Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


29 szeptember
6komment

Újvárosi Batman figyeli a rosszakat

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már harmincötödik kiadásában elárulom, kaliforniai kutatók megállapították, hogy egyetlen sülő hamburgerhús jelentősebben szennyezi a környezetet, mint egy tizennyolc kerekes kamion 230 kilométer lezúzása közben – ha lesz helyünk, egy slukkra átbeszéljük a magyar hamburgerpiac helyzetét is, különös tekintettel a gusztustalanságokra, és persze a jó példákra is… Megyünk tovább: Dániel Péter ügyvéd egy holdvilágos júniusi éjszakán vörös festékkel öntötte le Kerekiben Horthy Miklós mellszobrát – a siófoki bíróság bűnösnek mondta ki rongálás vétségében, viszont a bíró kimondta: tette „erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt”. Pár dolgon megakadt azért az agyam – megpróbálom összeszedni ezeket… Amíg csütörtökön a Corsóban békésen kajáltam a barátaimmal, valaki elegánsan kipöccintette a csikket a valahányadik emeletről, szerencsémre pont a motor hátsó ülésére esett, és elég jól láthatóan nem volt hideg a piros vége… itt, a ház mögött a kedvenc diófám egyik szép ágát egy másik elmebeteg törte le tőből, nyilván volt rajta hat zöld dió, ért nyolc forintot, hurrá… továbbá látok bizonyos tendenciákat a rendőrség pénzbeszedési módszereiben, úgy is, mint traffipax – s hogy mindez hogy kapcsolódik össze? Ha láttátok az Összeomlást Michael Douglas-szel, akkor tudjátok – még én sem örülnék, ha lenne egy vágott csövű ismétlőm, mások meg egyenesen bánnák… Ma délelőtt Tabdiba, Varga Zsoltiékhoz hajtatok, a hétvégi ítéletidő belengetése ellenére, sőt, direkt és dacból motorral – egy rosszkedvű kis szüreti nap lesz kedvenc falumban, másnap pedig Zsolti apósa, Misa bácsi születésnapját ünnepeljük egy szegényes ebéddel, ha jól tudom, pár kacsa ennek  visszafogottan örül. Ellentétben velem. Nem szaporítom a szót: lapozzatok, vagy mert lövök.

Hirdetés

* Egy éttermi hamburger sülő húspogácsája jobban szennyezi a légkört, mint egy tizennyolc kerekes kamion 230 kilométer megtétele során.

Furcsa, nem? Pedig a kaliforniai kutatók nem a levegőbe beszélnek: a következtetés egyik fő pillére egyébként az, hogy bár a kamionok által elégetett gázolajfüst nagyon szennyező, de nagyon szigorúan van szabályozva a kibocsátási küszöbük is. Ha viszont egy út menti kis büfében szép barnáspirosra sütnek egy húspogácsát, azt semmilyen rendelet nem szabja meg, mennyi égéstermék, zsiradék, füst, hő, pára juthat a levegőbe… Így aztán a tudósok azt mondják, hogy az üzemi, éttermi konyhák – plusz a néhány milliárdnyi otthon főzőcskéző – nagyobb környezeti terhelést rónak szeretett bolygónk légkörére, mint az ezerszer elátkozott kamionok – bár mért adataik egyelőre csak Kalifornia déli részéről vannak, és az azért elég speciális közeg, az Egyesült Államok egyik legzöldebb fertálya. Azért vagyok ilyen büfé Kaliforniából, mert onnan gurult be a motorom, aminek ott elég speciális feltételeknek is meg kellett felelnie – a tanksapkából indul például egy cső, ami a tartályban képződő gőzöket-gázokat elvezeti egy külön kis tartályba, azok így nem a levegőbe illannak el, hanem a következő indításnál elégeti őket az okos. Ami egyébként olyan, mint egy szép piros tehén – a kipufogógázt még egyszer felböfögi, megcsócsálja, és csak úgy ereszti ki. És hasonlók. Lenne egy kérdésem mindenkihez: szerintetek ez a típusú motorkerékpár megfelel-e a magyar forgalomba helyezéshez szükséges környezetvédelmi előírásoknak? Jó, helyes a válasz, a második kérdésem: megmérik-e a magyar forgalomba helyezéskor a kibocsátási értékeket, vagy csak azt mondják, Amerikából jött jármű nem megfelelő? Igen, ezt is eltaláltátok… Harmadik kérdésem: van-e tudomásunk szerint Európában/a világon még egy ország, amely hasonlóképpen jár el – tökéletes, mindent tudtok, gratulálok, mintha itt élnétek, komolyan, lenyűgöző… Ha már környezeti terhelés és hamburger – volna egy kis kiegészítésem. Előrebocsátom, én szeretem a hamburgert – itt a városban van minimum egy hely (a másikat nem próbáltam, de hamarosan fogom), ahol szerintem az ország legjobbját készítik, annyit segítek, nem a McDonalds, de (távolságban) nincs messze tőle…  Igazi hungarikum (bár, szó, mi szó, elvétve találkozni vele még itt-ott Kelet-Európában és a Balkánon) az a fajta hamburger, amibe előre megfontolt szándékkal, különösen aljas indokból a szupermarkecekben kapható halványszürkés “hús”pogácsát helyezik el – az eddigi csúcsot valahol Somogyban, egy út menti büfében regisztráltam, ahol valami nejlonzacskóba csomagolva, egyben rakták be a komplett cuccot a mikróba, még most is kiráz a hideg, ha az íze és az állaga eszembe jut. És egyszer Dunaújvárosban is sikerült egyszerre alsó- és felső olajcserét végeznem az aknán egy fél hambi elfogyasztása után húsz perccel – na, az volt a komoly környezeti összterhelés, srácok!

* “Dániel Péter rongált, de tette társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt…”

Ezt a végkövetkeztetést a siófoki bíróságnak sikerült levonnia – ez a testület tárgyalta az elsősorban politikai indíttatású botrányairól elhíresült ügyvéd rongálási ügyét. Tavaly májusban Kerekiben érezte múlhatatlan szükségét egy Horthy-szobor felállításának egy képviselő – nem sokkal később Dániel Péter egy éjszaka vörös festékkel öntötte telibe a szobrot, amit egyébként utána helyre- és visszaállítottak. Másnap Dániel büszkén mesélte el facebook-oldalán, mit tett, mire többen jószerivel szó szerint meg akarták lincselni, a Gój Motorosok elnöke állítólag meg is ütötte, de aztán kiderült, hogy mégsem, pararam. Lezárult az ügy: Dániel Pétert a bíróság bűnösnek mondta ki rongálás vétségében, de csupán megrovásban részesítették, továbbá a bíró kimondta: cselekedete ”erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt”. Bravó, bravó, bravó – mondom ezt a jogban finoman szólva is laikusként… Nem vagyok éppen horthysta, a Horthy-szobor felállításáról mindazonáltal ugyanazt gondoltam, mint egy Sztálin-emlékműéről gondoltam volna: hogy meglehetősen feleslegesen kelt vele indulatokat ebben az amúgy is végletekig spannolt országban az, aki kitalálja és felállítja. Tudom, most épp Széll Kálmán, Tisza István, Horthy, vagy épp, tudom is én, Szedlacsek és Korbuly, ja, és persze úgy általában minden báró, herceg és gróf a trendi (kivéve tán az egy Károlyit, mer’ az komenista volt), úgyse tudja a kutya se, mit csináltak, mit nem – ha valaki a tévében egyszer, pláne ha sokszor elmondja, akkor onnantól kezdve azt, és kész. De éppen így tele vagyok azokkal is, akik a másik oldalról igyekeznek befújni a passzátszelet – a magukat történelemformáló személyiségnek gondoló dánielpéterekkel, akik kevésnek érzik a feszkót, és ezért alaptörvényt aláznak vagy szobrot rongálnak. Mert Dániel pontosan tudta és tudja, milyen sokakat pofán vág azzal, amit tesz, és reménykedik abban is, hogy talán végre konkrétan pofán is vágják – mert akkor még tovább feszülhet az ív. És akkor jön a bíró, és kimondja, mindez társadalmilag hasznos… és erkölcsileg pozitív… jön továbbá Dániel Péter, aki azt óhajtja, mondják ki, hogy amit tett, az nem jelentett veszélyt a társadalomra… khm… hát szerintem meg, legalábbis ebben az úgynevezett társadalomban, mostanság semmi sem hasznos és még kevésbé veszélytelen, ami plusz két atmoszférát benyom az amúgy is elég vadul sípoló kuktába… És persze gyűrűzik tovább az egész, most majd fegyelmit kap a véleményező bíró, megszólal a Jobbik, és izgatottan közbeveti, mennyit is kapott három éve Budaházy a szovjet emlékmű elrendezéséért… lendül a politikai hinta, és mi, mindannyian, ismét csak egy picit jobban rühelljük egymást, össznépileg. Vajon meddig még?

* Kiégett a motorom ülése, letört a diófa ága, állványról mérnek a rendőrök országszerte.

Nem, semmi gond – talán csak összecsúszott pár dolog, ne is törődjetek velem, mintha itt se lennék, szóljatok hozzám nyugodtan, és bocs, ha netán adnék egy pofont ököllel (csak a gyengébbeknek persze, mert elég félénk is vagyok)… szóval kilépek a Corsóból, elégedetten, ahogyan egy szép adag, ráadásul hibátlanul sovány rizses husi után szokásom… Ülnék a motorra, a Medi megütögeti a vállam, nézzek már hátra, üzemszerű-e a cigarettacsikk a hátsó ülésemen – odanyúlok, a csikk természetesen beleégve az ülésbe… Mit mondjak, nem támad kedvem ugrabugrálni és pocsolyákba hágni örömömben… inkább az jut eszembe, bemegyek a lépcsőházba, becsöngetek az összes hármas számú lakásba, és minden ajtót nyitó polgártársat lendületesen betakarok – kicsit talán gyenge lesz a valós és jogszerű találati arányom, de legalább lenyugszom kissé. (Ma délután szent fogadalmat tettem: nem akármilyen nyomozati munkával megtalálom a tettest, és vásároltatok vele egy új ülést – minden fejleményről beszámolok…) Aztán persze továbbmegyünk, merthogy épp két vidékről érkezett barátomnak mutogatom a város szépségeit – ősi sportágunk, a csikkhajítás nem volt a betervezett nevezetességek között… Ahogy az sem, hogy – büszkén megmutatom nekik a parkunkat  is – a házunk mögötti kedves kis diófa egyik szép ágát tőben letörte egy hadibarom… Nyilván volt rajta hat, természetesen még teljességgel élvezhetetlen diószemecske, így az övé lett mind, gondolom, dörzsölte a markát, majd két sarokkal odébb eldobta. Lehet, hogy egy délutánt itt is megér majd figyelőállásban eltölteni, s az egyszerűség kedvéért ugyanolyan szögben eltörni a tett helyszínére nyilván visszatérő fagyilkos alkarját, mint amilyenben a faág liffeg lefelé. Kikísérem a barátaimat a hatosra, elköszönünk, jövök befelé a városba, a megszokott helyen dübörög a traffipax – nem autóból, hanem szolid kis állványról, azt még öt méterről se szúrod ki… és jut eszembe, hogy az elmúlt hetekben vagy öt helyen láttam hasonlót, nyilván központi rendelkezés, nem kósza járőr-ötlet – múltkor például épp a Sinatelep utáni nyolc kilométeres egyenes kellős közepén, ahol egyes magukról megfeledkezett vadállatok száztízzel merészelik veszélyeztetni a közbiztonságot. Hajrá, behajtás, hajrá, sokszor harminc rongy, hajrá, közlekedésbiztonság – és hajrá mindazoknak, akik őszintén hisznek benne, hogy ettől lesz jobb valami is… a végső eredményt tekintve egyesek amúgy se hitvány anyagi helyzetét leszámítva… És persze megnyugszik a kis beteg, nem üti le a csikkvetőt, nem töri el az ágtörő karját, és nem rúgja fel elhaladtában a kis állványt (pedig hányszor eszébe jut…) – felhág a motorra, és csavar egy mentálisan tisztító kis kört… Na de mi lesz velem, ha majd leesik a hó?

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.74 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

6 komment

  1. Suszter és a Gyík szerint:

    Így látjuk mi… Most az jutott eszembe, mivel nagy Batman szakértő vagyok (Dániel egyik kedvence a Pókember és az Ironman között), hogy ki kapcsolja föl majd a Batman-lámpát? Mert kell valaki a Városházán, aki bízik benned és társad, ha jönnek a gonoszok… Hát, öregem, jó fejtörést kívánok!

    Schuß…

  2. Medi szerint:

    Most, miután elolvastalak, kicsit gyötör a lelkifurdalás. Nem mutattam kellő részvétet kedvenc diófád meggyalázása láttán. Teljesen normális diófának tűnt. Igaz őt is sajnáltam, megfelelő mértékben, de azért mégiscsak… Igaz fél órával azelött bemutattad messziről, de csak inteni tudtunk. Azután elindultunk a másik irányba…
    De van mentségem, nekem is hasonló levitézlett, összetört hinták, padok, lámpák képe villant be /nálam/ és már nem tudtam kellőképpen összpontosítani.

    Mea culpa.

  3. zselés szerint:

    Maximálisan egyetértek a diófabántók büntetése ügyében, azzal a kiegészítéssel és ellenvetéssel, hogy én bizony a gyorshajtóknak még drasztikusabb büntetési formákat is el tudnék képzelni, mondjuk a diófás büntetés kiegészítéseképpen egy jó kis börtönt néhányszáz napig, ahol mázsa feletti norvég családok töltik dolgos napjaikat, például. Akár van titokzokni a rendőrön, akár nincs. És ugye tudjuk az örök szabályt: ha megbukik a diák, akkor csakis a tanár lehet a homoszexuális.

  4. m.B. szerint:

    Itten élünk. Itt ez a módi. Én amikor elkeseredésből átváltok bunkóba akkor jól érzem magam.

  5. kroonstadt szerint:

    Dánielnek igaza volt a vén gatyarohasztó horthyval kapcsolatban,-minden magyarnak minimum köpnie kéne,ha ilyen szobrot avat egy-két gyökér pillanatkarrierista-mindenkori xarmagyarember.

  6. rizsapista szerint:

    Fel fogom hívni Dániel urat! Szépen megkérem, hogy a házunk mellett lévő ( később jöhet a rendelői, Tescós,stb. ) mozgássérült parkolót elfoglaló Mercédest, öntené már nyakon egy kis kromofággal! Na, jó, ha ragaszkodik a colorizált megoldáshoz, tőlem maradhat a piros festéknél. Fehér a merci, jó lesz az így is! Sima rongálás, amiről most már tudjuk, lehet erkölcsileg pozitív tartalmú, s társadalmilag figyelem felhívó. S, mi lenne az, ha nem ez?
    Pénzbehajtás. Tudom, hogy csak az olyan félnótás, kissé csálendós madár fejében fordul meg az ilyesmi, de mi lenne, ha mindenki, mindenkor betartaná a szabályokat? A körforgalomból kihajtva indexelne, a zebra előtt lassítana, 50-el haladna ott, ahol 60 a megengedett, és az izzókészlete is rendben lenne, s mindeközben nem telefonálna. Szal, nem tudom mi lenne, csak azt tudom, hogy a bevétel mutatvány bukna! A többi meg…tiszta haszon…NEKÜNK!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


8 × kilenc =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz