Hétlövet

A Szente István Bibliakör

(27 lövet, átlagosan: 6.81 a hétlövetből)

 Loading ...

Nemrégiben új sorozat indult itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Az elmúlt hetekben egy sorozat három darabjával találkozhattatok itt – Szente Istvánt és Kolbászossy Lászlót ismerhettétek meg, két, látszólag ellenlábas vidéki politikus kalandjaiba lestünk bele. Az első rész 2006 év végén látott napvilágot egykori lapom, a Dunaújvárosi Hírlap szilveszteri számában, s a Szente István-híd igaz történetét mesélte el – a második egy évvel később jelent meg nyomtatásban, ez pedig a Szente István Gőztársaság Kht. aktuális ügyeit göngyölítette fel, míg a múlt héten arról olvashattatok (2008-ból), milyen az, amikor igazi profik rendeznek olimpilyát. Most a 2009-es opuszt teszem ismételten közkinccsé – Szentéék ismét a kor pulzusára teszik érzékeny mutatóujjuk, s bibliakört alakítanak: természetesen nem árt, ha egy kis anyagi haszon is társul a szellemi gyarapodás mellé… Lapozzatok bátran, aztán imához… Tovább »»

Erkölcsös szülők, ha helyzetbe kerülnek

(45 lövet, átlagosan: 6.87 a hétlövetből)

 Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már ötvenhatodik kiadásában először arról beszélgetünk egy kicsit, vajon jó lesz-e nekünk, ha néhány éven belül szélesebb körben is elterjednek a Google robotpilótás autói – a projekt elképesztő stádiumban van, az egyik, teljes mértékben önjáró autójuk már több mint 500 ezer kilométert tett meg koccmentesen, nem, nem a Kalahári-sivatagban, hanem kaliforniai metropoliszok járműdzsungelében. Aztán arról ejtünk pár szót, hogy a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete azt javasolta, csak erős hivatástudattal rendelkező, feddhetetlen pedagógusok oktathassanak erkölcstant – időközben Keszei Sándor, a szervezet elnöke egy tévéműsor végén váratlanul azt mondta: “nagyot hibáztunk és visszaszívjuk az egészet”. Ami végül is happy end – kérdés, mi lett volna, ha nincs a műsor… Végül megkerülhetetlennek tűnik, hogy szóljunk pár szót a Vidám Park ügyéről – igaz, alig pár napja szenteltem egy posztot a dolognak, de most már a reakciókat is láthatjuk: mint tudjátok, szerettünk volna közös, önkéntes, örömmel végzett munkával amolyan közparkot csinálni a húsz éve bezárt és oszlófélben lévő Vidám Parkból, de aztán, pillanatnyi állás szerint mégsem csinálunk. Csalódottak vagyunk – pedig, mint utólag kiderült/megbeszéltük, szinte mindannyian tudtuk, nem lesz belőle semmi. Hiába, itt élünk. Hogy mégsem volt teljesen elpocsékolt energia, azt szeretném egy kicsit kibeszélni magamból. Ha meghallgatnátok/elolvasnátok – nálunk nincs infláció, így, mint mindig, ma is pont egy lapozásba kerül a Classic. Tovább »»

A Szente István Olimpilya Zéerté

(29 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)

 Loading ...

Nemrégiben új sorozat indult itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Az elmúlt hetekben egy sorozat két darabjával találkozhattatok itt – Szente Istvánt és Kolbászossy Lászlót ismerhettétek meg, két, látszólag ellenlábas vidéki politikus kalandjaiba lestünk bele. Az első rész 2006 év végén látott napvilágot egykori lapom, a Dunaújvárosi Hírlap szilveszteri számában, s a Szente István-híd igaz történetét mesélte el – míg a második egy évvel később jelent meg nyomtatásban, ez pedig a Szente István Gőztársaság Kht. aktuális ügyeit göngyölítette fel. Továbbmegyünk: Derceréce és Érckovácsi, a két szomszédvár honatyái most újabb ötlet megvalósításán dolgoznak majd, nem kímélve magukat – Olimpilya kell a térségnek, s őket ismerve aligha kétséges, ez is meglesz. A történet 2008 szilveszteri – ha lapoztok, a tiétek is. Jó szórakozást.  Tovább »»

Vidám Park – szomorú, szomorú hírek…

(104 lövet, átlagosan: 6.93 a hétlövetből)

 Loading ...

A dunaújvárosi Vidám Park 1993-ban, lassan éppen húsz éve zárta be hivatalosan kapuit. Pár évig még utána is üzemelgetett ugyan, de az már inkább csak az elhúzódó agónia időszaka volt. Közben, s főként az azt követő években bántatlanul és büntetlenül hordta és verte szét, akinek csak kedve szottyant. A park, mely sokunk gyerekkorának megannyi felejthetetlen élményét adta, siralmas állapotra jutott. Sok év után először áprilisban húztam át magam a kerítésén egy fényképezőgép, és Boda jr. társaságában, s nem volt könnyű dolgom, hogy megússzam könnyek nélkül a látogatást. Akkor egy három részes dolgozatban ismertettem élményeimet – az az írás a HL egyik legkomolyabb sikere lett, már ami a nézettséget illeti. Akkor kapcsoltam, milyen sokakat érint mélyen a Park ügye. Gondolkodni kezdtem, amibe kiváló barátom, Suszter, azaz Dankó Zoltán is bekapcsolódott, s végül arra jutottunk, meg kéne menteni a parkból, ami még menthető. Például magát a gyönyörű, nemes fákkal és díszcserjékkel teli parkot – azaz… voltaképpen nem is kell különösebben semmit csinálni, “csak” alaposan kitakarítani, rendbe rakni a területet, megszüntetni a balesetveszélyes gócokat. Vagyis létrehozni egy közparkot, ami azután majd szépen megmutatja, mi is szeretne lenni a továbbiakban. Először egymással beszélgettünk, aztán másokat is bevontunk, találkoztam és nagyokat beszélgettem a Vidám Park utolsó igazgatójával, Bús Józseffel, aztán a fiával, Csabával is, és egyre inkább éreztük, merre is lenne a jó irány. Júliusban elkészítettük a Vidám Park facebook-oldalát, és innentől kezdve felpörögtek az események, hiszen előbb százak jelezték, tetszik nekik az ötlet, nem sokkal később már az ezres létszámon is túlléptünk… a helyzet kezdett nagyon komoly lenni… A nyári szabadságok letelte után bementünk a hivatalba, ahol örömmel fogadták az ötletet, és szeptember végén zöld utat kaptunk, március első hétvégéjén kezdjük az önkéntes munkát… De… mégsem kezdjük. Hogy miért, végtelenül csalódottan eldadogjuk odabent… Tovább »»

Előre az egységes civilképzésért!

(32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)

 Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már ötvenötödik kiadásában Milánóba megyünk, de csak egy villanásra – tiltakozását fejezte ugyanis ki az olasz nagyváros polgármestere, amiért az Egyesült Államok ottani konzulátusán figyelmeztette Milánóban tartózkodó polgárait: vigyázzanak, mert a közbiztonság nem megfelelő… Nos, engem ugyan senki nem figyelmeztetett pár éve Nápolyban – de bekeveredtem a nem pont legjobb negyedbe, és majdnem csúnyán rájöttem, mi a szitu. Aztán: egy roppant ízléses molinóval (Köszöntjük a szoci hataloméhség menetét!) várta a Kossuth téren a CÖF, azaz a Civil Összefogás Fórum, nyilván az összefogás jegyében, az Éhségmenetet, melynek résztvevői hataloméhesen átlag kétszáz kilométert gyalogoltak, remek időjárási kondíciók közepette, az ország több sarkából Budapestre. Még aznap egyébként a Milla is megkísérelt elhelyezni egy hasonló transzparenst, ám velük kevésbé tűnt elnézőnek a kormányőrség, mint a hivatásos civilekkel – most mindenesetre megy az ejnyebejnye meg a mindenki fizet… Röhej. Akárcsak a város útjain ismét tátongó kátyúk – megpróbáljuk még egyszer megközelíteni a tankcsapdák helyzetét, amik persze nem kizárólag a Dunaújvárosban közlekedők életét keserítik meg, hiszen aki elővigyázatos, az mifelénk akár az autópályán is számít tengelytörő gödrökre. És már jöhet is a hideg kátyúzás, aminél talán csak az a pár éve alkalmazott helyi szabadalom tetszett jobban, amikor is – nyilván valami biznyicből megmaradt – térkövet tömködtek a lyukakba… Hogy jó néhány havonta kátyúzni, afelől persze nincsenek nagy kétségeim – a mai világban nincs az a kis pénz, ami ne jönne jól… A kátyú örök – máshol hat-hétévente teljes burkolatot cserélnek, szerintem tizedannyiból… Gyertek, csüccs: megindulunk. Tovább »»

A Szente István Gőztársaság Kht.

(23 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)

 Loading ...

Nemrégiben új sorozat indult itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Legutóbb, egy hete egy kis füzér kezdő darabját olvashattátok – a sorozat főszereplői Szente István, a legújabb kori magyar történelem egyik méltán elfeledett politikai tényezője, s (látszólag) ellenlábasa, Kolbászossy László, azaz Derceréce és Érckovácsi, két Duga-parti település első emberei. 2006-2010 között egykori lapom, a Dunaújvárosi Hírlap szilveszteri számában jelentek meg a Szente-sorozat darabjai, most a másodikat mutatnám be, melyben a két település ötletgazdái gőztársaság alapítására adják a fejüket. Ez a dolgozat a 2007-es szilveszteri szám olvasóit volt hivatott szórakoztatni – hajtás után ismét szenteségek… Tovább »»

Konyhakerti kulákok: (majdnem) ütött a végórátok!

(34 lövet, átlagosan: 6.79 a hétlövetből)

 Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már ötvennegyedik kiadásában először arról a tudományos felfedezésről szólok, ami, bevallom, kecsegtet némi halvány reménnyel – amerikai kutatók arra jutottak, hogy boldog gyerekből egészséges felnőtt lesz, no már most… kop-kop-kop… bal kézzel, felfelé, egyelőre minden jel szerint elég jól működik az az egyszerű életrecept, ami alapján nagyjából harminc éve próbálom kormányozgatni életem kis dereglyéjét a hatalmas óceánon: eddig nem tudtam a dolog tudományos gyökereiről, az viszont tény, hogy elképesztő és boldog gyerekkorom volt. Ám elnézve jó néhány utánam felnőtt generáció gyerekkori boldogságfaktorát, nem sok mindenen kell csodálkoznom a mai világban. Attól például már a szemem se rebben, hogy konkrétan százmilliárdok esnek ki a költségvetés bevételeiből, mert az immár több mint félmillió kitántorgott értelemszerűen nem itt adózik, nem itt fogyaszt, továbbá nem itt mutatja meg a gyerekeinek, hogyan kéne/lehetne egy normális országban normálisan élni – de ugyan kit érdekel ez mondjuk rajtam, esetleg rajtunk kívül, ott, ahol netán még tenni is lehetne valamit. Mondjuk legalább a nagy számok törvénye értelmében néha, egyszer valami késleltetett hátulütő, alsó gondolat, mellékcumi nélküli, sima jót. Mert köszi a rezsicsökkentést – úgyis duplán behajtják rajtunk fél év után, láttunk már párszor… A kivándorlás ideje alatt egyébként zavartalanul folyik a még itt lévők cinikus, totális kivéreztetése – mint emlékezetes, kilátásba helyezték a konyhakertek “regisztrációját”, aztán, vélelmezem, az azonnali dühödt reakciókat érzékelve (már nem mintha azt gondolnám, bármi is visszatartaná ezeket a típusú politikusokat akármitől is) visszatáncoltak: ám akkor is itt az ideje, hogy megnézzük, mi is a helyzet Büttösön, mintegy 38 négyzetméteres észak-borsodi szőlőbirtokommal… Bele is kezdünk: nincs sok vesztegetnivaló időnk… Tovább »»

A Szente István-híd igaz története

(22 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)

 Loading ...

Nemrégiben új sorozat indult itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… A mostani opusz egy kis füzér kezdő darabja – főszereplői Szente István, a legújabb kori magyar történelem egyik méltán elfeledett politikai tényezője, s (látszólag) ellenlábasa, Kolbászossy László, azaz Derceréce és Érckovácsi, két Duga-parti település első emberei. 2006-2010 között egykori lapom, a Dunaújvárosi Hírlap szilveszteri számában jelentek meg a Szente-sorozat darabjai – én úgy gondolom, igazi blődlik: mégis, sok szegmensben mintha fájdalmasan utánoznák azt a blődlit, amit mifelénk mindennapi életnek hívunk… Jöjjön tehát az első rész, 2006-ból, amikor is híd épül a folyón… Tovább »»

Állambolgárok a berlini buszon: nyelvi ügyek és megérkezés (III.)

(40 lövet, átlagosan: 6.93 a hétlövetből)

 Loading ...

Bélával, már a bolt előtt: mert még a tizenöt órás utak is megérkezéssel végződnek…

Képzeljétek, még mindig egy Berlinbe tartó buszon ülök. Először Pestig megtörtént kalandjaimat rebegtem el vagy két hete, ha még emlékeztek: most viszont már Csehországon is átsiklottunk, Prágában is megpihentünk – négy bolgár sofőrünk már vagy háromszor váltott, és jó néhány órát szunyókáltam is, bár nem mindig volt egyszerű. A Várnából Hamburgig karcoló Mercedesben zömmel bolgár utasok ücsörögnek – előttem például a Mackó család, akiknek van pár… khm… furcsa szokásuk, mint arról a történet második részében olvashattak az érdeklődők. Továbbra is állítom: nehezen tudok elképzelni ennél, vagyis az Európán belüli buszozgatásnál olcsóbb mókát – kevesebb mint kilencezer forintért most ezer kilométert utazom, tizenöt órát: vagyis nem egészen hatszáz forintot kérnek tőlem óránként, és százzal megyünk, meleg van, kényelmes az ülésem, a tévében bolgár feliratozással megy egy Mel Gibson-klasszikus, plusz alapvetően remekül szórakozom kicsit fura útitársaimon is – mit is kívánhatnék még ennyiért? Ja, hogy miért is utazom? A negyedszázada Berlinben edződő barátomért, Béláért és a barátnőjéért, Yvonne-ért megyek: hazajönnének, de Béla egy hete elesett az utcai tükörjégen, és csúnyán odavágta a vállát – sok dolgom úgysincs, kiugrok hát értük, és szépen hazavezetem az Ojdit, mert azért van olyan dolog is a világon, amihez tűrhetően értek. Az előző részt Prágánál szakítottuk félbe, ahol hajnalban megálltunk a busszal a szokásos húsz percre – ami természetesen/sajnos nem tűnt elegendőnek arra, hogy elszaladjak a Bastába, és felszippantsak két korit abból a zseniális világosból, amit tavaly áprilisban volt szerencsém fogyasztani, egy negyed sült kacsa nagyon megnyugtató kíséretében. Csak állunk, kicsit álmos szemekkel nézem a hatalmas PRAHA neonfeliratot – aztán egyszerre kipattan a szemem, mert a szomszédom, aki az éjszaka nagy részében olyan hangerőn nyomta a horkot, hogy talán az is jobb lett volna, ha pozanon vagy üstdobon és gongon gyakorol, szóval szomszédom pakol… kiszedi a bőröndjeit a busz hasából… ez pedig annyit jelent… lapozzatok, és elárulom… Tovább »»

Mókás és nem oly mókás írek, akikről írok

(29 lövet, átlagosan: 6.93 a hétlövetből)

 Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy, illetve, el ne felejtsem, heteken belül tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már ötvenharmadik kiadásában előbb azt vesszük át, hogy egy ír megyei önkormányzat úgy határozott, a régió idősebb lakosai kapatosan is vezethessenek autót. A zömében, egyes források szerint kizárólag kocsmárosokból/volt kocsmárosokból álló testület már beadta a kérelmet az igazságügy-miniszternek, hogy rendszeresítsenek külön jogosítványt Kerry megye becsípős öregeinek… Mindazonáltal mégse nevetgélünk felhőtlenül az íreken – van nekünk egy csúnyán elvarratlan szálú tragédiánk ott… Úgy néz ki, talán megoldódhat az állásproblémám, nem kell nekem se angol királynő, se magyar kincstári rovarirtás: beszállok inkább szépen a Kőrösi Csoma Sándor Programba (hé, honatyák, hol marad ebből a programnévből a Nemzeti szó??? de tényleg, ne lazáskodjunk már, gyerekek…), és elmegyek magyarokat kutatni mondjuk Kanadába, havi 350 ezer forint öt hónapig, plusz a szállás, utazás, és a “szükséges eszközök”, továbbá itthon három hónap, havi két kilóért. OK. Lököm is a cv-m. Végül: ugye nem csak akkor kell nagy pofámnak lennie, amikor úgy érzem, hű de igazam van, ugye nem csak a szolgáltatót lehet ekézni, ha elcsesz valamit, hanem magamat is illik kicsit önkorbácsolni, ha vagyok akkora tulok, hogy elírok egy irányítószámot, és ettől kissé máshová megy a levél, mint ahová szántam – na, egy kis öngól a végén, de talán meglesz a happy end. Gyertek, nézzetek hülyének… Tovább »»