Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


04 december
14komment

Motorcserék, és a mustár S 100, ami vagy hússzor átszelte Európát (III.)

Belgium, 1983. Ha megengeditek, külön felhívnám a figyelmet a jobb első sárvédő elem enyhén házilagos javítására... csak két évig volt így...

Belgium, 1983. Ha megengeditek, külön felhívnám a figyelmet a jobb első sárvédő elem enyhén házilagos javítására… csak két évig volt így…

A Boda-család története elválaszthatatlannak tűnik a Skoda-család történetétől – mint erről már ejtettünk szót e dolgozat első részében, apuék 1966-ban vásárolták meg első autónkat, a vadonatúj Skoda 1000 MB-t, s ezzel, bár talán maguk sem tudták, egy részben mindmáig tartó sorozatot indítottak el. 1969-ben ugyanis az 1000 MB-t cserére érettnek nyilvánította Boda sr., gondolom, volt benne vagy 20 ezer kilométer… ááááááááá… álljatok meg, breaking, breaking, breaking… úristen… ez nem igaz… ebben a pillanatban megtaláltam az 1000 MB kis noteszét, amibe apu mindent, de mindent feljegyzett, számlák, listák, dátumok, 152 forintos szervízszámlák, anyaggal együtt, naná, azt mondja egy bejegyzés, “Benzin Pécsett: 18.5 liter, 74 forint.” Na, gyerekek, ezt a döbbenetes füzetkét majd külön átvesszük, ráadásul további kincsekre is bukkantam ugyanabban a nejlonzacskóban, egy 1978-as erdélyi, továbbá egy 1980-as osztrák családi utazásunk teljes dokumentációja, továbbá az 1983-as holland expedícióm tervrajzai, térképei, poggyászlistája – hát, kedves mindnyájan, ezek a hosszú téli esték, úgy néz ki, már csak így fognak eltelni… ilyenkor ugyanis, megsúgom, a nem síelő motorosok számára mérsékelten izgalmas időszak jő, na jó, persze hogy mindenünk a karácsony, de bevallom, nekem például a szilveszterben az a legjobb, hogy utána már csak január, rövid február, aminek a vége kis szerencsével már megmotorozható, de március elseje mindenképpen indítja a szezont… De vissza az első Skodánkhoz… szóval egyáltalán nem 20 ezer volt benne, hanem bő három év alatt, most nézem, hoppá, 59 580 kilométer, se több, se kevesebb. És ebből is látszik, hogy mi, Bodák bizony nem vetjük meg a menést: évi 20 ezer annak idején, negyvenpár éve, az nem akármi volt, lányok-srácok… 1969 május 20-án, kedden, mint a fekete noteszbe Faterkám gyöngybetűkkel bevezette, “Eladtam, illetve átadtam a kocsit Petkes Györgynek. L. adás-vételi szerződést.” Pillanatnyilag ugyan nem L. sehol, de valahol biztos az is megvan. Pár hónap szünet következett, majd jött a vajszínű S 100-as, aminek a gázpedálját már bőszen nyomkodhattam – erről is írtam a második részben… Ma elmesélem, milyen furcsa egy szokása volt apunak az autóink motorjaival, s hogy hogyan vezetett e már-már burzsoá módon öncélú kevélység oda, hogy 1986. júliusában motort kellett cserélnem München mellett… Gyertek, kérlek, sok a dolog…

Hirdetés
Az ominózus feljegyzés a tengelykapcsolóból jövő erőteljes hangról - 1969

Az ominózus feljegyzés a tengelykapcsolóból jövő erőteljes hangról – 1969

Az 1000 MB 56 620 kilométert tett meg 1969. április 9-ig. Ekkor apu így fogalmaz a naplóban: “Erős, a tengelykapcsolóból jövő hang miatt úgy döntöttünk, hogy a motort kiépítjük. Szervíz 10h-ra kiemelte a motort. Megállapítottuk, hogy a nyeles tengely 15 x 20.5 – 21-es zsugorbronz csapágya ment tönkre, amelyik a motor főtengely végében ül. Mivel ilyen csapágy tartalékban nem volt, foszforbronzból esztergáltattam bele. Másnap lett összerakva. Beépítettük az új tengelykapcsoló kinyomócsapágyat is!”Megmondom őszintén, szinte én szégyellem magam apu ilyen fokú hanyagságáért – őszintén meglep, hogy egy ilyen közönséges kis zsugorbronz csapágy, pláne 15 x 20.5 – 21-es nem akadt abban a mindössze tán másfél köbméter térfogatú bőr ládikában, ami mindig, minden Skodánk elejében ott volt (elárulom, jut eszembe: mindmáig ott van, most épp a BZC-903 orrában lakik, mindjárt meg is próbálom lefényképezni), s lényegében egy másik autót össze lehet(ett volna) építeni belőle.

Bronzcsapágy? Sajnos nincs - sebaj, gyorsan csináltatunk egyet... apu vázlata, szintén a noteszből

Bronzcsapágy? Sajnos nincs – sebaj, gyorsan csináltatunk egyet… apu vázlata, szintén a noteszből

Nem a levegőbe beszélek: a fent említett dokumentációk társaságában megtaláltam a fekete láda teljes, hivatalos leltárát, mi több, apu további dobozainak tartalmáról is teljes részletességű feljegyzések vannak ugyanott – ezt majd, ahogy mondtam, külön…

A lényeg, hogy apu talán itt szeretett bele szenvedélyesen a motorkiépítésbe – igaz, ami igaz, nem a gazdagok sportja volt, maga a motor ki-beszerelés 209 forintba került, s a teljes javítással, anyaggal együtt kért az Autószervíz Vállalat 366 froncsit, a foszforbronz perselyt meg leesztergálták a vasműben, ha jól sejtem, remélem, már elévült. Később, amikor az S 100-as pár évet leszolgált nálunk, apu kijelentette, jobban megéri motort cserélni, mint bármi mást csinálni, s ehhez, mint minden rendes ember a fixa ideájához, körömszakadtáig ragaszkodott.

A látvány nekem nagyon ismerős: fénykorunkban volt vagy három a garázsban - egy az autóban

A látvány nekem nagyon ismerős: fénykorunkban volt vagy három a garázsban – egy az autóban

Igaz, ki is mondott volna ellent neki. Így hát, bár az erőgépnek semmilyen szervi baja nem volt, a szervízben kiépíttettük, aztán pedig vásároltunk bele… egy… igen: egy vadiúj motort. Az S 100 legalább két ilyen motorcserét ért meg, ha ugyan nem hármat – ha jól emlékszem, legfeljebb 4-5000 forint volt az új motor ára, mindenesetre nem volt drága, azt bizonyosan tudom, mert meg tudtuk venni… és mondom, apu bárkinek, talán még anyunak is meg tudta magyarázni, hogy ez tulajdonképpen spórolós módszer. Mindazonáltal.

Ha már annyit emlegettem - a fekete bőrláda, nagyjából negyvenöt éves, és még mindig ugyanazt tudja: bármilyen Skoda-gondot megoldani

Ha már annyit emlegettem – a fekete bőrláda, nagyjából negyvenöt éves, és még mindig ugyanazt tudja: bármilyen Skoda-gondot megoldani

Voltak, akik megkérdezték, miért is kell egy lényegében hibátlanul működő motort kicserélni, de apu türelmesen elmagyarázta mindenkinek, miért így a legjobb… az már csak az érvsor végén volt, hogy így lényegében mindig van tartalék alkatrész. Hát volt. A garázsunkban szerintem a mai napig lennie kell minimum egy-két Skoda-motornak, a fénykorban, takaros kis léckeretben (amiben az újat hozták) volt három is – természetesen a polcokon elhelyezett, több köbméternyi alkatrész mellett.

A gép most - 120 L, tetőcsomagtartóval, hogy csak egy extrát hozzak szóba

A gép most – 120 L, tetőcsomagtartóval, hogy csak egy extrát hozzak szóba

Egy kis hibájuk talán mégis volt ezeknek a motoroknak: vízkövesek voltak, de nem kicsit. Ez pedig apu másik nehezen magyarázható, de megrögzött szokásának következménye volt: a fagyálló folyadékról valamiért azt tartotta, magára kicsit is adó ember nem használja. Mi különben is keveset megyünk télen, hangzott az okfejtés – amikor meg mégis, hát nesze, a lakásból leviszünk a zöld meg a fekete kannában forró vizet, azt öntjük a hűtőbe, a forró víztől a motort egyébként is mintha hájjal kenegetnék, egyből indul, szépen jár, mindenki boldog.

Minden szakirodalmunk megvolt/van, ami csak elképzelhető: ez egy német könyv, de Csehszlovákiából járattuk a Skoda hivatalos német nyelvű lapját, a motor-revue-t is...

Minden szakirodalmunk megvolt/van, ami csak elképzelhető: ez egy német könyv, de Csehszlovákiából járattuk a Skoda hivatalos német nyelvű lapját, a motor-revue-t is…

Igen ám, csakhogy ily módon a folyamatosan csapvízzel üzemelő technika vízcsövei, járatai szépen elvízkövesedtek – ne feledjük, a Calgon feltalálói még boldogan gőgicséltek valahol egy berlini és egy frankfurti gangon, a rácsos kiságyban, az anyák megmentői, a Pampers kifejlesztői ugyanekkor dicséretesen telipöndörítették a vászonpelust… és még hosszasan folytathatnánk, boldog békeidők voltak, az érdekesség kedvéért mondom, egypártrendszerrel.

1986 nyara volt, én épp Belgiumba készültem, a mustársárga S 100-assal – abban még az eredeti motor dohogott, semmi baja nem volt, ’83-ban például keresztbe-kasul kavartam vele a Beneluxot egyedül, és már azon kívül is jó párszor megjártam vele a távot, igaz, egy kevés olajat már be-becsipkedett, de semmi súlyos, ezrenként fél litert utánasuhintottam, viszont soha nem cseréltem, gondolom, sokaknak ismerős… De ekkor apura rájött valami, és elkezdte mondani, cseréljem ki a motort, ő nagyon szívesen odaadja valamelyiket a garázsból, a Béke téren Görög Laci, a kedvenc szerelője pár óra alatt megcseréli a kettőt… akkor nem kell vinnem olajat… biztosabb lesz ez így… nem kell kockáztatni… értsem már meg… és a fogyasztás… megállás nélkül jött és csak morzsolt. Szerintem simán hiányzott neki egy jó motorcsere, régen élte át az örömét, hát a végén megadtam magam, és belementem. És Stirlitz itt kiba nagyot hibázott.

A tesóm ilyen Visával járt akkor - még a színe is ilyesmi volt (Forrás: citroenet.org.uk)

A tesóm ilyen Visával járt akkor – még a színe is ilyesmi volt (Forrás: citroenet.org.uk)

Azon az éven három autóval mentünk ki Belgiumba, ahol az idősebbik bátyám dolgozott. Ő egy belga rendszámú, kék Citroen Visával jött, anyu, a középső bátyám és a családja a majdnem vadiúj, korallpiros 120 L Skodával – én meg már akkor is folyton ráértem, elmentem négy nappal korábban, és kivittem a csomagok nagy részét egyedül, a mustársárgával. Apu nem jött… khm… mintha megérezte volna a jövőt. Nem mennék külön bele a részletekbe: Ákos Visája valahol Ausztria elején eldobta a kanalat, Petike elkezdte vontatni a Skodával – óriási szerencse, hogy volt egy nagyjából hetven centi hosszú, cukorspárga értékű kötelük… kezdetben még kicsit óvatoskodtak, de aztán rájöttek, hogy felesleges, minden a legnagyobb rendben, és szépen belendültek, úgyhogy Frankfurttól már szinte csak a belső sávban mentek, Petike 120 körül pödörte neki, és teljes sorokat előztek meg a szerelvénnyel, ami azért okozott némi döbbenetet pár majrésabb nyugati álampolgárban.

Nekem fura utam volt kifelé: a vízhőfok-mérőm folyamatosan 100 fok fölött mutatott – de nem forrt a víz, úgyhogy elkönyveltem, rossz a mérőm. Újabb hibát vétettem.

Amikor lefüstölt a gép, nálam nem volt, ami apunál mindig: a Gloria poroltó - biztos sokat tud, hiszen ez is még csak 40 éves...

Amikor lefüstölt a gép, nálam nem volt, ami apunál mindig: a Gloria poroltó – biztos sokat tud, hiszen ez is még csak 40 éves…

Két hét után, hazafelé már együtt jött a két Skoda: egy alvást terveztünk München mellett, ahol anyuék ezeréves barátai, Sierwald bácsiék laktak. Hazafelé anyu jött velem, a hőfokmérő ismét csak egész úton a piros környékén volt, de nyugodtan haladtunk – mígnem München előtt hússzal egyszer csak valami elég fenyegető és elég erőteljes hang kíséretében olyan füst robbant ki hátulról a motorból, hogy egy satufék után egy lendülettel kétszáz méterre szaladtunk a kocsitól. Szerencsére a tesóm látta, hogy gond van, és megállt, aztán kíváncsian vártuk, vajon felrobban-e az autóm, de szerencsére pár perc alatt megszűnt a füst. Petike praxisa már megvolt – most engem vontatott el Karl bácsiékhoz… A ház mellett másnap, immár pihenten megállapítottuk, hogy a kipufogóból indítózáskor vékony sugárban víz folyik, amit nem ítéltünk teljesen üzemszerűnek… továbbá a megolvadt gyertyapipák se ígértek semmi jót, és volt még ez-az… magyarán a motor végzett.

Ez volt a gps - apu pirossal bejelölte, hol van München mellett Vaterstetten, ahol Karl bácsiék laktak... én kötélen jutottam el...

Ez volt a gps – apu pirossal bejelölte, hol van München mellett Vaterstetten, ahol Karl bácsiék laktak… én kötélen jutottam el…

A családom másnap tovább utazott, én maradtam Sierwaldéknál, hogy megoldjuk az autó ügyét. Karl bácsi elsőre azt ajánlotta, vesz nekem egy kis Opelt vagy hasonló autót – erről őrült gyorsan lebeszéltem – ha valaki próbált a nyolcvanas években autót (és elég sok minden mást, lényegében inkább bármit) behozni, pontosan tudja miért… 4 (megtaláltad, ne keresd tovább – olvasni még ér…) Maradt hát a motorcsere – abból viszont kaptam egy vadonatúj 120-ast (!!!), minimális utánjárással, egyenesen a müncheni Skoda-dealertől rendeltük, és négy nap alatt mindennel együtt megvolt. Hogy mennyibe került, nálam volt-e annak az egy század része, s hogy szeretem-e a halpástétomot kovászos uborkás főtt tésztával, s mindezek végeztével jó-e nekem, ha az egészet leöblíthetem egy jó búzasörrel – nos, mindezekről, ha még bírjátok egy kicsit, legközelebb…

(Jutalomvideó: kedvencem, álmom, a 110 R Coupé, a Totalcar tesztje, a kedves feltöltő epés skodás felirataival…)

 

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.82 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

14 komment

  1. Lázár Judit szerint:

    Igen-igen a skodálatos skodák!
    Édesapámat is sikerült megfertőznöd ezzel a rajongással. Ez a csodálata odáig bokrosodott, hogy ’91 körül megvásárolta családunk első gépjárművét, egy hófehér 105-ös skodát, melyben -milyen meglepő- egy 120-as motor dolgozott, mert gondos kezek lecserélték az eredeti erőgépet. Meg is örököltük tőle 2000-ben. Annak a kocsinak lelke volt, de mindig, mindenhová elvitt minket és haza is hozott némi panaszos kérlelgetés után. Emlékszem, egy karácsonyi bevásárlás közepén a szakadó hóesésben úgy döntött, hogy az öreg ablaktörlők éppen eleget dolgoztak és különben is , a karácsony neki is karácsony, így leállt. Úgy tettük meg az utolsó 20 km-t, hogy fél kezünkkel az ablakon kilógva, minduntalan töröltünk magunknak egy kis kémlelőt, majd amikor már a hideg érzéstelenítő hatása mit sem ért, cseréltünk a férjemmel. A fiam ennek ellenére őszintén és teljes meggyőződéssel vallja, hogy a Mikulás csakis világjáró skodával teljesíti a feladatát a mai napig….!

    • Boda Kapitány szerint:

      Ez de milyen szép… köszönöm… csak zárójelben, mert lehet, hogy nem lesz hely a teljes kibontásra: az a 120-as motor éppen az, ami a mostani részben emlegetett helyére került Münchenben… Merthogy amikor szegény Mustárkám befejezte, kitűnő kollégám/barátom, Lázár Zsolti vitte tovább a lelkét a fehér csodába…

  2. Lévai Zoli szerint:

    Tisztelt András ! Műszaki tapasztalatokkal felvértezve állíthatom az alábbiakat !..! Mivel szerény személyem Tőled több krumplikapálást élt meg , közölném a következő valóságot ! CALGON…. alias Trisó 1 Görög Lacibá volt kolléga ( akkortájt ezt nem mertem nem , hogy mondani de talán gondolni sem ) 2 Erről vicc is van , nálam lehet érdeklődni ! Tőbb élmény van a stelázsiban , más témakőrben is ! Érdekelhet valakit , mi jót kuncogtunk utőlag ! Várom mielőbbi válaszod ! Zoli Zozo Locsikocsis ( még hosszuhajú )

    • Boda Kapitány szerint:

      Szia Zoli… jöhet a vicc is meg bármi egyéb is, ne tartsd magadban, dobd be a közösbe… Görög Laci iszonyat nagy szaki volt, és legalább akkora fazon is… jó régen láttam…

  3. t_a_m_a_s szerint:

    Édesapád nem egy felületes ember;) Nagyon komoly az a Skoda-napló…

    A sztori meg jöhet még amíg tavasszal nem keletkeznek új kétkerekűsek!

  4. Boda Kapitány szerint:

    A Skoda-naplót részletezésben kell megmutatnom, az nagyon besírós tényleg… mindig akartam ilyet én is, és szinte mindig odáig jutottam el, hogy felírtam a rendszámot meg a kilométeróra-állást… Oszt slussz… :-D

  5. Lévai Zoli szerint:

    Vicc ( Kolléga ) A juhász tereli a sekrestye előtt a nyáját , bekiabál a plebánosnak , JÓÓ napot kolléga ! Atya hogy-hogy kolléga ! ! Atyám , Önnek is van nyája , nekem is ! Őn is terelgeti Én Is ! Plebános bazsajogva , Fiam , Ha a nyájadból Te is annyit Meghágsz mint Én , Na akkor leszünk kollégák !…!…? ( elnézést én nagyon amatör vagyok még egy-két dologban , ha lehet konkrétabban ne !! )

  6. másikBoda szerint:

    Sose gondoltam volna. Ennyit tud egy Skoda. Azt gondoltam csak a telekre meg vissza.

  7. KEndre szerint:

    Nyugat-Európa döbbenten figyelte a kalandozó Bodáékat. :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

    • Boda Kapitány szerint:

      Nem tagadom… ’83-ban egy észak-hollandiai kis kúton úgy állták körbe Mustárt, mint egy kabrió Ferrarit… aztán fel kellett nyitnom a motorháztetőt… és kész volt mindenki…

  8. LTy/ i szerint:

    Kedves Kapitány!
    Akik felszálltunk a hajódra, mindannyian szívesen olvassuk majd a folytatást! :)
    Ne hagyd abba, jók ezek az életszagú történetek.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


7 − = nulla

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz