Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


23 február
10komment

Erkölcsös szülők, ha helyzetbe kerülnek

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már ötvenhatodik kiadásában először arról beszélgetünk egy kicsit, vajon jó lesz-e nekünk, ha néhány éven belül szélesebb körben is elterjednek a Google robotpilótás autói – a projekt elképesztő stádiumban van, az egyik, teljes mértékben önjáró autójuk már több mint 500 ezer kilométert tett meg koccmentesen, nem, nem a Kalahári-sivatagban, hanem kaliforniai metropoliszok járműdzsungelében. Aztán arról ejtünk pár szót, hogy a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete azt javasolta, csak erős hivatástudattal rendelkező, feddhetetlen pedagógusok oktathassanak erkölcstant – időközben Keszei Sándor, a szervezet elnöke egy tévéműsor végén váratlanul azt mondta: “nagyot hibáztunk és visszaszívjuk az egészet”. Ami végül is happy end – kérdés, mi lett volna, ha nincs a műsor… Végül megkerülhetetlennek tűnik, hogy szóljunk pár szót a Vidám Park ügyéről – igaz, alig pár napja szenteltem egy posztot a dolognak, de most már a reakciókat is láthatjuk: mint tudjátok, szerettünk volna közös, önkéntes, örömmel végzett munkával amolyan közparkot csinálni a húsz éve bezárt és oszlófélben lévő Vidám Parkból, de aztán, pillanatnyi állás szerint mégsem csinálunk. Csalódottak vagyunk – pedig, mint utólag kiderült/megbeszéltük, szinte mindannyian tudtuk, nem lesz belőle semmi. Hiába, itt élünk. Hogy mégsem volt teljesen elpocsékolt energia, azt szeretném egy kicsit kibeszélni magamból. Ha meghallgatnátok/elolvasnátok – nálunk nincs infláció, így, mint mindig, ma is pont egy lapozásba kerül a Classic.

Hirdetés

* Elképesztő, de immár 500 ezer kilométernél is többet tett meg kaliforniai metropoliszok csúcsforgalmában a Google teljes mértékben emberi kéz közreműködése nélkül közlekedő autója. Baleset- és koccanásmentesen. 

A világ lassan már egy éve rádöbbenhetett, hogy a vezető nélküli autó itt tülköl a sarkon: akkor mutatták be azt a videót, amelyen az látható, hogyan használja a Priust egy gyakorlatilag – 95 százalékban – vak férfi mindennapjainak egyszerűsítésére, élete élhetőbbé tételére… Steve Mahan hosszú ideje teszteli a Google felszerelte autót, amely soha nem téveszt, mindent tud, egyformán jól “lát” éjszaka, szürkületben, hóviharban vagy a szembe vakító nap fényénél, ráadásul soha nem fárad. És persze elég megmondani neki, hová szeretnénk eljutni, és már gurulunk is, mindig a megengedett tempóval vagy annak közelében, hiszen a reakcióideje összehasonlíthatatlanul jobb, mint az emberé. Ha a kiválasztott étteremnél nincs hely, semmi gond: urasan kiszállunk, és elküldjük az autónkat, hogy ügyesen leparkoljon: amikor helyet talált, beáll, aztán leállítja a motort, és bezárja magát. Ha túl vagyunk a desszerten is, csak egy gombnyomás, és az autónk elegánsan előáll – ja, az már csak hab a tortán, mellesleg egyik kiváló haverom jött rá villámgyorsan, hogy amennyiben netán kissé bekávéztunk volna az este folyamán, akár arccal előre, vagy a hátsó ülésre is becsusszanhatunk, csak tudjuk valahogy kimondani a számítógép számára érthető módon, hogy Dunasor, sárga ház. De a legrosszabb esetben is egy másik utcában, egy másik ház előtt riadunk – legfeljebb csak a fejünk fáj, és az sem balesettől. Mert baleset a szép új világban – ha egyszer beüt – jóformán nem is lesz. A projekt vezető főmérnöke, Sebastian Thrun szerint a balesetek száma, ha zömében robotautók üzemelnének, 90 százalékkal csökkenne,  s mert az autókat vezérlő szoftverek egymással is kommunikálnak, a nagyvárosok és autópályák iszonyatos dugóit is örökre elfelejthetnénk. Egyedül az Egyesült Államokban évi közel ötmilliárd órát vesztegetnek el az emberek a dugókban, miközben úgy hétmilliárd liter üzemanyagot füstölnek el, szinte álló helyben. Százmilliárd dolláros tétel ez szikáran számolva is, nem beszélve a további jelentős hatásokról – környezetvédelem és barátai. És ott van még a balesetekben értelmetlenül életét vesztő több mint egymillió ember, továbbá a súlyos sérültek… és persze ismét csak a pénzben kifejezhető, plusz a pótolhatatlan veszteség, amit a haláluk/sérülésük jelent. Pillanatnyilag úgy 250-300 ezer dollárba kerül egy önjáró Prius – ám mivel a fejlesztés nagyrészt elektronikai természetű, nem kell mondanom, hány hónap alatt lehet ebből akármennyi is, ha a Google úgy akarja. 2012-ben a világon 90 millió autót adtak el: biztonsági berendezéseik értékét 50 és 500 milliárd dollár környékére becsülik – a többi megint egészen jól kitalálható. Kérdés persze, de alighanem csak egyelőre, akarjuk-e mi, vezetni szerető autósok, hogy ne mi, hanem a gép kormányozzon helyettünk; hogy mi van, ha az autópályán, kanyarban, százharmincnál látjuk meg a homokórát a műszerfalon; hogy ki ad betétlapot, ha két robot mégiscsak egymásnak koccintja a vasakat valamiért… Én arra tippelek, a hibrid lesz a megoldás: ha akarsz, vezetsz, ha unod, elfáradtál, beérsz a városba, vagy dolgoznod kell út közben, a gépszolgád. És szívből remélem, hogy ha csendben maradunk, a motorokra elfelejtik kifejleszteni a rendszert – imádnék a mikrobik között, teljes biztonságban, agresszió- és hülyementesen haladni…

* Visszavonta az erkölcstan oktatásáról szóló ajánlást Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének elnöke.

Az elnök az ATV Egyenes beszéd című műsorának végén szánta el magát a váratlan lépésre – még mielőtt idáig eljutnánk, azért nézzük át röviden, mi is szerepelt a javaslatban, gyanúm szerint nem minden tanulság nélküli megvizsgálni, eredetileg mit tartott volna múlhatatlanul fontosnak egy véleményező szervezet. Nem szabad csodálkozni persze, hogy viszonylag magasra került a léc az erkölcstant oktató pedagógusok morális szintjét illetően – láthatjuk, milyen magasságokban szárnyal a honi politikai, és általában a közélet etikai szempontból: pompás, a krisztusi elveknek maradéktalanul megfelelő keresztények, állhatatos, a népfelséget mindennél többre tartó demokraták, honatyák, akik a hazugság szót legfeljebb az értelmező szótárból ismerik, na, egy szó, mint száz, fáradhatatlan morális terminátorok, amerre csak nézünk. Ehhez képest az a minimum, ha az iskolákban csak olyan tanár taníthat erkölcstant, aki aki példás családi életet él, nem elvált, nem élettársi kapcsolatban él, és legalább egy gyermeket nevel, továbbá “nincsenek káros szenvedélyei, nem dohányzik, nem alkoholizál, aki mentes a szexuális aberrációktól, otthonukban sem néznek sexfilmeket”. Mondjuk tekintsünk most el attól az apróságtól, hogy én szeretném-e vagy sem, hogy a MSZOE tagja csak olyan szülő lehessen, aki egy viszonylag egyszerű mondatban képes az alany és az állítmány alapszintű egyeztetésére, teljességgel függetlenül attól, szereti-e doggyban, lámpafénynél… mindegy. Csak jelzem, nem ártana annak pontosabb körbeírása sem, mi a “sexfilm”: tehát csak a Fauszt – vidám délutánok a lányneveldében című bajor ismeretterjesztő, avagy minden film, tévéjáték, amiben női mell vagy boka villan (nem is beszélve Gaál Noémi nyáridőben abszolvált időjárás-jelentéseiről), netán a Születésünk titkai című Czeizel Endre-alapmű is e borzalmas buja körbe tartozik, utóbbi egyébként csak arról jutott eszembe, hogy a nagymamám 1975-ben úgy kapcsolta ki a tévét, amikor a Csuhaj Tibivel, dobogó szívvel megpróbáltuk megnézni nálunk a sorozat tizedik részét, hogy attól tartottam, szilánkokra tört a gomb. Mondjuk… nem is lett belőlem moráltanár, és már hiába is próbálnám, elváltam. És van, hogy nyáron lehajtok egy kori sört a strandon, ha ahhoz van kedvem, de ezt ne adjátok tovább, nekem nem hiányzik, hogy elvigyenek. És tényleg piszok nagy igazság, hogy aki mondjuk dohányzik, élettársi kapcsolatban él, nincs gyereke, az rút szibarita váz, az tanítson testnevelést, kémiát, bármi egyebet vagy semmi mást – de etikáról ne is álmodjon ilyen felkészültséggel. Persze csuda szép érv, hogy a javallat alkotói a családvédelmi törvényt vették alapul, melyben szerepel az a 2013-ban szintén nem kicsit elgondolkodtató, mondat, miszerint ”család csak az, amelyben egy férfi és egy nő házasságából született gyermek van”… Mindegy: az ajánlás megszületett, s ezzel a szervezet, sokak után szabadon, lényegében kiradírozta magát a civil(izált) közéleti szereplők rövidke listájáról. És bár szép, megkapóan, és lassan egyedülállóan szép, hogy “visszaszívtak” mindent – de megkérdezném szépen, ha netán nincs az Egyenes beszéd és Kálmán Olga, lassan Az Egyetlen Ember, Aki Kérdezni Mer A Tévében, akkor minden oké? Indulhat a nemzetbiztonsági átvilágítás, volt-e már a tanerő kezében Tutti-Frutti Party? És még egy dolog, egy mondatban, csak eszembe jut: az én időmben a tanárok jó része nem okította, hanem mutatta, mi az etika meg az emberség – volt köztük, aki még az órán is dohányzott, a lényeg valahogy mégis átjött, azt hiszem…

* Mégsem takarítjuk ki/alakítjuk közparkká a Vidám Parkot.

Úgy volt, hogy március első hétvégéjén nekiesünk a munkának: minden jel szerint sokan önkénteskedtünk-dolgoztunk volna szívesen a parkban. Mint talán még emlékeztek rá, tavaly kora nyáron az az ötletünk támadt, hogy valódi civil munkával teremtsünk emberi körülményeket a húsz éve zárva tartó, szétrabolt, feldúlt parkban, s alakítsunk ki ott egy kellemes kis közparkot, amolyan népligetet, ahol délutánonként, hétvégente családok, barátok, szerelmespárok sétálgathatnak – a többit, gondoltuk, majd meglátjuk, ha néhány szorgos, jól szervezett hétvége alatt sikerül kitakarítanunk, meg némi szakértő segítséggel parkrendezni, Mukit csinosítani, miegymás. Merthogy majd megmutatja a kedves közönség, azaz a város lakói, van-e igény ilyesmire egyáltalán – ha nincs, azt is be kell látni, ha van, netán többre is lenne, ahhoz lehet alkalmazkodni. Hogy idáig eljussunk, ahhoz viszont, legalábbis részünkről, a teljes februárt az előkészületekre kellett (volna) szánnunk – hogy milyen ötletek lapultak a tarsolyunkban, természetesen e pillanatban és helyzetben eszem ágában sincs elárulni, de jó részüket szívesen megosztottam volna például a gazdasági alpolgármesterrel, akitől tíz perc meghallgatást kértem, először decemberben, majd januárban néhányszor, azután februárban ismét. Nem sikerült bejutnom a megfelelő irodába, mi több, még az ígért visszahívást se sikerült kiérdemelnem, ami természetesen nem abból a szempontból szomorított el némiképp, hogy olyan fontos embernek tartanám magam – sokkal inkább az a folyomány, hogy több mint ezerhatszáz, az üggyel szemmel láthatóan erőteljesen szimpatizáló polgártársnak kellett csalódottan elkönyvelnie, hogy a dolgok úgy működnek, ahogy. A félreértések elkerülése végett jelzem: alighanem megértettük volna, hogy a területtel kapcsolatosan másfajta tervek vannak; merthogy mostani állás szerint nemzetikusan futballpályákat szükséges építeni a Vidi területére (halkan kérdezem, ha már ekkora a pályaínség, mi lett volna, ha a szintén nem szalonállapotú radari sporttelepet újítják fel…) – szóval nem lett volna semmi baj, ha két percben, akár telefonon vagy sms-ben elmondatik a döntés: nem kell csinálnunk semmit, nincs szükség ránk, ezért, azért, vagy indoklás nélkül, csak. De itt csend volt és csend van, senki nem szól – csak a hozzászólások érkeznek tömött sorokban, s ha jól veszem ki, nem sokan örvendeznek, hogy így alakultak a dolgok. Persze tudom, nagyjából ez is mindegy. Hogy pedig mégsem volt teljesen hiábavaló a próbálkozásunk, arra a HL egyik kommentje a legjobb példa tán, idézném: “…egy pozitívumot kiemelnék – az úgynevezett ‘eccerű’ emberek, még ennyi sok-sok év után sem képesek az általuk választottak szintjére rothadni! Ez reményt keltő.” Maradjunk ennyiben – tudom, soványka, de azért vigasz. És mindenkinek üzenem: mi nem adjuk fel, megpróbálunk olyasmit kitalálni, amiben hasznosulhat az a sok-sok értékes energia, ami mindenek ellenére továbbra is ott buzog egy csomó jó szándékú emberben. Nekik köszönjük – már az eddigieket is…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (45 lövet, átlagosan: 6.87 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

10 komment

  1. Hatlövet szerint:

    Lassan már csak az lehet magyar ember a jelenlegi “aberrált” hatalom szerint aki példás családi életet él, nem elvált, nem élettársi kapcsolatban él, és legalább egy gyermeket nevel, továbbá “nincsenek káros szenvedélyei, nem dohányzik, nem alkoholizál, aki mentes a szexuális aberrációktól, otthonukban sem néznek sexfilmeket”.
    A szomorú az hogy ezt komolyan is gondolják és bizony ezzel a morálisan sajnos lezüllesztett néppel meg is teszik.
    A magyarok többsége rosszul van ha nem nyalhat önfeledten egy hatalommal rendelkező segget.

    Motorokra is kifejlesztik ám azt a rendszert András, elvégre az autóknak sem árt biztonságban lenni a kétkerekűektől.

    Én nem értem ezt a focipálya felzúdulást a hatalom részéről, hiszen van pár itt a városban ami rothad az enyészetnek. Persze ha az a cél, hogy a beruházásakor egyesek a beruházási költség jelentős hányadát lenyúlják akkor már értem a dolgot.

  2. Almann Sándor szerint:

    András! Remek új szót alkottál, moráltanár – már megint beírtad magad a nagyok közé!
    S még egy kis szakma (ha a pedagógia az…).
    Annak idején abban a mocskosban, amiben nevelkedtek mostani kicsinyeink ott fenn, azt tanították nekünk őszintén szeretett tanáraink:
    teljes személyiség hat teljes személyiségre. Minden iskola egy önmaga által elfogadott etikai normarendszer szerint teszi a dolgát jól, vagy rosszul. Tehát nem egy tanár, hanem mindenki, még a portásnéni is nevel. De a mi munkánk csak igen kis részt jelent a társadalmi – azon belül – a családi, s egyéb hatásokon belül (Tv, politikai kultúra…). Több mint negyven éve már azt tanultuk és gyakoroltuk, hogy a pedagógus elsősorban nevel, s azon belül tanítja meg az adott tantárgyat. Most ezt beemelték a törvénybe, s lett belőle közoktatási törvény. Hol voltak ezek az okosok akkor? Á mindegy is, csak felmérgesítem magam…
    Jut eszembe: a hittan oktatókkal kapcsolatosan miért nem írt ez a …. egyesületvezető követelményeket? Nekik papírjuk van róla?

  3. pannimama szerint:

    Épp a minap beszéltek a Duna-tv-ben arról, hogy mekkora a felelőssége a televízió népbutító valóságshow-inak, sorozatainak, ill. maguknak a műsorszerkesztőknek. Ugyanis, az előtte ülők – értsd kamaszok, iskolások – onnan tanulnak konfliktust kezelni, a világban létezni. Nem az hat rájuk igazán, amit otthon látnak – bár az is megérne egy misét, hogy ez hányadik generáció, amely nem kap támpontot ezekre otthon -, nem az, amit a tanáraik tanítanak. Szóval, ez is csak vihar a biliben (igaz nagyon szomorú, hogy itt tartunk), bár attól tartok az a bili már réges-régen túl csordult.

  4. Konan szerint:

    A globalizáció, melyet előszeretettel emlegetünk (bár Magyarországon ugyanígy a rózsaszín unikornisról is beszélhetnénk) új paradigmákat követelne a pedagógiában. De miért is próbálkoznánk fejlődni a korral, hiszen sok sikeres példát láthattunk már arra vonatkozóan, hogy egy nemzet árral szemben visszafejlődött és úgy is jól elvolt… Remélem, az irónia messzire elsüt, egyébként meg sokadszorra sóhajtok fel – jegyzem meg, fiatalon – hogy még mit fog eltűrni az ország népe? Mi kell ahhoz, hogy lépést tegyünk? Mert én az utóbbi 3 évben dicsérő szót a regnáló – bizony, bizony, regnáló – kormányról még nem hallottam… (Mellesleg a személyes véleményem sem mozdul a “válasszuk őket újra” irányba.)

    Nagyon jó cikk, élveztem olvasni!

  5. Major Józsefné szerint:

    Én csak azt nem értem, hogy a mostani országvezetők miért nem tekintik családnak azokat, akik egyedül nevelik a gyereküket? az meg egyenes felháborít, hogy az MSZOE erkölcstelennek gondolja őket. Én özvegyen neveltem fel a lányomat, tisztességes és diplomás.

  6. rizsapista szerint:

    Azért ezek a magyarországi szülők, jól átdobtak a palánkon úgy mindenkit! Ahogy elnézem az általuk összeállított listát, ezek nem erkölcstan tanárt, hanem a jó atya úr istent keresik! :) Utána meg azért gurultam tíz percet a röhögéstől…szal az erkölcstan ellen tiltakozók egyik legnagyobb félelme, hogy gyakorló papokat alkalmaznak az iskolák a tanításra. Mondjuk megértem őket, nemá hogy, majd szenteltvizet csempész a galád szegény gyerek kólájába, azt újra itt a nyakunkon a klerikális reakció! Pfújj! ! Erre mit tesznek az elmebajnok civil erkölcsűek? Lágy ívben, rézsútosan kipöccintik az összes atyát, a házas, és gyermeket nevel kitétellel. ( Csak zárójelben, ha úgy egyébként minden opciónak megfelelnék, csak éppen a gyermekáldás került el, akkor mér vok erkölcstelen? ) Ökrök! Valszeg erre ébredhettek rá – olyan száz év késéssel -, s ezért dobták be a nagy Jerry Maguire figurát. Hogy pont az ATV-ben? No, az külön bájos, mint Hófehérke…a koporsóban.

  7. Grónás Henrik szerint:

    A politikusokat mint aranyhalakat tudnám igazán jellemezni.

    Ahogy nézem őket – az akvárium előtt egy csendes téli délutánon- , arra leszek figyelmes, hogy értelem nélküli tátongó szájakat látok, akik abban a pillanatban, ahogy megfordulnak, már el is felejtik, hogy mi hagyta el leginkább létfenntartásra kialakult szerveiket.

    A másik állatfaj, aki az akvárium másik oldalán helyezkedik el, csak ül, már-már hipnotikus állapotban és próbálja megfejteni az aranyhal tátogását. Amikor azt hiszi, hogy már érti, és bízik benne, akkor ő is egy kicsit aranyhallá válik legbelül, és azon gondolkodik nagyon-nagyon mélyen, mit is mondott neki először….?

    Nem emlékszik rá…

    Sajnos ez is a feledés homályába fog merülni…..

    Tanulság: Ne állj szóba aranyhallal, vagy egyéb hidegvérű állattal.

  8. másikBoda szerint:

    Bandi! Színt vallottál! Tehát időnként legurul egy sör? Beírtam a rólad írt jegyzeteimbe. Az alkohollal jó barátságban van és hangulat függő.

  9. Busi Balázs szerint:

    Szia András! Rám is számíthattok, ha segítő kezek kellenek, s rendkívül kreatív, s magas kollektív tudattal rendelkező elmém is kihasználatlan állapotban vegetál a kontraszelekció beláthatatlan tengerében… Szomorú, hogy itt tartunk. Nemrég Miskolcon jártam az “Avason”, próbálnak a helyiek feltámasztani egy borkultúrát, tanmese… Motorral is fel lehet ugrani, elég egyedi! ;) Ráadásul a látogatás csak növeli a kezdeményezés erejét. Visszatérve, nagyon egyetértek. Az ember pofája ég… Magyarország szívében, Európa egyedülálló Duna-partján ahogy a szabad-strand párája felszáll a látóhatáron, futók, evezősök, gyerekek, kutyusok, birkózók, tornászok, s a “nemzeti sport” mellett bottal piszkált egyéb sport tehetséges titánjai… És “fosunk” az egészre. Lehet tényleg létezik már a Falanszter? S ezt egy olyan városban tesszük, ami az összefogásra és annak eszközével épült. S nem hiszem hogy a seggünket a fejünk belehelyezésére alkotta meg az a Magasságos… Vagy én értelmezném helytelenül az emberi lét értelmét? Ígérem elgondolkodok.
    Addig meg ég tovább a pofám…

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


8 − = három

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz