Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


23 január
1komment

Jósok alkonya

Múlt héten új sorozat indult itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Ezúttal, második alkalommal a Jósok alkonya című kis dolgozat következik – pár hét híján húszéves a cucc, ugyanis 1993. március 12-én jelent meg, egy ünnepi dupla számban. Az írás (ezt talán nem árt tudni, bár anélkül is érthető tán) egy pár hónappal korábbira, az 1992. decemberi Nem jön hó címűre reflektál – már azt is előkerestem, úgyhogy jövő héten azzal állunk majd elő. Akkor hát: hó vót, hó nem van – gyertek a túloldalra…

Hirdetés

cold_26Röhögtem a markomba, micsoda vátesz vagyok, megírom, nem jön hó, és tényleg nem jön, egy ócska kis pehely nem sok, annyi se, örültem fenemód, nem csak a hónemjönnek, hanem a jósságnak is, még egyszer, tagoltan: a jós-ságnak, mert így az egyértelműbb. Nem jön hó, ezt jóskodtam jó két hónapja, és úgy elhittem már, igazán, úgy benne voltam, nem mintha nem tudnám, hogy kell a vetésnek a hó, mint egy nagy paplan, ráborul arra az édes anyaföldre, mint egy jó lúdtollas dunyha, nem engedi átfagyni a földet, és lesz akkor bőven termés, ugye, lesz élet, plusz ha tavasszal elolvad jótékonyan, akkor meg lesz nedvesség a mi földünkben jócskán, akkor ugye a magyar földbe vetett magocskák szépen a fejlődés útjára léphetnek, és az ember elnézheti, büszkén és nyugodtan, ahogy zöldül a határ. cold_03Meglesz az élet: jövőre is biztos. Szóval tudom én ezt jól, kell a hó a vetésnek, meg hát még nem is szólva a gyerekről, a kincsről, aki ugye mai napság nem is igazán láthat havat, azt se tudják ezek a mai kis ártatlanok, mi a tél, tíz éve, huhú, no meg pláne húsz, hühű, akkora hófalak közt jártam még magam is, hogy ki se láttam. Jó, igaz, kisebb voltam egy méterrel, mint ma, de akkor is: más volt akkor az a hó. Talán nem is olvadt olyan könnyen, úgy emlékszem, mint ma: biztos az atom. Meg a sprék.

cold_13Kell a hó, átéreztem én ezt akkor is, amikor azt a cinikus kis szomorkást leírtam ugyanezzel a tollal (ez nyomtatásban ugye vajmi keveset számít, de ez úton tudatom: a toll még ugyanaz, fennhéjázóbban szólva – miért is ne – a régi), de direkt azt gondoltam, ha én megírom, hogy nem jön, úgyis szakadni fog, ez az én formám, ilyen gyerek vagyok, ha rágyújtok a megállóban, a második, legfeljebb harmadik jó slukknál bezakatol a busz (na jó, ebből nem igazán derül ki, milyen gyerek is vagyok én, ezzel minden szerencsétlen dohányos így van, ugye), szóval tervezett volt ez a nem jön hó-dolog, éppenhogy azt mondhatnám, nagyon is akartam én a havat, direkte számoltam a hóval, hogy ugye majd kis éjszakai szánkázás, meg a gyerekkel is egy kis téldereki séta, szikrázó fehérség, összekovácsolódás, egy pajkos, kedves kis hógolyózás meg a többi örömök, a tél szépségei…

cold_18De azért a feneketlen lélekmély csak reménykedett (az nem hajlandó nemzetben, gazdaságban gondolkodni), hogy bejön a cinikus kis jóslat, és azért az nem kis dolog ám, hogy az ember elgondolhatja egy havatlan estén, amikor a föld is átfagy paplan híján, hogy beleszólt, mit beleszólt, egyenest beleugatott a természet ügyeibe, belemászott a natúra intimszférájába, bezavart, megkavarta a paklit rendesen, höhö, és még csak huszonéves (mások ebben a korban legfeljebb néhány Oscar-díjra jelölt filmet jegyeznek, esetleg némi ócska felfedezést, piha), és egyenest Magyarországról, annak is a vidéki szférájából egyszerre jön egy gyerek, aszongya nyíltan, nem jön hó, és nem jön tényleg, akik meg elolvassák, aszongyák, hűha, van ám valami itt, megmondtam, nem jön, és nem jött, hűha, jó lesz figyelni, az ember meg csak figyeli ezeket a rég várt kis reakciókat, és vörösre dörzsölgeti a markát, na, mit jósoljak most következőnek, mi legyen velünk-veletek, gyöngyvirágaim, galambocskáim, na, mit szeretnétek és mit nem, és ha még a második is bejön (miért is ne), netán a következő, hűha…

cold_21Aztán leesett a hó.

A francba is: ezt azért igazán nem vártam volna. Vagyis hát: írtam, hogy vártam én a havat is, de hó lehetett volna nyugodtan jövőre is ugye, amikor majd én direkte megjósolom, az idén meg bejöhetett volna szépen az Ige, és akkor lásd mint fent. És akkor ráadásul itt ücsörgünk márciusban, várja a zöldet az ember, nem csak a vetés zöldjét (ahhoz azért több paplan kellett volna a földnek, ugye), a zöldet, simán, vitaminhiánya van az embernek, ha csak nem pezsget be napi pár narancsos Plusssssssssssszot a hengeres dobozkából, beleharapna már akár a zsenge rügyekbe, meg hát természeti törvény, hogy várja a zsongást, azt a klassz tavaszi levegőt, az édes illatokat, amiktől ugye vadul zubogni kezd a vér az artériákban és bolondul félrever a motor, höhö, szerelem lebeg át a színen, hát mindezek helyett nesze, még mindig egy kis hó, piszkosan, ostobán a parkok mélyén, ahova nem jutott elég fűrészporos ocsmány sószerűség, illetve nem jut elég napfény sem, még mindig itt a hó, ami – büszkén vallottam, naiv kis látnok – nem jön.

cold_24Köpönyegforgatás az egész: ha most megpróbálom megvédeni, ami történt, ha megkísérlem beadni, hogy így is jó, meg úgy is, hogy fixre mentem a jóslattal, és nekem a kilenc is páros – veszítettem inkább, kész. Jött hó, még nem is csak egy gyönge, érvekkel is megolvasztható szállingó, komoly, duzzadt hasú felhőkből hullt alá, és beterített mindent, én csak néztem az ablakból, és keményen megszaggattam azt a cinikus kis butaságot, amit olyan elégedetten és magabiztosan írtam ugyanennél az asztalnál decemberben bár ez utóbbi már megint nem számít túl sokat, hogy hol született – most már. Nem baj: már levontam a következtetéseket, már túl vagyok ezen a méretes traumán – hejh, jött hó, nem is egyszer jött azóta, a jósnak pedig, ősi igazság, ily esetben menni kell.

cold_25Hát feladom: nem fogok előre megmondani semmit most már: hálátlan a világ, megcsalt a természet engemet, hát én sem tartok ki mellette. Nem én. Szép csendben visszavonulok, majd elemezgetem itt, ez ormótlan gáztűzhely tövében a jelenségeket, majd fejtegetek, s megírom magamnak a következtetéseimet, az ÜZENETET; belőlem csak ne legyen közröhej. Visszahúzódom, mint egy Rousseau a vadonban, meglapulok itt az első emeleten szépen, csak semmi fölösleges bekavarás, semmi cinizmus, semmi fensőbbség: szép szürke ruhában, diszkréten, de ápoltan járok, ha feltétlen szükséges, és csak akkor szólok, ha muszáj, akkor is csak keveset. Illőképp.

cold_30Így kell várni a tavaszt, feleim: alázattal, szépen, mert akkor talán eljő végre. Hagyjuk a jóslatokat, és ne bántsuk a havat: elmegy, ha itt lesz az ideje. Ne higgyük, hogy mindent tudunk, hogy mindent megértünk, s hosszú lesz az életünk itt akkor. A jósok élete leáldozóban. Decemberben havat kell kívánni hangtalan belül, s lesz élet jövőre is. Élet lesz.

 

(Az illusztrációkat a www.marcofolio.net oldalról kölcsönöztük ki.)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (40 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

1 komment

  1. másikBoda szerint:

    Maradjunk az egész mogyorós csokinál! Az biztos!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− kilenc = 0

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz