Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


01 december
6komment

Olvasd ugyanazt, amit a gazdmin!

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvennegyedik kiadásában a közszolgálatiság lebeg a szemünk előtt, amikor megemlítjük, hogy Ausztriában minden eu-s állam diákjainak teljességgel ingyenes a felsőoktatás… Igaz, amióta egy remekbe szabott blogból megtudtam, sok más mellett “alávaló gyávaság” elhagyni az országot, csak nagyon óvatosan fogalmazok e tárgykörben – tudom egyébként azt is, nálunk az égvilágon semmi gond nincs, várjuk a tündérmese kiteljesedését, s hogy érkezzenek hozzánk ellesni a know-how-t. Ahogyan egy hozzászóló fogalmazott, az esélyegyenlőség kormányzati szinteken már rögvalóság, amennyiben lelkes elmeháborodottak is lehetnek például gazdasági miniszterek – nem mondom meg, hol olvastam, nehogy a TEK kinyomozza, ki írta le, aztán elvigyék az ólomkazamatákba vagy Recskre. Higgyétek el, élek-halok a változatosságért – most viszont ismét kénytelen vagyok a Matolcsy-saga legújabb fejezetébe beavatni a haza ügye iránt elkötelezett, a tudományos élet nóvumai iránt érdeklődő nemzettestvéreimet: ha hiszitek, ha nem, át kell állnunk az új világrendre. Nem biztos, hogy mindenki velünk tarthat, gyerekek, ez nem vicc, több komolyságot: György egyenesen azt mondja, “az új világra való sikeres átállás nélkül esélyünk sincs megtartani a mai helyünket a világban.” Márpedig ezt a ragyogó helyet még sokáig őriznünk kell, gondolom: kurva sokan pályáznak rá, valósággal fúrnak minket. Végül: levelet kaptam, kézzel írottat, kérlelhetetlent – a szerző rávilágít egyik legfőbb hibámra, (s aláhúzásokkal jelzi is korábbi dolgozatomban a hatalmas hazugságokat), jelesül hogy félek Gyurcsánytól, továbbá Hillertől. Jó, egy aláírás lemaradt a kis levélke végéről, de nem lehet minden tökéletes, a hungarikum az hungarikum, nem akadunk fenn. Gyerünk, srácok, lányok: egy igazi mély nemzeti, korszerű, sikkesen szalonárja Classic vár rátok, ha velem lapoztok.

Hirdetés

* Teljességgel ingyenes az osztrák felsőoktatás minden eu-s tagállamból érkező diák számára.

Merő véletlenségből volt egy haverom úgy tizenöt, de lehet, hogy húsz éve is, aki Bécsben tanult, a közgazdasági egyetemen, akkoriban ő mesélte, hogy szinte tökéletesen ingyen – volt ugyan valami befizetendője, de például a kollégiumban nem merte elmondani a szobatársainak, hogy még a koleszért se fizet, mert attól tartott, megpokrócozzák. Konkrétan tehát jobban megérte külföldinek lenni, mint labancnak – ebből is látszik, milyen nemzetrontó egy nép a sógoroké. A számunkra szinte ingyenes felsőoktatás tehát – Ausztriában – viszonylag régóta létezik, de most további díjcsökkentések léptek életbe, így az egyetlen kötelező költség a diákegyesületi tagdíj: ez szemeszterenként tizenöt euró, ami, úgy gondolom, még egy átlagos magyar család számára is kigazdálkodható. A korábbi tandíjat egyébiránt – csak a teljesség kedvéért – az osztrák diákoknak sem kell továbbra fizetniük: fejenként 360 euróval tehát mindenki többet költhet a grinzingi tanszékeken tudásjavítóra. Mindezt persze csak úgy firkálom – mint pontosan tudhatjuk, nálunk sincsen tandíj, csupán egy kis önköltség és költségtérítés. Magyarországon mindazonáltal jelentékenyen csökken az állami finanszírozású felsőoktatási helyek száma – 2014-re például már csupán harmincezren tanulhatnak majd nem költségtérítéses szakokon. Tőlünk pár száz kilométerre mind e közben enyhítették a felvételi követelményeket is, és csupán az orvosi egyetemeken és a pszichológiai karokon korlátozzák a hallgatók számát – igaz, az orvosi egyetemeken az eddigi 1500 helyett 2400 hallgatót képeznek majd. A mindehhez szükséges 150 millió eurót az állami költségvetés biztosítja. Természetesen. Már hallom is a feldúlt kiáltozást, micsoda szemétség ez, fúj, abcúg, Ausztria, ez sima agyelszívás, nem ér, amúgy meg bibibí, mindenhol mindenki magyar, ahová ész kell, tessék, kié a legtöbb Nobel-díjas (zárójelben: minden országban élő legenda), vízmotor, paprika, tokaji és gulasch, és koronaként Varga Mihály, ha nem is tökéletes angolsággal, de kimondja, igenis befektetői garanciát jelent, hogy ezeréves a magyar államiság. Pfffff. Szerintünk. Vagyis szerinte. Tek. Mert a helyzet láthatóan mégiscsak az, hogy a csúf világ ívesen pottyant rá, hány évesek vagyunk, mekkorákat csatáztunk négyszáz vagy ezeregyszáz éve, és mekkorák leszünk a tervek szerint öt és ötven év múlva. Tetszik vagy sem: itt az számít, ami most van. Amit ma tudsz, amit most termelsz, ma raksz le az asztalra, ma mondasz. Utóbbi tekintetében persze nem árt(ana), ha legalább pár éven (vagy lassan pár héten) át nagyjából ugyanaz lenne – azt hívnák ugyanis kiszámíthatóságnak, ami elég lényeges tényező például egy ország megítélésekor, jó, tudom, szemét IMF, hülye leminősítők, ellenünk fújó bíró, csak ránk pikkelő tanár. Na mindegy. Szlovákiában egy kezdő orvos fizetése 1400, Németországban 3800, Dániában közel 6000 euró – a magyar rezidensek fizetése a közel 50 százalékos béremeléssel 700 euróra szökött fel. Én persze jól megértem, nem szabad így a földhöz ragadni, és aki igazi magyar, az itt marad – csak azok nem értik, akik elhúznak, mert úgy gondolják, nekik is joguk van, nem csak a dupla-tripla-tízszeres pénzhez, de elsősorban is némi emberhez méltó élethez…

* Érdekes cikket olvasott a Foreign Affairs című lapban Matolcsy György.

Azt hiszem, megegyezhetünk benne, semmiképp nem árt, ha egy gazdasági miniszter messze jövendővel vet öszve komolyan jelenkort, két sújtótájékoztató közt esetleg hat, alkot, gyarapít, s a haza… na jó, ez még eldöntendő – derülni mindenesetre derülnek sokan, pedig irgalmatlan nagy dolgok vannak készülőben a világban. Matolcsy György a Foreign Affairs-ben persze nem Grover G. Norquist és Andrea Louise Campbell írását, az Are Taxes Damn Too High? címűt böngészte át – érthető, miránk aligha vonatkoztatható, hogy damn magas adók léteznének, ha jól emlékszem, Magyarországon nincs is adó, legfeljebb befizetgetéseket kell eszközölgetni, jórészt azokat is csak bankoknak és óriáscégeknek. Főleg ha chipset gyártanak. No, de nézzük, mire bukkant MGY: számára az derült ki egy meglehetősen terjedelmes, és egyébként tényleg igen érdekes kérdéseket felvető írásból, hogy “az Egyesült Államok kifejlesztett egy technológiát, amely az élő szervezet működésén alapul és képes adatokból dolgokat és dolgokból adatokat előállítani. Már működnek a jövő kis gyárai az Egyesült Államok, Kenya, Afganisztán, Dél-Afrika, Norvégia és a Benelux-országok területén, ahol amerikai programokkal és alapanyagból készítenek gépeket, bútorokat, autókat, repülőket, hajókat, épületeket: bárhol, bármit, bármikor.” Hm… az a helyzet, hogy miután átfutottam az eredeti írást, úgy érzem, kezdem sokkal jobban megérteni Matolcsy György úgynevezett elméjének működését – s azt is be kell vallanom, kezdek lényegesen jobban félni, mint eddig. Adatokból dolgok és dolgokból adatok… amerikai alapanyagokból a kis afganisztáni gyárakban készülő repülők és épületek… nos, vagy a korábban meg-megvillantott angoltudással, vagy a Google-fordító képességeivel van némi gond, ha az egész cikkből ez tűnik az összefoglalandó lényegnek… Megeshet persze az is, hogy egyelőre ennyi tartozik ránk, pórokra: nyilván ennek az új világforradalomnak is mi leszünk a vezető ereje, ezért kell konspiratívan és diszkréten kezelni az új ideát, amit éles szemű miniszterünk lekapott a világhálóról. Az új világra való átállás nélkül esélyünk sincs megtartani mai helyünket a világban – jelenti ki Matolcsy: szó se róla, bekönnyeznék, ha ezt a több kormányzat összehangolt, fáradhatatlan tevékenységével megszerzett, fergeteges pozíciónkat fel kéne adnunk… Aztán végre kiderül a lényeg is: a “Mit kell tennünk?” szekcióban a miniszter elárulja: “kell egy állandóan figyelő intézményrendszer, ami éjjel-nappal követi a digitális átállás különböző szakaszait.” Ja… vagy úgy… a többit elég jól tudom – jelzem, ha esetleg az éjszakai műszakokra kéne egy átállás-szakaszokat figyelő ember, csak költségtérítésért persze, pont rá is érnék, Mr. Matolcsy. English spoken…

* “Ugyan már, Boda úr!”

Így kezdődik az az olvasói levél, amit a héten vehettem kézbe, a szerkesztőségben – a beérkezés körülményeit illetően ellentmondásos hírek élnek, annyi bizonyos, nem postán küldték. Egy vonalas füzetből közepesen hanyagul kiszaggatott lapot érdemeltem ki, melyre folyóírással rótta gondolatait a szerző. Kifogásolt dolgozatomat kinyomtatott formában is mellékelte/belehajtogatta a vonalas lapba (külön köszönöm, hogy a fejemet rituálisan nem vágta félbe), egyes, illetve kettes számmal, továbbá aláhúzással jelölte, mik is a problémás részek. Az egyes szám környékén épp ezt mondom: “És felesleges is lenne itthon tartani a fiatalokat…” – mire kedves levélíróm az alábbiakat fűzi hozzá: “Ki is mondta, hogy ha nem tetszik, el lehet menni? Ugye, az a drága Gyurcsány elvtárs.” A második aláhúzott mondatdarabom: “Be lehet szüntetni a felsőoktatást…” – amire viszont ez a replika: “És azt ki mondta, hogy felesleges futószalagon gyártani az állástalan diplomásokat? Az a drága Hiller elvtárs, a kommunista kormány oktatásügyminisztere.” Végezetül jön a lényeglátó konklúzió: “Erről, ugye nem szabad írni, mert még félni kell tőlük…” Hát igen. Félni kell. Jaja. Annyira reszketek Gyurcsánytól, nem is szólva Hillerről, amennyire talán még akkor se, amikor épp ők voltak elfoglalva az ország felvirágoztatásával. Természetesen semmi gondom azzal, ha majd 2050 tájékán is csak az hangzik el az épp aktuális vezérállásból, hogy őszinte sajnálatukra Czillei Ulrik cselszövései miatt képtelenség végrehajtani mind azt a jót, nemest, nép javát szolgálót, amit egyébként már régesrég végrehajtottak volna – csakhogy a már említett Czillei, továbbá Koppány, Ságvári és Tamás Gáspár Miklós miatt lehetetlenség bármi jót tenni, akárhogyan is szeretnénk… És  a félelem… nos, nagyon helyesen tetszik látni, izé… no… hadd nevezzem el önt mondjuk Bátor bácsinak vagy Vakmerő néninek, mert ugye véletlenül le tetszett hagyni erről a jól odamondós kis fecniről, hogy kinek is tetszik lenni kőkeményen… szóval nagyon jól tetszik látni, hogy félek – nos… valóban erősen tartok a Gyurcsánytól meg Hillertől: például hogy nem lesz náluk jobb, akire szavazni lehet, és visszatérnek még egy pompás körre… vagy hogy a mostaniaknak dob még egy szabadjátékot a gép… vagy…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 6.92 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

6 komment

  1. régi "barátnéd" szerint:

    Szerintem drága miniszterünk mostanában olvashatta Orwel 1984 című könyvét és nagyon tetszett neki a 101-es szoba.

  2. t0s0 szerint:

    Most hirtelen nem tudom melyik a 101-s szoba, de elképzelek NAGYONDRÁGA miniszterünknek egy vastagon, és puhán bélelt, mondhatni komfortos szobát, olyan kényelmes, nagyon hosszú ujjú szvetterrel, amit hátul kell gombolni.

  3. t0s0 szerint:

    Sok éve én egy olyan híren akadtam fenn egy pillanatra, miszerint a kormány vagy parlament megszavazta, hogy ingyé’ dolgozik ezután… döbbenet…
    gyors beleolvasás a cikkbe …
    és felhomályosultam: ti. a sógoroknál, nem nálunk.

    mindazonáltal még az is lehet, hogy valamit jól csináltak.

    … a levélíród pedig joggal nevezhető “szerencsétlennek” hiszen, – Bátraké a szerencse – ő pedig ….

    • Boda Kapitány szerint:

      Ő is bátor… egyébként meg bődületes bátorság kell hozzá, hogy aláírd a véleményed… na jó, igaz, lehet, hogy csak hozzászoktam húszpárév alatt… :-D

  4. másikBoda szerint:

    “mindig a politika, mindig az erotika, mindig az a rengeteg gond”

    Gondolom a politukusok egyetlen feladata a hangulatkeltés. Így lehet érzelmileg túlfűtött embereket össze vissza terelgetni.

    Aztán majd lehet szavazni arra akit nagyon szeretünk vagy az ellen akit nagyon utálunk. No racionalitás.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


5 + = hét

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz