Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


06 október
7komment

Szerencsejátékok a turul szívcsakrájában (reszkess, dalai!)

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már harminchatodik kiadásában legelőször is megosztom veletek azt a fontos hírt, hogy Franciaországban kék és zöld színű mézet termeltek a méhek, akik köztudottan szorgos lények ugyan, de korántsem hülyék – onnan szerzik be a cukrot, ahonnan a legegyszerűbb… innen átváltunk egy éles halzolással arra a fél milliméter összhosszúságú légy-szerűségre, ami tegnap éjszaka röpködött itt, nálam – párszor már megzengettem itt-ott, mekkora csoda egy ilyen apróság, de most újra nyilvánosan elolvadok tőle (plusz csütörtök éjjel Suszter sehogy sem akarta meghallgatni a fejtegetésemet – így viszont nem ússza meg…). Tilos lett a játékgépezés Magyarországon, nagyjából huszonnégy óra kellett hozzá, szerintem világrekorderek lettünk e tekintetben is, kétlem, hogy ilyesmit akár Türkmenisztánban meg lehetne lépni, nálunk sima ügy: a döntés okairól sokan töprengenek mindenfelé, a hivatalos indokokat is átrágcsáljuk kicsit, csak hogy jókedvünk legyen, meg nekem is van néhány nyamvadt összeesküvés-elméletem. Végül egy kört megint futunk a Vidám Park környékén – már csak azért is, mert az elmúlt hét hozott pár igencsak látványos eredményt: a facebook-oldalunkon van olyan nézettségi mutatónk pölö, ami három nap alatt gyönge 58 ezer százalékot moccant felfelé… Egy szót szerintünk megér a dolog: és illően megköszönjük a sok-sok élőmunka-, segítség-felajánlást és mentális támogatást is. Apropó, felajánlás: ha valaki szeretne még akár fillérekkel is hozzájárulni a hétvégi könyvmenetünk költségeihez, s így részesülni a kollektív jóérzésből, a héten még megteheti… Ma épp egy martonvásári és egy fehérvári adományért motorozunk el, aztán kissé bevesszük magunkat a Bakonyba, és jól megebédelünk a cseszneki vár tövében, a méltán legendás Várvölgy vendéglőben, amiről március legelején már beszámoltam egyik kedvenc dolgozatomban… Berci barátom a szomszédos Békéscsabáról gurul át hozzánk, hogy együtt mehessünk, és, csak hogy emeljük  az egy főre eső Gold Wingek számát, becsatlakozik a társaságba Vasi is. Kezdünk: fel az olvasószemüvegekkel, akinek kell…

Hirdetés

* Kék és zöld színű mézet termeltek méhek az elzászi Ribeauville térségében.

Persze nem a nefelejcs szaladt át emésztetlenül a méhecskék potrohán – egészen másról van szó, és a kék méz láttán a szakembereknek elég hamar le is esett, mi a gond. A mézgyűjtő területtől nem messze található egy biogáz-üzem, ahol egyebek mellett a népszerű M&M’s cukorkák megmaradt, jelentősen színes mázát is feldolgozzák… Az okos méhek hamar rábukkantak a könnyen hozzáférhető cukros mázhoz – a többit tudjátok, jött a kék meg a zöld méz. A méhészek szerint érdekes, de eladhatatlan a színes méz – nekem meg ez az érdekes, azt gondoltam, a különlegességre vágyó közönség meg fog veszni érte, hamarosan minden árnyalatban nyomatják majd a méhekkel, és úgy árulják, mint a negyvennyolc darabos filctollkészletet. A sztori egyelőre lezárult, a biogázosok ezentúl légmentesen lezárt konténerekben tárolják a mázat, a méhek még párszor elrepülnek arra, köpnek párat meg káromkodnak, és sóhajtozva visszaállnak a tíz kilométerre lévő málnaültetvényekre meg akácosokra. Ha már méh, rovar, okosság – pár napja megint itt röpköd az asztalom légterében egy kábé fél milliméteres legyecske. Megint, mert időről időre feltűnik egy-egy példány, valahogy az az érzésem, a banánnal hozom haza, mindegy is. Nem tudom azonosítani, abszolút nem muslica és nem is az a pici gyümölcslégy, sokkal kisebb, és nagyon aranyos, olyan rajzfilmfigurás külseje van. Barátságos is, néha a kezemre száll, és nem annyira fél, mint a nagyobbak – csak amikor egész közel van hozzá az ujjam, akkor repül lustán odébb. Ezerszer néztem már, és nem tudok betelni vele: olyan pici, hogy alig látszik, és repül. Mi több: egyszerre repülőgép és helikopter. Ha kísérletképpen finoman rálehelek repülés közben, azonnal korrigál, kiegyenlíti az ellenszél hatását, esze ágában sincs lezuhanni, meg se ijed, na jó, úgy látom, egy kicsit vicsorít rám meg ordít, hogy hagyjam már békén, de közben úgy manőverezik, hogy az egyszerűen őrjítő. Megkérdezném halkan, mekkora agy van abban a mekkora fejben… jó, tudom, nincs is agy úgy konkrétan, rendben… no de mégis, valaminek csak vezérelnie kell a világ legbonyolultabb mozgásformáját… csak kell egy nem hétköznapi szem, ami úgy lát 3D-ben, ahogyan mi mondjuk soha nem fogunk… És feltapad a falra, és felismeri, hogy melyik a kaja, azt benyalja valamivel, valamiben megemészti, aztán kakil, és rászáll a kezemre, és érzékeli a veszélyt, és a fiú kislégy megkeresi a lány kislegyet, és légyott, és peték és kikelés… És amikor nagy lesz, fél milliméter… És valami hajtja a kis lábait, mozgatja az ezredmilliméter felületű szárnyait. Nem tudom… nekem őrjítően izgalmas az egész, hogy hogyan lehetséges ez… Tökéletes kis szerkezet, egy apró élet és csoda – itt, az asztalomnál. Légy a barátom: szomorkásan szép, univerzális, másik világra ablakot nyitó kapcsolat…

* Hétfőn benyújtották a törvényjavaslatot, kedden elfogadták – betiltotta a játéktermeket a kormány.

“Súlyos nemzetbiztonsági kockázatok” is felvetődtek a szerencsejáték-iparban tevékenykedőkkel kapcsolatban – indokolta az indokolhatatlant Lázár János, a nemzet egyik élő lelkiismerete. Voltak állítólag, akik tízmilliárdos összegeket se sajnáltak volna latba vetni, hogy  politikai befolyáshoz jussanak – ezen őszintén szólva annyira még akkor se lepődnék meg, ha így lenne: én is szívesen bedobnék tízmilliárdokat, hogy utána százakat keressek (leszámítva, hogy tízmilliárddal ma komolyan országoskorrumpálni indulni elég nevetséges naivitás lenne, szerintem max valami kerületi panama férne bele), engem mellesleg nem zavart volna, ha a néhai szerencsejáték-iparosok vették volna át a teljes politikai hatalmat az úgynevezett Félkarú-puccs keretében. Ők legalább a rulett vagy a blackjack törvényszerűségeivel tisztában vannak. Meg azzal, hogy a kaszinó csak addig megy, amíg van fizetőképes ügyfél. Az emberek jólétét minden másnál előbbre tartó vezetőség ezen felül persze arra is fokozottan ügyelni kívánt, kíván, és kívánni fog, amíg csak kívánhat, hogy a játékgép-függők ne dobálhassák be mind a húsz-harmincezer forintnyi havi vagyonukat a masinákba – ezentúl nyilván Wass Albert-kötetekre, színházjegyre költik majd a hirtelen felszabadított tőkét, illetve befizetnek egy családi álmélkodásra valamelyik turulunkhoz (melybe mindannyian beleszületünk, by the way), netán a föld szívcsakrájához, amit természetesen ugyancsak mi, a mindenen bukó, semmiről nem tehető ősnép érdemeltünk ki – a dalai láma jobban felkészül, és feljegyzi valamelyik hülye tekercsére, hogy ha még egyszer olyan csúnyán és nyilvánosan kiröhögi ezt a felvetést, kiadjuk Kínának, alázásból ingyen. Érdekes mellékkörülmény egyébként, hogy tavaly szeptembertől idén augusztusig mindössze négyszer módosították a szerencsejáték-törvényt – a valódi célok eléréséhez (nevezetesen hogy össz-vissz három, mondjuk szépen úgy, állami érdekeltségű kaszinó maradjon, lásd még latinosan: cumi prodest) elég lett volna ez a mostani egy, nyilván szerették volna elegánsabban megoldani… de hát csak volt olyan nyomorult, aki nem értett a szóból… És ne is károgjunk, felesleges: az így kieső harmincmilliárdot majd lazán behúzzák máshonnan, az ágazat alsó hangon negyvenezer elbocsátottját pedig felszívja az egymillió újdonat munkahely. A leghasznosabb azonban az üzenet, ami ebben a történetben ismét csak ott rejlik… bocs, annyira nem rejlik… szóval ami sikít belőle: hogy bárki vagy, bármilyen üzletágban, egy nap alatt eltakarítunk, ha útban vagy, köcsög. Ez a fantasztikus stabilitásérzet pedig, közismerten kiváló közgazdászként még én is tudom, elektromágnesként vonzza ide a befektetőt, a tőkét. Ja, bocs, tudom, nekünk ez nem kell – minden oké, mi önellátók vagyunk, a régió vezérei, a válság igazi nyertesei, a Monty Python titokzatos fekete lovagja. Aki végtagok nélkül – értsd: a szabadság végső fokát elérve – ajánl kegyesen döntetlent, aztán meg láb-leharapást ellenfelének. Utóbbi egyébként már réges-rég tovább ügetett…

* Rengetegen érdeklődnek a Vidám Park területének rendbetétele iránt – úgy néz ki, jó sokan leszünk tavasszal.

Elég jól viselem a feszkót, az idegrendszer hiányának is megvannak a maga előnyei, de komolyan mondom, lassan kezd nyomasztani a felelősség: kezdünk erőteljesen több ezren lenni a húsz éve bezárt dunaújvárosi Vidám Park területének rendbetételéért, közparkká alakításáért elindított civil engedelmességi mozgalom mellett, és nagyon úgy tűnik, mind azt szeretnénk, hogy a sok tervezgetés és vita helyett szép simán oda lehessen állni egy gereblye vagy egy fűkasza mellé, és végre csinálni valamit, konkrétan, duma nélkül, vigyorogva. Valami jót, hasznosat: építeni, rendbe tenni, nem csak magunknak, de mindenkinek; csinálni valamit, ami másoknak is jó. Pont. Aminek a végeredményét azok is magyarázkodás nélkül élvezhetik, akik történetesen egy szalmaszálat nem tettek keresztbe. Pontpontpont. Mire ezt olvassátok, közel 1400 ember van, aki legalább egy gombnyomást máris áldozott az ügyért: ennyien fejezték ki tetszésüket az ügy facebook-oldalán, ahol az elmúlt napok néhány statisztikai adatától a szemem majd kiszökött. Azok száma például, akik megosztották vagy egymás közt megvitatták újabb információinkat, kommentálták híreinket, beszéltek róluk, hozzászóltak, s a többi, egy hét alatt 60 300 százalékkal (!) nőtt… 3200 százalékkal tízezerre ugrott azok száma, akik láttak valahol a parkról szóló hivatkozást – lassan úgy érezzük magunkat, mint valami sztahanovista élmunkások… Suszter egyébként finoman szólva is elég jól tud bánni a netes közönséggel, és a nyári kényszerszünet után Krulf is nagy erőkkel állt neki ismét a terjesztésnek – lányok, srácok, úgy érkeznek a már-már meghatóan segítő szándékú felajánlások írásban-szóban, hogy egyszerűen röpdös tőle a nemlétező lelkünk. Imádom a szólóban, vagy családostól bejelentkezőket, akik két (vagy több) kezet, némi szakértelmet ajánlanak, és bármilyen típusú munkára hajlandók: alighanem ők (mi, ti) a legfontosabbak, mert ha csak száz ilyen pár kezünk lesz, akkor már simán meglódulunk márciusban, és nem kicsi lesz a lendület, jó előre megmondhatom. De kell is, hogy jól szaladjon a kocsink: mert – ahogy néhányan máris figyelmeztettek – akkor sem állhatunk le, ha sikerül emberi fogyasztásra alkalmassá tenni a parkot: a gondozást, karbantartást, fejlesztést se kerülhetjük majd meg. Még akkor sem, ha továbbra is bírjuk az önkormányzat ígéretét, hogy lehetőségeikhez mérten mindenben segítenek – őszintén hálásak vagyunk, és szentül hisszük, az utóbbi idők egyik legjobb döntését hozták ezzel… Nem mellékesen örömmel jelenthetjük, hogy immár komoly vállalkozások, mi több, igazi óriáscégek is bejelentkeztek (Szenczy Tibi megmozdult, ez többnyire ilyesmivel jár), részletek kicsit később: s egy helyi építőipari cég is segítséget ígért, minden, de tényleg mindenfajta vonatkozásban. Több mint elégedettek vagyunk hát: tényleg öröm látni, milyen jófajta energiák feszítgetik az istrángot – március 2-3-án már szinte teljesen biztosan belekezdünk… A mi parkunkba. Hm… még névnek is jó lenne…  (Ja, el ne felejtsem: jövő kedden, azaz október 9-én  este nyolctól a baracsi Szokol Rádióban Suszterrel dumálunk mindezekről egy órában, jó kis zenékkel – hallgassatok ránk…)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

7 komment

  1. Suszter és a Gyík szerint:

    Tettél magasról az Indiánomra, én cserébe nem foglalkoztam a legyeddel. Egyébként nekünk is van legyünk, akit Ludmillának kereszteltünk el. Dániel ugyan minden nap megjegyzi, hogy szerinte ez egy másik Ludmilla, de védettséget biztosítottam Ludinak (én már csak becézgetem a kis rohadékot). Persze esténként akkorát akasztok Ludi nyakába, hogy másnapra muszáj egyet beengedni a napsütötte ablakról, nehogy ne élvezzem a feleségem által biztosított védettségemet…

    És mindenkit szeretettel várunk kedden, 20-órától a Roxtalgia Express vendégeiként.

  2. Dankó István szerint:

    Kíváncsi vagyok hogy jövő tavaszra mennyi marad ebből a nagy lelkesedésből a többezres jelentkezőkben! Azért jó lenne ha kicsi lenne a lemorzsolódási arány, mert kibicekből sajnos eddig is volt éppen elég! Tavaszra kiderül ez is, mindenesetre én nagyon drukkolok hogy minden az elképzeléseknek szerint sikerüljön!

  3. Boda Kapitány szerint:

    Nem is gondoljuk, hogy több ezren jönnek majd segíteni… az amúgy is jelentene jó néhány gondot, ha kellemeset is… sokan nem is a városból szimpatizálnak az üggyel, mellesleg azért a lelkesedés is segít… Én bőven elégedett lennék száz körüli tényleges-tevőleges jelentkezővel is, de ha csak negyven lesz, akkor is nekiállunk, és megcsináljuk, legfeljebb komótosabban.

  4. m.B. szerint:

    Hát ha már kaszinóba se lehet járni, akkor marad a pincében a Riga alkatrészek közzöt a jól bejáratott Makaó meg a Zsír.
    Én úgy vagyok ezzel a park dologgal hogy ha látom hogy valóban megy akkor csatlakozom. Akkor lájkolok, egyszere kétkézzel.

  5. Hajni szerint:

    Akkor lehet, hogy megvalósul a vidámparkos-Lidl :-)))

    Na jó a viccet félretéve, a Mi parkunk az jobb. de fogadjunk ha rendbe-tesszük, akkor lesz jelentkező a megvásárlására és akkor annyi az idillnek. (kivéve ha összeköti a két funkciót)

    Azért persze segítek, mert így nem lehet hozzáállni, az úgysesikerül csak ÚGYSESIKERÜLT eredményez.
    Hajráá mi PARKUNK!!!! TEVÉKENYSÉGRE FEL!!

    • Boda Kapitány szerint:

      Szia… kétségkívül nagyon sok bizonytalansági tényező van az ügyben – ha bármit sikerül elérni, kétségtelenül sokan lesznek majd, akik nagyon is melléállnak, láttunk pár ilyen dolgot már: ezzel együtt az utolsó bekezdésedben foglaltak az irányadók, tehát hajrá és csinálni, nyafogni majd ráérünk, ha gond van…

  6. rizsapista szerint:

    Az azért felmerült bennem, hogy az igazi alvilág ( maffia ) akkor tudott megerősödni, amikor valamit tiltottak. Tudjuk, hogy az államokban milyen szinten fonódik jelenleg a politika, s az alvilág. Nos,az ide vezető úton elengedhetetlen volt a szesztilalom. Miért kell nekünk mindig, (szinte) mindent másolnunk?

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


6 + kettő =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz