A Szente István Olimpilya Zéerté

20 február

0komment

A Szente István Olimpilya Zéerté

szerző: Boda Kapitány / téma: Retrográd

Nemrégiben új sorozat indult itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Az elmúlt hetekben egy sorozat két darabjával találkozhattatok itt – Szente Istvánt és Kolbászossy Lászlót ismerhettétek meg, két, látszólag ellenlábas vidéki politikus kalandjaiba lestünk bele. Az első rész 2006 év végén látott napvilágot egykori lapom, a Dunaújvárosi Hírlap szilveszteri számában, s a Szente István-híd igaz történetét mesélte el – míg a második egy évvel később jelent meg nyomtatásban, ez pedig a Szente István Gőztársaság Kht. aktuális ügyeit göngyölítette fel. Továbbmegyünk: Derceréce és Érckovácsi, a két szomszédvár honatyái most újabb ötlet megvalósításán dolgoznak majd, nem kímélve magukat – Olimpilya kell a térségnek, s őket ismerve aligha kétséges, ez is meglesz. A történet 2008 szilveszteri – ha lapoztok, a tiétek is. Jó szórakozást.

Szente István (mint hűséges olvasóim talán még emlékeznek, a Dercerécei Öntözőkanna- és Moncsicsigyár – jogutódjai a Nature Friends salétrom- és ciánüzem, továbbá, beolvadással a Dorgyán József Élményfürdő és Szabadegyetem – egykori árttitkára, 1990-től, a Fűtetlen Kisbaltapárt (Port, púzást, férgességet!) negyedik újjáalakulásától Derceréce önkormányzata kulturális, pénzügyi, és jogi – nem összevont, de külön-külön! – bizottságának vezetője, albolgármester, a helyi Vér és Darts-klub főtitkára, a Fiatal Technokraták Követsége helyi elnöke, hobbi-vérmagyar) az érckovácsi élményfürdő kisebbik nagymedencéjében brűgölt. Azaz kellemes lebegésben üldögélt ünnepi vegyvédelmi kezeslábasában a langymeleg benzinben (m. h. o. t. m. e., az érckovácsi benzin- és artézi kút cégtulajdonosa, Kolbászossy Szilamér hosszabb ideje tárolókapacitási gondokkal küszködött), a medence szélébe kapaszkodva. Tekintetét, jó szokásához híven a medence legtávolabbi, horizontpótló pontjára szegezte, pillantását kissé elfátyolosította (bár ez a búvárszemüveg miatt kevéssé volt érzékelhető), mint fontos gondolatok előtt mindig. Szinte érezte, ahogy a fontos gondolat közeleg felé, s hogy kissé siettesse, kivett egy szálat a medence szélére készített cigarettásdobozból, és Bruce Willis-i lazasággal rágyújtott.

A robbanásszerű fejlődés záloga a szakadatlan, megalkuvást nem ismerő bizakodás, a dolgozó népünk tehetségébe és páratlan teherbíró képességébe vetett áldott hitünk – idézte fel magában Szente Szécsényi István, a dercerécei Nutriatenyésztő telep és Rézkábelmegolvasztó Zrt. tulajdonosának gondolatát, mely pár hónapja keretes hirdetés formájában jelent meg Derceréce és Érckovácsi közös napilapjában, a Félelem és Rettegés-ben. Nyugodtan hátradőlt az intenzív osztály puha vízágyán, és jóízűt szippantott a légzőkészülékből. Szente István a hosszú évek során megfigyelte, hogy kómából visszajövet mindig eszébe jut egy különlegesen fontos gondolat, ha az övé, ha másé – és ez ezúttal sem volt másképp. Az élet de milyen csodálatos kurvaszép ajándéka ez, gondolta, mielőtt újabb néhány napra elájult.

Hirdetés

Égési sérülései szerencsére egészen hamar begyógyultak – hála az Azthiszi Szente Ferenc Kórház dolgozói áldozatos munkájának -, és a Dorgyán fürdőt is viszonylag hamar újjáépítették a semmiből, szépen betömögetve a kilencméteres krátert is. Pár hét múlva Szente István újra magához tért, és döbbenten érzékelte, ahogy ismét egy saját gondolata támad valahol távol, agyának egy hátulsó nyúlványában – többnyire ezek voltak a legmesszebbre mutatók.

Mint emberpróbáló helyzetekben rendesen, látszólagos ellenlábasát, régi harcos- és üzlettársát, Érckovácsi befolyásos, egyetlen politikai tényezőjét, Kolbászossy Lászlót (m. h. o. t. m. e., az Agyar Focialista Bárd kazán- és kéménybizottsági alelnöke, a bolgári védelem fekete gyémántokkal ékesített tizedese, az óvodai kisközösség számevőszékének főkalácsosa, az Agyargárda zászlóapja) hívta.

- Lacikám, kérlek szépen, tisztelettel szióka és helókitti. Nem tudom, értesülve vagy-e, miszerint olimpilya volt nemrégiben odakinn, á-ban vagy mifene, és az egyenlő bazi nagy üzlet, érted, valami végre nekünk is csurranhatna megint, ha még időben meglépjük az idők szavát és a kor pulzusaira rakjuk érzékeny ujjunkat, mint nálam is jobban tudod te.

- Pistám, köszöntelek megkülönböztetéssel tégedet, egyszersmind engedd meg, hogy konstruktív ellenzékiségben felközöljem neked, hogy olimpilya négyévenként van, legközelebb, ha jól vagyok értesülve, 2012-ben várható és nem itt…

- Lacikám! Humunkulusz Bernát, régi jó cimborám (m. h. o. t. m. e., a Nyávolypölöskei Cérnagyár kilencgyermekes izgatója, szobakerékpárversenyző) járt itt, a kórházban, s bár én még lényegében kómában voltam, mint álmomban emlékezem arra, hogy ágyamnál emlegette valakinek elbeszélgetés folyamán, hogy nincsen semmilyen jogi akadálya a szabad olimpilyarendezésnek, kérlek. Mert az díszkrimi lenne és náció, ha tiltsák, ezért nem merik euba, értesz, ugye. Egyébként is csak egynapos olimpia lenne, mert nem szeretném, ha a megyei köjálosok vagy mi az most egyből itt kavarnának, hogy most példának okáért van-e teszem azt pecsenyesütési engedélye Réjmond unokabátyámnak, mint tudod, a Kharons Yacht on Kayman Island Sunshine Offsór Dög- és Olajkútkezelő Kht. alapító csendestársa, szóval jobb, ha nincs itt nagy felhajtás. A lényeg, azt gondoltam, megcsináljuk rá a fasza zéertét, egy kis állami pénzt csak lehet majd rá felnyalni, miszerint országimidzs, délután meg is kérdezem a bárdközpontban, mennyi visszaosztás, énszerintem menni fog az.

Kolbászossynak nem is volt több ellenvetése, csak annyit kérdezett még, nem valamiféle buzi alapfeltétele-e egy olimpiának a nemzetközi mezőny, de Szente láthatólag készült már erre a felvetésre, mert azonnal közölte, hogy a sógornője (aki ökomenikusan ukrán rendszámú Ferrarival jár, egyenlő lényegében kisállampolgárság), tökgyalulásban kétszeres járási bajnok, továbbá lánykorában egyszer fellökte a kecskét a második szintre falunapon részegen, ráadásul van egy lényegében nemzeti színű, narancssárga-sötétbarna csíkos Reepock melegítője a Kőbányai úti Minden Márkás Kereskedőházból, annyi a feltétele, hogy ő vihesse a nagy zászlót a felvonuláson, melltartó nélkül. Másnap meg is alakult a Dercerécei Olimpilya Zéerté, és két órán belül a háromszázezer példányban megjelenő Félelem és Rettegés című színes női cselekményespornó-napilap férfiaknak (főszerkesztő-tulajdonos: Kolbászossy Kazuárné, született Szente Opálka) közérdekű különszámban közölte, hogy egy hét múlva a két község közösen rendezi az első Koraőszi Olimpilyai Játékokat.

Az órákon belül kibocsátott jegyek és bérletek iránt hatalmas volt az érdeklődés. A két községből előző évben alakult Szente István Gőztársaság Kht. (államforma: élményfürdő) vadonatúj rendeletben, zihervasz azért kötelezte az állambolgárokat a hatalmas érdeklődésre, továbbá családi adózás formájában kétszázötvenezer porhint készpénzes vagy ingóság formájában történő megfizetésére – a befizetők Az Erich Honecker Többcélú Ateista Mgtsz. és Fenőkősimító Gmk. 1982. évi Fauszt- és Inszeminátorversenyének Bajnoka feliratú oklevelet kaptak cserébe – egy korábbi túlbiztosításból-félreértésből fakadóan Kolbászossy elnöki irodájának egyik sarkában még félmillió példány volt található ebből a rangos elismerésből. A Félelem és Rettegés következő vezércikkében hazafias kötelezettségként aposztrofálta az olimpia anyagi támogatását, továbbá még négy év kistürelmet meg megértést kért a helyi lakosoktól, amikorra is lesz az az összeg, amiért a környékre települ a Mi Kánaánunk GmbH tej- és mézüzeme (a lap egész alakos, fürdőruhás naptárposztert közölt a cég tulajdonosáról, a 2006-ban Németországban politikai menedékjogot kapott, de agyar bojtosgyökérzettel rendelkező Eugene von Sente-Cholbassoschyról), amely előreláthatólag százezres nagyságrendben teremt munkahelyet tej- és mézfolyató betanított munkások és fizikai szabadfoglalkozásúak részére, fellendítve a térség kulturális életét.

Időközben szerencsésen megérkezett az állami dotáció is – az összeget folyósító Agyar Focialista Bárd az ilyen esetekben közismerten szokásos hatvannnégy százalékos ügyeltussolási díjat előre levonta ugyan, cserébe viszont nem várt el semmilyen felesleges pepecselést hülye papírokkal. Az önkényes adakozásból összegyűlt, továbbá az állam által biztosított porhintmilliárdokat – jelentette be Szente és Kolbászossy a DercePictures Television Ltd. élő, ünnepi adásában – teljes egészében jótékony célra, az arany- és ezüstérmesek díjazására fordítják majd. Az első Koraőszi Olimpilyai Játékok jelképe egy hulahopp-karika, hivatalos kabalafigurája pedig Kolbászossy Zénóka lett. A plüssből és szögesdrótból, pár milliméterestől dupla életnagyságúig minden méretben készített Zénóka-babákat csak úgy ontotta magából a Szente István híd középső két sávjára telepített nagyüzem, a Wercedes-Penz gyára, amely – kedvezőbb ajánlatra hivatkozva – ideiglenesen teljesen leállt az autógyártással.

Az olimpia pénteken reggel fél hétkor, az ünnepélyes megnyitóval kezdődött. Özvegy Szente Archívum, nyugdíjas hályog- és patkolókovács az élményfürdő tetején népviseletben eljárta az ősi hullámpalázó-táncot, majd az olimpia himnuszának választott Jönnek az icike-picike barátok című dalt énekelte élőben playbackről Kolbászossy Szonár, a nemzetközi Vegasztár repedtségkutató verseny sms-szavazásának győztese. A frissen átépített, a megye hetedik csodájának választott Dorgyán József Nemzetközi International Versenyuszoda és Pool zsúfolásig megtelt, a nézők gázálarca elhomályosodott az ünnepi pillanatok nagyszerűsége felett érzett meghatottságtól, halkan zizegtek a gyönyörűen kivasalt, ropogós vegyvédelmi öltönyök-kiskosztümök. A medencékbe a nagy eseményre frissen ólmozott nemzetközileg bleifrei benzint szállított a szomszédos üzemanyagkút tulajdonosa, Kolbászossy Szilamér.

Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte, mikor ér a helyiségbe az elmúlt napokban a két község minden utcáját bejárt olimpiai láng – de hiába: a tévéközvetítés miatt nem lehetett tovább várni, így felharsantak a helyi Nemcsak a Nyúlvéreseké a Világ Nyugdíjasklub rezesbandájának selyempapíros fésűi, és megkezdődhetett a fantasztikus összecsapás első és – bár ezt viszonylag kevesen tudták, az ő neve Kolbászossy László volt – egyetlen versenyszáma, a pingpongdöntő. A játszótérről áttelepített betonasztal egyik oldalán Kolbászossy Zénóka készült a szervához, vadiúj tükörszoft ütőjét pörgetve, ellenfele a három hónapos ifjabb Szente Benedek volt, aki az asztalon hátára fektetve gőgicsélt, és nagyon úgy tűnt, esélyes az ezüstéremre. Zénóka a magasba dobta a labdát, és egy borzasztó pörgetéssel indította útjára – ám a másik térfélen a hófehér kaucsukgömb már soha nem pattanhatott le…

Abban a pillanatban ugyanis maga Szente István, az őszi olimpia szellemi szülőatyja toppant be a versenyuszodába. Minden tekintet rá szegeződött: ő teátrális mozdulattal a zsebébe nyúlt, és büszkén csiholta ki az olimpiai láng meggyújtásához szükséges szikrát óriás gázgyújtójából. A részvétem a fontos – jutott még eszébe, mielőtt az ősrobbanás kissé megzavarta volna a játékok menetét…

(Illusztráció: Suszter)