Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


13 október
14komment

Le a kövérekkel! (Laci, nehogy magadra vedd!)

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már harminchetedik kiadásában először megpróbáljuk kideríteni, vajon tényleg csalt-e Phil Ivey – a világ legjobb pókerjátékosának tartott amerikai nemrégiben Anglia legpatinásabb kaszinójában játszott, s baccarat-ban végül 7  millió 300 ezer fontot könyvelhetett kockás füzete plusz oldalára. A kaszinó azonban vizsgálatot indított – egyelőre nem fizetnek, a háttérben ügyvédek egyezkednek csendesen… Ha marad még egy kis helyem, elmesélem, milyen tapasztalatokat szereztem pár éve Badenben, Európa egyik legnevesebb kaszinójában, ahol végül a kasszához fáradtam egy irtózatos nyeremény kifizetése ügyében – velem persze nem mertek kekeckedni. Miniszterelnökünk nem kedveli a pocakos katonákat – nagyon helyes, kell is a sportosság, ha majd a szemét világ nem csak a mostanihoz hasonló, sunyi és burkolt módszerekkel próbál eltakarítani minket a föld színéről. Bár, szó mi szó, megyünk mi magunktól is elég szép számban, amerre látunk… Mi pedig, Nyulasi jóbaráttal a mitfahrerülésen szintén utazunk egy nagyot a hétvégén, igaz, mi hazatérünk: mire legfrissebb olvasóm szombaton öt óra tízkor idáig eljutott, lassacskán meglátjuk a határt Ártándnál. Nagyon sokan segítettek, hogy egy nagylelkűen felajánlott, jelentős mennyiségű könyv-kincs eljuthasson Gyimesfelsőlokra, az Árpádházi Szent Erzsébet Katolikus Líceumba, feltehetően a legjobb helyre: pár elhebegett szóval már most szeretnénk megköszönni amúgy globalice mindenkinek (részletesebben majd a jövő hét elejére tervezett beszámolókban), aki lehetővé tette, hogy tankoljunk párat a nagyjából 1600 kilométer össztávú túrán a végül puszira kapott furgonba… Az eddigiekről, az előkészületekről viszont pár szó máris itt – fáradjunk beljebb, kedves utazó közönség…

Hirdetés

* Kaszinói csalással vádolják Phil Ivey-t, a világ legjobbnak tartott pókerjátékosát.

Az én számomra jó darabig még bizarr csengése lesz minden kaszinói hírnek – akik két nap alatt törvényi úton záratták be az összes játéktermet Magyarországon, azok közül valakik múlt kedden mosolyogva pacsiztak egy asztalnál, és elkönyvelték, lám, ez is ment, ezt is meg lehetett csinálni gond nélkül. kicsit makognak a kismajmok, máskülönben meg megyünk tovább, újabb magaslatok felé. (Tetszett még: az a minapi törvényjavaslat, amelyben Balog miniszter csak azoknak az özvegyeknek a nyugdíját csökkentené harminc százalékosra, akiknek a házastársa „feléled” – szóljatok már rám, ha csak én érzem, hogy kissé cinikusan az van próbálgatva, meg lehet-e itt tenni, törvénybe lehet-e foglalni  mindent, de tényleg mindent?) Na, a tárgyra, kérem. A lényeg, hogy Phil az Egyesült Királyságba látogatott, és mivel nem csak pókert játszik tűrhetően, elment egy kicsit szórakozni a szigetország legnagyobb múltú, 184 éve alapított kaszinójába, a Crockfordsba (jelenleg maláj tulajdonban, csak hogy érezzük, nem csak a mi turulunk, de a brit oroszlán is kap ám pár mélyütést). Az is lehet, hogy szüksége volt egy kis pénzre – eddigi élőtorna-nyereménye 17.5 millió dollár, megnyugtatásul közlöm, hogy hasonló nagyságrendű összegeket nyer online pókerversenyeken is. Na, bement a kaszinóba, az oldalán egy minimum kétpálcás ázsiai jellegű kislánnyal, és beültek baccarat-t játszani. Egy osztás 50 ezer font, mondjuk 17.5 millió froncsi … nem rossz, csak hát… ugye mindannyian érezzük, nem elég szapora. Phil megkérte a kaszinó főnökeit, hadd játsszon már 150 ezer fontért osztásonként… Azok belementek. Először volt egy félmillió fontos hullámvölgy, de aztán sikerült 2 millió font fölötti plusszal zárni az estét. Másnap a páros ment még egy kört, a végén össz-egészében 7 millió 300 ezer fontot szivattyúztak ki a Crocksfords páncéljából. Illetőleg… egyelőre semmi se jogerős. A kaszinó összejátszás gyanújával vizsgálatot indított – s ebben feltehetően szerepe lehetett, hogy a már említett dekoratív hölgyet több kaszinóból is kitiltották már kusza ügyek miatt. A szakértők azóta tüzetesen átnézték a két este teljes videóanyagát, kihallgatták a krupiét, megállapították, hogy a kártyacsomaggal is minden rendben – egyelőre tehát úgy tűnik, Ivey viszi a kasszát. Ez a jó végszó, mert így voltam néhány éve Badenben én is: életemben először jártam kaszinóban, csoportosan, keménykalapom volt, frakkom, lobonchajam, napszemüvegem, óriás szivarom és szivárványszínű nyakkendőm (egy civil biztonsági ember végig rajtam: azt hitte, nem tudom, pedig kábé úgy álcázta magát, mint Bagaméri Elemér a facsemete mögött), kaptunk egy tízeurós szelvényt, amit zsetonra válthattunk, s én három órányi extrém hazardőr játékkal feltornáztam a nyereményemet 21 euróra. Tudtam, hogy a csúcson kell abbahagyni – a pénztárhoz léptem, ahol előttem valaki épp egy ipari tálcányi zsetonnal álldogált: aztán jöttem én, beadtam a cuccot, és faarccal bemondtam, nem sürgős, nyugodtan kapargassák csak össze, meg tudom várni. Mellesleg van most Dunaújvárosban egy olyan játékteremmel/kaszinóval kapcsolatos ötlet, hogy ha az megvalósul, hát ütni fog, szerintem országosat… Többet egyelőre nem árulhatok el – de amint lehet, híradással leszünk…

* A miniszterelnök nem kedveli a pocakos katonákat.

Bekapcsolva felejtett mikrofonja miatt derülhettek ki Orbán Viktor gondolatai (talán emlékszünk még rá, amikor a Csupasz pisztolyban Drebin főfelügyelő kisurran a Fontos Tanácskozásról, és elszalad a mosdóba, bekapcsolt gégemikrofonnal): a Kossuth téren tartott díszszemlén így kiderült, nagyon elégedett a felvonultatott állománnyal, leginkább is azért, mert nincs köztük kövér katona. Mondjuk… valamelyik nap láttam egy képet első emberünkről a tejgyárban – well… nekem is nagyon el kéne kezdeni újra az úszást, és lecsúsztatni derékból egy tízest de… izé… miniszterelnök úr… ha gondolja, mi, láthatóan igen hasonló problémákkal küszködő negyvenesek eljárhatnánk együtt, mármint úszni, tetszik tudni, az egy kis plusz motiváció, ha van valaki, akivel együtt mehet az ember… heti egyszer talán lehet rá időt szakítani, szerintem, ha nem derogál, járjunk akkor a Fabó Éva Sportuszodába, nekem nem nagyon adja már ki, hogy Pestre utazgassak. Na: szóval felszállsz (bocs, tegeződhetünk, gondolom, a férfiöltöző többnyire úgyis közelebb hozza egymáshoz a polgárokat) a Népligetnél a dunaújvárosi buszra, jó sűrűn jön, a Dózsáig kéne kérni a jegyet, az (még) a mozi tere itt nálunk, ismered a helyet, két és fél éve egyszer beszéltél ott hozzánk, leszállsz, már várni foglak. A négy negyvenesnél, ha oké, vagy majd összecsörgünk. Jó lenne, ha tudnál tenni egy vörös szegfűt a hajtókádba, ha nem gond, elég rossz a szemem, nem szeretném, ha elkerülnénk egymást. Mondjuk csütörtök neked milyen, Viktor? Hogy akkor vannak az IMF-tárgyalások? Akkor pláne ráérsz… láttam az újságokban az egész oldalast, marha jópofa lett ám… van benne spiritusz, képileg, szövegileg… ügyesen ki lett rá választva közbeszerzésileg az ügynökség, kiemelt sürgősséggel, előre nem látható okból, hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban – a magam részéről abszolút nem is sokallom érte azt a kis rendkívüli pénzt, pár száz millión ne múljon már a jól tájékozottságunk, hogy végre a karvalytőkések is megtudják, tiszteletet és bizalmat várunk tőlük, hogy nem fogod csökkenteni a családi támogatásokat, meg ilyesmi, ahogy abban a levélben kérték. Vagy nem, de most nem is az a lényeg. Na mindegy, majd megdumáljuk az egészet úszás közben, ha tudsz jönni. Én különben ezret szoktam lenyomni egyben, majd küldj esetleg egy sms-t, hogy neked mi lenne a jó – majd én alkalmazkodom, azért csak te vagy a vendég. Akkor várlak! Le a kövérekkel… (ez csak vicc volt, bocsom Lacinak, nehogy komolyan vegyétek…)

* Ma hajnalban megindultunk a könyvszállítmánnyal Gyimesfelsőlokra.

Korábban talán már említettem, gáláns felajánlást kaptunk egy Szórád Márton úti, legendás kis pinceüzlet tulajdonosától: hírét vettük, hogy egy kisebb könyvtárnyi könyvet adományozna, ha egy tömegben, jó helyre kerülhetnének a szépirodalmi, ismeretterjesztő művek. Nyulasi harcostársammal tüstént bősz levelezésbe kezdtünk a világgal, aminek az lett a szerencsés végkimenetele, hogy pár zsákutca bebarangolása után ráakadtunk a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Katolikus Líceumra, s alapítójára, a legendás Berszán Lajos atyára, akinél egyébként a Nyulasi 1991-ben, erdélyi barangolásai közben szállást kapott… Lajos atya postafordultával válaszolt: örömmel fogadják az adományt, jó hasznát látják majd a diákok a szép könyveknek. Eddig rendben. Már csupán annyi volt hátra, hogy a szállításhoz szükséges üzemanyagmennyiségre valót előteremtsük, továbbá szerezzünk egy termetesebb járművet, amibe beletankolhatjuk a naftát. Szerettük volna, ha sokan átélhetik az “adni jó” melengető alapérzését, ezért szándékosan nem egy-két jómódú szponzort kerestünk meg, hanem a nagyközönségre bíztuk a sorsunkat. Jól tettük: kicsi pénzekből alig egy hét alatt a szükséges összeg közel felét gyűjtöttük be. Volt néni, aki az utcán jött oda hozzám, mások a munkahelyükről szaladtak ki egy percre – múlt hét végén elmotoroztunk Martonvásárra és Székesfehérvárra is, hogy onnan is érkezhessen egy kis jószándék. És ott volt a múlt hét végi Dréta Antal kórustalálkozó, Mezőfalván, amikor is szintén gyűjtés indult a könyvszállítmány célba juttatásának sikeréért – nagyon sokan adtak ott is. Hátra volt még a jármű kérdése: sokáig úgy tűnt, Kis Tibi barátom ad – igencsak komoly kedvezménnyel – egy furgont a kölcsönzőjéből, aztán, szinte az utolsó pillanatban, másképp alakult: a Pap-testvérek jóvoltából ingyen kaptunk egy méretes furgont, amibe tegnap délután, szintén önkéntesek segítségével pakoltuk be a szállítmányt. Ezúttal nem a térfogat, hanem a súly szabott határt a szállítmány mennyiségének: szigorúan az autó teherbírásának megfelelő súllyal indulhattunk csak el – egyrészt így biztonságos, másrészt arra már nem lett volna pénzünk, hogy büntetést fizessünk a túlsúlyért. Sebaj: e pillanatban minden jel arra vall, hogy lesz tavaszi könyvtúránk is, nagyon sokan ajánlottak fel jó állapotú, sajnos feleslegessé váló könyveket – Lajos atyát tehát kifaggatjuk, van-e fogadókészség még egy fuvarnyi olvasnivalóra, s ha van, megyünk. Amit tudunk, ügyesen megspórolunk a mostani adományokból, ha sikerül, az lehet a bázisa a 2013-as menetnek – a többit meg majd összekalapozzuk azoktól, akik most valamilyen oknál fogva lemaradtak…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.91 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

14 komment

  1. Suszter és a Gyík szerint:

    Egyébként a mi Vikink amellett, hogy nem szereti a kövérkés katonákat, a marhákat annál inkább, mert volt most Beremend-Csípőteleken, ahol a helyi tehenészeti telepen egy igen tartalmas beszédet is elmondott. Eszembe is jutott egy kis kétsoros, melyet képernyődre rajzolok, mi Bandink…

    Erős poén lenne Csípőtelken:
    Erős vagy csípőben, édes lelkem.

    És ússzatok sokat együtt, azt kívánom magunknak, mert úszás közben talán még az ország is egyenesebb háttal tud járni, kelni… Viszon’ látásra!

  2. kroonstadt szerint:

    Boda! Kezdesz elaeposodni,mint a szalmakalap télen.

  3. kroonstadt szerint:

    ellapo….
    -fxom bele de sötét van itt,…

  4. kroonstadt szerint:

    nyehehe,-épp itt gondolkodtam a fejemben,ahogy néha szoktam,-és arra jutottam,hogy a dújv fórumról senkit sem ismerek,-csak Bodát és Öca-t.
    elképesztő.(ők nem ismwernek,asszem)
    ui.:PT-ismerem,mert közember volt.

  5. dm szerint:

    “Boda! Kezdesz elaeposodni,mint a szalmakalap télen.”

    Miért kell bántani a szerkesztő urat, amikor a legjobb formájában van? :)

  6. Csak Gyík szerint:

    Mi az a krakéler? Nem ismerem a szót. Akkor még amellé csapj egy buta – parasztot is, aztán szeletelve kérem.

  7. m.B. szerint:

    JA.Igen, jó írások. Kár lenne a Bandit bántani. Inkább nyomjuk meg a Donate gombot.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


+ 2 = öt

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz