Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


16 február
9komment

Előre az egységes civilképzésért!

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már ötvenötödik kiadásában Milánóba megyünk, de csak egy villanásra – tiltakozását fejezte ugyanis ki az olasz nagyváros polgármestere, amiért az Egyesült Államok ottani konzulátusán figyelmeztette Milánóban tartózkodó polgárait: vigyázzanak, mert a közbiztonság nem megfelelő… Nos, engem ugyan senki nem figyelmeztetett pár éve Nápolyban – de bekeveredtem a nem pont legjobb negyedbe, és majdnem csúnyán rájöttem, mi a szitu. Aztán: egy roppant ízléses molinóval (Köszöntjük a szoci hataloméhség menetét!) várta a Kossuth téren a CÖF, azaz a Civil Összefogás Fórum, nyilván az összefogás jegyében, az Éhségmenetet, melynek résztvevői hataloméhesen átlag kétszáz kilométert gyalogoltak, remek időjárási kondíciók közepette, az ország több sarkából Budapestre. Még aznap egyébként a Milla is megkísérelt elhelyezni egy hasonló transzparenst, ám velük kevésbé tűnt elnézőnek a kormányőrség, mint a hivatásos civilekkel – most mindenesetre megy az ejnyebejnye meg a mindenki fizet… Röhej. Akárcsak a város útjain ismét tátongó kátyúk – megpróbáljuk még egyszer megközelíteni a tankcsapdák helyzetét, amik persze nem kizárólag a Dunaújvárosban közlekedők életét keserítik meg, hiszen aki elővigyázatos, az mifelénk akár az autópályán is számít tengelytörő gödrökre. És már jöhet is a hideg kátyúzás, aminél talán csak az a pár éve alkalmazott helyi szabadalom tetszett jobban, amikor is – nyilván valami biznyicből megmaradt – térkövet tömködtek a lyukakba… Hogy jó néhány havonta kátyúzni, afelől persze nincsenek nagy kétségeim – a mai világban nincs az a kis pénz, ami ne jönne jól… A kátyú örök – máshol hat-hétévente teljes burkolatot cserélnek, szerintem tizedannyiból… Gyertek, csüccs: megindulunk.

Hirdetés

* Milánó veszélyeire figyelmeztette az ott tartózkodó amerikaiakat az olasz nagyvárosban működő USA-konzulátus.

A nagyváros polgármestere természetesen élénken tiltakozott: az ő statisztikáik szerint 8 százalékkal csökkent az elkövetett bűncselekmények száma – a konzulátus viszont azt állította, tavaly az első négy hónapban majdnem felével emelkedett a város utcáin megtámadott és megerőszakolt nők száma 2011-hez képest. Bárhogyan van is, nem igazán értem az amerikai figyelmeztetést: ha valaki tartósan él valahol, az bizonyára tisztában van vele, melyek azok a negyedek, ahová még nappal sem, csoportosan sem, férfinak sem nagyon szükséges besétálni, mondjuk érdekes épületek vagy hangulatos kiskocsmák után kajtatva – Milánóban, vagy épp Malmőben, Hamburgban, Edinburgh-ben, Budapesten és Los Angelesben. Ha pedig valaki turistaként látogat – teszem azt – Milánóba, hát majd az idegenvezetője, szállodaportása vagy a kocsmai asztalszomszédja elmondja neki, mitől tartózkodjon, ha már ide vezette a jó sorsa. Mondjuk nekem senki semmit nem mondott Nápolyról. Vitorlással érkeztünk, és sajnos nagyon nem volt normális kikötő normális vizesblokkal, aminek pedig, bizonyos vonatkozásban, roppant… öööö… nagy szükségét éreztem volna. A horror összegű hajókikötési díj fejében kelletlenül rámutattak egy ótvaros presszóra – be se léptem megvizsgálni a vécéjét, kívülről is pontosan láttam, hogy egyetlen fontos feltételemnek se felel meg az itt fel nem sorolandó hatból. Elindultam hát befelé, az öböl ívét követve. Leghűségesebb olvasóim talán hallották már részletesen is ezt a sztorit, a HL fennállásának tizedik évéről megemlékező, számomra felejthetetlen  kis házi ünnepségen a könyvtárban, ahol közel háromszázan jöttünk össze vagy három órára, és még utána is sokan voltunk kedvenc helyemen, a Corsóban – az egészet most egyszerűen nincs helyem leírni, majd elmesélem élőben legközelebb is, óvatos parki pisiléssel, majd térdemeléssel felbukkanó carabinieri-századdal egyetemben. A lényeg, hogy feszes, mi több, egyre feszesebb záróizmokkal, egy idő után az úgynevezett pingvin-stílust alkalmazva, számos tévút és zsákutca után végre boldogan megláttam egy Meki-jelzést – öt perccel később rájöttem, előjelzés, négy kilométer még a kirendeltség. Saválló vécécsészék égtek kiszáradt retinámra, mire sok viszontagság után benyithattam az alagsori hármas állásra, és elhelyezhettem szerény meglepetésemet Nápoly városa részére, melyről, mármint a meglepetés minéműségéről Varga Zsolti örökérvényű szavait idézve csak annyit mondhatok, egy hóbortos pap tán meg is keresztelte volna. Ja… és akkor onnan indulás vissza a kikötőbe, persze másik úton, besötétedés idején… és egyre mélyebbre keveredek a kiteregetett lepedők dzsungelébe, és tíz-tizenöt éves kiskölykök hordája kezd gyűlni körülöttem, jönni mellettem… és tudom, hogy hamarosan belém kóstolnak, és hogy mindegyiknél van legalább egy kés… És nagyon meg kell őrizni a nyugalmat, és az egyik saroknál nem arra fordulok, amerre némán terelnek, és jól teszem, mert hamarosan tisztul a környék, a srácok lekopnak, mert a turistanegyedbe, ahová átjutok, már nem követhetnek. Megúsztam: ahogyan elég sok mindent elég sok helyen a világban – mert a nagyvárosi léthez kell pár csipetnyi szerencse…

* “Köszöntjük a szoci hataloméhség menetét!” - ez a transzparens fogadta az ország több részéről Budapestre érkezett úgynevezett Éhségmenetet.

Szabad péntek, szabad szombat – szabad kommunistázni: nekem valahogy az tette mégis különösen, mondhatni példa értékűen ízlésessé azt a molinót, hogy elvileg a nevében is az összefogást hirdető civil fórum feszítette ki a Kossuth térre. Elvileg, mondom: igen, pontosan úgy, ahogyan például a diáktüntetésekre véletlenül, illetve saját maguktól mentek oda derék futballszurkolók rendet tenni… nagyjából ugyanazok, mint 2006-ban, az MTV felejthetetlenül nemzeti ostromakor arra jártak, talán csak kicsit érettebben, bölcsebben, hogy azt ne mondjam, letisztultabb formanyelvet alkalmazva. Az éhségmenetek nevében ott a lényeg: a magam részéről persze sajnálatosnak tartom, hogy a több napon át hóban-fagyban, reggeltől estig, üsszesen 2-300 kilométert gyalogló csapatoknak nem volt elég bajuk, s a hátukra vették még az MSZP-t is, melynek képviselői természetesen azonnal megjelentek és kameraközelbe húzódtak, ha lehetett, s buzgón nyilatkoztak is. A párt hiperlaza megmondóembere, Szanyi “Pofavágó” Tibor például elég sikeresen megkeverte a kártyákat Gyulán – még akkor is, ha az ember egy viszonylag friss pszichológusi diplomával a tarsolyában talán megpróbálhatná kisilabizálni, mit is akart szerinte poénosan mondani… Ennél bizony, én már megtanultam, sokkal kevésbé cirkalmasan kell fogalmazni, ha az ember magyar választópolgárokhoz kíván szólni – nem is szólva arról, hogy ha valamit félre lehet érteni, hát Arthur J. Finkenstein, a Párt tanácsadója bizonyosan félre fogja. A főként az izraeli jobboldalt segítő háttérember (több információt nem is mondok róla – alig várom, hogy Bayernek kiadják, készítsen vele interjút: igaz, a Nemzet Publicistájának szerencséjére senkinek nem ad) mellesleg ahhoz is kitűnően ért, hogyan kell aztán ezt besulykolni a már a puszta skandálástól is boldog néptömegeknek. Na, de vissza a kályhához: szóval képzeljük el, ahogy egyik cöfös felhívja a másikat, gyorsan kitalálják azt a transzparenst, ni csak, a harmadik civil összefogónak pont van egy ilyen szép darab harminc méteres felesleges rongya, minden háztartásban akad pár belőle, elviszik a negyedikhez, akinek a pincéjében, ki tudja, mire lesz még jó alapon ott porosodik egy nyolcmilliós, színes, ipari lézernyomtató, na, beledugják a molinót, bepötyögik a szöveget, print, kész is – aztán kiviszik a Kossuth térre, ott a köztéri kamerákat állítgató rendőröktől szép civil szóval elkérik a létrát, és kifeszítik a feliratot. Flashmob-szerűen, persze, Pityu… Jöhetnek is a szoci éhesek. Hagyjuk… Mi sem természetesebb, hogy a Milla is kipróbálja, buli-e a buli: ők is feszítenének – de ekkor már sziklaszilárdan lesújt dolgozó népünk vasökle, a törvény, továbbá a parlament biztonsági szolgálata. Végül, salamoni döntéssel, a demokrácia nagyobb dicsőségére, a szabadság, egyenlőség, testvériség jegyében mindkét molinózót 107 ezer forint befizetésére szólították fel. Én mégsem félek: mert már most tudom, hogy a CÖF félelmet nem ismerő, lelkes, önkéntes, szabadságharcos törzsgárdáját valamelyik éjjel majd beemelik és kék filccel beírják az alaptörvénybe – utána választanak valami őscivil elnököt maguknak, Torgyán doktor szerintem bármikor elvállalja, kapnak évi 300 milliárdot, meg a TEK-nél lestrapált kétéves Q7-es Audikat, és attól fogva ők csinálnak meg szépen minden molinót, plusz felelnek az egységes civilképzésért. Mert kutatások szerint (ne kérdezzetek: kutatások szerint, és kész) 90-97 százalékos a társadalmi konszi abban, valóban nehezen tűrhető tovább, hogy ahány civil, annyiféle: ezért is kell ilyen példamutatóan, érzékenyen összefogni, ha szólít az Ügy. E!lőre a civili úton!

* Ismét tengelytörő tankcsapdákat kell kerülgetni az egész városban.

Kéne készíteni egy gps-ekre letölthető alkalmazást: egy kézmozdulattal rá lehetne pöttyinteni a kijelzőn futó útpályára a kátyúkat, s attól fogva a Hang szorgosan figyelmeztetne. “Vigyázz, a jobb keréknél mély gödör!” Vagy: “Figyelj, keresztirányú barázda a sáv teljes szélességében – térj át a szembe jövő sávba, amikor lehetséges…” A fránya időjárás, ugye… mit van mit tenni… annak idején, ha nagymamáink valami fix, nyugdíjig biztos állást javasoltak a felnövekvő nemzedékek ambiciózus ifjainak, akkor péknek, mészárosnak, kocsmárosnak, vasutasnak vagy postásnak adták/terelgették őket. Ma, ha Magyarországon jót akarsz tenni a gyerekednek, futballistát nevelsz belőle vagy kátyútömőt. Utóbbi esetben fényes és hosszú pálya vár rá. Kátyú ugyanis mindig lesz – és mi soha nem fogjuk beszopni azt az ócska liberálkapitalista és európaiunionista trükköt, hogy hat-hétévente komplett burkolatréteg-felújítással javítsuk ki útjainkat: nem, nem, és nem. Mi összességében egy, maximum egynéhány nagyságrenddel több pénzért télen kátyúzunk, aminek a hatásfoka csak a nyári hóemberépítéssel mérhető össze. A szakemberek belenyomnak valami langy kulimászt a mínusz négy fokos lyukba, elegyengetik és visszaállnak a telephelyre. A hamarosan kihűlő kulimász mintegy négy-hat percet tölt a gödörben, aztán a második kerékérintésre kiugrik, és unottan elgurul az út széli árokba. Az útjavító cég a törvényeknek megfelelően kiszámlázza a javítást, mi, mindannyian boldogan kifizetjük, valakik egy kicsit azért csavarnak belőle üvegzsebre, csak hogy ki ne jöjjenek a gyakorlatból – jó, nem nagy pénz, viszont annyiszor jön, ahányszor csak javítani akarjuk az útviszonyokat közszolgálatilag. De hát mit tehetünk, ha egyszer ilyen rossz az idő: ugye aszály is volt, akkor összeszáradt szegény út, utána sokat esett, megdagadt, jött a hideg, az eső meg a hó, az egész belefagy a résbe, szétnyomja, na, készen is vagyunk, nem megmondtuk… És akkor jövök én, már vár rám egy vadonatúj, az éjjel keletkezett, különösen gonosz lik, beledurrantok, érzem, ahogy elmozdul a bal oldalon minden – inkább nem idézem, amit mondok, és hirtelen belém nyilall: van tán teszem azt valamelyik Vitézy-gyereknek/unokának valami komolyabb futóműves érdekeltsége? Mert akkor minden érthető, és szót se szóltam: döcögjünk, kerülgessünk, huppogjunk tovább – elvégre hol van még 2356, amikorra (ha nem lesz euróválság és/vagy aszály) az államadósság újabb négy százalékos csökkenését, a minimálbér reálértékének kismértékű csökkenését és a jüan általános bevezetését jósolja a Nemyeti Tündérmeseszerző Misztérium.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

9 komment

  1. Kiscsibe szerint:

    Big lajk.

    Van egy főnököm, aki régen/2002-2010 /téged szivesen olvasott. De mióta baloldali lettél és nem vagy már objektív, azóta /2010-/nem. Itt is miket írsz a CÖF re az ország leg civiljeire akik tavaly az év civil szervezete lett. Nem is kaptak állami támogatást csak 1.5 milliárd forintot! De az jár nekik, hiszen a bekemeneten is 2 millió tag volt!
    Felsőfokú végzettség, vezető beosztas. Van véleménye mi meg melós, hallgatjuk.

    • Boda Kapitány szerint:

      Hm… baloldali… abban a sajátságos helyzetben vagyok, hogy az elmúlt 24 évem elég jól végigkövethető, ráadásul súlyosan nyilvános… néha bele-belenézek… elég tanulságos – például az is, hogy nincs mit letagadnom, hogy ma sem írnám másképp, és a többi. Voltam én már épp elég sok minden, nem nagyon szisszenek fel, ha valami új kategóriába túrnak, mert épp az az egyszerű. Nem is különösebben érdekel az ilyesmi: azt hiszem, enyhébb kanyarokkal teljesítettem ezt a szerény távot, mint azok többsége, akik meg- vagy elítélnek – és pláne azok, akiknek az élete egy alpesi szerpentinnél is izgalmasabban kanyarog… :-D

  2. t_a_m_a_s szerint:

    A múlt évi térköves javítások néhol hetekig jól szolgáltak. Ez az idei anyag tényleg csak percekig tette a dolgát… A Pince soron reggel betömködött anyag délután már kéredzkedett kifelé.

    No meg a fekvőrendőr amit szintén a Pince soron telepítettek. Hát, az sem sikerült túl jól, így pár hónap elteltével már van egy kis folytonossági hiánya:) (Mondjuk oda és úgy eleve nettó f*szság, de ez most lényegtelen.)

    Azt nem tudom, hogy tényleg ennyire sz*rból kell várat építeni (kátyút megszüntetni), vagy a dolgozók veszik ennyire félvállról a feladatot?

  3. Hatlövet szerint:

    András az messze nem baloldali. Szerintem munkásembert jó ha fényképen látott.
    Egyébként ha meg tisztességes becsületes ember akkor nem mindegy milyen oldali?

    • Boda Kapitány szerint:

      Nem fényképen nézegetem a munkásembereket, mellesleg én is voltam párszor, meg most, ha esetleg egy kis esélyt ad a sors, talán leszek is megint, valahol… az intellektust egyébként sem diplomákban mérik, hogy a napi rendes közhellyel is szolgálhassak… :-D Ha pedig egyébként bárki szerint az lenne a jobboldal, amit most látok, ahhoz képest igenis kötelező balra lenni… bár én inkább talán úgy fogalmaznám, a lehetőségekhez képest emberpártinak maradni…

  4. m.B. szerint:

    Hát ha már szóba jött hogy melyik oldalon van a Bandi. Ahogy én ismerem az értelmes emberi élet oldalán. Tehát, ahogy látom sem a jobb sem a bal oldalon.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× 7 = hatvan három

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz