Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


29 december
23komment

Ufók… ti tolvaj kis szemétládák!

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvennyolcadik kiadásában először egy bölcs amerikai hajósról emlékezünk meg, aki nyolc napon át sodródott üzemképtelen yachtjával, amikor is vietnami halászok kifogták. Nem tudom, tudjátok-e, mi a jogosultsága ilyenkor a tengerjog szerint a megmentőnek – elmesélem egy honfitársunk kalandját, akit görög halászok mentettek ki: kezdetben nagyon örült neki, aztán egyre kevésbé… Aztán játék, ami nem annyira játék: az ombudsman szerint alkotmánysértő volt a játékgépek betiltása – talán emlékeztek még, bizonyos “nemzetbiztonsági kockázat” miatt ősszel gyakorlatilag két nap alatt bezárták Magyarországon az összes játéktermet, illetőleg betiltották a nyerőgépeket. Nem szeretnék ötletet adni senkinek (gyanítom, nem is kell), de azért elmondom, mit csinálnék én, ha mondjuk lenne pár tucat nyerőgépem, és ilyen szinten dugták volna le a torkomon a bőrtömlőt. Végül ismét egy ufós történettel kell előállnom – nem kevesebbről van szó, mint hogy újra meglátogattak ezek az elfajzott földönkívüliek, és nemes egyszerűséggel elvitték az autóm kulcsát. Komolyan mondom, ki vagyok bukva rájuk – én készséggel elhiszem, hogy érdekli őket az igazi, 1.8-as szívódízel technológia, netán az, hogyan lehet (minimum) 620 ezer kilométer után még mindig olyan pompás állapotban egy autó, mint amilyenben a Kék Villám leledzik – na de akkor miért nem kérnek??? Odaadtam volna a kulcsot pár napra, ezért kár volt lopni… haragszom, és ufó-csapdát állítok hamarosan. A most következő napokat igyekszem arra felhasználni, hogy valamit leadjak abból a nagyjából harminckét kilóból, amit a karácsonyi országos zabálóversenyen elért második helyezésemmel sikerült feljuttatnom magamra – mind e közben nagyon boldog új évet kívánok minden olvasómnak, és persze nemolvasóimnak is: találkozunk egészen hamarosan… Most pedig, a hajtás után: HL Classic, 2012-ben utoljára…

Hirdetés

* Nyolc napon át sodródott üzemképtelen yachtján egy amerikai férfi, mielőtt vietnami halászok megmentették.

Kenneth Putney a Fülöp-szigetekről Thaiföldre szerette volna eljuttatni a hajóját – most nézem a térképen, nagyjából olyan kétezer kilométeres vízi út a Dél-Kínai tengeren. Eleve nem rossz táv – ha meg azt nézzük, hogy három társával úgy gondolták, az üzemképtelen yachtot lazán átvontatják, elég világosan láthatjuk, hogy az 54 éves férfinál van baj odafent bőséggel. De Kenneth nem érte be egy evőkanál hülyeséggel – amikor a vontatókötél az erős hullámverésben elszakadt, a vízbe vetette magát, nehogy elveszítse drága hajóját. Csodák csodájára nem veszett oda, sikerült átúsznia – hogy a társai hová lettek időközben, azaz hogy fellélegezve, teljes gázt tolva magára hagyták, vagy csak elsodródtak egymástól a viharban, erről nem szól a fáma. Arról viszont igen, hogy az amerikai nyolc napon át sodródott-hánykolódott a tengeren étlen-szomjan, üzem- és kormányképtelen hajóján, amikor is, 25 kilométerre a vietnami partoktól halászok találtak rá, s mentették ki. Kenneth nyilván hálás volt megmentőinek – de az előzmények ismeretében könnyűszerrel feltételezem, hogy simán átdobta a kötelet a halászhajóra, és megnyugodva hátradőlt… és közben sejtelme sem volt róla, hogy a vontató hajó kapitánya, más szóval: megmentője egy kockás papíron hat- vagy akár hétjegyű számokat firkál ceruzájával a hajónaplóba, csak úgy, hogy gyönyörködjön és ábrándozzon. Illetve nem ábrándozás az ilyesmi: tervezés. Merthogy ha egy segítséget kérő hajót megmentesz a nyílt tengeren, s a bajba jutott tulajdonos még az akció előtt elmulasztja az összegszerűségben is  pontos megállapodást, a tengerjog szerint lényegében annyit kérsz, amennyit nem szégyellsz. És a halászok többnyire mérsékelten szégyellősek – állítólag elég jelentős réteg dörzsöli a tenyerét, ha erősebb idő jön, s ilyenkor örömmel fut ki háló nélkül is: ilyen vízi madarat fogni, ha egy kis szerencséje van, anélkül is lehet. Egy emberünk pár éve Törökországban vett egy szép klasszikus, vitorlás fahajót, jó olcsón. Úgy gondolta, lábon elhozza, igaz, túl nagy gyakorlata nem volt, nagyon a hajót se nézték át, gondolták, békésen elmotorozgatnak az Adriáig, mi bajuk eshet. Pár nap múlva, Görögország sarkánál épp kezdték volna a jobb kanyart, amikor rájuk vágott a rossz idő, becsületes hullámzás, szél – motor leállt, kábé vége a dalnak. Hopp: egy halászhajó “véletlenül” arra jár, teljes pánikban kötél át, halászhajó becsületesen kiviszi őket, fellélegzés, nyakba borulás, derék görög hajósok lapogatása. Szpirosz elfogadta a deci rumot is, aztán csendesen elővett egy fecnit, amire felírta nagyjából a vásárolt hajó értékének a dupláját – és csendesen elmagyarázta, ez lenne a mentési díj, viszlát. Először azt hitték, vicc – de aztán másnap megérkezett a hatóság, és onnantól nem volt annyira vicces a party. A tulajdonos vagy két extra hónapot töltött a kikötőben – már simán odaadta volna a hajót, de Szpirosz mondta, neki nem kell egy ilyen kacat, ő a pénzt akarja. Ami törvény szerint jár. A végén valahogy sikerült kis pénzért eladni a bárkát, szerezni hozzá némi kölcsönt és kikerülni az egérfogóból – de azért javaslom, nagyon vigyázzatok… amikor fél kézzel kapaszkodtok a deszkába, amivel harmadik hete hánykolódtok az óceánon, s végre megjelenik a mosolygó arc és a segítő kéz, először, utolsó erőtökkel kérdezzétek meg, mennyibe fog fájni a buli, mert simán lehet, hogy érdemes szépen tovább sodródni… Hátha lesz jobb ajánlat.

* Az alapvető jogok biztosa szerint alkotmánysértő volt a nyerőgépek betiltása.

Talán emlékszünk még: két nap alatt sikerült bezáratni a kaszinókat (kettő kivételével) és játéktermeket, továbbá mindenhol máshol is betiltani a nyerőautomatákat. A törvényhozók rendkívül jól indokolták a lépés szükségességét – Lázár János szupertitkos nemzetbiztonsági kockázatról regélt, megemlítették aztán, hogy legfőbb ideje volt megvédeni azokat a családokat, ahol valaki az egész fizetést bedobálta a játékgépekbe… nos, a magam részéről fikarcnyi kétségem sincs a kormány szociális érzékenységéről: szinte már látom magam előtt, ahogyan a Békemenet mosolygó aktivistái meleg takarókat osztanak azoknak a szerencséseknek, akiknek van még jártányi erejük, hogy elvánszorogjanak, és két napot álljanak sorban valamelyik ingyenétel-osztó szervezet akcióján, hogy legalább karácsonykor, két napon át  jusson normális meleg étel az asztalukra. Csak úgy mondom, Dickens 1838-ban adta ki a Twist Olivért – 175 éve, hogy értsd. Mellékszál. No… szóval automaták – elegáns húzás volt, szerintem 2013-ban talán majd az igazi ok is kiderül, de mindegy is: a lényeg, hogy direktben pár tízezer munkahely kapásból megszűnt, jó pár száz cég lehúzhatta a rolót, és van egy rendes, újabb tízezreket érintő holdudvara is a negyvennyolc óra alatt kivitelezett húzásnak. És persze van az a  kieső pár tíz vagy száz milliárd, ami nem folyik be a kasszába – mindannyian látjuk, nincs is ott szükség ilyen nevetséges alamizsnákra. Sokat gondolkodtam, vajon hová is kerültek a játékgépek – és tényleg annyira ostobák-e az üzemeltetőik, mint ahogyan azt a valódi ostobák, a sikeres akció után, összeröhögve egy hátsó pártirodában, hiszik… nos, pusztán a fantázia játéka következik, elmondom, hogyan csinálnám én, ha lenne mondjuk húsz nyerőgépem. Kibérelnék egy üres lakást a hatodikon (esetleg egy raktárat a külterületen), oda vitetném a gépeimet. Szájhagyomány útján tíz perc alatt elterjeszteném a megfelelő és szigorúan megbízható körökben, ismét lehet játszani. A komoly embereknek megadott cím előtt sétálgatna az utcán egy ráérős emberem – te odamész hozzá, bemondod neki, húsz- ötven- vagy hatszázezerért akarsz játszani, szépen odaadod neki a zsét. Ő megmondja az emeletet, ajtót, közben felhívja a lakásban a másik emberemet, aki beenged, bepötyögi az általad választott gépbe a megfelelő összeget, játszhatsz. Nyertél harmincat? Oké, sétálj le, az emberem (akit közben felhív a fönti) már adja is az autóban, ami jár. Még játszanál kicsit? Fizess újra, persze csak a lentinél – a lakásban, a gépek környékén még egy kétszáz forintosnak sincsen helye: még csak az kéne, hogy valaki azt higgye, pénzért játszanak rajtuk. Ha netán valaki rossz szándékúan, hivatalosan vizsgálná, mi folyik fent a lakásban – hát kérem szépen, ott tárolom a gépeimet (már amíg a rekvirálás/magántulajdon megszüntetése el nem következik), eladni kissé nehézkes őket, talán tetszenek érteni, miért… néha, hogy ne rozsdálljanak be, a barátaim játszogatnak rajta, csak úgy, babba… ez tán, az otthon játszott ultihoz vagy kanasztához, netán a Gazdálkodj okosan-hoz hasonlóan nem tilos… És ráadásul tudod mit gondolnék magamról? Hogy simán csak kurvára igazam van: és igen…

* Ellopták az ufók a slusszkulcsomat.

Elmondom, úgy, ahogyan volt, aztán mondjátok, ha valami más megoldást láttok – megköszönném. Szóval, huszonnegyedike, korlátozott családi ösziröfi és ebéd Vecsén, a Gáborkáéknál, az unokaöcséméknél, viszem Boda jr-t és két idősebb korú felmenőmet, időben, tizenegykor megkezdem az ajándékok leszállítmányozását a Kék Villámba. Lemegyek, a kulccsal kinyitom a csomagtartót, berakom a két szatyromat. A hátsó ülésen szépen elpakolok, az elmúlt pár hónap salakját bepakolom egy harmadik szatyorba, azt is beteszem a csomagtartóba, a valódi szemetet egy negyedik, kis szatyorba ömlesztem, elviszem a tíz méterre lévő kézi szemetesbe, és kidobom. Ennyi történik. Becsukom a csomagtartót, benyúlok a zsebembe a kulcsért… a másikba… a kis zsebembe… benézek az autóba… megnézem a kalaptartón, az ülés alatt, a földön, aztán a csomagtartó zárjában. Körbejárom a kocsit, átnézem a földet, elballagok a szemetesig meg vissza. Kipakolom az egyes ajándékos szatyrot. A kettest. Kipakolom a hátsó ülésről összeszedett cuccok tatyóját, egyesével. Kiszedegetek a csomagtartóból kábé mindent. Elmegyek az utcai szemetesig, kihúzom a kis szemetes zacskómat, átnézem. Még egyszer átnézem az autót. A környékét. A zsebeimet. Visszamegyek a szemeteshez, egy nejlont a kezemre húzva kipakolom az egész szemetest, tök üresre (abban az öt percben persze az egész, addig fenyegetően csendes utca megelevenedik, a tömbben található összes mozgásképes szomszédom ekkor indul útnak, kissé zavart pillantások váltódnak, de ez csak mellékszál), aztán visszamegyek az autóhoz és még egyszer mindent szétkapok… a kulcs sehol. Ufók… ti szemétládák… keresitek a bajt, hm? Most mondjátok már meg, miért kell ezt így csinálni??? Miért nem lehet szépen odalebegni az ablakom elé a kis segéd-csészealjatokkal egy csendes éjszaka, diszkréten bekopogni, aztán bemondani nyíltan, pacekba, figyelj már, Bandi, kéne egy éjszakára az autókulcs, tanulmányoznánk kicsit a Mitsubishi motorját, nem ismerjük még ezt az egynyolcas szívódízelt, és szeretnénk mi is valami olyat beépíteni végre a járműveinkbe, ami megbízható, tudjuk, hogy hatszázhúsz van a tiédben, szóval lenéznénk ezt-azt róla, a végén megtankoljuk örökdízellel, oké? És simán adnám a kulcsot, reggel ott lenne az ablakpárkányon, kész, mehetünk tovább, mindenki elégedett. De nem: ezeknek el kell lopni – nem értem, miért jobb így, komolyan. Tetszett a kulcstartóm, mert fényes? Hogy milyen rohadt egyforma a világ tényleg… Szóltatok volna, odaadom azt is, hát vigyétek… Kész vagyok… Ráadásul nem is az első eset – tízegynéhány éve a Citroen kulcsát is ugyanígy loptátok el, amikor a gimi betonpályáján volt az a fontos Lumbágó-meccs. Leraktam a pálya széli párkányra, félóra múlva nem volt ott, húszan kerestük, négy órán át. Jaj de nehéz dolgotok volt: felfutó bekket játszottam, el voltam foglalva a góllövéssel – gratulálok… Földön kívüli “intelligenciák”… köszi szépen… nem gond, zöld srácok, majd rájöttök, hogy rossz fát hugyoztatok le… olyan csapdát állítok, még a héten, hogy megőrültök… és ha egyet elkapok, az az egész bandát befújja majd, arról kezeskedem. Addig is még valami: ha netán a motorom jutna eszetekbe, javaslom, sürgősen verjétek ki a fejetekből, mert én megmondalak benneteket a Pataky Attilának, én utánatok megyek a nullsíkba, én kivágom a köcsög csészealjatok összes gumiját… hát mit képzeltek ti magatokról??? Na jó: ha szerdáig visszarakjátok valahová az autóba a kulcsomat, felőlem maradhattok – ha nem, magatokra vessetek: én szóltam… És sírva fogtok elköltözni…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (53 lövet, átlagosan: 6.91 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

23 komment

  1. gyorgyemamma szerint:

    Eredményekben gazdag és nagyon boldog újévet kívánok!Csak úgy “mellékesen”kérem továbbra is szórakoztasson minket az írásaival.előre is köszönöm.

  2. t_a_m_a_s szerint:

    Bandi, Bandi, nincs neked szerencséd ezekkel az UFÓkkal :) Bár szerintem most, hogy befenyítetted őket a Pataky Attilával, meghunyászkodnak majd ;)

    BUÉK, és hasonlóan szívderítő írásokat a jövő évre is (én még egy-két skodásat simán elolvasnék pölö…)

    • Boda Kapitány szerint:

      BÚÉK nektek is… lesz még skodás, amennyiben Faterkám emlegetett zsebkönyve még biztosan jön, aztán a nagymamámról is van pár ez meg az, azokban is lesz Skoda szerintem… majd húzogatok elő még pár történetet tavaszig…

  3. Hatlövet szerint:

    Boldog Új Évet a HL-nek és “menedzsmentjének”.

  4. OregHal szerint:

    … távol álljon tőlem, hogy védjem ezeket a kis zöld kekeckedő ufonautákat, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy valójában nem lopnak ám…
    Tulajdonképpen csupán a speciális humorérzékük nyilvánul meg abban, hogy ezt-azt elpakolgatnak ide-oda: aztán meg körbeülik a nullsíkkukkolót és egymás térdét csapkodva röhögnek rajtunk, ahogyan keresgélünk.
    (Évszázadok óta ezt csinálják a szemetek: a kollektív emlékezet “kobold” meg “manó” néven őrizte meg korábbi ténykedésüket. – Forrás: Brit tudósok kutatásai…)

    Nekem is gyakorta van szerencsém szembesülni dolgaikkal, az egyik nyavalyást személyesen is ismerem, a neve… izé… na… valami Arc Hammer, vagy Alz Hajmer vagy ilyesmi…

    :-)

    (Tamáska buékolt, vegyük úgy, hogy a nevemben is: én nem merek, rossz ómen lenne…)

    • Boda Kapitány szerint:

      Arc Hammer… na igen… de ez esetben nem ő volt a tettes, ezt biztosan tudom, mert… ööööö…. miért is… na mindegy, elfelejtettem… Boldogat nektek, ómen ide vagy oda…

  5. Anna szerint:

    Asszem kicsit el vagyok maradva..de ez megin nagyon jó volt…NNNa…

  6. Mi is történésekben gazdag, békés új esztendőt kívánunk!

    Familie Schußter

  7. másikBoda szerint:

    Bandi!

    Kívánom hogy jövőre végre téged is átjárjon a felcsúti szél és unatkozó ortodoxból unortodoxá válj. Hidd el minden szempontból király lesz.
    Az jó hogy végre valaki be mert szólni az Ufoknak. Nekem is van velük dolgom.

    Sikeres Boldog Új évet kívánok!
    Jövőre újra és mindig itt találkozunk!

    Pettya

  8. Medi szerint:

    BUÉK. Bár még reménykedek, hogy majd személyesen…
    Idén nyáron nekem is lenyúlták a Harley kulcsát a kis mocskok, Kalocsán. Úgy hozták utánam a pótot, pedig én is, még a járdalapokat is fölszedtem.

  9. LTy/ i szerint:

    Kedves Kapitány!
    Tán egy kicsit megkésve, ám talán még nem elkésve…kívánok UFO mentes, eseményekben gazdag Új Esztendőt!
    :)

  10. tasa szerint:

    Kösz Kapitány a Hétlövetet és igérem jövőre is oroszrulettezek !
    Hogy így lehessen jó egészséget,minden földi jót kivánok!

  11. rizsapista szerint:

    Buék!

  12. Körte szerint:

    Majd, ha én is jobban elkezdek leépülni, akkor az ufókra fogok mindent. Ha számon kérik, úgy is rád mutogatok. Brit tudósok megmondták, hogy meghülyülsz, ha nem motorozol (Te írtad, én elhiszem). Jut eszembe vagy mibe, én se motoroztam jó ideje!
    B.Ú.É.K.
    Körte

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


8 × négy =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz