Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for november, 2012

28 november
7komment

Skodák: a Bodák jó darabig kizárólagos járművei… (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Az 1000 MB, mosáson... A képen, legendás kék-fehér fecskéjében, apu - az 1000 MB előtt pedig egy Opel Kapitän, csak úgy amúgy

Az 1000 MB, mosáson... A képen, legendás kék-fehér fecskéjében, apu - az 1000 MB előtt pedig egy Opel Kapitän, csak úgy amúgy

Ha még emlékeztek, hétfői skodás-családi visszaemlékezésemben a hatvanas évek végéről dobbantottunk. Akkor cserélte apu a két kereket négyre: azaz a csepptankos, 250-es Jawa helyett megjött a vadonat Skoda 1000 MB – s ez egy hosszan tartó kapcsolat első lépése volt. Az 1000 MB-t négy év múlva az újabb generáció, az S 100 követte – a vajszínű Fülöp közel két évtizeden át szolgált, lényegében komolyabb hiba nélkül, igaz, ebben Boda sr-nak is volt némi szerepe, szerintem a harmadik részben erről is esik majd szó. 1976-ban az idősebb bátyám vette – ugyancsak újonnan – a második S 100-ast, a mustársárgát, amit néhány évvel később voltam oly bájos einstandolni, és jó pár százezer kilométerrel megterhelni… Tudom, hogy sokan szidták a Skodákat – én alsó hangon harmincszor jártam meg az enyémmel Belgiumot, és soha semmi gondom nem volt. Na jó, egyszer lefüstölt a motor, de annak oka volt – valahol majd beillesztjük ezt is a sztoriba. Nem sokkal később aztán a középső bátyám vett egy valóságos 120 L-t, szintén újat – na, az már tényleg komoly szerkezet volt… 1989 telén kölcsönkönyörögtem tőle, azzal hatoltunk fel Lázár kollégával Csehszlovákiába és az NDK-ba riportot készíteni. Meg kellett ígérnem, hogy mint a szemem fényére, és ez, mint rendesen, be is jött – hazafelé Prágában megálltunk még egy gyors körbeszaladásra, végeztünk, és visszamentünk a Skodához… ami sehol nem volt… Nem akarok nagyon beszélni róla, mit éreztem… de azért erős leszek, és ezt is elmondom egyszer csak. A 120 L-nél fejlettebb Skoda viszont valahogy már nem lett a családban… azaz dehogynem, most ugrik be, hogy a Petike mostani céges autója egy Octavia… egy kicsit más, mint Rudo Moric pompás, és pompásan illusztrált, 1965-ben megjelent ifjúsági regényében, Az Oktávia százzal megy című örökbecsűben (olvassátok el, nagyszerű szórakozás)… No, nem is nagyon húznám az időt – csapjunk a lovak és a Skodák közé: most megkapjátok a jogosítványom megszerzésének, s az első jutalomútnak a hiteles történetét… Tovább »»

Hirdetés
26 november
15komment

Skodák, Skodák és Skodák Bodáéknál – 45 éve (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ha jól emlékszem, a pécsi vásárban készült a kép... rajta a ZJ 74-21 a Rush-matricával a csomagtartófedélen, és kérnék még egy kis figyelmet a vásáros ingemnek is...

Ha jól emlékszem, a pécsi vásárban készült a kép... rajta a ZJ 74-21 a Rush-matricával a csomagtartófedélen, és kérnék még egy kis figyelmet a vásáros ingemnek is...

A teljesen pontos dátumokra még egy picit várni kell, Boda sr. már nagy erőkkel nyomoz – régi jó szokásom szerint mondom, ahogyan szerintem volt, aztán majd (nem kevésbé régi, nem kevésbé jól bevált szokásom szerint) helyesbítek, ha sok lesz a reklamáció… Szóval ha jól emlékszem, egyéves koromban, azaz 1966-ban vették apuék a Skoda 1000 MB-t (CM 71-56), ami családunk első autója (és Skodája) lett. Vadiúj volt, nem arcból mondom, csak tényszerűleg – három gyerek és egy nagymama mellett annak idején simán belefért ez is. Jut eszembe, hiszitek vagy sem, akkoriban nem ártott a türelem: várni kellett az autóra, aminek megvásárlására amúgy is elég különleges módszerek voltak, az autónyeremény-betétkönyvről például legendákat tudnának mesélni sokan … és talán érdekes lehet az is, hogy akkoriban az új autó értéke nemhogy csökkent volna, amikor kihajtottál vele a telepről – ha úgy tartotta úri kedved, bőséges felárral adhattad el, merthogy voltak pénzes, de mérsékelten türelmes polgártársak is… De ne kalandozzunk annyira el – azt találtam ki mára, hogy végigszaladunk családunk fontosabb Skodáin – merthogy volt egy pár… az 1000 MB, aztán amire lecseréltük, Fülöp, (IC 85-55) az első S 100-as 1970-ben, aztán az idősebb bátyámé, a legendás mustársárga S 100 (ZJ 74-21), szintén újonnan, 1976-ban, ami aztán, pár év múlva az enyém lett, az első saját autóm… és aztán a Petikéék piros 120-asa, a KM 97-69, el se akartam hinni, hogy létezik olyan jó autó… és aztán apuék újkori Skodái, a 105-ös, amit a Sanyiéktól vettek át, aztán a korallpiros 105-ös, az EOB-491, amit két éve adtunk el, mert többen úgy gondoltuk, 84 éves korban már nem múlhatatlan összetevő az autóvezetés… aztán a papa máshogy gondolta, és megvette a mostanit, a fehéret, a BZC 903-at… Na… szaladjunk végig gyönge négy és fél évtized fontosabb történésein – gyertek skodázni… Tovább »»

24 november
1komment

Nagy meccs, csak győztesekkel

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.68 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvenharmadik kiadásában szomorú üggyel indulunk: Hong Kongban, egy taxiban lelte halálát a világ legjobb étterme, a három Michelin-csillagos Fat Duck két szakácsa is. Egy lejtős utcában elszabadult busz – melynek sofőrje a hírek szerint rosszul lett és elaludt – préselte taxijukat egy másiknak… Szomorú eset, de szent igaz, Ázsiában, különösképp Kínában kétségtelenül kicsit gyakrabban csap oda a sors keze, mint a világ más fertályain – egy-két apró, személyesen átélt esetet fel is idézek. Úgy látszik, valami rosszat álmodhattam, mert tovább háborgok – jelesül az október 11-én Apátfalvánál motoros rendőrt halálra gázoló osztrák Hummer-vezéren, akinek az ügyvédje a héten kijelentette, egy másik motoros rendőr paprikaspray-t fújt védence arcába, s a többszörösen büntetett, terepjárós férfi emiatt hajtott át monstrumával az oldalt álló rendőrön. Igyekszem belegondolni, mi is történt volna, ha ugyanezt Ausztriában egy magyar ladás teszi – azután kicsit kitekintünk Amerikára ugyanebben a tárgykörben: van például egy haverom, aki egyszer átélt egy hangulatos közúti igazoltatást, s azóta, tudom, születésnapot ünnepel a megfelelő napon, éppenséggel nem minden alap nélkül. Végül örök kedvenceim, a DAB jégkorongozói kapnak helyet a HL-ben, akik ismét bizonyították, nem csak a viharos csatákban (pénteken este például a Miskolcnak vágtunk vissza szépen egy izgalmas meccsen), de békeidőben is képesek felejthetetlen produkciókra a jégen – a Bikák mozgáskorlátozottakat, illetve a Jószolgálati Otthon gondozottjait látták vendégül a jégcsarnokban: bravó, srácok, így kell ezt… Csendes hétvégém lesz, eddig legalábbis minden jel ezt mutatja – egy kis motortisztogatást leszámítva túl sok mindent nem terveztem: igaz, volt már olyan, hogy az ilyen kis szolidnak ígérkező víkendekből lettek a legsűrűbb partyk… na, majd meglátjuk. Most viszont indulunk: közlekedjetek okosan, velem – hajtás után íme, a Classic… Tovább »»

17 november
17komment

Bolygás a nullsíkban

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.70 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvenkettedik kiadásában először közszolgálatiság… túlesünk a legfontosabbakon, nevezetesen egy kis gyorstalpaló keretében szépen megtanuljuk, mi a teendő világvége esetén – ha esetleg valaki lemaradt volna, még időben szólok, megyünk a nullsíkba, nem lesz áram, sőt, elhomályosul a nap, az állatok elbújnak, továbbá, mint izgalmasan magyarított forrásomban olvasom, “több halálos esemény és tébolyodottság fog bekövetkezni”. Aztán “Örüljünk együtt felhőtlenül” című rovatunk következik, amelyben egyebek mellett egy perc néma háládatosságot kérek össznépileg, amiért – minelnökileg kimondatott a minap – nem voltak, nincsenek, és nem is lesznek Magyarországon megszorítások… nanana, most mi van, ne mondjátok már, hogy most halljátok ezt először… A megtévesztett fiatalság és idősség mindazonáltal láthatóan elég széles sugárban szivárog az országhatárokon át lényegében akárhová – erre viszont a legátfogóbb megoldással, egy izgalmas kis országimidzs-filmmel válaszolt a felkészült hadvezetés… ha attól nem maradsz itthon, hát semmitől. Sárga csekkek bűvkörében telt el az elmúlt pár napom, továbbá egy betegszállítási úti utalványt kellett volna kifizettetnem, derékig be kellett hát hajolnom a muskátlis Kormányablakon – de olyat kaptam fonákkal, hogy azóta is cseng egy picit a fülem töve. Ezt is elmesélem… Mikor itt tartotok, én már túl vagyok a pénteki hokimeccsen, remélhetőleg győztünk – ma este Szilárdéknál váltom a világot, hétfőn pedig, pár napra visszatérek Stájerország fővárosába, néhány szálat elvarrni Suszternél. Most viszont szóljatok mindenkinek, akit érint – szép nagyra nyitni a szemeket, kíméletesen öntöm a betűt, nem fog fájni… Tovább »»

13 november
15komment

Egy hamisítatlan turistás nap – aztán haza, Csuka Danival (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ez a villamos nem ócskavas: ez egy szép régi, műemlék jármű, amire örömest szállnak fel az utasok...

Ez a villamos nem ócskavas: ez egy szép régi, műemlék jármű, amire örömest szállnak fel az utasok...

Az alaptörténet, ha netán valakinek kimaradt volna, mindössze annyi, hogy a legutóbbi hosszú hétvégén meglátogattam Suszter barátomékat Grazban – csütörtökön Csusza szállított a helyszínre, pénteken belepislanthattam az osztrák ügyintézés menetébe, ha már itt tartunk, mi tagadás, úgy néztem, kevéssé csikorognak a fogaskerekek, aztán, még pénteken voltam oly hazafiatlan, és külföldön fizettem be az éves egészségtelenkaja-adómat, amennyiben kora este a Mekiben elfogyasztottunk egy bő asztalnyi bakelitet, kukoricapépet és számos más darálékot-őrleményt és a vegyipar csodáit. Meglehet, hogy Zoliék tündéri kislánya, Lena itt evett valami rosszítót, este mindenesetre egy sokáig emlékezetes zenés-táncos műsorral hívta fel magára a figyelmet – azóta alighanem a Kreßgasse teljes lakossága tisztában van vele, hogy Suszterék időnként satuba szorítják gyermekeik kisujját, bőrüket életlen szabászollóval nyúzzák le, miközben fülükbe forró ólmot öntenek, és egyéb, hagyományos magyar nevelési módszerekkel igyekeznek embert faragni belőlük. Félreértés ne essék: csupán a gyerekszobából kiszűrődő hangokból lehetett ilyesmire következtetni – Lencsi babának egy kicsit hm… nehéz estéje kerekedett, amiben alighanem nekem is szerepem lehetett, tekintettel arra, hogy amióta ismét elhagytam Ausztriát, Dankóék hétköznapjai a szokott gemütlich nyugalomban telnek, és Suszter is visszavehette a leghisztisebb gyerek szerepét a családban. Szombat reggel viszont Lena, akiben éjszaka láthatóan chipet cseréltek, kora reggel csendesen mellém húzódott a kanapéra, s belém diktált pár kanál csodálatos lélekmelegítő gyógyszert, olyasmit, amit a hozzá hasonló hároméves kislányok sugároznak – egy darabig a karomon szunyókált, aztán egy kis csiklandozást is igényelt, végül egészen felkelésig nevetgéltünk és játszottunk… feledhetetlen élmény volt, ha majd tíz év múlva olvasod, ez úton is köszi szépen, Lena… És indult a szombati nap, amikor azt is ki kellett találnunk, hogyan jutok haza… azt nem mondanám, hogy borzalmasan ideges voltam a feladattól – de Suszter például hallani se akart róla, hogy Szombathelyről hazastoppoljak… Bújtuk tehát a netet egy kicsit, végül délután a semmiből hirtelen felbukkant az optimális megoldás, és minden kisimult. Addig azonban… na, gyertek, villamosozzunk be együtt a grazi belvárosba… Tovább »»

10 november
12komment

A Czomba Sándor-sejtés

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvenegyedik kiadásában először egy fontos figyelmeztetés szóljon mindenkinek, aki egy kilométernél közelebb lakik valamilyen italméréshez: komoly esélye van rá, hogy nagyivó legyen belőle. Stílszerűen finn kutatók végezték azt az igen beható elemzést, amelynek sarokszámaiból csemegézünk kissé, némi rettenetes mai-tai kíséretében… Az ütemesen lélegző agyhalottak között kiosztott heti Arany Tulok-díjat vita és ünnepélyes külsőségek nélkül Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkárnak (a wikipedia szerint: mérnök-politikus!!!) adományozzuk, aki olyasmit mondott a Parlamentben, amin még a finn tudósoknak is össze kéne dugni kissé a fejüket: jelesül “Ha összeadjuk az idei reálbércsökkenést a jövő évi várható reálbércsökkenéssel, reálbérnövekedést kapunk.” Ha bírom, átrágjuk magunkat ezen a gaussi matematikát kétségkívül alapjaiban megforgató forradalmi tézisen, melyet mától az egyszerűség kedvéért nevezzünk Czomba-sejtésnek – aztán, ha marad még helyem, visszarévedek a saját matekérettségimre, amelynek sikeressége igazából egy fontos ponton múlt. Végül, bár sérülteket és elesetteket igyekszünk soha nem bántani, azért nem hagyhatjuk szó nélkül azt a hajléktalan polgártársat, aki Monte Christo módjára három méter mély krátert vájt ki, egy feltört pince aljzatát is átfúrva, mert, mint rendőri kérdésre kifejtette, ebben az üregben kívánt átvészelni egy közelgő napkitörést. Ennyi a terv – szombaton egy kis takarítás (nem, ne izguljatok, nem itthon: a szokásos közterületi), aztán Mukit nézzük meg pár mozdonyőrült szakemberrel, akik tavasszal restaurálnák a Vidám Park emblematikus járművét, hogy újra régi fényében ragyogjon… és persze nehogy elfelejtsétek, hoki olimpiai selejtezők minden mennyiségben – részemről sajnos csak a tévén keresztül… Most pedig fáradjatok velem – épp kész a Classic odabent… Tovább »»

08 november
9komment

Péntek: csip-csup hivatali és egyéb csodák Grazban (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A belvárosban ismerkedtünk meg ezzel a kedves kék hajú lánnyal - nagyon nyugodt volt, és bárhogyan kapacitáltuk is, sehogy nem akart moccanni egy bolt elől

A belvárosban ismerkedtünk meg ezzel a kedves kék hajú lánnyal – nagyon nyugodt volt, és bárhogyan kapacitáltuk is, sehogy nem akart moccanni egy bolt elől

Épp egy hete, hogy Grazba tettem tanulmányi kirándulást – az első részben szép naplósan beszámoltam a csütörtöki esténkről: most viszont gyorsan elmondom, az egész fantasztikus túráért elsősorban Ausztriában élő barátaimnak, nevezetesen Csuszának és Suszternek (és persze a “zasszonynak”, Suszter feleségének, Marcsinak) tartozom köszönettel, hiszen odafelé a Bécsbe tartó Csuszát késztettem egy alapos kitérőre, megérkezésemtől fogva pedig Zoliék vendége voltam, tejben-vajban fürdés, sült gesztenye, Lidl-szendvicsek, házi koszt, pihepuha ágy, és két, időnként három tündéri és elképesztő szövegű gyerek, Lena, Dani és Sarah, plusz egy nyolcvanhét százalékos készültségű kis élet, még Marcsin belül, ő lesz Lili, decemberben. Első esténk végére, mint már tudhatjátok, Csusza nemes egyszerűséggel eldőlt a kereveten, mi viszont Suszterral, szó mi szó, elég jól elmókázgattuk/zenehallgatgattuk  az időt, másnap hajnalban, jelesül három óra húszkor aztán az immár pihent Csusza (bármit hordjon is össze az állítólagos horkolásomról), saját fogalmai szerint észrevétlenül távozott a lakásból, engem pedig, az érdekes hajú idegen Bandi (későbben Pundi) bácsit olyan hét óra körül kezdtek behatóbban tanulmányozgatni a kiskölykök. Felkeltünk és reggeliztünk hát, a már többször emlegetett kedves szendvicseimből kapkodtam be vagy négyet, csak az íze miatt: amúgy se volt étvágyam, kőkemény ügyintézős nap állt előttünk – a magam részéről alig vártam, hogy beleleshessek kissé az osztrák bürokrácia bugyraiba. Még indulás előtt elkortyolgattunk két tucattermék flakonos kávét (fantasztikusan jó ízük van, ezért természetesen a Lidl nem szállítja magyarországi üzleteibe – ez is kár belénk, kétségem sincs felőle, na mindegy…), aztán összekaptuk magunkat Marcsival, autóba szálltunk, és a hivatal felé vettük az irányt. Hogy hányas sorszámot kaptuk az automatából? Szép kérdés – gyertek, megmondom odaát. Tovább »»

06 november
5komment

Graz: Stájerország nyugalmas fő(kis)városa (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Suszter bán otthon, pénteken reggel... elővezettünk pár részletet jeles operaslágerekből... nagy kár, hogy nem rögzítettük

Suszter bán otthon, pénteken reggel... elővezettünk pár részletet jeles operaslágerekből... nagy kár, hogy nem rögzítettük

Nem igazán szeretek hazudozni, az igazság az, hogy szerintem elég rosszul is megy, na mindegy, majd ti eldöntitek, ha akarjátok – a véletlen úgy hozta, hogy volt egy kis időm, kiugrottam hát a baráti Ausztriába egy kicsit körbenézni, csak úgy, egyszerű turistaként, idejét se tudom, mikor láttam az óratornyot, ráadásul az egészet egybekötöttem Suszter barátom és kedves családja meglátogatásával. Nnnnna… Nem is volt olyan bonyolult. Tisztára kapóra jött, hogy másik osztrák érdekeltségű barátom, a mostanában kiemelten kétlaki Csusza épp hazafelé készült a Május 1. utcából, azaz Bécsbe tartott – nem kellett nagyon hosszasan győzködni, hogy tegyen egy “kis” kitérőt, már hét elején megbeszéltük, hogy az estét Marcsival és Suszterrel kiegészülve mindenképpen együtt töltjük. E megegyezés pedig már csak azért sem volt embert próbáló feladat, mert “Tschußa bácsi” Suszter hároméves kislányának, Lenának a legnagyobb  kedvence: ha pedig azt mondom, hogy a vonzalom kölcsönös, jószerivel nem mondtam semmit. És ott van még Dani, szintén Suszterék ötéves kisfia, aki nem nagyon bánja, ha pár új vendéget kell bevezetnie például az autópályázás, vagy egyéb tudományok rejtelmeibe. Szépen kihasználtuk a hosszú hétvége áldásait – egyebet ne mondjak, Csusza például előző este, szerdán még Pesten “handabandázott”, azaz régi barátaival múlatta az időt, úgyhogy sejthető volt, hogy viszonylag keveset fog aludni… Én viszont, mint a kisangyal, előre dolgoztam, hogy mindennel kész legyek, amivel kell – szerda éjjel megírtam a szombatra szánt HL-t, csütörtökön délelőtt ügyesen begyógyítottam a Dunaújvárosi Hírlap papíros változatába, ebédre elfogyasztottam két pompás banánt, összepakoltam irtózatos méretű hátizsákomat, és háromnegyed kettőre átgurultam Csuszához a Május 1. utcába. Merthogy az ő autójával mentünk. Gyors becuccolás közben megajánlottam, hogy szívesen levezetem a háromszázhúsz kilométert – Csusza pedig jó szívvel beleegyezett, rendes volt, látta rajtam, hogy mindenem a vezetés, és egyébként tényleg… Így aztán két óra után pár perccel már komótosan robogtunk is kifelé a városból… Első grazi napunk, a csütörtök este története – ha lapoztok, a tiétek is lehet. Tovább »»

03 november
6komment

Hatéves etióp kishackerek

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvenedik kiadásában alaposan elcsodálkozom – legelőször is azon, hogy egy alapítvány kísérletet indított el Etiópia belsejében: kipróbálták, a megfelelő eszközökkel, tanárok és segítők nélkül lehetséges-e ismereteket átadni a világ legeldugottabb szegleteiben élő gyerekeknek. Tableteket raktak le a kijelölt falvakban, s a felnőtteket csak az akkumulátorok feltöltésére tanították ki. Az etióp kiskölykök az ötödik hónapban feltörték az Androidot, mert valahogy rájöttek, hogy az blokkolja a kamerát, ők meg használni akarták… Megdobbant a szívem, amikor megtudtam egy igazán jövőbe mutató, remek hírt, hogy úgy mondjam, a fény az alagút végén megszületett – Szijjártó Péter Vietnamba látogatott, egy igazán haladó társadalmi berendezkedésű országba. Hogy mit intézett, megpróbálom felfejteni, remélem, nem küldenek rám egy géppisztolyos tűzoltót. A végén egy kis zenés-szórakoztató: egy linkre kattintva jutottam el a Milos Forman 1979-es halhatatlanjához, a Hair-hez, gondoltam, gyorsan meghallgatom-megnézem az I Got Life-ot, aztán kicsit elcsúszott az ügy… Már csütörtöktől a baráti Grazban tartózkodom egyébként, természetesen nemhivatalos találkozón múlatom az időt a mostanság oly sokszor emlegetett Suszter barátommal, biztos, hogy fogok enni pár tütte sült gesztenyét, továbbá… na mindegy, van dolog, egyelőre ennyi. Vasárnap valahogy hazatérek, dél körül még egy kis Vidám Parkos történés vár rám, aztán sebesen igyekszem is tovább, mert Misi bácsiék Tabdiban ötven éves házasok – ünnepi vacsora, szűk körben. Büszke vagyok rá, hogy beválogattak… Most pedig, a túloldalon már vár rátok – a szokásos Classic… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz