Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


26 november
15komment

Skodák, Skodák és Skodák Bodáéknál – 45 éve (I.)

Ha jól emlékszem, a pécsi vásárban készült a kép... rajta a ZJ 74-21 a Rush-matricával a csomagtartófedélen, és kérnék még egy kis figyelmet a vásáros ingemnek is...

Ha jól emlékszem, a pécsi vásárban készült a kép... rajta a ZJ 74-21 a Rush-matricával a csomagtartófedélen, és kérnék még egy kis figyelmet a vásáros ingemnek is...

A teljesen pontos dátumokra még egy picit várni kell, Boda sr. már nagy erőkkel nyomoz – régi jó szokásom szerint mondom, ahogyan szerintem volt, aztán majd (nem kevésbé régi, nem kevésbé jól bevált szokásom szerint) helyesbítek, ha sok lesz a reklamáció… Szóval ha jól emlékszem, egyéves koromban, azaz 1966-ban vették apuék a Skoda 1000 MB-t (CM 71-56), ami családunk első autója (és Skodája) lett. Vadiúj volt, nem arcból mondom, csak tényszerűleg – három gyerek és egy nagymama mellett annak idején simán belefért ez is. Jut eszembe, hiszitek vagy sem, akkoriban nem ártott a türelem: várni kellett az autóra, aminek megvásárlására amúgy is elég különleges módszerek voltak, az autónyeremény-betétkönyvről például legendákat tudnának mesélni sokan … és talán érdekes lehet az is, hogy akkoriban az új autó értéke nemhogy csökkent volna, amikor kihajtottál vele a telepről – ha úgy tartotta úri kedved, bőséges felárral adhattad el, merthogy voltak pénzes, de mérsékelten türelmes polgártársak is… De ne kalandozzunk annyira el – azt találtam ki mára, hogy végigszaladunk családunk fontosabb Skodáin – merthogy volt egy pár… az 1000 MB, aztán amire lecseréltük, Fülöp, (IC 85-55) az első S 100-as 1970-ben, aztán az idősebb bátyámé, a legendás mustársárga S 100 (ZJ 74-21), szintén újonnan, 1976-ban, ami aztán, pár év múlva az enyém lett, az első saját autóm… és aztán a Petikéék piros 120-asa, a KM 97-69, el se akartam hinni, hogy létezik olyan jó autó… és aztán apuék újkori Skodái, a 105-ös, amit a Sanyiéktól vettek át, aztán a korallpiros 105-ös, az EOB-491, amit két éve adtunk el, mert többen úgy gondoltuk, 84 éves korban már nem múlhatatlan összetevő az autóvezetés… aztán a papa máshogy gondolta, és megvette a mostanit, a fehéret, a BZC 903-at… Na… szaladjunk végig gyönge négy és fél évtized fontosabb történésein – gyertek skodázni…

Hirdetés
A CM 71-56... a helyszín, ha jól sejtem, az utcánk, a Mező Imre, a mai Széchenyi park: a három házzal szemben még csak építési terület és káosz

A CM 71-56... a helyszín, ha jól sejtem, az utcánk, a Mező Imre, a mai Széchenyi park: a három házzal szemben még csak építési terület és káosz

Az 1000 MB-vel kapcsolatban nincs sok konkrét emlékem, azt sikerült kitudakolnom, hogy a csepptankos, 250-es Jawát váltotta a családi járműparkban… és persze azt is tudom, hogy apu nagyon gondos gazdája volt, mint az összes többi autónknak is… mindent centire, dekára, milliliterre úgy és akkor csinált, töltött után, mért le, kevert be, ahogyan a nagy könyvben le volt írva. Tőlünk autót venni, azt gyanítom, álomszerű lehetett, mint a csak lejtőn járó, nyugdíjas, vidéki orvos bácsitól, aki csak évi ezer kilométert autózott – a csodás 1000 MB négy év után ment a háztól, de csak azért, hogy átadja a helyét a vadiúj, vajszínű S 100-asnak. Ami egyébként már tele volt észbontó újdonságokkal: öt fokozatú ablaktörlő és kétfokozatú fűtés… vészvillogó… radiál gumik… na, nem is sorolom fel az összeset – őrjítő gép volt, nekem a legszebb, és szerencsére elég hamar elkezdhettem nyüstölni…

Azért egy ilyen 1000 MB-ért most is elég sok mindenre hajlandó lennék... (Forrás: www.tuning.sk)

Azért egy ilyen 1000 MB-ért most is elég sok mindenre hajlandó lennék... (Forrás: www.tuning.sk)

Nem felejtem el, a nagymamához menet a hatoson anyu mellé ülhettem, és bal lábbal átnyúlva nyomhattam a gázt… apu elengedte nyolcvannál, és én ugyanarra a fordulatra nyomtam vissza egyből, aztán rezzenéstelenül tartottam, amíg csak valamiért el nem kellett venni… és rémesen büszke voltam, amikor anyu mindenkinek elmesélte ezt a pompás tudományomat. Pár hónap után a gáznyomkodás mellé bejött egy újabb kunszt: jobb oldalról kormányozhattam is a Skodát, ami azért gazdagított néhány másképp nehezen megszerezhető tapasztalattal… Néha egyébként anyu is megpróbált vezetni, ilyenkor a hátsó ülésen egyfolytában sikoltoztunk és üvöltöztünk a bátyámmal, jó, kicsit túlreagáltuk a dolgot, anyu mindenesetre pár kilométer után köszönte a lehetőséget, és inkább visszaült jobb egyre.

Akárki akármit mond, szerintem nagyon bitang volt ez a formaterv... finn rendszámmal, télen... (Forrás: blog.seniorennet.be)

Akárki akármit mond, szerintem nagyon bitang volt ez a formaterv... finn rendszámmal, télen... (Forrás: blog.seniorennet.be)

Kicsit nagyobb lettem, és már apu öléből kormányozhattam, tízéves koromtól pedig lényegében már önállóan vittem Fülöpöt – ha még nem mondtam volna, ez volt vajsárga kedvencünk polgári neve. Például a nagymamához menet nemegyszer, nem is kétszer vezettem a földvári orosz laktanya utántól egészen Komló határáig – apu azt tartotta, neki megér akár egy komolyabb büntetést is, hogy rendesen, tőle-mellette tanuljunk meg vezetni: szerencsére egyszer se buktunk meg, és ami azt illeti (kop-kop), apunak alighanem igaza volt – mindhárman letoltunk már pár millió kilométert komolyabb kocc nélkül… A venyimi telkünkön még tovább merészkedtem – 13-14 éves koromban a környékbeli földutakon egyedül száguldoztam: és mert sajnos akkoriban elég behatóan tanulmányoztam Szászvári József Rallye-autózás című alapművét, Fülöpke kapott elég gazdagon.

Tinédzserkorom egyik bibliája - éveken át könyvből autóztam, aztán kipróbáltam a tanultakat... szegény Fülöpke, kapott gazdagon a venyimi földutakon

Tinédzserkorom egyik bibliája - éveken át könyvből autóztam, aztán kipróbáltam a tanultakat... szegény Fülöpke, kapott gazdagon a venyimi földutakon

Belátom, tényleg túlságosan felduzzadt az arcom a nagy tudománytól: másodikos gimnazista koromban, egy télen előfordult az is, hogy otthon csórtam el az autót – apu Pestre ment, busszal, én meg iskolába menet magamhoz vettem a kulcsot, ahogy máskor is, feltöltöttem meleg vízzel a hűtőt (apu valamiért nem tartotta helyesnek a fagyálló használatát, ezért télen minden alkalommal vízzel töltöttük fel a Skodát, s amikor hazaértünk, leengedtük belőle…), és úgy gondoltam, fordulok egyet az utcában, kicsit szemerkélt valami, de ilyen semmiségekkel igazán nem foglalkoztam… Az autós tanpálya derékszögébe, ahogy elméletben kitanultam, gyönyörűen, kilinccsel előre érkeztem, vagy hatvannal, mint Ferjáncz Ati bácsi… sikoltoztam a gyönyörűségtől, minden, ahogy a könyvben, gázfröccs, kettő, padló, nagy ellenkormány… aztán… azt, úgy látszik, sajnos nem olvastam el, mi van, ha telibe megcsúszok a zúzmarán, és csumán nekivágódok a járdaszegélynek, kicsit felkaptatok a parkba, aztán okosan vissza az útra… és, azt már magamtól is tudtam, totál beszarva, félig sírva vissza a parkolóba… A kormány küllője nagyjából kilencven fokkal elfordulva, a jobb első kerék láthatóan kifelé néz… bazz… kész voltam, nem kicsit… Ráadásul a vizet se tudtam leengedni, beragadt az a rohadt kis csap, akárhogy téptem, meg se rezzent, attól féltem, letöröm… időközben hét ötven, rohannom kellett a suliba. Bezártam a kocsit, és egész délelőtt nem voltam magamnál – reménykedtem, hogy nem fagy szét a motor, és abban is, hogy előbb érek haza, mint apu…

Szerencsére ekkora nagy nem volt a gond, amikor elkötöttem a kocsit - de nem rajtam múlt... (Forrás: wn.com)

Szerencsére ekkora nagy nem volt a gond, amikor elkötöttem a kocsit - de nem rajtam múlt... (Forrás: wn.com)

És szerencsémre úgy is lett: ráadásul addig masszíroztam a csapot, míg sikerült leengednem a vizet – időközben a hó is belekezdett, úgyhogy jó pár napig senki sehová nem ment az autóval. És amikor legközelebb apu ment vele, még mindig csúszós volt az út, és ő, mint el is mondta otthon, azt gondolta, attól áll olyan hülyén az egész eleje… és a végén a szervízben simán megcsinálták, bár senki nem értette pontosan, hogyan érhette a parkolóban állva akkora ütés… én meg nem akartam közbekotyogni, tudtam, hogy nem illendő…

Időközben persze a tesóm mustársárga, 1976-os S 100 L-es Skodáját is kezdtem bőszen vezetgetni – mégpedig főleg nemzetközi terepen: elég sűrűn jártunk, többnyire kettesben Erdélybe, és ott, a hegyekben gyakran megkaptam a lehetőséget… azt gyanítom, azok az érdekes helyzetekben minden alkalommal igencsak bővelkedő utak is elég sok mindenre megtanítottak…

Egy gyári fotó - egy kicsit vajasabb színben, de ezt kaptuk 1970-ben, amikor átvehettük Fülöpöt (Forrás: www.veteranautocsodak.hu)

Egy gyári fotó - egy kicsit vajasabb színben, de ezt kaptuk 1970-ben, amikor átvehettük Fülöpöt (Forrás: www.veteranautocsodak.hu)

És persze egyre szorosabbra fűződött a kapcsolatom a sárga Skodával – pedig akkor még nem reméltem, hogy egyszer ténylegesen is az enyém lesz, és a jó pár év során bőven százezer kilométer fölött húzunk le együtt… hogy számolatlan éjszakát töltök majd el a jobb első ülésből kialakított nyoszolyán… no de ne szaladjunk előre… Legközelebb pár szóban megemlítem, hogyan szereztem meg a jogsit 1982. március 19-én, hogyan sikerült megünnepelnem a nagy napot a bátyám kölcsönkért Skodájával, amit sikerült gázolajjal teletankolnom… majd megemlékezem 1983-as, egy hónapos Benelux-expedíciómról, továbbá apu egyik fura szokásáról, a nem kikényszerített, mégis rendszeres és gyakori motorcseréről is - ami miatt, áttételesen, egyszer kényszerűségből nekem is motort kellett cserélnem a ZJ-ben Münchennél… tyű… de sok minden lenne még itt… nos, az érdeklődés fényében szabom majd rövidebbre, vagy engedem bővebb lére, ami még a fejemben van – úgyhogy a döntés ezúttal a ti kezetekben és hüvelykujjatokban…

(Csak a miheztartás végett egy kis gyorsulás  a végére – a videón 1000 MB vs. BMW… – a szép az, hogy ezt annak idején is valahogy így képzeltük…)

 

 

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

15 komment

  1. Körte szerint:

    Jöhet a bővített verzió!

    • Boda Kapitány szerint:

      Kösz, Főnök… akkor lehet hogy még a bonus tracket is hozzácsapom majd… az Fater itinerje, papír alapú gps Hollandiáig… :-D nagyon komoly anyag… plusz egy kis skodás füzet a hatvanas évek végéről, szervízszámlákkal, tankolási adatokkal, minden egyébbel… csinálok belőle egy kis kivonatot a végén…

  2. Hatlövet szerint:

    Nagyon jó ez az írás, jöhet a többi is mert az autós motoros műszaki élmények érdekelnek hátha tanulok belőlük.
    Mondjuk én 1200-es Zsigán szocializálódtam, de minden más autós élmény is nagyon tud érdekelni.
    Várom a következőt és nem nagyon bánom ha kissé szószátyár leszel.

  3. LTy/ i szerint:

    Nagyon tetszett ez a beszámoló! Bevallom már gyerekkorom óta érdekelnek az autók, motorok, olyannyira, hogy már úgy ötödikes korom körül a suliban a padra is folyton autókat karcoltam, rajzoltam oldalnézetből…
    Várom a folytatást, hadd szóljon. :)

  4. t_a_m_a_s szerint:

    Úgy tűnik elég egyértelmű a törzsközönséged véleménye a folytatásról;) A magam részéről – heti 1-2-3 folytatást feltételezve – pár hónapig simán bírom:)

    • Boda Kapitány szerint:

      Köszönöm a biztatást… nagyjából annyi anyagom lenne is őszintén szólva… de félek, azért a nagy átlag nem ennyire ütésálló… :-D

  5. DonCarlo szerint:

    Örülök, hogy egy jó ideje rátaláltam erre a honlapra, nagyon jókat tudok olvasni rajta, én várom a folytkövöt! ;) Anno valamikor réges régen a messzi….szóval én is így kezdtem :)

    • Boda Kapitány szerint:

      Köszönöm… én is örülök, hogy idetaláltál… és hogyan kezdted? Skodád volt vagy Hétlövet-honlapod? :-D

      • DonCarlo szerint:

        Előbb volt skodám, mint ahogy idetaláltam :) Szerencsére az csak megboldogult legénykoromban volt pár hónapig. Egy “jó” állapotú, full extrás piros 120-as. Igaz már én tuningoltam: hűtőtakaró rongyot belülről lehetett “szabályozni” , mert képes volt országúton -10 fokban felforrni. Meg amikor megunta a strapát, hogy neki kellett minket vinni és nem mi toltuk :) Amúgy a motorozás révén találtam erre a kies lapra ;)

  6. másikBoda szerint:

    Jó ezt a történetet olvasni mert megváltoztatja bennem a Skodához fűződő érzéseimet.
    Gyermek koromban Csehszlovákiában töltöttem a nyarakat és ott sokat Skodáztunk meg Javaztunk és én gyakran hánytam a szerpentíneken.

  7. Lévai Zoli szerint:

    Andris ! A kommetek garmada után nekem is csatlakoznom kell a kissebséghez ( a többség tudod ) nagyon várjuk mélyenszántó glosszáidat !.. Én a billencs SKODA-ról is tudok / alias pupos / tekertem a kormányt ! Ha valakit érdekel ,nem kötelező !..?8906

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− egy = 1

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz