Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


17 november
17komment

Bolygás a nullsíkban

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvenkettedik kiadásában először közszolgálatiság… túlesünk a legfontosabbakon, nevezetesen egy kis gyorstalpaló keretében szépen megtanuljuk, mi a teendő világvége esetén – ha esetleg valaki lemaradt volna, még időben szólok, megyünk a nullsíkba, nem lesz áram, sőt, elhomályosul a nap, az állatok elbújnak, továbbá, mint izgalmasan magyarított forrásomban olvasom, “több halálos esemény és tébolyodottság fog bekövetkezni”. Aztán “Örüljünk együtt felhőtlenül” című rovatunk következik, amelyben egyebek mellett egy perc néma háládatosságot kérek össznépileg, amiért – minelnökileg kimondatott a minap – nem voltak, nincsenek, és nem is lesznek Magyarországon megszorítások… nanana, most mi van, ne mondjátok már, hogy most halljátok ezt először… A megtévesztett fiatalság és idősség mindazonáltal láthatóan elég széles sugárban szivárog az országhatárokon át lényegében akárhová – erre viszont a legátfogóbb megoldással, egy izgalmas kis országimidzs-filmmel válaszolt a felkészült hadvezetés… ha attól nem maradsz itthon, hát semmitől. Sárga csekkek bűvkörében telt el az elmúlt pár napom, továbbá egy betegszállítási úti utalványt kellett volna kifizettetnem, derékig be kellett hát hajolnom a muskátlis Kormányablakon – de olyat kaptam fonákkal, hogy azóta is cseng egy picit a fülem töve. Ezt is elmesélem… Mikor itt tartotok, én már túl vagyok a pénteki hokimeccsen, remélhetőleg győztünk – ma este Szilárdéknál váltom a világot, hétfőn pedig, pár napra visszatérek Stájerország fővárosába, néhány szálat elvarrni Suszternél. Most viszont szóljatok mindenkinek, akit érint – szép nagyra nyitni a szemeket, kíméletesen öntöm a betűt, nem fog fájni…

Hirdetés

* Egy hónap múlva a Föld beér a nullsíkba.

Tudom, kicsit kellemetlen… nem, nem is, hadd használjam inkább Gyurcsány egyik kedvenc kifejezését, valamelyik nap hallottam újra, priceless: szóval cudar (hogy honnan képes előásni ezeket az ember nem használta, iszonyat kövületeket) lesz mindaz, amit most kénytelen vagyok megosztani veletek, kedves barátaim, választók – szóval cudar lesz, de mindegy. Jobb a biztos rossz, mint a bizonytalanság: a lényeg, a NASA üzeni mindenkinek, hogy “…2012/2013 őszén és telén Tibetben és a Föld északi féltekéjén meleg lesz. 2012. december 21-én Földünk belép az egész Naprendszerrel együtt a galaktikus ‘null síkba’. Ez egy létező sík, ahol nincs áram és ahol semmilyen tárgyban nem működik az elektromosság.” Még a kis tonett asztalkában se… na jó, abban eddig se működött… no de a hajszárítóban se – csak hogy mindenki átérezze, mekkora a gebasz ebben a nyomorult nullsíkban, amibe belecsúszunk, bocsánat a kifakadásért, de hát engedtessék már meg, hogy ideges legyek… megúszunk egy nagy csomó mindent, hetente surrannak el mellettünk a bazi nagy meteorok, itt volt az ózonlyuk, a pusztuló esőerdők, szennyezett vizeink, KDNP, túlnépesedés, aszály, ár… és akkor nesze… amire senki nem gondolt volna, az a kurva nullsík. Eddig különben már vagy hússzor elcsúsztunk fölötte, de most sajnos pont úgy kvadrál a Ráktérítő a Szaturnusszal, hogy beleakadt a nullsík sarkába a hajnalcsillag sugára, és kész, már övig benne is vagyunk.  És ha ez nem lenne elég, még Tibetben is meleg lesz… Nincs elég baja kedvenc vallási vezetőmnek, szegény dalai lámának, akinek a kínai kormány pár hete törvényben tiltotta meg a reinkarnációt – még ez is… De nézzük tovább, mi várható – idézek pár apróságot a jövendölő levélből, melynek “küldője” Phoenix. Aszongya: “Nem lesz semmilyen fény, áram, távkapcsolat (telefon, internet stb.), hangok és semmi sem fog működni. Ez a sötétség kozmikus illúziókat, fénykisüléseket és emberi illúziókat fog kiváltani, amely 3-4 napig fog tartani. Semmitől sem kell félni, sem tartani.” Oké. Ahogy mondani szokták, most jön el a mi időnk, a nullsíkot egyenesen nekünk találták ki. Nekünk ugyanis tényleg nincs mitől tartanunk, mi aztán nem fogunk félni: hosszú-hosszú évek óta ülünk a tök sötétben, és az emberi illúziók kiváltásához is elég jól hozzászoktunk. Meg se fogunk rezzenni, ha pluszban jön még pár kozmikus illúzió is: majd a Farkas Berci elmagyaráz mindent megafonon. Ha ugyan az szólni fog, mert, igaz, most látom, hangok se lesznek, biztos okszigén se lesz, azé’. Akkor viszont kell búvárpipa is. Megmondta a NÁZA. A zembereknek át kell adni ezt a tudnivalókat. Most pont azt csinálom, kötelességem énnekem ez, merő egy humániumból – meg pénz már amúgy se kell nagyon, még most tudjam csak valahogy befizetni a fűtést, januárban már Tibetben úgyis meleg lesz. Na most azért van itt még valami, ami kicsit tán izgalmasabb… miközben semmitől sem kell félni, sem tartani: “Az emberek a városokban nem fogják érezni annyira az eseményeket, ezért több halálos esemény és tébolyodottság fog bekövetkezni. Az emberiség 10 %-a elhunyhat.” Hát el, de az tényleg nem téma: mostani állapot szerint számolva az röpke 780 millió ember, ezen aztán tényleg kár lenne nyavalyogni. Mindegy is, íme a teendők: “2012. december 20-án vigyék magukkal gyermekeiket, igazolványaikat, valamennyi pénzt, és utazzanak el a városból a természetbe. (…) Ha újra megjelenik a fény, nem szabad mindjárt a városokba visszamenni, jobb lesz tavaszig várni.” Na ja. Két-három hónapot elleszünk a Duna-parton, tök sötétben (jut eszembe, a kínai karácsonyfaizzókat otthon ne felejtsük) – és ha egy kis mázlink van, Tibetből átszivárog a meleg , azoknak amúgy is csak aggat. Ja, és igazolvány mindenképpen legyen nálatok – gondolom, azért kell, ha netán a választásokig se jönne vissza a villany, ne legyen gond az azonosításokkal a fülkéknél…

* Magyarországon nincsenek megszorítások, nem voltak, és nem is lesznek.

Szívből remélem, senki nem kérdezi meg, nyájas állampolgártársak, ki mondta a fenti igazságot – és még szívebből remélem, Orbán Viktor, az ember, aki még soha nem hazudott, ezt mondta, és így mondta, nehogy úgy járjak, mint múlt héten derék jó Czomba Sándorral, akit rosszul idézett az index, még csütörtökön, amikor a hírt leszippantottam, pénteken meg, amikor ők már a helyreigazítást közölték, én boldog tudatlanságban írogattam a magam versét… Szombaton, azaz a megjelenés napján délelőtt már miniszteriális magasságokból keresték a Dunaújvárosi Hírlapot és a dh-online.hu-t, utóbbi pár órával később már közölte is azt az öt sort, amit a sajtófőnök-helyettes küldött át, s amely már tökéletesen képes volt annak bemutatására, hogyan is lesz reálbér-mínuszokból és délibábos pluszokból a végén mégis fényes plusz, legalábbis, ha adunk magunkra, vagy kormányzati tényezők vagyunk, ezt reméljük és mélységesen de hisszük, na, ez mindjárt más lett így, kihelyesbítve szépen, méghozzá időben, nehogy a Dunaújváros környékén élőknek kétségei legyenek a tekintetben a szombati ebédkor, hülye-e egy államtitkár. E kétségek szerencsére eloszlottak. Hogy őszinte legyek, kicsit meg is vagyok sértődve, hogy a HL-hez viszont semmiféle helyreigazítási kérelem nem érkezett be, így aztán itt, nálam, továbbra is szabadon megtekinthetők azok a súlyosan sértő mondatok, amik Czomba Sándorra vonatkoznak, de amelyek egyszersmind, mint most is mondom, teljességgel igaztalanok és hamisak. Mindazonáltal buzog bennem a gőg, ezért úgy gondoltam, megvárom, míg a kormányzat hajlandó jelentős médiatényezőként tekinteni a HL-re, és szépen felszólítani a javításra. Magyarországon nincsenek megszorítások: azt hiszem, ez jól érezhető. Élünk, mint az afrikai tüdőshal a vízben – és halljuk, még ha nem is nagyon hisszük, hogy itt komoly, felelősségteljesnek rajzolt arccal kimondható, hogy “a kabinetnek csak akciótervei, átszervezései vannak, a terheket pedig kifejezetten a nagy cégekre és a bankokra helyezik, nem pedig az emberekre.” A nagy cégekre és a bankokra, valóban. Nem az emberekre, áááá. Ühüm. Jó. Hát lehet, hogy rosszul látok, majd szóljatok, ha így van – de páran azért például mintha elindultak volna erre-arra, hogy egy kicsit távolabbról figyelhessék a következő időszak akcióterveit és átszervezéseit, nyilván csak hogy jobban ráláthassanak a jóléti magyar társadalom megteremtésének utolsó nüanszaira. És felesleges is lenne itthon tartani a fiatalokat, vagy azokat, akiknek esetleg van még két-három épkézláb gondolatuk – ez utóbbiak ide jól láthatóan amúgy is tökéletesen szükségtelenek, mi több, zavaróak. Be lehet szüntetni a felsőoktatást, gondosan szét lehet taposni a kultúra minden ágát, közben visszarepíteni magunkat úgy két-háromszáz évvel, mert az a jó irány, aztán pedig elmondani cinikusan, ajkbiggyesztve, vállvonogatva, hogy pár éven belül úgyis mindenki visszakuncsorogja majd magát külföldről, amikor a mostaninál is erőteljesebb szárba szökken a tündérmese, s a szabadságharcos magyar gazdasági modell receptjéért sorba áll majd a hamarosan tőlünk leszakadóban lévő Európa – ettől még, libbolsikommerezz bátran, ami most történik itt, annak egy elég jelentős szelete bizony súlyos bűn: és még akkor is az, ha semmilyen büntetés nem jár majd érte. Ahogyan egyébként az elmúlt húszegynéhány év számos politikusának sem járt még soha, semmilyen, semmiért. Hajrá. És hajrá.

* Bevittem egy Utazási utalvány (Igazolás útiköltség térítéshez)-t a hivatalba.

Ez igazából úgy kezdődött, hogy Boda sr-t, így a 87. életévéhez közelítve egy kis generálozásra az Országos Kardiológiai Intézetbe utalták be. Ötvenegynéhány év viszonylag szorgalmas tb-befizetése után talán jogosult lehetett volna egy mentős útra is, de úgy gondoltuk, meghagyjuk a lehetőséget a súlyosabb betegek számára, inkább felgurulunk a Kék Villámmal, ennyi belefér. Mi nagy volt viszont meglepetésem és örömöm, amikor a Papa kedves háziorvosa felvilágosított, a társadalombiztosítás megtéríti az üzemanyagköltségünket – kaptam is egy narancssárga kis bónt, itthon, a rendelőben az asszisztens hölgy kitöltötte a fejlécet, s megmutatta, hogy a lap másik oldalára kérjek majd egy pecsétet a szívkórházban. Nem felejtettem el, bekopogtam a hatodikon található osztályirodára, ahol szó nélkül lebélyegezték a papíromat, én meg úgy gondoltam, ezzel rendben is volnánk. Három nappal később aput hazaengedték, volt tehát még egy körünk, aztán eltelt újabb pár nap, minden rendben van, helyreállt az élet, családunkba visszatért a szokott nyugalom – úgy gondoltam, legfőbb ideje valami izgalmasnak, elvittem hát az utalványt, és derékból behajoltam vele a Kormányablakon. Ezúttal sem kellett csalódnom: minden szépen és flottul ment. Gyorsan mondom, és őszintén: csak magamat okolhatom és okolom is; az ügyintéző hölgy maximálisan korrekt volt, kimérten kedves és roppant csinos, és nem tett semmi mást, mint ami a dolga, betartotta és betartatta édes hazánk, Magyarország törvényeit, és egyéb hatályos, alsóbb rendű jogszabályait. Húsz percet vártam mindössze a bejutásra, a Kormányablakban pedig rövid úton kiderült, hogy bár a (meglehetősen gyengén kivehető) pecsét az Országos Kardiológiai Intézet belgyógyászati osztályán került rá papírunk hátoldalára, aláírás nélkül pont annyit ér, mintha ott se lenne. Egészen nyilvánvaló, alighanem úgy kellett volna már születnem is, hogy mindezt tudván tudom: ott tehát bármi áron aláírást kellett volna szereznem az utazási utalványomra. Ezt sajnos elmulasztottam: igazán jó megoldás sajnos nem létezik, leszámítva talán, hogy felautózom a Haller utcába (aminek ugye azért van bizonyos ésszerűségi limitáltsága), és kérek egy jól látható aláírást a papírra. Ezt persze, ha Magyarország törvényeit maximálisan betartva óhajtanak eljárni (márpedig hogyan máshogy óhajtanának), a belgyógyászati osztály irodáján nyilván még meg is tagadhatnak, hiszen apu november 5-én járt ott, hétfőn pedig már november 19. lesz, nem lehet kizárni tehát, hogy valami homályos-susmusos konspiráció körvonalazódik a háttérben, ilyesmihez pedig senki nem asszisztál szívesen. Sokkal jobban jöttem ki tehát az egészből, mert megspóroltam magamnak egy utat, s kilépve az ablakon egy elegáns, bár energikus mozdulattal a belső zsebembe gyűrtem az utalványt… Hm… igaz is… most visszagondolva… mégis lett volna egy jó sanszom: ha az ügyintézés során négyszázasra ugrott pulzusom miatt kihívom a mentőket, és cselesen egyből a szívkórházba kérem a fuvart…

 

 

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.70 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

17 komment

  1. Hitetlen gyaur kutya vagy! Majd amikor belekerülünk a nullba és sírsz, de nem tudod majd leírni, mert nem lesz áram, és a nevemből kikerül majd Gyík, mert mindenki jó lesz- ezt olvastam: akkor majd rádöbbensz, kiskomám! Viccelődj csak, viccelődj. És azt is olvastam, hogy spirituális beállítottságúak leszünk. Hoppá, kisember. Beszélünk még. A nullsík után. Csak ne kapkodjad apró lábacskáidat visszatenni a városba.

  2. caci szerint:

    “cintányéros CUDAR világ, iszunk egy kortyocskát…”
    :)

  3. putto szerint:

    aszongya: “pusztuló esőerdők, szennyezett vizeink, KDNP” :D:D
    egyébként pont pár napja olvastam a nullsíkosdit.. hát komolyan :D de rájöttem, hogy hol van a null-sík.. az értelmi szerzők fejében, olyan null-sík van, töksötétséggel egyetemben, hogy hát abba inkább ne kerüljünk bele.

    A pecsétek meg már csak ilyenek, mit várhatunk, ha még a szkennelt emailben küldött okmányokat sem fogadják el, csak ha postán mellékelem a másolatot (tehát eredetit beszkennelni nem ér ám!) mert, hogy akkor az úgy korrekt, gondolom mert lustaság van kinyomtatni vagy nem is tudom mi van itt már…

  4. Hatlövet szerint:

    Hoho ez a nullsíkos felmelegedés Tibetben igen izgalmas távlatokat nyit nekem, mert ha ne adj isten elolvadna az Everesten a hó akkor még talán meg is kockáztatnék egy bő 8 km-es sétát függőlegesen.
    Ha akarsz velem tarthatsz András.
    Jó volt az e heti HL is.

    • Boda Kapitány szerint:

      Nem merek olyan magasra menni, mert nagyon kevés ott fenn a zokszigén, ha van hó, ha nincs, és félek, hogy a végén zokszigénhiányos állapotban még megérteném Matolcsyt.

  5. boya szerint:

    Csatlakoznék Suszterhoz.
    Pár napja még én sem értettem, miért egy jézuskás-bárányos hátterű blogoldalról kell megtudnom, hogy idén karácsonyra a gyertya a legpraktikusabb ajándék, de aztán megvilágosodtam: Ezek a Názáék biztos már átírták a bo(l)yai matematikát és így tudnak a nullával is osztani-szorozni. Mit nekik emberiség figyelmeztetése, főleg megmentése,
    ha a két góliát elemmel működő teleporttal ők már régen a szomszéd galaxisba járnak bevásárolni?
    Köszönet Phoenixnek – aki valószínűleg a maják egyik elhivatott leszármazottja.

  6. OregHal szerint:

    … namerthogyha (mint köztudott) dec. 12.-én úgyis vége a világnak, elvisz minket a Nibiru a negatívumba, onnan hogyanis fogunk visszaevickélni a null-síkra?
    Meg kéne kérdezni a nászékat… nasáékat. Vagy a majákat. De szerintem ezt csak Matolcsy tudja, legalábbis közgazdaságilag pont ilyesféle jön le nekem a (meg)magyarázataiból…

  7. t0s0 szerint:

    Azt hiszem mindent elmondtál… :)
    valahogy még sincs kedvem röhögni, legfeljebb kínomban.
    Nostredamus is megírta a “sárga” veszedelmet…
    vö. “sárga csekk”

  8. Anna szerint:

    András….túl sok mindent nem tudok írni..csak ilyen snassz…talán már elúnt mondatokat..Nagyon tetszett megint az írásod..az első bötűtől az utsóig.Örülök,h rátok akadtam..Csuszának köszönhetően…Csak így tovább!!!

    MIndenesetre…minden vásárlásnál a kiló kenyérhez veszek gyertyát is..biztos ami tuti..és ha eljő a nullsík..előtte Csuszával lemegyek Újvárosba….Legyünk máá együtt a nagy sötétségben a Dunaparton….
    Csááaddig is..

    ps.:gyertyát viszek…..

  9. Kriszti szerint:

    Vihar előtti csend?

    • Boda Kapitány szerint:

      Egy kis nem tervezett szabadság/lógás volt a héten… Örülök, hogy legalább egy embernek feltűnt… Milyen viharra gondolnál?

      • Kriszti szerint:

        Hát (ez az a szó, amivel nem kezdünk mondatot), a november 13-i bejegyzéshez kapcsolódó kommentek némelyikéből úgy éreztem, viharfelhők gyülekeznek. (Értsd: rossz hírek várhatók a Hétlövet-olvasók számára.)

        • Boda Kapitány szerint:

          Hümm… (nyilván ezzel se kezdünk) majd meglátjuk, kinek mi rossz, mi jó… ezerrel dolgozunk, hogy aki szereti ezt a mókát, az kaphassa…

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− 2 = öt

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz