Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


31 október
13komment

Száz ember egy délután – és sok-sok jó ötlet (II.)

Őszi hangulat - aranysárga lombjárda a parkban

Őszi hangulat - aranysárga lombjárda a parkban

Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter. Bocsánat, de ezt muszáj volt megtennem: kiváló kenyeres pajtásom, az Ausztriában élő Dankó Zoltán, akit egyértelműen a Hétlövet legjelentősebb hozadékának tartok (természetesen kizárólag önző egyéni érdekeim alapján – miszerint jól lekaszabolta például a vírusomat, meg amúgy is egy egész csomó mindenben segített, kulimunkázott, statisztikázott, grafikákat készített, ötleteket adott, és egyáltalán, tényleg jól ki tudom használni a srácot), szóval szegény Suszter napi konzultációinkon egyfolytában panaszkodik, hogy a Vidám Parkkal kapcsolatos híradásokban, írásokban, cikkekben őt soha nem említik meg, és még ott voltak az EL-DO előzetesei, hát abban se… Nos hát… ugyebár ez nem teljesen véletlen – Zoli, sajnos eljött az idő, fel kell hogy világosítsalak, az ilyesfajta megjelenések-említések-megkeresések igazi kulcsa a sárm, a velünk született jóképűség, snájdigság, slágfertigség, hercigség, ilyesmik. Van olyan, segítek, te is ismersz olyan srácot, khm… akinél ez nagymértékben adott, tudod, másoknál… izé… bocs… mérsékelten. Most ne bántódj már meg, szerintem vagyunk olyan viszonyban, hogy ezt így elmondhattam, hidd el, ha nagyon figyeled, hogy csinálom, belőled is lehet valami, ne izgulj… na… Suß… Hát veled még viccelni se lehet? Suszter! Postán küldjem vissza az emlékkönyvedet? Gyere vissza, te őrült… (nah?) Na tehát… komolyabbra fordítva: tény és való, hogy ketten találtuk ki azt az őrültséget, amelynek keretében most nagyon úgy fest, tavasszal megmozdul valami a húsz éve hivatalosan bezárt (utána, néhány éven át volt még néhány kísérlet a park egyes részeinek életben tartására, illetve felélesztésére) Vidám Parkban. A játékokat, látványosságokat természetesen nem áll módunkban visszavarázsolni – de úgy néz ki, közös akarattal és sok-sok önkéntes munkával egy szép kis közparkot kialakíthatnánk. Múlt hét végén két bejárást is szerveztünk a park területére: óvatosan úgy számoltunk, ha a két napban ötven ember eljön, már elégedettek leszünk. Ehhez képest már szombaton kis híján elértük az ötvenes létszámot, és – a látvány okozta magától értetődő szomort/sokkot leszámítva – nagyszerű hangulatban jártuk be a parkot. Vasárnap délután kettő előtt pedig…

Hirdetés
Valósággal zavarba jöttem, amikor megláttam, milyen sokan várnak a vasárnapi túrára

Valósággal zavarba jöttem, amikor megláttam, milyen sokan várnak a vasárnapi túrára

…amikor megérkeztem a sportcsarnok előtti parkolóba, azt hittem, nem figyeltem eléggé a híradásokat, és az AC/DC mégis beillesztette turnéjába Dunaújvárost… na jó, ez barokkos túlzás: de akkor is, első ránézésre is vagy hatvan-hetven ember ácsorgott a padok mellett, tényleg egészen döbbenetes volt a látvány. És az elkövetkezendő percekben csak jöttek, jöttek és jöttek – úgyhogy amikor végül Körte a tőle megszokott lelkiismeretességgel megszámolta a kapun belépőket, kilencvenegy főt regisztrált. És az elkövetkezendő félórában még közel húsz látogató csatlakozott hozzánk, azaz bőven száz fölötti csapatban fogtunk neki a szombati túra ismétlésének, szó szerint a nagy érdeklődésre való tekintettel.

Az ifjabb korosztály - mi az ő jelenlétüket tartjuk a legfontosabbnak minden ilyenfajta megmozdulásnál

Az ifjabb korosztály - mi az ő jelenlétüket tartjuk a legfontosabbnak minden ilyenfajta megmozdulásnál

Voltak nagyon elszántak, akik repetáztak – és jöttek szép számmal barátok, ismerősök: meg ismét csak egy csomó új arc. Gyerekek, akiknek persze mindig a legjobban örülünk: szerintünk ők a legfontosabbak minden ilyesfajta megmozduláson. Fiatalok – na, azért ennek is kiemelt jelentőséget tulajdonítanék, és egyértelműen a net/facebook/Suszter/Krulf (utóbbi kiváló háttéremberünk, s a Hétlövet-weblap egyik pillére, tervezője, álmodója, lelkes segítője) kvartettnek köszönhető… És persze szép számban jöttek azok, akiknek húsz-harminc éve, még gyerekként adott – a hallott történetek alapján – sok-sok életre szóló élményt a Vidám Park.

A vizesblokk, kár lenne titkolni, elbír majd némi felújítást

A vizesblokk, kár lenne titkolni, elbír majd némi felújítást

Még egyszer benézek egy másodpercre a vizesblokk épületébe – előző nap is láttam, nem egyszerű a helyzet, de talán nem is teljesen reménytelen. Az biztos, hogy a bontással nem kell majd túl sokat bajlódni – a 6 x 9 méteres épületből valakinek még a teljes padlózat is kellett, s az ismeretlen rendrakó a fajansz csészék leverésétől is megkímélt minket. Abban reménykedem (s az elkövetkezendő hetekben meg is próbálok utánanézni), hogy az épület rá van kötve a csatornahálózatra – akkor már szinte hátradőlök, hiszen szerintem “csak” Szenczy Tibit (aki persze szintén jelen van a tömegben – szokása szerint nagyon sokat segített már eddig, kérés nélkül, saját hatáskörben is) kell megkérnem, hátborzongatóan sűrűre szőtt kapcsolati hálóját meglengetve segítsen beszerezni a szükséges anyagokat…

Nem mostanában volt ennyi látogató egyszerre a Parkban... mintha megcsikordult volna egy rég berozsdált fogaskerék

Nem mostanában volt ennyi látogató egyszerre a Parkban... mintha megcsikordult volna egy rég berozsdált fogaskerék

A szakmunkák ügyében pedig alighanem egyezkedni tudunk majd a GNG Partiszervíz Kft-vel, akik szintén felajánlották nagylelkű segítségüket (tényleg, el ne felejtsem, fel is hívom Lajost… pillanat… már fel is hívtam, oké, vasárnap velük is megnézzük a helyszínt akkor…)

ÖregHal is itt van, kis családostól, unokákkal, a szokott széles mosollyal… ÖH egyebek mellett statikus mérnök is – amikor az ifipark düledező faháza mellett megyünk el, gyorsan meg is kérdezem tőle, jól érzékelem-e, hogy a végstádiumban lévő épületet akár egy felrebbenő káposztalepke is összedöntheti, s ÖH lazán megadja erre az esélyt…

A faház - "be"lépni immár szigorúan tilos, egy gyönge szellő is a fejünkre döntheti a tetőt

A faház - "be"lépni immár szigorúan tilos, egy gyönge szellő is a fejünkre döntheti a tetőt

Mi több, azt is mondja, nagyon nem ártana a körhinta épületének tetejét is megvizsgálni kissé, mert, mint látjuk, középtájt rendesen csöpög be az esővíz – lehet, hogy csak egy kis ragacs kell, de az sem kizárt, hogy komolyabb gond van odafent. Hát… igen… komolyabb gond… és, beszéltünk is már róla, bizony komolyabban el kell gondolkodnunk ezen is – mert azt természetesen nem kéne bevállalnunk, hogy valakire majd egy napfényes vasárnap délután rákéredzkedik mondjuk egy unatkozó tetődarab… a meglévő épületeket tehát vagy megnyugtatóan fel kell újítani, vagy biztonságosan le kell zárni/el kell dózerolni őket: természetesen minden ilyen jellegű elképzelést egyeztetnünk kell sok mindenkivel…

Muki mellett, egy faágon fedeztem fel ezt a gokart-hátsókereket - tavaszig még érhet, aztán megy a konténerbe ez is

Muki mellett, egy faágon fedeztem fel ezt a gokart-hátsókereket - tavaszig még érhet, aztán megy a konténerbe ez is

Nem esett még szó Mukiról, aki egy csálén álló szemafor társaságában szomorkodik, most még nyári albérlői, a darazsak is alszanak… Muki története is elég fordulatos és kalandos – legutóbb, alig néhány éve vitte volna el egy cég kölcsönbe, hogy lemásolják, aztán a másolatot járassák valami keskeny nyomvonalú pályán, Mukit meg az ígéret szerint felújították volna és hozzák vissza. Ezt az egészet már akkor se nagyon értettem, mi több, egy cseppet még gyanakodtam is… hát ha le akarják másolni, miért nem ülnek le mellé, itt, Dunaújvárosban, egy mérőszalaggal meg egy sublerral, aztán méricskélik meg rajzolgatják két hétig? Ki az a bomlott elme, aki harminc tonna ócskavasat milliós költséggel elvisz innen Bátonyterenyére vagy mit tudom én, hova, csak hogy lemásolja? És majd utána meg visszahozza… naná…

Mukit szerencsére nem vitték el - most már maradjon is, majd szépen felújítják

Mukit szerencsére nem vitték el - most már maradjon is, majd szépen felújítják

No mindegy is: Muki itt van, és szerintem most már jól tesszük, ha nem is adjuk oda senkinek – ha valakinek tetszik, bámulja meg itt. Annál is inkább, mert Szöllősi Feri barátom (aki az irigységlistámon eléggé előkelő helyen áll, mivelhogy mozdonyvezető) még szombaton említette, van pár jóbarátja, akiket anno szintén fejbe kólintott kissé a mozdony füstje, s ők egy csettintésre boldogan-élvezettel ráznák gatyába Mukit. Nem menetkészre, de mindenképpen gyönyörűre. A park egyik ékköve ezzel meg is lenne…

Ennyi egységjegyért annak idején bárkit belöktünk volna a tuják közé...

Ennyi egységjegyért annak idején bárkit belöktünk volna a tuják közé...

Száz fős csoportunkkal ismét teljes kört teszünk meg a valamikori Vidám Parkban. Logisztikai feladatot is ad a vasárnapi két óra, hiszen helyenként már át kell kissé gondolni, hogyan vezetünk ekkora kígyót, hol állunk meg, hogy mindenki elférjen… ismét csak az Elvarázsolt kastély tűnik a legnépszerűbb programpontnak, előbb végigvesszük, mi mindent is rejtegetett a korabeli csodák palotája… Évinek jut eszébe a tréfás mérleg, amire ráálltál, és kiírta, hogy Nagyképű, Dagi, vagy – a kedvencem – Hiú… Ma már tudjuk, hogy egy kedves VP-munkatárs üldögélt a falon túl, és személyesen ő felelt minden varázslatért: a szoknyák megfelelő pillanatban történt felfújásáért, az említett mérleg kiírásaiért, az alakunkat “magától” változtató tükrök mozgásáért… És persze megemlékezünk a labirintusról, a szivaccsal, a rálépésre meginduló kerékről, az arcunkba lógó kendőről…

Sokan voltunk - s ugyanebben reménykedünk a márciusi munkálatoknál is

Sokan voltunk - s ugyanebben reménykedünk a márciusi munkálatoknál is

Aztán kilépünk, a hordó, mint ismeretes, üzemel, úgyhogy páran ismét alaposan összekenik magukat, s készül néhány valóban egészen parádés fotó itt is, a mindkét napon az ügyet segítő Dunaferr Ifjúsági Szervezet Panoráma Fotóklubjának tagjai jóvoltából (ez úton köszönjük ismét) – meg persze még jó pár tucat alkalmi fényképész kattogtatja masináját, s ők is elkapnak néhány speciális pillanatot…

A végén, kint a park előtt megint összeáll az ötletbomba-klub. Van, aki felajánlja, hat Stihl-fűrészt tud majd csatarendbe állítani tavasszal – lelki szemeimmel már látom is magam, mint a Gyalog-galopp híres fekete lovagja, de szerencsére kiderül, kezelő is lesz azokhoz a fűrészekhez… (By the way: azt mondtam már, hogy van a Texasi láncfűrészes gyilkos horvátul? Egyszer láttuk egy moziplakáton, tán Splitben, figyelj, fonetikusan írom: Teksaski masakr s motornom pilom. Na mindegy, akkor fetrengve visítottunk, és még ma se rossz…) Aztán beszélgetünk tovább a srácokkal, úgy néz ki, lenne megoldás az elektromos rendszer kijavítására, a közvilágítás életre keltésére. Van ember és technológia az esetleges veszélyes fák kiemelésére, a kijelölt fák kivágására, elszállítására.

Szinte teljes épségben a betonból-kőből készült sakkasztal: reméljük, lesz még, aki majd játszik rajta

Szinte teljes épségben a betonból-kőből készült sakkasztal: reméljük, lesz még, aki majd játszik rajta

A faanyag elvitelére egyébként lenne bőven jelentkező – valaki azt dobta fel, a rászorultaknak kéne odaadni azt, ami csak felesleges odabent, kérdés, meg tudjuk-e még a hideg beállta előtt szervezni, és milyen alapon… És új fejlemény, hogy tegnapelőtt jelentkezett egy igencsak jó ismerősöm (aki ismeri, a felajánlásból egyértelműen kitalálhatja, ki az), aki tavasszal egy híradós ZIL-lel népszerűsítené a városban az eseményt, a mögötte húzott gulyáságyút viszont közel sem dísznek szánja: hetven embernek készülhetne benne az ebéd… És aztán váltanom kell egy szót X-szel, elköszönnöm Y-tól, Z-től, ismerősöktől és friss ismerősöktől, és persze még oda kell pattannom Csuszához, aki meghívta és elhozta műsora, a baracsi Rádió Szokolon futó Roxtalgia Express hallgatóságának egy jelentős szeletét: Iza, Anna, Krisz, Icu, Sorsi, nem is mind a városból érkeztek, mégis szépen végigsétálták a közel két órát.

Csillogó szemek, mosolygós arcok, tettrekész csapat - minden csak rajtunk múlik

Csillogó szemek, mosolygós arcok, tettrekész csapat - minden csak rajtunk múlik

Ami szerintem senkinek nem fájt nagyon. Ami pedig a csapat egészét illeti: nos, úgy látszik, nem csak nekem tűnt fel valami nagyon érdekes a két napban, merthogy vasárnap az egyik résztvevő, Krisz egy parkos fotó alatt így foglalta össze tapasztalatait: “Az volt a legszebb, hogy egész idő alatt csak mosolygó, fénylő szemű embereket láttam, akiknek fontos volt, hogy eljöjjenek, ott legyenek, részesei legyenek valaminek, ami fontos neked, nekem, nekik… mindenkinek. Mert ez a MI Városunk. Mi vagyunk, akik tehetünk érte.”

Nem is kell, nem is tudnék szebb végszót – én csak azt mondom egyszerűen rá, ha tehetünk érte, hát tegyünk: március 2-3., de addig még elégszer találkozunk, ha máshol nem, itt, a virtuális térben…

(A Vidám Park-bejárás vasárnapi képeit itt találjátok meg.)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.67 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

13 komment

  1. OregHal szerint:

    “sárm, a velünk született jóképűség, snájdigság, slágfertigség, hercigség”

    Azért az valahol méltánytalan, hogy szegény Suszter agyondolgozza magát és meg sem említed; míg a bevezetőben rám (aki szalmát sem keresztbe) célozgatva felsorolod szinte az összes eposzi jelzőmet…

    :-)

    (Vagy félreértettem volna valamit?
    Nem, a Körtére nem gondolhattál…
    Hm. Akkor ki is?)

    Na, most megint nem fogok tudni aludni a talánytól….

  2. másikBoda szerint:

    Hát is szép kör volt.

    Megnéztelek volna amikor ott találtad a 100 embert. Leesett az ál!

  3. Suszter és a Gyík szerint:

    Tudod, Bandi, akár sértő is lehetett volna, amit írtál. Ááááá, inkább nem kerülgetem: leszel te még közelebb… Hülye Malyom!

  4. F.F Tomi szerint:

    Hát nem akarok vészmadár lenni,de szerintem ennek nagyobb lesz a füstje,mint a lángja.Bár ne legyen igazam.Mert teljesen más az,hogy elmegyek körülnézni valahova,és megint más az,hogy ott konkrétan teszek is valamit érdemben.
    Ha csak a lájkosok számát nézem,meg a konkrétan kilátogatókat,az ég és a föld.Mert erkölcsileg támogatni valamit azt a legkönnyebb mindig.Ténylegesen részt venni valahol valamiben az meg egy másik műsor.De majd jövő tavasszal meglátjuk…

    • Boda Kapitány szerint:

      Nem kimondottan számítottunk arra, hogy ezerötszáz lájkolóból ezerötszáz aktív ember lesz – erről bátorkodtam is pár sort elereszteni az előző részben… Nem tudjuk, hányan jönnek majd tavasszal, mekkora füst lesz meg mekkora láng – mindazonáltal azt gondoljuk, meg fogjuk csinálni, amit elterveztünk, előbb vagy utóbb, könnyebben vagy nehezebben. Szerintem is meglátjuk.

  5. rizsapista szerint:

    Áááá…egyszerű ez, min’ pofon! Megyünk, megcsináljuk! Ha ketten, ketten, ha százan, akkor százan. Ennyi!

  6. merusz szerint:

    Március 2-3. Ráérünk akkor sopánkodni, hogy kevesen vagyunk! De nem fogunk ráérni sopánkodni!!!

  7. KEndre szerint:

    Egy gyönyörű botanikus kert nagyon bejönne ezen a területen valahol… csak azt gondozni is kell utána, szóval a fenntarthatóság egy fontos kérdés.

    Gyerekként dolgoztam a Parkban, voltam dodgemes felügyelő, szoknyafelfújtató, halászati főnök a fahalas medencénél, no meg úttörővasutas váltókezelő a felső fertályon, szóval vannak emlékeim, milyen is volt ez valaha. Persze most már röhejes lenne visszacsinálni. Kíváncsi leszek, mennyi innovátor akad majd a tényleges akciózásnál.

    El tudnék képzelni egy terepbicikli-pályát is a területen (egy girbe-gurba, hegyrefel-hegyrőlle megoldással), nagy sikere lehetne; amerre mostanában kirándulni szoktam (Hárshegy, Budai hegyek), nagy divatja van ennek a mozgásformának.

    András, egy pénzgyűjtést is lehetne szervezni…

    Dumálok itt jó sokat, de azért igyekszem majd a szemétgyűjtésen is ott lenni… :)

    • Boda Kapitány szerint:

      Az állapot fenntarthatóságáról már mi is gondolkodtunk/beszéltünk, az mindenképpen fontos, maximálisan egyetértünk, ha a város nem tud rá erőket összpontosítani, megoldjuk a szokásos önkéntes rendszerben a szemétszedést, rendbentartást, a növényzet karbantartására természetesen segítséget kérünk a parkfenntartástól, gondolom. A biciklipályával nyitott kapukat döngetsz, az már rég működik, a srácok karban is tartják szépen, az Elvarázsolt kastély alatt indul. Pénz/pénzgyűjtés különösebben nem lesz a mi terveink szerint.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


+ három = 5

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz