Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for október, 2012

31 október
13komment

Száz ember egy délután – és sok-sok jó ötlet (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.67 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Őszi hangulat - aranysárga lombjárda a parkban

Őszi hangulat - aranysárga lombjárda a parkban

Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter, Suszter. Bocsánat, de ezt muszáj volt megtennem: kiváló kenyeres pajtásom, az Ausztriában élő Dankó Zoltán, akit egyértelműen a Hétlövet legjelentősebb hozadékának tartok (természetesen kizárólag önző egyéni érdekeim alapján – miszerint jól lekaszabolta például a vírusomat, meg amúgy is egy egész csomó mindenben segített, kulimunkázott, statisztikázott, grafikákat készített, ötleteket adott, és egyáltalán, tényleg jól ki tudom használni a srácot), szóval szegény Suszter napi konzultációinkon egyfolytában panaszkodik, hogy a Vidám Parkkal kapcsolatos híradásokban, írásokban, cikkekben őt soha nem említik meg, és még ott voltak az EL-DO előzetesei, hát abban se… Nos hát… ugyebár ez nem teljesen véletlen – Zoli, sajnos eljött az idő, fel kell hogy világosítsalak, az ilyesfajta megjelenések-említések-megkeresések igazi kulcsa a sárm, a velünk született jóképűség, snájdigság, slágfertigség, hercigség, ilyesmik. Van olyan, segítek, te is ismersz olyan srácot, khm… akinél ez nagymértékben adott, tudod, másoknál… izé… bocs… mérsékelten. Most ne bántódj már meg, szerintem vagyunk olyan viszonyban, hogy ezt így elmondhattam, hidd el, ha nagyon figyeled, hogy csinálom, belőled is lehet valami, ne izgulj… na… Suß… Hát veled még viccelni se lehet? Suszter! Postán küldjem vissza az emlékkönyvedet? Gyere vissza, te őrült… (nah?) Na tehát… komolyabbra fordítva: tény és való, hogy ketten találtuk ki azt az őrültséget, amelynek keretében most nagyon úgy fest, tavasszal megmozdul valami a húsz éve hivatalosan bezárt (utána, néhány éven át volt még néhány kísérlet a park egyes részeinek életben tartására, illetve felélesztésére) Vidám Parkban. A játékokat, látványosságokat természetesen nem áll módunkban visszavarázsolni – de úgy néz ki, közös akarattal és sok-sok önkéntes munkával egy szép kis közparkot kialakíthatnánk. Múlt hét végén két bejárást is szerveztünk a park területére: óvatosan úgy számoltunk, ha a két napban ötven ember eljön, már elégedettek leszünk. Ehhez képest már szombaton kis híján elértük az ötvenes létszámot, és – a látvány okozta magától értetődő szomort/sokkot leszámítva – nagyszerű hangulatban jártuk be a parkot. Vasárnap délután kettő előtt pedig… Tovább »»

Hirdetés
29 október
8komment

Százötven ember – tíz százalék parkkedvelő! (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.79 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Magunkra nézve is igaznak gondoljuk a játékterem falán ékeskedő igazságot - márciusban merjük, reméljük, mindannyian nyerünk

Magunkra nézve is igaznak gondoljuk a játékterem falán ékeskedő igazságot - márciusban merjük, reméljük, mindannyian nyerünk

Egy biztos: én egyáltalán nem bánom, hogy állami monopólium lett az időjárás. Korábban mindig órákon át könyörögtem Gaál Noéminek, térden csúsztam előtte, de ő képtelen volt bármit is normálisan elintézni, na jó, a dekoltázsába kétségkívül nehéz belekötni… bár… Na, a lényeg: most viszont kihagytam a kalmár szellemű meteorológusokat, simán csak felhívtam a Nemzeti Időjáráskívánási Intézetet az emelt díjas vonalon, és pár tőmondatban szombat-vasárnapra szép időt kértem Dunaújváros déli fertályára (ja, meg persze a pénzenergiát, amit egyébként szintén kormányhatáskörbe vonnak tudomásom szerint), kész – a többit szerintem láttátok. Az előjelzések korábban hóról és súlyos mínuszokról szóltak, és tizenegykor még másodpercenként ezer liter/négyzetmilliméterrel csöpögött mindkét napon – aztán fél kettőkor gombnyomásra széthúzódtak felettünk a felhők, és kettőtől helyenként ragyogó napsütésben, szombaton húsz fokos langymelegben indulhattunk a Vidám Parkba. Bejárást szerveztünk ugyanis Suszter barátommal… bocs, ez egy kicsit talán félreérthető, Suszter most nem tudott jönni, viszont vele találtuk ki, hogy legyen még az ősszel egy alkalom, amikor bárki bejöhet a parkba, nem kell tartania se kutyás őröktől, se kamerás megfigyeléstől, se semmitől – együtt, sokan, szépen békésen vizsgáljuk meg, mi is lesz a teendő majd márciusban (tervezetünk szerint egészen pontosan 2-3-án), amikor is elkezdjük majd a valamikori Vidám Park területének rendbetételét. Mivel még mindig előfordul, hogy megkérdezik, melyik részre állítjuk majd az óriáskereket, és át fog-e fordulni a hullámvasút szerelvénye, ismételten, csendesen elmondjuk – nem az üzemelő Vidám Park restaurálása a cél, az ugyanis lehetetlenség. Azt szeretnénk, ha a parkot egy erőteljes önkéntes tavaszi hadjárat után klasszikus parkként adhatnánk vissza a városnak, ahol – kezdetben – sétálni, piknikezni, ücsörögni lehet, megcsodálni az arborétum értékű hely nemes fáit, látványos cserjéit. Ha mondjuk nyár elején sikerül megnyitnunk a parkot a közönség előtt, meglátjuk, mennyire lesz népszerű – az dönthet a további sorsáról, az esetleges fejlesztések irányáról is… De itt még nem tartunk: egyelőre múlt szombat van, és vasárnap lesz majd a következő részben – megmutatjuk és elmeséljük, mit is láttunk odabent: miközben lapoztok, mondom, több mint százötvenen jártunk a hétvégén a Parkban!!! Tovább »»

27 október
16komment

Unatkozik? Vásároljon kaméleont!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már harminckilencedik kiadásában először pár szó arról, miért is bánom, hogy beleolvastam a Wall Street Journal egyik írásába, melyben egy kaliforniai nyugdíjas házaspár (férfi 66, nő 70) leírja, hogyan adták el 2011-ben pár nap alatt kényelmes házukat, pakoltak át két közepes méretű bőröndbe, s vágtak bele életük kalandjába, mely azóta is tart, s amit minden eltelt nappal egyre jobban élveznek. Mexikó, Argentína, Párizs, Firenze után most épp Londonban tanyáznak – az igazán rossz az a rész lesz, amelyben ismertetem a számokat, s megtudjuk, a válságtól sújtott amerikai nyugdíjasoknak színtiszta spórolás, ha havonta 2000 dollárért magánvillát bérelhetnek a Firenzére néző dombokon… Kerényi Imre, a nemzet rendező pályaudvara most éppen kultuszkönyvtár-sorozat megjelentetését végzi a tőle megszokott úgynevezett stílusban – tizennégy könyv jelenne (bocs, mit jelenne: jelenik) meg száznegyvenezer példányban, minderre elég lesz egy 300 milliós támogatás. “Hagyjuk a lírát” – írta a döntés és az egész ügy miatt értetlenkedő könyves szakmához írt levelében a miniszterelnöki megbízott, majd egy könnyed idézet kedvéért manósapkányit összekeverte Shakespeare-t és Radnótit, de ne vesszünk el a részletekben. Végül pedig legalább virtuálisan megismertetlek benneteket családunk legújabb tagjával: amennyiben egyik kedvenc unokaöcsém, Gáborka beszerzett egy igazi, élő, döglégy- és kukacevő kaméleonhölgyet, ami az egyik legelképesztőbb élőlény, amivel csak találkoztam. Ha egy kicsit kevesebb gondozást igényelne, már vennék is mellé én is egy kis kunkori farkú kandúrt, és indíthatnánk a tenyészetet… A hétvégét itthon töltöm, mivel szombaton és vasárnap is vezetek egy-egy túrát a Vidám Park területére: mindkét nap délután kettőkor találkozunk az érdeklődőkkel, az előzetes jelentkezések alapján szép számmal gyűlünk majd össze, hogy felmérjük a terepet, a munka nagyságát, hogy ötleteljünk, anekdotázzunk és jól érezzük magunkat. Az idő… nos… sikerült kivárnom, hogy cudarra forduljon, úgyhogy, különösen a vasárnapiaknak sapkasál. (Az megvan amúgy, én tíz perce olvastam, hogy az időjárásjelentés is állami monopólium lesz?) Most pedig keverjétek meg a kávékat – nyitom az újságot. Tovább »»

24 október
8komment

Iskola a Paradicsom határán (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A pap bácsi, azaz Berszán Lajos atya: nagy formátumú ember, tele szeretettel és jósággal

A pap bácsi, azaz Berszán Lajos atya a gyergyói kirándulók kérésére mesél: nagy formátumú ember, tele szeretettel és jósággal

Eltelt néhány nap, hogy utoljára szót ejtettünk a Gyimesbe tett kirándulásunkról – tényleg csak pár szóban idézném fel az előzményeket (aki netán kihagyta, az megtalálhatja az első és a második rész történéseit az archívumban): a lényeg, hogy sokak példás és önzetlen összefogásával Tóninak, az ajándékozónak hála, egy gáláns felajánlást, egy teljes kis könyvtárat menthettünk meg az enyészettől, és juttathattunk el olyan helyre, ahol jó hasznát veszik. Rövid netes kutakodást követően Nyulasi Öcaline barátomnak remek ötlete támadt: vigyük a könyveket Gyimesfelsőlokra, az Árpádházi Szent Erzsébet Katolikus Líceumba, amit Berszán Lajos atya alapított lassan húsz éve, s melybe – ezt már a helyszínen tudtuk meg – több mint négyszáz középiskolás jár, főként a Gyimes völgyében élő fiatalok, csángók-székelyek: de távolabbi vidékekről is szép számmal érkeznek a tanulni vágyók, hiszen az iskolában folyó színvonalas munka és a szeretettel teli nevelés Erdély-szerte legendás. Legutóbb ott szakítottuk el a történet fonalát, hogy egy remek este után – amelynek keretében megismerkedtünk, s jó pár órán át beszélgettünk Tankó Karcsival, az iskola kiváló éjjeliőrével – a vendégszobába húzódtunk vissza Nyulasival, és tíz óra tájban (otthoni idő szerint kilenc) elszenderedtünk. Velem ez utoljára úgy negyven éve történt meg – mindenesetre bátor tizenkét órát hortyiztunk, majd kisimultan-kipihenten feléledtünk, s elkezdődött második, eseményekben szintén nem szegény napunk Felsőlokon: mindent elmondok, ahogy volt, gyertek csak.  Tovább »»

20 október
5komment

Születésnapi krémes bukta a Tescóban

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 6.69 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már harmincnyolcadik kiadásában először is dübörög a tudomány: majmokról fogunk beszélgetni, egy kutatás minden kétséget kizáróan megállapította, hogy csakis magukra gondolnak a csimpánzok és a bonobók, ha élelemről van szó – a korrektség, a fair viselkedés az együttműködésre épülő cselekvésekben az ember sajátossága… Komolyan? Hm… hát nézzük… Hétszázhatvannégymilliárd – nem megszorítás, nem csomag, avagy package, you know, csupán egy kis kiigazítás: aunió meg aájemef miatt kell: mert ezek a pancserek sajnos érzelmi alapon döntenek, közgazdaságilag meg jól elhibázzák… vagyis pikkel ránk a fizikatanár, azért kapjuk a tizedik karót, pedig tudjuk mi jól, hogy vé egyenlő… izé… tanár úr… én készültem… Ja, mellesleg szokatlan adókról adok számot – remélem, illetékes helyen nem olvasnak újságot… Végül egy sima kis sztori arról, hogyan lett belőlünk kis híján áruházi tolvaj a Pistával a minap – komolyan, nagyon meleg szitu volt, és csak a vak szerencsének, meg Pista szórakozott kotorászásának köszönhettük, hogy megúsztuk – a tanulságokat megkísérlem közzétenni. A közelmúlt egyik leghúzósabb hétvégéje áll előttem, ami tulajdonképpen már tegnap elkezdődött – reggel nyolckor a szokásos éves közlekedési vetélkedő néhai munkahelyem csapatában; este hokimeccs a Nové Zámky ellen Szlovákiában. Ma reggel motorra, és irány Békéscsaba, ahol természetesen a kolbászfesztivált figyelem meg testközelből, életemben először – vasárnap estig itt töltöm az időt jóbarátok, PeZóék, Berciék és mások társaságában, aztán hétfőn néhány óra mah-jong a Nyulasiéknál, délután pedig irány Tabdi, Varga Zsoltiéknál ugyanis vaddisznópörkölt a menü – állítólag ehető lesz. Kedden tevékenyen besegítek még egy költözésbe… aztán este megpróbálok behozni minden keletkezett lemaradást… vagy alszom egyet. Most pedig, addig is – Classic a lap túloldalán… Tovább »»

18 október
5komment

Iskola a Paradicsom határán (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A csodálatos faépület a közeli vasúti híd átjáróján keresztül

A csodálatos faépület a közeli vasúti híd átjáróján keresztül

Egy könyvszállítmánnyal keltünk útra Nyulasi barátommal múlt szombaton hajnalban – mint arról már olvashattatok, a több mint másfél tonna szépirodalmat, ismeretterjesztő, ifjúsági művet, lexikont, művészeti albumot egy Szórád Márton úti pompás kis pinceböngészde jótékony tulajdonosa ajánlotta fel, mi pedig kaptunk az alkalmon, s kerestünk a könyveknek jó helyet. A festői szépségű Gyimesfelsőlok igen sok mindenről nevezetes – egyebek mellett például a Tatros folyó és a Görbe patak ágai mentén kialakult, egyedülálló településszerkezetéről, csángó lakóinak hagyománytiszteletéről, ízes beszédéről, csodás dalairól és táncairól… és, lassan két évtizede még valamiről: az Árpádházi Szent Erzsébet Katolikus Líceumról, amelybe több mint négyszáz székely és csángó gyermek jár. Az iskolát a méltán legendás “pap bácsi”, Berszán Lajos atya álmodta meg, ő alapította, s a helyi közösség összefogásával, igen sok közös munkájával valósulhatott meg – még a szükséges faanyagot is a helyiek adományozásából szedték össze. Tiszta szerencse, hogy Nyulasi Zsolt barátom 1991-ben errefelé vándorolt; hogy épp Lajos atyánál töltött néhány felejthetetlen napot; hogy mindez most eszébe jutott; s hogy a pap bácsi azonnal válaszolt: örömmel fogadnák a szép könyveket. Ettől kezdve felpörögtek az események: gyűjtést hirdettünk az 1600 kilométeres út üzemanyagköltségének előteremtésére, a pénz igen könnyedén és gyorsan össze is jött; ingyen kaptunk egy szép, nagy és jó furgont; pénteken délután, szintén hathatós önkéntes segítséggel az engedélyezett súlyhatáron belül megpakoltuk a Jumpert, és szombaton, hajnali 4 óra után elhagytuk a várost… Tizenkét órával később már a Gyimesfelsőlok táblát fényképezhettük le, s perceken belül megérkeztünk Felsőlok egyik településrészébe, Ugrapatakára – itt található a katolikus líceum. Célállomás, nem megy tovább – én viszont most folytatom, fáradjatok beljebb… Tovább »»

16 október
2komment

Iskola a Paradicsom határán (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.71 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Nagyjából bent a motyó - talán nem látszik soknak, pedig bőven több mint ezer kötet és másfél tonna...

Nagyjából bent a motyó - talán nem látszik soknak, pedig bőven több mint ezer kötet és másfél tonna... (Fotó: Nyulasi Zsolt)

Könyvakciónk, melynek keretében egy nagylelkű, szép felajánlás nyomán első körben több mint másfél tonnányi értékes szépirodalmi, ifjúsági és ismeretterjesztő könyvet, lexikont, művészeti albumot mentettünk meg a biztos pusztulástól, s juttattunk hitünk szerint a megfelelő helyre, fényes sikerrel zárult. A több ezer kötet egy méltán legendás dunaújvárosi pince-kirendeltségben várta a vásárlókat hosszú időn át, aztán tulajdonosuk, Tóni, úgy döntött, felszámolja a teljes részleget. Megbontani, tízesével elajándékozgatni nem akarta az anyagot – de úgy gondolta, ha valaki egyben megszabadítja tőle, s olyan helyre viszi, ahol érdemben használni tudják, mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül ajándékozza oda az értékes, kis könyvtárnyi gyűjteményt: ha nem megy, októberben zúzdába kerül mind. Ezt már csak nem nézhettük tétlenül. Sokan segítették önzetlenül már az előkészítő munkákat is: mi pedig, Nyulasi “Öcaline” Zsolt barátommal, igyekeztünk kitalálni, hol tehetné a legjobb szolgálatot a sok szép könyv. Néhány zsákutcában is megfordultunk, mire eljutottunk Gyimesfelsőlokig, Berszán Lajos atyáig, akinél a Nyulasi 1991-ben, erdélyi vándorlásai közben vendégeskedett pár napot. A legendás “pap bácsi” – merthogy mindenki így hívja – a kilencvenes évek közepén elhatározta, középiskolát alapít a völgyben: az Árpádházi Szent Erzsébet Katolikus Líceum azóta fogalom egész Erdélyben, s különösen az a csángók körében. Jelenleg több mint négyszáz gyermek tanul s nevelkedik a külsejében is egyedülálló intézményben. De ne szaladjunk ennyire előre: három hete az vált biztossá, hogy Gyimesfelsőlokon nagy örömmel fogadnák a könyveket – annyi dolgunk maradt, hogy pénzt és paripát szerezzünk az akcióhoz, és ebben szerencsére volt már némi gyakorlatunk korábbi, hasonló meneteinknek köszönhetően. Ha kíváncsiak vagytok rá, hogyan is állt össze ez a túra, miképpen szedtük össze a rávalót, hogyan indultunk neki szombat hajnalban a hétszázegynéhány kilométernek – vagy hogy mit is szóltunk, amikor Illencfalva egy remek fényreklámmal boldog új évet kívánt, lapozzatok. Előre szólok, mert már most tudom: közel sem egy rész várható… Tovább »»

13 október
14komment

Le a kövérekkel! (Laci, nehogy magadra vedd!)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.91 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már harminchetedik kiadásában először megpróbáljuk kideríteni, vajon tényleg csalt-e Phil Ivey – a világ legjobb pókerjátékosának tartott amerikai nemrégiben Anglia legpatinásabb kaszinójában játszott, s baccarat-ban végül 7  millió 300 ezer fontot könyvelhetett kockás füzete plusz oldalára. A kaszinó azonban vizsgálatot indított – egyelőre nem fizetnek, a háttérben ügyvédek egyezkednek csendesen… Ha marad még egy kis helyem, elmesélem, milyen tapasztalatokat szereztem pár éve Badenben, Európa egyik legnevesebb kaszinójában, ahol végül a kasszához fáradtam egy irtózatos nyeremény kifizetése ügyében – velem persze nem mertek kekeckedni. Miniszterelnökünk nem kedveli a pocakos katonákat – nagyon helyes, kell is a sportosság, ha majd a szemét világ nem csak a mostanihoz hasonló, sunyi és burkolt módszerekkel próbál eltakarítani minket a föld színéről. Bár, szó mi szó, megyünk mi magunktól is elég szép számban, amerre látunk… Mi pedig, Nyulasi jóbaráttal a mitfahrerülésen szintén utazunk egy nagyot a hétvégén, igaz, mi hazatérünk: mire legfrissebb olvasóm szombaton öt óra tízkor idáig eljutott, lassacskán meglátjuk a határt Ártándnál. Nagyon sokan segítettek, hogy egy nagylelkűen felajánlott, jelentős mennyiségű könyv-kincs eljuthasson Gyimesfelsőlokra, az Árpádházi Szent Erzsébet Katolikus Líceumba, feltehetően a legjobb helyre: pár elhebegett szóval már most szeretnénk megköszönni amúgy globalice mindenkinek (részletesebben majd a jövő hét elejére tervezett beszámolókban), aki lehetővé tette, hogy tankoljunk párat a nagyjából 1600 kilométer össztávú túrán a végül puszira kapott furgonba… Az eddigiekről, az előkészületekről viszont pár szó máris itt – fáradjunk beljebb, kedves utazó közönség… Tovább »»

10 október
0komment

A nagy brit-holland összecsapás Tabdi főterén (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 6.75 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Arra azért nem számítottam, hogy egy képviselővel fogok összefutni a nappaliban: Tabdiban még ez is megtörténhet

Arra azért nem számítottam, hogy egy képviselővel fogok összefutni a nappaliban: Tabdiban még ez is megtörténhet

Tabdiban jártam, és az ilyen hétvégéken mérsékelten fenyeget annak veszélye, hogy belefulladok az unalomba. Még akkor is így van ez, ha csak úgy simán meglátogatom a barátaimat, Varga Zsoltiékat, Puttóékat – az elmúlt néhány évben, amióta jó szerencsém az Akasztóhoz közeli kis faluba sodort, ráéreztem a megejtően nyugalmas, feszültségektől mentes, úgynevezett vidéki/falusi életmód elvitathatatlan előnyeire, és számosak azok. Volt nekem persze hasonló élményem már szép számmal: a nyolcvanas évek végén például hajszál híján leköltöztem Kánba, egy akkoriban majdnem kihalt baranyai kis zsákfaluba (azóta forgalmas üdülőövezet lett belőle, és jó régen nem voltam… tényleg… hm…), és Dunaföldváron is igen sokat vitézkedtem/kedem Szigeti Sanyi, Varró Tomi, Molnár “Spielberg” Gyuri, Itya, Baglyas Ferike meg a többi kitűnő barátom társaságában. Nem tudom, ki hogyan van vele: az élet igazi ízei omlanak szét az ember szájában, ha jó barátok közt az igazi kvaterkázás csodás élményét élheti meg – azt se mondom, hogy rosszat tesz, ha előpattan valahonnan pár palack jó bor meg egy kis házi szilvórium, de az elsődleges mégis az együttlét varázsa, amiről már annyit hozsannáztam… A fergetetes sztorik a megidézett helyi legendákról, meg úgy általában, élet értelme, plusz egyéb filozofikus tematika, vagyis csajok, kaják, emésztés. Ha igaz, hogy a nevetés meghosszabbítja az életet, hát szerintem hívjatok csak ebben a szép nagy körben mindannyiunkat MacLeodnak… Ja… és mindez csak a sima vizitációkra vonatkozik – a speciális alkalmak már a betyárosabb kategóriába esnek. Ilyen volt például a minap a szüreti nap Tabdin – amire természetesen már hetekkel korábban meghívást kaptam Varga Zsoltiéktól. A szombati nap történéseinek egy részét már olvashattátok – a sztorit valahol ott csippentettem el, hogy a kolbászevős sátor mélyén egyszer csak összetalálkoztunk Andréval, aki Tabdi hollandja, mellesleg korábban feltalált egy szülőszéket, a szabadalmat életjáradékért eladta Hollandiában, ami meglehetősen jó anyagi kondíciókat biztosít részére az állandó relax-hoz, pláne Bács-Kiskunban… André elkötelezett magyar, a hollandokról rossz véleménnyel van, és elszántan, de jól beszél magyarul. A tér másik felén viszont most feltápászkodik székéről Steve, a Brit, és megindul felénk… Tovább »»

08 október
0komment

Lovasok, szekerek, és huszonnégy gázpalack Nokedli kis Polskijában… (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (10 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ilyen egyszerű címlapra kerülni: a két marketingszakértő, Puttó és Zsolti a sátorban

Ilyen egyszerű címlapra kerülni: a két marketingszakértő, Puttó és Zsolti a sátorban

Tabdi, mint talán már korábbi híradásaimból tudjátok, sziget Bács-Kiskun közepén… Igen, Tabdi nekem sziget: úgy vonulok el ide, időről időre, mint Gauguin Tahitire, csak hogy valami igazán plasztikus hasonlattal éljek. Ahogy elérem a kis falu határát jelző táblát, sebzett lelkem megnyugszik, nyúzott idegeim kisimulnak, megfáradt porhüvelyemben azonnal vidám táncba fognak a sejtek: tudom, hogy néhány napon át semmi gondom nem lehet; tudom, hogy Varga Zsoltival fogok röhécselni órák hosszat; hogy Lindus “épp csak összedobok valamit” stílusú zseniális pennéiből fogok belapátolni pár tized köbmétert; hogy Puttótól ismét elleshetek valami számítógépes okosságot; hogy mind e közben Sanyiék zseniális borából öntünk magunkba pár cseppet; s ha az élet úgy hozza, és egy kis szerencsém van, Barna Lalinál, a Tex-Tanban épp a Welcome Band játszik, pár (mondjuk öt-hat) órácskán keresztül mindent, ami a hazai és a nemzetközi rocktörténetben egyáltalán eljátszásra érdemes. És olyan is van, hogy falunapra, vagy új borokat kóstolni ugorhat le a szerencsés városi gyerek, mi több, néha még pontozni is engedik a hozzáértők – no meg olyan is előfordul, hogy szüreti nap van Tabdin, és meghívást kap rá. Igen jelentős eseménynek kellett volna történnie Dunaújvárosban, hogy otthon maradjak – de szerencsére nem történt semmi komoly. Így aztán bevégeztem összes kötelezettségemet, szombaton tizenegy tájban elfogyasztottam egy pompás menüt örök kedvenc, Piac tér melletti kolbászsütödémben, felpattantam hű Rocinantém nyergébe, és negyed egykor, a szokásos nyugalmas és laza menet után már be is gördültem Tabdiba. Alaposan meg kellett lassítanom a menetet: a főutcát ugyanis ekkorra már lovasok hada lepte el – én illendően lehúzódtam ugyan, de egy cowboy így is kis híján nyakon vágott a négy méteres karikással… olyat durrant a fülem mellett a sudár, hogy gondoltam, megkérdezem, ez most vicc-e vagy komoly, de ekkor már jött is a következő lovas, dirr-durr – a tizedik után, komolyan, már-már hiányzott. Hogy hogyan értem el a Varga Zsoltiékig, mi volt a szüreti napon késő délutánig, arról hajtás után igyekszem beszámolni. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz