Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


27 február
2komment

A Szente István Bibliakör

Nemrégiben új sorozat indult itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Az elmúlt hetekben egy sorozat három darabjával találkozhattatok itt – Szente Istvánt és Kolbászossy Lászlót ismerhettétek meg, két, látszólag ellenlábas vidéki politikus kalandjaiba lestünk bele. Az első rész 2006 év végén látott napvilágot egykori lapom, a Dunaújvárosi Hírlap szilveszteri számában, s a Szente István-híd igaz történetét mesélte el – a második egy évvel később jelent meg nyomtatásban, ez pedig a Szente István Gőztársaság Kht. aktuális ügyeit göngyölítette fel, míg a múlt héten arról olvashattatok (2008-ból), milyen az, amikor igazi profik rendeznek olimpilyát. Most a 2009-es opuszt teszem ismételten közkinccsé – Szentéék ismét a kor pulzusára teszik érzékeny mutatóujjuk, s bibliakört alakítanak: természetesen nem árt, ha egy kis anyagi haszon is társul a szellemi gyarapodás mellé… Lapozzatok bátran, aztán imához…

Hirdetés

szentebibliaSzente István (mint hűséges olvasóim talán még emlékeznek, a Dercerécei Öntözőkanna- és Moncsicsigyár – jogutódjai a Nature Friends salétrom- és ciánüzem, továbbá, beolvadással a Dorgyán József Élményfürdő és Szabadegyetem – egykori árttitkára, 1990-től, a Fűtetlen Kisbaltapárt (Port, púzást, férgességet!) negyedik újjáalakulásától Derceréce önkormányzata kulturális, pénzügyi, és jogi – nem összevont, de külön-külön! – bizottságának vezetője, albolgármester, a helyi Vér és Darts-klub főtitkára, a Fiatal Technokraták Követsége helyi elnöke, hobbi-vérmagyar) a nyárikonyhában berendezett titkos főhadiszállás falának dőlt a hokedlival, ünnepélyes mozdulattal becsukta a díszes kötésű Bibliát, ájtatosan az égre emelte tekintetét, aztán legjobb barátjára, régi harcostársára, Kolbászossy Lászlóra (m. h. o. t. m. e., az Agyar Focialista Bárd kazán- és kéménybizottsági alelnöke, a bolgári védelem fekete gyémántokkal ékesített tizedese, az óvodai kisközösség számevőszékének főkalácsosa, a néhai Agyargárda, mára a belőle alakult, nemzeti fazekassággal, ősmagyar köcsögökkel foglalkozó Agyagpárna illegalitásban tevékenykedő zászlóapja. Továbbá az időközben jelentősen előretört Jóbék Baráti Társaság helyi, föld és élményfürdő alatti egységének hőtitkára) nézett:

- Hát, Lacikám, kérlek alássan, előtted nincsenek titkaim, nem vagyok egy szakember típus a témában, hála Istennek régi atelista családból jövök, de őszintén megmondva, ahogy így átfutottam, ez bizony elég tömör anyag, szóval nem egy mónikasó. De abban viszont nagy igazságod vagyon, hogy elég jó a példányszáma, évente újranyomások, satöbbi, újság, tévé, rádió, plusz az élő fellépések, tagdíjak, az ötlet tehát ezzel együtt jó. Kell egy vallás. Mert sajnos a mámai világban, Lacikám, nem tudom, egyet bírsz-e érteni, az erkölcs egy smafu lett. Mondhatnám lófasz. Ember embernek a Barkasa, kérlek szépen. Lopunk, csalunk, hazudunk éjjel és nappal, persze megkérlek, ezt a mondatomat most ne szivárogtassad ki, tudod hogy csak úgy értem, mi ők vagyunk és ők ti: és de miért teszünk így? – Szente István ünnepélyesen feltartotta a mutatóujját, Kolbászossy pedig engedelmesen abba az irányba bámult révetegen, amerre a barátja mutatott, s tekintete láthatóan kissé elkalandozott a Fürdő Élmény feliratú, kis benzineskannát formázó emléktárgyon, melyen az ifjú Kolbászossy Zénóka fürdőruhás-gázálarcos fotója is látható volt.

- Mer’ rákényszerülünk – mondta kissé szórakozottan.

- Igen, Lacikám, rá. De azért is, mert gyenge minekünk a belső tartásunk. Ha hihetnénk valamiben, őszintén, tisztán, megjavulhatnánk, és megtisztulhatna végre a dercerécei közélet. Nem is szólva Érckovácsiról.

Kolbászossy halkan fütyörészni kezdte az Egyszer megjavulok én című slágert – s a két férfiú bő tíz perccel később már ünnepélyesen alá is írta a Szente István Bibliakör, Sátánklub, Tévésvallás és Lyehovaimádás Nyrt. alapító okiratát.

- Ha megengeded, Lacikám, áldjon a sors, az első öt évben az egyszerűség kedvéért akkor lennék én az Isten, utána meg majd a nyrt. közgyűlése dönt a továbbiakról…

- Rendben van, Miatyám, menjek be vagy ki, esetleg, szíves engedelmeddel baszki, könyörgünk hozzád, mindenhatással intézhetnéd úgy, hogy akkor az öt év után pár évig kisfiam, Kolbászossy Zénóka lehessen az Isten, persze te maradnál a tanácsadója, mint talán értesülve vagy, ő mostan jelenleg munkanélkülin van, amellett, hogy hát van neki az élményfürdőigazgatás, de az nem is munka, csak szórakozás… és rohadt szívesen lenne Isten a kis pernahajder, már említette nekem párszor bizalmasan családi körben négyszemközt.

- Nincsen ennek erkölcsileg akadálya, Lacikám: neked meg egyelőre egy Szent László-állás nézne ki, ha elfogadod. Társadalmi megbízatás, de persze mentelmi jogod van alanyilag és tökéletesen adómentes. Munkacsuhát a kollektív meg az szmsz értelmében évi kettőt kapol, és kétszer egy héten kéne a tévében tanácsokat adnod a elesetteknek, és gyógyítani a szegényeket, majd betelefonálgat párszor III. Rákóci Ferencné volt anyósom, aki, mint közismert, ráér, valamint a teljes orvosi lexikon minden betegségét átélte már, érthető okokból leszámítva a szexuális úton terjedőket, külsérelmileg, és örömmel kigyógyul bármelyikből nyilvánosan. Ez lesz a legjobb reklám, egy hét alatt beindulunk. Mindkettőt emelt díjas számon, illetve smsben is vállalhatod. És most gyorsan írjunk valami fasza Bibliát, mert mielőbb nyomdába kell adnunk az anyagot. Hívd át, kérlek, Humunkulusz Bernátot (m. h. o. t. m. e., a Nyávolypölöskei Cérnagyár kilencgyermekes izgatója) is: ő, ha jól emlékszem, eléggé járatos az ilyesmiben.

A Szente István Bibliakör, Sátánklub, Tévésvallás és Lyehovaimádás Nyrt. által kiadott Vadiúj Biblia – közvetlen nyelvezetének, sikamlós illusztrációinak köszönhetően – bombasiker lett. Az első körben százmillió példányban kiadott könyvet a világ száznegyven nyelvére fordították le. A filmjogokat Lukács György és Játékdombi István, két, viszonylag ismert, agyar származású filmrendező vásárolta meg, s a főhős, Lédús Kishús szerepére álomgázsiért azonnal felkérték Szente Ektort, aki korábban a Dercerécei Színjátszó Lőegyletben alakította egyebek mellett a kis gyufaáruslányt (halva), továbbá a Hat tyúk tava című rémoperettben a sást. A Vadiúj Biblia összes példányát Derceréce és Érckovácsi lakosságának volt szabad megvásárolnia (fejenként háromezer példányra kellett befizetni az első részletet: Kolbászossy László a csekk mellé tette a borítékba a kimutatást, hogy még ezzel is éppen csak elérik az ejurópaji puniós Biblia-átlagot) – a szabad vallásgyakorlás e régióban egy közgyűlési határozat értelmében úgy módosult, hogy mindenkinek szabad volt követnie az új tanokat, aki nem szerette volna kiállni a hagyományos boszorkány-tízpróbát, amit azért pár igazi renitensen – a Dorgyán József Nemzetközi International Versenyuszoda és Pool nagymedencéjében – sikeresen és részletesen bemutattak a többség okulására.

A nyílt működésű részvénytársaság remekül prosperált. A térség minden településén szinte hetente építettek új templomot, aki befizette az egy-, két-, illetve háromházi adót, netán vásárolt pár tucat új Bibliát, annak szinte mindent megbocsátottak.

Szente István az adómentes bevételekből már az első héten vadonatúj székházba költözhetett. Piros, párnázott ajtajára egy fényesre polírozott réztáblán csak ennyi volt kiírva: Szente István – Isten. Félfogadási idő szerdán 9-13. Kérjük, tépjen sorszámot!

 

(Illusztráció: Suszter)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.81 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

2 komment

  1. másikBoda szerint:

    Hát, ja. Most nézem hogy Braziliában meg egy szuper hősökkel dekorált verandában vizipisztolyal hinti a gyerekekre a szentelttvizet.

    Hol lehet tépni sorszámot? Jobbra a második ajtónál?

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


9 − kettő =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz