Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for december, 2012

29 december
23komment

Ufók… ti tolvaj kis szemétládák!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (53 lövet, átlagosan: 6.91 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvennyolcadik kiadásában először egy bölcs amerikai hajósról emlékezünk meg, aki nyolc napon át sodródott üzemképtelen yachtjával, amikor is vietnami halászok kifogták. Nem tudom, tudjátok-e, mi a jogosultsága ilyenkor a tengerjog szerint a megmentőnek – elmesélem egy honfitársunk kalandját, akit görög halászok mentettek ki: kezdetben nagyon örült neki, aztán egyre kevésbé… Aztán játék, ami nem annyira játék: az ombudsman szerint alkotmánysértő volt a játékgépek betiltása – talán emlékeztek még, bizonyos “nemzetbiztonsági kockázat” miatt ősszel gyakorlatilag két nap alatt bezárták Magyarországon az összes játéktermet, illetőleg betiltották a nyerőgépeket. Nem szeretnék ötletet adni senkinek (gyanítom, nem is kell), de azért elmondom, mit csinálnék én, ha mondjuk lenne pár tucat nyerőgépem, és ilyen szinten dugták volna le a torkomon a bőrtömlőt. Végül ismét egy ufós történettel kell előállnom – nem kevesebbről van szó, mint hogy újra meglátogattak ezek az elfajzott földönkívüliek, és nemes egyszerűséggel elvitték az autóm kulcsát. Komolyan mondom, ki vagyok bukva rájuk – én készséggel elhiszem, hogy érdekli őket az igazi, 1.8-as szívódízel technológia, netán az, hogyan lehet (minimum) 620 ezer kilométer után még mindig olyan pompás állapotban egy autó, mint amilyenben a Kék Villám leledzik – na de akkor miért nem kérnek??? Odaadtam volna a kulcsot pár napra, ezért kár volt lopni… haragszom, és ufó-csapdát állítok hamarosan. A most következő napokat igyekszem arra felhasználni, hogy valamit leadjak abból a nagyjából harminckét kilóból, amit a karácsonyi országos zabálóversenyen elért második helyezésemmel sikerült feljuttatnom magamra – mind e közben nagyon boldog új évet kívánok minden olvasómnak, és persze nemolvasóimnak is: találkozunk egészen hamarosan… Most pedig, a hajtás után: HL Classic, 2012-ben utoljára… Tovább »»

Hirdetés
22 december
14komment

A maják meg a Lásztkrisztmasz-élmény

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (50 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvenhetedik kiadása igencsak különös és kalandos körülmények között keletkezett – nem tudom, ki hogy van vele, nekem speciel ez az első világvége, amit átéltem. Nem nagyon smakkol ez a hülye nullsík, alig találom a billentyűket a tök sötétben, és a combom is tisztára bedurrant, mert második órája tekerem a laptop ellátását biztosító áramfejlesztős biciklit, amit szerencsére jó előre bekészítettem magamnak. (Ha valakinek netán áram kellene, keressen nyugodtan, egy darabig itthon leszek, most akciósan tudok átadni, pénz nem annyira érdekel, de friss, füstölt házi húsárut szívesen beszámolnék…) Az időnkbe, azt hiszem, belefér, hogy megbeszéljük, mi a helyzet a Nemzeti Színházzal – és ha már Vidnyánszky Attila szóba kerül (nem is szólva egyik kedvenc keresztényemről/demokratámról, Pálffy Istvánról), röviden elmesélem, milyen is volt, amikor bő tíz éve a Nyulasival Kárpátalján, Beregszászon, az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházban töltöttünk pár felejthetetlen napot. Végezetül beszámolok a karácsonyi előkészületeimről – nem állok túlságosan fényesen azt előrebocsáthatom… Az alkalmat viszont ezennel megragadom, és mindenkinek békés napokat kívánok – ránk férne pár csepp nyugalom… A magam részéről csendes kis utazgatásokkal teszem változatossá a karácsonyt – felbukkanok majd Varga Zsoltiéknál, talán Nagykovácsiban, a Szilárdéknál, persze lesz némi családi pittyputty is… úgyhogy várhatóan szabin vagyok, de egy hét múlva mindenképpen jövök, hiszen a szombat reggeli kávé mellől szerencsére sokaknak nem hiányozhat a HL. Most sem – gyerünk… Tovább »»

18 december
10komment

Két (később három) gyerek, három (előbb s később két) papa…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (50 lövet, átlagosan: 6.84 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Tessék... az életből elkapott pillanat - mosogatok, fáradhatatlanul, rendszeresen, alaposan (jó, a Suszter állítólag talált egy tányért, amin volt egy kis szaft - és??? annyiból???)

Tessék… az életből elkapott pillanat – mosogatok, fáradhatatlanul, rendszeresen, alaposan (jó, a Suszter állítólag talált egy tányért, amin volt egy kis szaft – és??? annyiból???)

Úgy kezdődött az egész, hogy eljöttem Grazba, Suszterékhez babysitternek. Na, na, kérném mellőzni a kuncogást ott a hátsó sorokban, mert kiüríttetem a termet… Igenis van egy csomó olyan vonatkozása a gyermekekkel való törődésnek, amikben elsőrangú vagyok: például… na… izé… olyan kecses mozdulattal adom oda a Kinder-csokit bármilyen kiskorúnak, hogy azt tanítani lehetne… aztán, tartsatok bár gőgösnek, akkor is úgy gondolom, egészen nagyszerű vagyok például akkor is, amikor óvodába kell szállítani Lencsi babát és Danit, autóval, ráadásul most már, lassan két hét ittlét után egészen olajozottan eltalálok a város másik végébe, ja… és szépen bevásárolok, ha kell, balesetmentesen tolom a Lidl-ben a kocsit, és okosan nézek a többi vevőre, aztán… hámoztam már krumplit, héjaztam és reszeltem le uborkát salátának, bepakolok a hűtőbe, mosogatok és letörlöm szépen az ebédlőasztalt, behúzom a cippzárt Dani dzsekijén, és emlékszem rá, hol van Lena sapkája, továbbá esténként játszom velük, szükség esetén megbeszélünk minden fontosat, és van még egy csomó egyéb apróság, ami most biztosan nem jut eszembe. Szent igaz, a háztartási intelligenciám (HQ) nem ostromolja az egeket, de jelentős a kitartásom, totális a perfekcionizmusom, és igyekszem mindent elsajátítani e tárgykörben is. De miért is volt szükség rá, hogy kijöjjek kispapának Ausztriába? Tudom/érzem, a kérdés némi magyarázatra szorul. Nos, Suszter barátomnak, és szó szerint is kedves nejének, Marcsinak, egészen múlt szombatig mindössze két gyermekről kellett gondoskodni – akkor azonban, 14.19 perckor minden megváltozott, és semmi nem lesz többé ugyanolyan, mert szerencsésen a világra jött Lili baba, 3770 grammal, 52 centiméteres hosszúsággal (el ne felejtsetek gratulálni a joggal büszke szülőknek), és ez a kedves és halaszthatatlan kötelesség Marcsit már csütörtökön kórházba szólította… Tovább »»

15 december
4komment

Telefonos róka, becsmegtal, egyforintos csekk

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.77 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvenhatodik kiadásában elsőként egy telefontolvaj, mi több, sms-ező rókáról – valami azt súgja, jó pár évvel ezelőtt mi már találkoztunk az ügyes kis Vukkal… Aztán: nyolcvanötezer forintot talált egy pénzkiadó automatában egy fiatalember, aki – egyébként nem csak becsületesen, de nagyon okosan is – nem tette el a pénzt, inkább becsmegtal lett belőle. A pénz tulajdonosa, egy hölgy alig hitte, hogy ekkora szerencséje volt – telefonon megköszönte a megtaláló jóságát, majd az egyik bulvárlap szerette volna megszólaltatni őt, amiért viszont egy kis pénzt kért volna, ha lehet: valahogy ettől kapott igazán szép, magyaros gellert ez a történet. Végül egy csudálatos, igaz sztori: egy forintról szóló csekket kapott egy ismerősöm az egyik telefontársaságtól. A forintos tartozás miatt már több erőteljes hangú levelet küldött a nagyszerű cég, kikapcsolással fenyegetik a súlyos összeggel tartozó fogyasztót – becslésem szerint eddig nagyjából nettó egy ezrest költöttek rá, hogy beguberálják tőle a forintot. De hogyan kell ma Magyarországon befizetni egy egyforintos csekket??? Megpróbáljuk kitalálni… Továbbra is külföldi száműzetésben sínylődöm, Grazban vagyok, Suszter barátomnál – mire e sorokat olvassátok, vélhetően egy bolygólakóval több él a Földön, ő Marcsi és Zoli legfrissebb kislánya, a neve Lili lesz: milyen fura, hogy amikor mindezt írom, Marcsi még itt ül mellettem, abszolút egyben… Pár napig tehát még itt segédkezem nekik, amiben tudok, aztán az ünnepi előkészületek remélhetőleg már otthon érnek majd… De addig is lesz legalább még egy HL valahogy, valahonnan – a mostani Classic viszont máris a lap túlsó oldalán vár rátok…  Tovább »»

11 december
6komment

Mustárról, a hétéletűről, bizonyos halpástétomokról, meg sok egyéb apróság… (IV.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Csabi felesége, Edit, egy néhány évvel ezelőtti, sugárzóan hangulatos képen, a családi S 100 előtt

Csabi felesége, Edit, egy néhány évvel ezelőtti, sugárzóan hangulatos képen, a családi S 100 előtt - Rácalmás, Kossuth 15. Ja, és az autó bordó...

Skodák, Skodák és Skodák – gondolom, ha virtigli wartburgosok vagy ladások olvassák nemrégiben indított mini sorozatom korábbi darabjait, minden hajuk szála az égnek mered, hiszen a Skodákról annak idején köztudott volt, hogy melegszik, hogy lomha, hogy harmatgyenge, hogy az eleje a legkisebb oldalszélben is lebeg-libeg az úton, hogy a karosszériája rohad, hogy a hátsó ablakát leengedni, az első ülés támláját meg állítani nem lehet… persze és persze: van ezek között, ami cáfolhatatlan és kétségtelen tény, és akad, ami csak közszájon forgó legenda volt, hogy úgy mondjam, retró hoax. Bárhogyan volt is, az cáfolhatatlan tény, hogy apu több mint 45 éve vette az első Skodánkat, az 1000 MB-t, és ezzel egy igen hosszú sorozat vette kezdetét. 1970-ben ugyanis már egy vadiúj S 100-asunk volt, aztán 1976-ban az egyik bátyám vett ugyancsak egy S 100-ast, ugyancsak vadiújat, majd a nyolcvanas évek közepén a másik tesóm egy 120 L-t. És hosszan, hosszan folytathatnám még a történetet a családunkba sorra beépült további 105-ös, 120-as típusokról – egészen a középső bátyám mostani céges autójáig, egy Octaviáig – ami persze már korántsem ugyanaz… A minap, ha még rémlik (ha nem, itt pótolható), megemlékeztem arról a Beneluxiába tett szép családi utazásról, aminek végén, hazafelé jövet kissé nagyon elfüstölt alattam a mustársárga S 100 motorja. Müncheni emberünk, családunk évtizedes jó barátja, Sierwald bácsi segített a bajban, így szerencsésen megmenekültem… mi több… no de a cserének ára is volt persze, konkrét és áttételes is… Ha érdekel benneteket, hogyan is történt az egész, és mi lett Mustár sorsa a későbbiekben, hajtás után részletesebben is elolvashatjátok – és az első részek (skodás) olvasói hozzászólásaiból/képeiből is beidézek/beillesztek néhányat… Tovább »»

08 december
5komment

Jó hírem van: Hajdú Péter örök életű!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvenötödik kiadásában, legalábbis túlnyomórészt, zenélünk: először is azt az örömhírt osztom meg kedves mindnyájótokkal, hogy Obama elnök átadta az Egyesült Államok egyik legrangosabb kitüntetését, a Kennedy Center Honors-t – sok más nagyszerű előadóművész mellett a rockzene egyik legfontosabb zenekarának, a Led Zeppelinnek is. Én még beszéltem olyan emberrel, aki volt az utolsó koncertjükön – soha nem bántott, de ezt képtelen voltam megbocsátani neki… De, most látom, a Zepről szólva nem kerülhetem meg a Stones-t sem…Vizsgáljuk meg aztán a dolgokat a zeneipar számegyenesének másik fertályán is – szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, a Békemenet és a mindenkori dísztribünök egyik pillére, vitéz Pataky “Aranyország” Attila megbölcsült a közelgő világvége miatt: egy tévéműsorban, melynek megnevezését kiskorúak esetleges jelenléte miatt mellőzném, olyasmikről számolt be, amikről, azt hiszem, mindannyiunknak tudni kell. Azt azért szerencsére tanítás közben sem felejtette el, hogy remek zenekara év végi koncertjének promóját megejtse – így aztán, ha nem is lesz majd pénz az eljövő új világban, neki bizonyára még mindig lesz, bár nagyon sokáig ketyeg még a lakáshitel, jaj. És egy újabb szenvedélybetegségről igyekszem leszokni – pillanatnyilag úgy tűnik, néminemű sikerrel: szeretnék egy kicsivel kevesebb egészmogyorós csokit enni, amihez viszont elképzelésem szerint az kell, hogy az ily módon mínuszba süllyedő boldogsághormon-mennyiséget máshonnan kéne beszereznem a világból. Ez egyelőre nem tűnik túl egyszerűnek – lehet, hogy mégiscsak fel kell hívnom Attist, vagy még egyszer meghallgatnom tőle a Cher-átiratot. Addig is, amíg tárcsázok – gyertek, olvassuk el együtt, mire jutottam ma… Tovább »»

04 december
14komment

Motorcserék, és a mustár S 100, ami vagy hússzor átszelte Európát (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.82 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Belgium, 1983. Ha megengeditek, külön felhívnám a figyelmet a jobb első sárvédő elem enyhén házilagos javítására... csak két évig volt így...

Belgium, 1983. Ha megengeditek, külön felhívnám a figyelmet a jobb első sárvédő elem enyhén házilagos javítására… csak két évig volt így…

A Boda-család története elválaszthatatlannak tűnik a Skoda-család történetétől – mint erről már ejtettünk szót e dolgozat első részében, apuék 1966-ban vásárolták meg első autónkat, a vadonatúj Skoda 1000 MB-t, s ezzel, bár talán maguk sem tudták, egy részben mindmáig tartó sorozatot indítottak el. 1969-ben ugyanis az 1000 MB-t cserére érettnek nyilvánította Boda sr., gondolom, volt benne vagy 20 ezer kilométer… ááááááááá… álljatok meg, breaking, breaking, breaking… úristen… ez nem igaz… ebben a pillanatban megtaláltam az 1000 MB kis noteszét, amibe apu mindent, de mindent feljegyzett, számlák, listák, dátumok, 152 forintos szervízszámlák, anyaggal együtt, naná, azt mondja egy bejegyzés, “Benzin Pécsett: 18.5 liter, 74 forint.” Na, gyerekek, ezt a döbbenetes füzetkét majd külön átvesszük, ráadásul további kincsekre is bukkantam ugyanabban a nejlonzacskóban, egy 1978-as erdélyi, továbbá egy 1980-as osztrák családi utazásunk teljes dokumentációja, továbbá az 1983-as holland expedícióm tervrajzai, térképei, poggyászlistája – hát, kedves mindnyájan, ezek a hosszú téli esték, úgy néz ki, már csak így fognak eltelni… ilyenkor ugyanis, megsúgom, a nem síelő motorosok számára mérsékelten izgalmas időszak jő, na jó, persze hogy mindenünk a karácsony, de bevallom, nekem például a szilveszterben az a legjobb, hogy utána már csak január, rövid február, aminek a vége kis szerencsével már megmotorozható, de március elseje mindenképpen indítja a szezont… De vissza az első Skodánkhoz… szóval egyáltalán nem 20 ezer volt benne, hanem bő három év alatt, most nézem, hoppá, 59 580 kilométer, se több, se kevesebb. És ebből is látszik, hogy mi, Bodák bizony nem vetjük meg a menést: évi 20 ezer annak idején, negyvenpár éve, az nem akármi volt, lányok-srácok… 1969 május 20-án, kedden, mint a fekete noteszbe Faterkám gyöngybetűkkel bevezette, “Eladtam, illetve átadtam a kocsit Petkes Györgynek. L. adás-vételi szerződést.” Pillanatnyilag ugyan nem L. sehol, de valahol biztos az is megvan. Pár hónap szünet következett, majd jött a vajszínű S 100-as, aminek a gázpedálját már bőszen nyomkodhattam – erről is írtam a második részben… Ma elmesélem, milyen furcsa egy szokása volt apunak az autóink motorjaival, s hogy hogyan vezetett e már-már burzsoá módon öncélú kevélység oda, hogy 1986. júliusában motort kellett cserélnem München mellett… Gyertek, kérlek, sok a dolog… Tovább »»

01 december
6komment

Olvasd ugyanazt, amit a gazdmin!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 6.92 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvennegyedik kiadásában a közszolgálatiság lebeg a szemünk előtt, amikor megemlítjük, hogy Ausztriában minden eu-s állam diákjainak teljességgel ingyenes a felsőoktatás… Igaz, amióta egy remekbe szabott blogból megtudtam, sok más mellett “alávaló gyávaság” elhagyni az országot, csak nagyon óvatosan fogalmazok e tárgykörben – tudom egyébként azt is, nálunk az égvilágon semmi gond nincs, várjuk a tündérmese kiteljesedését, s hogy érkezzenek hozzánk ellesni a know-how-t. Ahogyan egy hozzászóló fogalmazott, az esélyegyenlőség kormányzati szinteken már rögvalóság, amennyiben lelkes elmeháborodottak is lehetnek például gazdasági miniszterek – nem mondom meg, hol olvastam, nehogy a TEK kinyomozza, ki írta le, aztán elvigyék az ólomkazamatákba vagy Recskre. Higgyétek el, élek-halok a változatosságért – most viszont ismét kénytelen vagyok a Matolcsy-saga legújabb fejezetébe beavatni a haza ügye iránt elkötelezett, a tudományos élet nóvumai iránt érdeklődő nemzettestvéreimet: ha hiszitek, ha nem, át kell állnunk az új világrendre. Nem biztos, hogy mindenki velünk tarthat, gyerekek, ez nem vicc, több komolyságot: György egyenesen azt mondja, “az új világra való sikeres átállás nélkül esélyünk sincs megtartani a mai helyünket a világban.” Márpedig ezt a ragyogó helyet még sokáig őriznünk kell, gondolom: kurva sokan pályáznak rá, valósággal fúrnak minket. Végül: levelet kaptam, kézzel írottat, kérlelhetetlent – a szerző rávilágít egyik legfőbb hibámra, (s aláhúzásokkal jelzi is korábbi dolgozatomban a hatalmas hazugságokat), jelesül hogy félek Gyurcsánytól, továbbá Hillertől. Jó, egy aláírás lemaradt a kis levélke végéről, de nem lehet minden tökéletes, a hungarikum az hungarikum, nem akadunk fenn. Gyerünk, srácok, lányok: egy igazi mély nemzeti, korszerű, sikkesen szalonárja Classic vár rátok, ha velem lapoztok. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz