 komment

  1. másikBoda szerint:

    Ja, a Május 1. – ben én is megtaláltam a magam nyugalom szigetét. Kell az mindenkinek.

    Én már alig várom az újbeszél szótárt!

    Egyszer a Tecoban a Wc-ben. Spontán hozzám lépet egy idős Úr és azt mondta – fiatalember jegyezze meg, hogy wc kagyló fölött sose tüsszentsen ha kivehető fogsora lesz.

  2. t_a_m_a_s szerint:

    Belső használatú dokumentekre én is szoktam olyanokat írni, hogy: “lécci olvasd át, nehogymá’ elbaxak benne valamit…” Lehet, hogy hamarosan kiderül, minden szava korrekt helyesírással van papírra vetve? :)

  3. Thiesz Jenő szerint:

    Én a Pista bácsi fogsoráról ittam le a vizet kiküldetésben egy átmulatott este után, éjjel borzasztóan szomjúhoztam és nagyon hálás voltam a sötétben odakészített pohár vízért, csak amikor koccantak a fogaink…..:)

  4. Dani szerint:

    Koszi kapitany!
    Az eheti kulonosen tetszett!
    “eleg lenne harom oblos torokhang es kombinacioik…” – ezt idezni fogom termeszetesen megemlitve a forrast.

  5. rizsapista szerint:

    Frici bácsi fogsora – jut eszembe.
    Kórházi anzix:
    Mohó fény gyúlt az Öreg szemében, amikor látogatói elhagyták. Azonnal két madárkarom szerű ujjakban végződő pálcika kezébe vette a közel negyedkilós , mosolygós Jonathant. Mint bigott hívő az oltáriszentséget, úgy közelítette nagyra nyitott szájához, de a mozdulat vége az éhező fenevad mohóságára hajazott. Hersent az alma, kis lé is fröccsent, majd mind a két kéz, s a száj is rázni, rángatni kezdte, akárha veszekedő kutyák a koncot. Hangos cuppanás után a kéz eltávolodott benne az almával, az almában a komplett fogsorral. Mintha most, mosolygósabb lett volna. Az alma. Az öreg szemeiben a fény elhomályosult, arca beesett, húsz évet adva a meglévő nyolcvanhoz. Óvatosan, nagyon óvatosan az asztalra helyezte az almát, kissé talán simogatott is rajta, majd hátra fordulva az ajtó felé indult. Egyáltalán nem indulatosan szólt vissza:
    - Tufoft mit, baft meg? Efft meg egyefül!

    • Boda Kapitány szerint:

      Ez jó… de azt is megmondom, mi még az érdekes benne – vándorlegenda… azaz én Csákányi Lászlóval ismerem, a barátom szem- és fültanúja volt, amikor a tévé büféjében Laci bácsi vett egy szalámis szendvicset, beleharapott, és így járt… vagyis kihúzta… elég sok volt a szemtanú, tehát létfontosságú volt az abgang – a színészóriás földhöz vágta a szendvicset, és dühösen ráordított az önállósult szervre: Akkor zabálj egyedül, bazmeg… És lényegében egy nyíltszíni taps…

  6. ANna szerint:

    A szigetvásárló úriembert(utána kerestem a Google-ban,mert a barátom…)nagyon irígylem..Én is elmennék egy szigetre..most különösképp..és pont arra tájékra..Annyira elég már ebből az időből..és az emberekből is,akikben csalódtam,nem kicsit…
    A hely(?j)esírásról…nem tudom követni..már megsem tudom jegyezni..írok,ahogy írok..aki akarja,el tudja olvasni…
    A fogsoros sztoriról…feladnék egyhírdetést..FOGSOR KÉSZÍTÉS SORON KÍVŰL…pár óra alatt….nyugdíjasoknak kedvezmény….Csináltam párat “aktív”koromban..40 év alatt..ki lehetne számolni számszerűen…de nem is érdekes….
    Megint nagyon teccett…köszi,András..

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× hat = 42

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz