Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


06 március
0komment

A Szente István kirájság

Nemrégiben új sorozat indult itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Az elmúlt hetekben egy sorozat immár négy darabjával találkozhattatok itt – Szente Istvánt és Kolbászossy Lászlót ismerhettétek meg, két, látszólag ellenlábas vidéki politikus kalandjaiba lestünk bele. Az első rész 2006 év végén látott napvilágot egykori lapom, a Dunaújvárosi Hírlap szilveszteri számában, s a Szente István-híd igaz történetét mesélte el – a második egy évvel később jelent meg nyomtatásban, ez pedig a Szente István Gőztársaság Kht. aktuális ügyeit göngyölítette fel. Két hete arról olvashattatok (2008-ból), milyen az, amikor igazi profik rendeznek olimpilyát, utána pedig, 2009 szilveszterén a Bibliakör is megalakult Szentééknél. Most a sorozat tulajdonképpeni záró fejezete következik, mégpedig a 2010-es (volt ugyan még egy darab ugyanebben a tematikában, amelyben Sipőcz Pistáék fellázadtak – de abban az évben épp nem volt túl sok hely a Hírlapban, úgyhogy fele akkora, mint az eddigiek, ínyenceknek azért itt a linkje, hm… hogy miért nem én vagyok szerzőként feltüntetve, miért Hétlövet S a dolgozat címe és a többi, ne tőlem kérdezzétek, szépen kérlek), amelyben megalakul a Mélynemzeti Agyar Királyság Intézet, azaz a MAKI. Ha akarom: így lesz a Gőztársaságból Kirájság. Hőseim kitalált figurák, helyzeteimet fantázia szülte, mindenfajta hasonlóság csak a baromi nagy véletlen műve… Lapozzatok, mert kirájság…

Hirdetés

Hálatelt szívvel adjuk hírül, hogy a tavaly alakult Szente István Bibliakör, Sátánklub, Tévésvallás és Lyehovaimádás Nyrt. nyereséggel zárta az évet – ami a mai világban nagy királyság… Apropó…

Szente István – mint hűséges olvasóim talán még emlékeznek, a Dercerécei Öntözőkanna- és Moncsicsigyár; jogutódjai a Nature Friends salétrom- és ciánüzem, továbbá, beolvadással a Dorgyán József Élményfürdő és Szabadegyetem egykori árttitkára, 1990-től, a Fűtetlen Kisbaltapárt (Port, púzást, férgességet!) negyedik újjáalakulásától Derceréce önkormányzata kulturális, pénzügyi, és jogi bizottságának vezetője, vész-bolgármester, a helyi Vér és Darts-klub főtitkára, a Fiatal Technokraták Követsége helyi elnöke, hobbi-vérmagyar) a tükör előtt állt, és a dercerécei Pörge King gyorsétterem (mely a teljes régilyóban méltán volt népszerű hatalmas, Pigcheese fantázianevű szendvicseiről) kartonpapírból hajtogatott, színarany színű koronáját illesztgette gondoktól felhős, ám gazdagon barázdált homlokára.

- Király vagyok, királynak születtem – ez nemzetti szükségszerűség más szóval. Közértek. A néplélek ábécéjét úgy olvasom, oly folyékonyan, mint senki ebben a lángoktól ölelt kisben. Engem kíván a nemzetti hon, hogy megafórát alkalmazzak, értem epedez, mint vízért a nyáridőben szikkadozó mező, mint úthengerért a friss és még tömörítetlen aszfalt (ha netán még nem mondtuk volna: Szente István a karcsóbálonyi Schmittpál Rozália Kátyúzástechnológiai és Metallurgicseszkij Tanácsadó Intézet Off-Shore Ltd. felügyelőbizottságának is társadalmi elnöke volt, csak és kizárólag költségtérítésért), mint Szandikáért izé… hogy hívják azt a görög srácot az agyar valóság lukszuszvillájában… Diofántosz vagy mi, mindegy, szóval akarnak engemet, mind állat. Már csak egyvalaki kell: aki megkoronázik. Ja, tényleg, koronáért meg, ha jól emlékszem, és ugyan hogy máshogy bírnák emlékezni, majd el kell menni Pápára. Mert a szlovákoknál sincs már, olvastam, na de ez nem tartozik szorosan.

A főbejáratnál valaki meghúzta a kis házi kápolna harangrendszerét működésbe hozó zsinórt. Szente István szórakozottan keresztet vetett, magára, majd a biztonsági kamerarendszer huszonnégy monitorára pillantott. A kapu előtt maga Kolbászossy László (m. h. o. t. m. e., az Agyar Focialista Bárd kazán- és kéménybizottsági alelnöke, a bolgári védelem fekete gyémántokkal ékesített tizedese, az óvodai kisközösség számevőszékének főkalácsosa, a néhai Agyargárda, mára a belőle alakult, nemzeti fazekassággal, ősmagyar köcsögökkel foglalkozó Legúj, Gyomkezelő, De Már Egyáltalán Nem Törvénybeütközős, Sőt… Agyagpárna illegalitásba vonult zászlóapja. Továbbá a közben barlangmenti erővé vált Jóbék Baráti Társaság helyi, föld és élményfürdő alatti egységének hőtitkára) toporgott. Szente megnyomta a gombot, mire az automata kapu hangtalanul kinyílt, Kolbászossy rálépett a házig vezető mozgójárdára, ami engedelmesen elindult vele.

- Királyul nézel ki, Pistám, ha megengedsz ennyi lazaságot a mai vészterhességgel jócskán átitatott időkben.

- László, örvendek, hogy eljövendtél, ha érted fennebb stílomat, na, épp most akartalak tárcsázni amúgy is a királyfonon: kérdés, benne-e vagy, hogy koronázásomban tevőlegesen, mert maximálisan beléd helyezném, a többit tudod te.

- Igen, igen, igen, már ne is folytasd, szót se többet, kérlek alássan, mi, régi ötvenkilencesek félszavakból is értsük egyik a másikát: én szinte már megéreztem tegnap este, miközben a Lények című hír- és versmondóműsor pulzusán nyugtattam érzékeny mutatóujjam, hogy ismét sorsfordító idők gyönnek: a bal lábujjam bütyke ugyanis megint tisztára bezsibbadt, és ha valaki, hát én aztán kurvára tudom, ez mit szokott jelenteni.

Derceréce és Érckovácsi népe tehát ismét egy szent akarat alá rendeztetett, habár ennek az egyszerű állambolgárok még nem tudhattak felhőtlenül örülni – Kolbászossy Zénóka, az elsöprő többséggel kikiáltott Mélynemzeti Agyar Kirájság Intézet (MAKI) sajtvivője csak másnap állt a nemzetközi sajtó érdeklődésének homlokterébe. A MAKI-t Szente és Kolbászossy még azon melegében, későbben, kissé már túl nyolc törkölyön és egy komplett láda örömsörön (Korona – Szente hozatta, egyébiránt az új állam első hitelfelvételének keretében) délután, egybehangzóan kikiáltottak a hátsó kert feszített víztükrű versenymedencéjére néző ablakon, miszerint Kiráááájság!!!

Humunkulusz Bernát (m. h. o. t. m. e., a Nyávolypölöskei Cérnagyár kilencgyermekes izgatója) lett a MAKI új, Nemzetti Külviszály-, Undorodásügyi és Sajtórászabadítási Misztériumának főtanácsosa. Első fő tanácsát szinte haladéktalanul közzé is tette a Dercerécei Erről Van Nagyba Szó című merőben független, színes, lokális havi pornónapilap címlapján (ennek részletes leírásától érzékeny lelkű olvasóink, továbbá a kis-, közép- és hajlott korúak, és több helyi család békéjének megőrzése érdekében eltekintünk): Reggel kilenc előtt senki ökör ne merjen esemeset küldeni a telefonomra, ellenkező esetben általános belviszáj! Különösen viszont szombaton!!! HB Eská, pecsét mint fent.

- Hát ilyen a hat alom íze – mondta teli szájjal, kissé elmerengve Szente István a kápolna melletti, szívének oly kedves, akciós titánból és kerámiából készített nyúlketrecei előtt állva: a MAKI első intézkedéseként megrendezett Nemzetközi Megyei Nyúlpaprikás Olimpia előtt ugyanis meg kellett tudnia, melyik tapsifüles családból válassza ki az olimpiai lángrózsa áldozatát. Kolbászossy László bizonytalanul bólintott – ő ugyanis még csak négy alom kóstolásán jutott túl, és nem akarta elhamarkodottan közölni a véleményét.

- Lacikám, a nyúlról jut eszembe, hogy aszongyam végre, engedd meg, hogy megannyi szenvedés, a népemért folytatott szívós kitartás és fáradhatatlanság után, melyért jutalmat se nem, se nem, hát példa értékű nyíltsággal megmondva, maradék nélkül boldog vagyok! Vágd őszintén a szemembe, ha szerinted is valahogy különlegesen jól áll a koronám és a palástom – bölcsességemnek hála, épp ugyanolyan jogod van hozzá, mint bármely alattvalómnak, ha régen, s herceg vagy is! A nép, tán volt szerencséd neked is élesen megfigyelni felkoronázásom alkalmából, az istenadta nép mellettem. Egy öntet. Kérlek szépen: csak innen a környékből, Baglyasújfaluból és Kercsénymintáról, megszámoltam, pont milliók írták meg nekem a saját szavaikkal, a saját tintájukkal, jobbító szándékkal, mennyire tetszik nekik, ami. Rég várták már, hogy ilyen fasza legyen nekik, el se hitték volna. És ez még csak első három nap telt! Már után kellett nyomni az arcképemmel ellátott bélyeg!!! Sorozat! A koronázás… jaj, de szép volt. Az ünneplő tömeg feldobálta egymást. Átmentem a Szente István-hídon, látod, milyen jó, hogy rólam neveztük el… Jövő héten lesz egy bulám amúgy…

- Anyád lesz neked, az, nem bulád, bazmeg – és Kolbászossy nem hétköznapi lendülettel, váratlanul tökön rúgta Szente Istvánt… A királyság történelmi mélypontra jutott.

 

(Eredeti illusztráció: Boda jr.) 

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 
Nincsenek hozzászólások

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− négy = 5

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz