Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


29 október
8komment

Százötven ember – tíz százalék parkkedvelő! (I.)

Magunkra nézve is igaznak gondoljuk a játékterem falán ékeskedő igazságot - márciusban merjük, reméljük, mindannyian nyerünk

Magunkra nézve is igaznak gondoljuk a játékterem falán ékeskedő igazságot - márciusban merjük, reméljük, mindannyian nyerünk

Egy biztos: én egyáltalán nem bánom, hogy állami monopólium lett az időjárás. Korábban mindig órákon át könyörögtem Gaál Noéminek, térden csúsztam előtte, de ő képtelen volt bármit is normálisan elintézni, na jó, a dekoltázsába kétségkívül nehéz belekötni… bár… Na, a lényeg: most viszont kihagytam a kalmár szellemű meteorológusokat, simán csak felhívtam a Nemzeti Időjáráskívánási Intézetet az emelt díjas vonalon, és pár tőmondatban szombat-vasárnapra szép időt kértem Dunaújváros déli fertályára (ja, meg persze a pénzenergiát, amit egyébként szintén kormányhatáskörbe vonnak tudomásom szerint), kész – a többit szerintem láttátok. Az előjelzések korábban hóról és súlyos mínuszokról szóltak, és tizenegykor még másodpercenként ezer liter/négyzetmilliméterrel csöpögött mindkét napon – aztán fél kettőkor gombnyomásra széthúzódtak felettünk a felhők, és kettőtől helyenként ragyogó napsütésben, szombaton húsz fokos langymelegben indulhattunk a Vidám Parkba. Bejárást szerveztünk ugyanis Suszter barátommal… bocs, ez egy kicsit talán félreérthető, Suszter most nem tudott jönni, viszont vele találtuk ki, hogy legyen még az ősszel egy alkalom, amikor bárki bejöhet a parkba, nem kell tartania se kutyás őröktől, se kamerás megfigyeléstől, se semmitől – együtt, sokan, szépen békésen vizsgáljuk meg, mi is lesz a teendő majd márciusban (tervezetünk szerint egészen pontosan 2-3-án), amikor is elkezdjük majd a valamikori Vidám Park területének rendbetételét. Mivel még mindig előfordul, hogy megkérdezik, melyik részre állítjuk majd az óriáskereket, és át fog-e fordulni a hullámvasút szerelvénye, ismételten, csendesen elmondjuk – nem az üzemelő Vidám Park restaurálása a cél, az ugyanis lehetetlenség. Azt szeretnénk, ha a parkot egy erőteljes önkéntes tavaszi hadjárat után klasszikus parkként adhatnánk vissza a városnak, ahol – kezdetben – sétálni, piknikezni, ücsörögni lehet, megcsodálni az arborétum értékű hely nemes fáit, látványos cserjéit. Ha mondjuk nyár elején sikerül megnyitnunk a parkot a közönség előtt, meglátjuk, mennyire lesz népszerű – az dönthet a további sorsáról, az esetleges fejlesztések irányáról is… De itt még nem tartunk: egyelőre múlt szombat van, és vasárnap lesz majd a következő részben – megmutatjuk és elmeséljük, mit is láttunk odabent: miközben lapoztok, mondom, több mint százötvenen jártunk a hétvégén a Parkban!!!

Hirdetés
Szombat - kettő előtt pár perccel már csaknem negyvenen vagyunk a bejárat előtt

Szombat - kettő előtt pár perccel már csaknem negyvenen vagyunk a bejárat előtt

Százötvenen, lányok-srácok, hölgyek-urak… hozzáteszem, úgy, hogy szombaton munkanap volt… Nagyon nem kis szó ám ez. Sokan mormogták korábban, hümm, hát oké, ezerötszáz lájk a facebook-on, klikkelni könnyű, az nem jelent semmit… Alapvetően persze egyetértünk ebben: mi is pontosan tudjuk a feltartott hüvelykujj értékét – nagyon fontosnak tartjuk szimpatizánsaink jelenlétét és biztatását, de ami a konkrét tetteket és a munkát illeti, az egészen más tészta. Előzetesen tehát úgy számolgattunk, hogy szimpatizánsaink kevesebb mint egytizede vesz majd részt a tavaszi munkákban tevőlegesen is – úgy gondoljuk, ha mondjuk száz ember rendszeresen összejönne azon a bizonyos néhány hétvégén, azzal az erővel a szó szoros értelmében hegyeket tudnánk megmozgatni: nem mellesleg, a látottak alapján egyetértettünk benne, szükség is lesz a szemét-, törmelék-, üvegcserép-, aljnövényzet-hegyek megmozgatására…

Nyílik a kapu, és lassan be is óvakodik rajta a csapat

Nyílik a kapu, és lassan be is óvakodik rajta a csapat

Százötven ember: hadd ragadjak még le pár pillanatra itt. Százötven ember hagyta veszni a szombati-vasárnapi, ebéd utáni kellemes sziesztáját, s ballagott vagy biciklizett ki a város szélére, nem kevesen autóba ültek – mi több, volt kisgyermekes házaspár is, ők babakocsival terepezték végig a kétórás programot, a trónörökös pedig minden zöttyenő ellenére békésen szunyókált odabent… Azt akarom csak kihozni az egészből, hogy ez a bejárás egyben egy kis teszt is volt: azt mutatta meg, hogy nem a neten vitézkedő hősök állnak a Park ügye mellett, hanem olyanok, akik hajlandók ténylegesen is moccanni a jónak gondolt ügyért.

Sokan vagyunk - és mindenkit megdöbbent a körhinta szörnyen leromlott állapota

Sokan vagyunk - és mindenkit megdöbbent a körhinta szörnyen leromlott állapota

Sokat beszélgettünk már erről különb s különb körökben: a Vidám Park egészen speciális ügy, mert mindenkinek köze-kötődése van hozzá. A mi generációnk, a mostani harminc-negyven-ötvenesek jártak bele gyerekként, tizen- és huszonévesként is, ezer és ezer élmény pezseg bennünk mindmáig… ráadásul a mi szüleink építették, tartották karban, rengeteg társadalmi munkával a parkot. Ha itt, a Hétlöveten bármelyik írásban szerepelt a Vidám Park kifejezés, négyszer-ötször annyi látogató tért be hozzám, mint egy átlagos napon… Komolyan azt gondoltam, valami furfangos módon minden egyes posztban szerepeltetni fogom a Vidám Park szókapcsolatot – akkor is, ha a kínai mandarinrécék násztáncáról, vagy a púpos Wartburg kuplungtárcsa-javításának legizgalmasabb szegmenseiről osztok meg valamit kedvenc közönségemmel…

Most már szinte az összes üvegtábla ki van ütve - a maradék darabokat majd el kell távolítani

Most már szinte az összes üvegtábla ki van ütve - a maradék darabokat majd el kell távolítani

De mondom, értem a népszerűséget – a Parkhoz mindenkinek van valami köze, s ez nagyon jól is van így. Ráadásul, ezt is többször említettem már, érzünk mi itt még valamit a levegőben: az emberek szabályosan éheznek egy kis értelmes közös tevékenységre, csak úgy… Hogy aktív részesei lehessenek valami nemesnek, jónak, amiben nincs kiabálás, veszekedés, pénz, politika, rosszkedv és acsarkodás – csak némi öncélú nevetgélés, lelkes sztorizás, és persze egy kis kapirgálás, takarítgatás, rendrakás. Mások után? Igen. Másokért? Igen – meg persze magunkért, naná. A saját jóérzésünkért. Amit az vált ki, hogy tudjuk, megtettük, ami módunkban állt. Ez talán a legtöbb, amire a ma emberének lehetősége adódik. Igen, még itt, még ebben a helyzetben is, igen, bárkinek, bármikor. Semmi se kell hozzá: csak egy kis akarat.

A vizesblokkot is ki kell alakítani előbb-utóbb: innen sok mindent nem fogunk tudni felhasználni

A vizesblokkot is ki kell alakítani előbb-utóbb: innen sok mindent nem fogunk tudni felhasználni

De hagyjuk most már ezeket a súlyos gondolatokat: szombaton háromnegyed kettőkor, halkan fütyörészve battyogok le a Parkhoz a házunktól a kis keresztező utcában, előttem három ifjú hölgy halad, nem nehéz rájönnöm, hogy az egyik Icu, akivel általános iskolába jártunk együtt, a másik kettő meg a két szép lánya – a csizmapatkóm kopogása megfordítja őket, igen, oda tartanak… becsatlakozom hát hozzájuk, s így kedélyesen beszélgetve jutunk el a Vidám Park előtti parkolóba. Ahol azért várakoznak már jó pár tucatnyian, sok ismerős arc, és néhány új is, fiatalok is, reményt keltően szép számban: két órakor, tyűha, közel negyvenen vagyunk.

Egy dodzsem a szabadtéri vezérlője előtt vesztegel, a festése egészen friss

Egy dodzsem a szabadtéri vezérlője előtt vesztegel, a festése egészen friss

Pár szóban elmondom az egybegyűlteknek mindazt, ami mostanság fontos a Parkkal kapcsolatban. Ismét megemlíthetem tehát, hogy szerencsénkre sikerült elnyernünk az önkormányzat elvi támogatását – mi több, szóbeli ígéretet kaptunk arra is, hogy a tavaszi munkák során szerszámokkal, eszközökkel, konténerekkel, továbbá szakmai segítséggel áll majd ügyünk mellé a hivatal: utóbbit illetően mi szeretnénk például, ha erdész-parképítő állapítaná meg és jelölné ki még februárban a szelektálandó fákat-magoncokat, s jelölné ki pontos teendőinket. Még a bejárat előtt állva szót ejtünk róla, hogy komoly cégek is jelezték, szívesen segítenék a jó ügyet – a Tondach területi képviselőjével már egy bő hónapja bejártuk a területet, a Medikémia pedig festéket ígért lényegében mindenhez, amit csak mázolni szeretnénk: ezt is ki kell még találnunk pontosan.

Az ifipark sokat látott kis faházának állapota tavasz óta is nagyon sokat romlott - ezt mindenképpen bontani kell, mert életveszélyes

Az ifipark sokat látott kis faházának állapota tavasz óta is nagyon sokat romlott - ezt mindenképpen bontani kell, mert életveszélyes

És van helyi cég is, immár nem is egy, amelyik szintén közreműködéséről biztosított – nagyon is rendben van, hogy a mai helyzetben sokan vannak még, akik segítenek…

Szépen megindulunk befelé, megállunk a körhinta rogyadozó, lerabolt épületénél, aztán a szabadtéri színpad épületénél, meresztjük egy kicsit a szemünket, hátha meglátjuk a valamikori színpadot a dzsungel szívében – majd átmegyünk a hamarosan összeomló kis faház mellett az ifipark meglepően jó állapotú színpadához. A Panoráma étteremnek már csak a beton alapjait, foltokban a padlózatát találjuk, aztán kisétálunk a plató szélén lévő kis kilátóhoz is. Visszamegyünk a Parkba, beszélgetünk kicsit a whipről, a zenepavilonról és a céllövöldéről, majd a dodzsem, utána meg az Elvarázsolt kastély következik…

Fogalmam sincs, ez a szecskavágó a Panoráma étterem mellett hogyan úszta meg a vasgyűjtőket...

Fogalmam sincs, ez a szecskavágó a Panoráma étterem mellett hogyan úszta meg a vasgyűjtőket...

Utóbbiban, mint felfedezzük, még megtalálható a Vidám Park egyetlen mindmáig működő játéka, a hordó – annak a csapágyazását-zsírzását szemmel láthatóan nem két évre oldották meg a szakik: ha azt mondom, lábhajtással tökéletesen működik, enyhén fogalmazok. Tisztának azért aligha mondhatnám a belsejét – de mindenki játszóruhában van, úgyhogy senki nem sírja el magát egy kis váratlan feketeségtől… Még körbeszimatolunk a lelakatolt nagy műhelynél, aztán szépen megindulunk kifelé. A két óra alatt szinte végig érkeznek az ötletek – valaki feldobja például, hogy a gyászos állapotú körhintát konzerváljuk úgy, ahogyan most van: legyen olyan, mint Drezdában az a néhány háztömb, amit a második világháború után szándékosan nem állítottak helyre, hogy a pusztítás mementója legyen…

Egy Sztár üdítősüveg darabja - gondosan eltettem a zsebembe

Egy Sztár üdítősüveg darabja - gondosan eltettem a zsebembe

Vannak reálisabb, meg akadnak kicsit talán vadabbnak tűnő gondolatok is – az utóbbiakkal sincs persze semmi gond, ki tudja, mikor jön el az idejük – másrészt, indulat nélkül mondom, legalább nem három- vagy nyolcmillióba kerülnek, mindenki ingyen dobja be őket… És nagyszerű az is, ahogy szépen felkavarodnak a régi sztorik – sokan sok mindenre emlékezünk, méghozzá kiválóan: képzeljétek csak, például kiderült, a “Repülő”, ami ugye az úttörővasút végállomásánál, a Ságvári-kilátónál állt pár éven át, nem egy IL volt, ahogyan például nekem sokáig rémlett, de nem ám, hanem egy úgynevezett Teve, azaz LI-2 törzse és szárnyai.

Pif, a népszerű képregényhős ajánlotta annak idején a flipperezőknek

Pif, a népszerű képregényhős ajánlotta annak idején a flipperezőknek

Majdnem fél öt van, és még mindig kint beszélgetünk Kovács Jucival és férjével, Ferivel, Vachter Janival, vagyis a Szemétkommandó magjának egy részével, és még többekkel – aztán lassan elindulunk hazafelé. Jó érzés, hogy tudom, holnap még egy körre bemehetek a Parkba – pedig még fogalmam sincs róla, mekkora meglepetésben lesz részem… Negyedóra múlva Suszter kérdezi tőlem izgatottan a neten: “Na, hányan voltak? Hárman-négyen?” Ja… mondom, negyvenen… tyű, mondja ámulva-bámulva Suszter barátom Grazból… na, majd akkor figyeljétek, amikor a vasárnapi százas nézőszámot megtudja… de erről csak majd legközelebb, a folytatásban.

(A szombati parkbejáráson készült képek itt találhatók, a DH jóvoltából pedig két mákszemnyi videó alább…)

 

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.79 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

8 komment

  1. rizsapista szerint:

    Azt képzeld el – úgy a hetvenes évek közepén lehetett – , amikor a Vidám Parkban lerobbantunk a púpos Wartburggal ( kuplungtárcsa, naná! ), életemben ott láttam először a kínai mandarinrécék násztáncát! A Vidám parkban! Mondjuk, azóta se. :)

  2. Szevald Laszlo szerint:

    Nagy erdeklödessel olvastam a bejarasrol keszült beszamolot. Nekem is rengeteg emlekem van a Vidam Parkrol. Mar csak azert is mert a 60-as evek elejen en is uttörö vasutas voltam. Nagyon szomoru latni, hogy mennyire leromlott allapotban van a Park. Sajnos szemelyesen nem tudok resztvenni a Park rendezeseben. Mindenesetre sok sikert kivanok a terveitek vegrehajtasahoz.

  3. F.Fecó szerint:

    Kedves Kapitány!

    Szóval tény ami tény és szó ami szó,lesz itt mit tenni,ez biztos.Bízom abba is,hogy nem csak a “katasztrófa túristák”voltak jelen,hanem olyanok is, akik valóban tenni is akarnak ezért.Bár ki tudja?
    Nos szó,szó,én biztos,hogy ott leszek!Már alig várom a jövő márciust!!!

  4. másikBoda szerint:

    A Staros üvegdarabról jut eszembe hogy múltkor nem messze a viditől egy bokor aljában nagy 2 literes kólás és talán fantás üvegeket láttam egy bokor aljában. Ha esetleg érdekel?!

  5. Czakó szerint:

    Tetszik ez a tisztességes kezdeményezés, de nem tudtam eddig mellé állni, mert nem látom a jövőjét, a valódi igényekre épülő funkcióját. Félek tőle a nosztalgia, csak az induláshoz elég.
    Ha az önkormányzat minimális szinten mellé áll annak, hogy valamilyen nonprofit működtetésnek teret adjon, akkor biztos hogy érdemes vele foglalkozni.
    Javaslom, hogy a Facebook-on indítsatok egy ötletbörzét arra vonatkozóan, hogyan lehetne élővé tenni a parkot.
    Egyszerű keretek:
    Közösségépítő célt szolgáljon.
    Önkéntes munkában kivitelezhető legyen.

    Nagyon boldog lennék például, ha a most munkába állni nem tudó, pályakezdő nemzedék találna valami értelmes célt, amiért érdemes összefogniuk.

    • Boda Kapitány szerint:

      Tulajdonképpen jogos, amit írsz, ezek egy része bennünk is felvetődött – igazából azért kezdtünk bele, mert ezt elméleti síkon nehéz analizálni. Úgy gondoltuk, hogy ha kitakarítjuk, ott tartózkodásra alkalmassá tesszük a parkot, azzal rosszat semmiképp nem teszünk, hiszen értéket viszünk egy olyan helybe, ami egyébként csak rohad, a szó szoros értelmében. Hogy mi lesz a funkciója, lesz-e egyáltalán, megmutatja azután. És ha nem, elbuktunk pár jókedvűen eltöltött délutánt, semmivel se többet. Én azt gondolom, ennél egyszerűbb keretek nincsenek, a közösségépítő mivoltáról kár polemizálni, az adott, és mindez önkéntes munkában kivitelezhető. És máris van egy pár ötlet az élővé tételéhez – de mondom, szerintem majd megmutatja ő maga, ha van merre tovább… Üdv…

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


7 × = hatvan három

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz