Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


22 szeptember
10komment

Magyarország létszáma változatlan

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már harmincnegyedik kiadásában fontos kérdéssel kezdünk: nevezetesen azzal, hogy kimutatták, Hong Kong lakosságának átlag életkora a legmagasabb a világon – dacára, hogy az életkörülmények a legkevésbé sem indokolnák ezt. A kutatók szerint viszont három tényező teszi hosszú életűvé a hongkongiakat, nevezetesen a mah-jong, a munka és a tea. Ezekből kettővel jól állok, van tehát esély – a teára meg majd csak sikerül rászoknom valahogy. Hozzák haza Rózsa Sándor hamvait – ezt javasolta a Csongrád megyei közgyűlés ülésén Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetője: én úgy gondolom, kár lenne félúton megállni… Végül néhány szóban arról, milyen izgalmas hajtóvadászat során űzte ki Suszter kedvenc gépemből az ördögöt, azaz egy facebook-vírust, amit gondatlanul benyaltam… A múlt héten újra beindult Szemétkommandó továbbra sem pihen: szombaton reggel az acélszobroknál találkozunk, és jó Don Quijote-ként ismét letakarítjuk néhány alkotásról az abszolút kortárs festékfúvók nyomait… Ha Janekéket nem zavarták a frontok, engem se fognak, vasárnap tehát egy kis motor: muszáj lesz tesztelnem a szerdán felszerelt (nekem) új első gumimat, elmegyek hát Dusnokra a Mediterran Pubba bakelit korongokkal lemezjátszózni, és húst sütögetni… Lapozzatok egyet, és kezdjük.

Hirdetés

* Hong Kong lakosságának átlag életkora a legmagasabb a világon.

Pedig a körülmények nem éppen ideálisak: gyakori és elég komoly töménységű szmog üli meg a rengeteg felhőkarcoló miatt nehezen szellőző megapoliszt; a hatalmas népsűrűségből fakadóan elég gyakoriak a járványok: pár éve a madárinfluenza miatt például több tucatnyi ember vesztette életét. A hongkongi férfiak mindezek ellenére bő évtizede éllovasok az megélhető életkor tekintetében, idén pedig a nők is a lista élére kerültek, a 2010-es 86-ról 86.7 évre emelkedett várható életkoruk. Természetesen komoly kutatások folynak, mi lehet a hongkongi idősek titka: a tudósok több összetevő együttes jótékony hatását gyanítják a mutatós eredmények mögött. A hongkongi hosszú élet egyik hozzávalója feltétlenül a dél-kínai konyha: itt hagyományosan rengeteg párolt zöldséget, halat fogyasztanak az emberek, aligha vitatható, hogy ez bizony jó. A másik tényező a munka – szívem szerint és alapvetően vitatkoznék (én továbbra is azt gondolom, hogy azt a tézist, hogy az embert a munka tette emberré, valamelyik vastag szivarokat szívó potrohos tőkés találta ki, és azok terjesztik a legvadabbul, akik életükben egy szalmaszálat se tettek keresztbe, viszont pompásan szórakoznak mások munkájából), de nem teszem, hiszen hatvan fölött bizony a rendszeres, értelmes és hasznos tevékenység szó szerint az életet jelenti. Gazdag személyes tapasztalattal is rendelkezem e tárgykörben, amennyiben Boda senior (86.5) és kedves neje, Bodáné (81), azaz a szüleim napról napra fényesen bizonyítják a tételt – amióta csak ismerem őket, egy perc unatkoznivaló idejük nem volt még, amióta pedig úgynevezett nyugdíjasok, kicsit mintha fokozták volna a csapásszámot… hely hiányában nem részletezném azt az ezerkétszáz tudományos, szórakoztató, statisztikai, nyelvtudományi, általános kulturális, gyújtészeti és egyéb világjobbító projektet, amit paralell visznek, és kivételesen azt se mesélem el, hogy mondjuk apukám milyen elánnal vezeti a Skodát, mert attól tartok, éjjel kimegy érte a TEK és a Hajdú János lebirkózza – nem lesz egyszerű, csak hogy ne legyen az, hogy nem szóltam. Na… de nézzük még, mit kell csinálni a száz évért Hong Kongban: tai-chi reggelente, ezt amúgy is szinte minden kínai nyomja, óriási látvány, ahogy a parkokban százas csapatokban árnyékboxolnak; aztán meg ott a mah-jong, szintén tényező, azt meg egyenesen az összes kínai játssza háromezer éve. És a tea, ami kiváló antioxidáns, és mindenki literszám dönti magába a “yum cha”, vagyis a kis falatkákkal megerősített hagyományos teaszertartás során… Nézem, mit is írnak még: ja, hogy könnyen elérhető és magas színvonalú orvosi ellátás mindenkinek… nos… akkor ha végeztem a melóval, főzök egy jó teát, egy kis répát meg karalábét, aztán átmegyek a Nyulasiékhoz mah-jongozni egyet – a tai-chivel meg inkább nem rontom a hazai statisztikákat: még valaki meglát, és halálra röhögi magát…

* Hozzák haza Rózsa Sándor hamvait – javasolta Toroczkai László a Csongrád megyei közgyűlésben.

Bevallom, én is hosszabb ideje érzem, hogy a továbblépéshez, a hon fényre derítéséhez ez nélkülözhetetlen. Kerül, amibe kerül, haza kell hozatni Sándort Romániából. Mert a miénk. Mármint Rózsa Sándor. Vagy is. Kicsit talán halványítja, vagy legalábbis különös fénytörésbe helyezi a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetőjének napirend előtti felvetését, hogy mindez épp a Felvidéken jártában jutott eszébe – vagyis szlovák ötlet nyomán, ha szabad így fogalmaznom. Mégpedig onnan jött a nagy ívű gondolat, hogy szemébe ötlött (hiába, a politikus az nyaralás közben  is politikus ám), micsoda pompás kultusza van Szlovákiában Juraj Jánošiknak, aki a XVII-XVIII. században betyárkodott tőlünk északra. Toroczkai tehát hazahozná a nagy magyar betyár földi maradványait, méghozzá dicséretes módon nem állami pénzből, hanem közadakozásból – s mint kifejtette, akár “zarándokhely is lehetne” Rózsa Sándor új nyughelyéből, vagyis bevételt generálna, talán még munkahelyeket is teremtene, erről egyelőre persze nincs adat, csak én mondom, de miért is ne mondhatnám, megfigyeléseim szerint itt munkahelyekkel kapcsolatban mindenki szabadon mondhat bármit, ami épp tetszik neki. Őszintén szólva azon se nagyon lepődnék meg, ha Rózsa Sándort a kormány saját halottjának tekintené… és még azon se, ha teszem azt a Parlament kupolatermében lenne kialakítva a mauzóleuma… Ha már Jánošik: Robert Fico 2008-ban, az önálló Szlovákia megalakulásának 15. évfordulóján például azt bírta mondani ünnepileg, példamutató őszinteséggel: “1688. január 26-án született kormányom példaképe – Juraj Jánošík”. Ha jól belegondolunk, vannak némely szempontok, amelyek tekintetében Rózsa Sándor épp így megfelelne újkori hungarikumnak, leszámítva talán azt az apróságot, hogy Rózsa Sándor a szegényektől nem rabolt. Nem szívjóságból persze – inkább egyszerű tudatlanságból: akkor még nem volt elég fejlett a betyárvilág, simán meg lehetett etetni azzal az átlátszó hazugsággal, hogy a nincstelenektől nem lehet elvenni semmit. Mint látjuk-halljuk-tapasztaljuk, legújabb kori tubarózsáink az ilyen sületlenségeken fennhangon kacarásznak. Mellesleg, úgy emlékszem/tudom (kissé hirtelen elcsendesedett az a szintén kormányerejű ügy), Nyírő József hamvait végül csak kizsuppolták valamilyen titokzatos furfanggal Székelyudvarhely tájékára májusban-júniusban – ha tehát most Szamosújvárról hazahozzuk a mi betyárunkat, tulajdonképpen egy-egy, mondhatni Magyarország létszáma változatlan, egyszersmind ismét megoldottunk néhány legfontosabb ügyet…

* Felszippantottam egy vírust a facebook-ról – aztán hajtóvadászat keretében a Suszter elfogta…

A szokásos szcéna, péntek délután, teli gázzal dolgozom pár órája, az agyam maradék két sejtjét űzöm-hajtom, elszántan csapkodok az ostorral közéjük, “hő, te, Ráró”, “nem arra, Sudár, a ‘zanyád, nem mész a fészbukkba, teeeee, nyavalyás”, na, így döcögök a kis szekeremmel, egyszer csak pitty, üzenet jött… ilyenkor ugye az ember szíve megdobban, végre, végre, most már biztosan Nigella Lawson üzen, hogy olvasta a HL-t, tetszik neki, hirdetne, ja, és vár egy kis privát főzőcskére a hétvégén… a lovak közé dobom a gyeplőt, remélve, hogy nagyon azért nem megyünk a susnyásba, s átnézek a face-re… ismerős, privát üzenet, benne link, két lovacskám elmélyülten legelészik, rákattintok… Természetesen soha nem szoktam… baromi kíváncsi szoktam ugyan lenni rá, mit csinált Győzike meg Bea asszony a repülő budijában, miközben az Antarktiszra mentek, hogy tizenkettedszer is kimondják a boldogtalanító nemet, de meg tudom állni, hogy ne szedjek fel cserébe egy vírust. Most mégis rákattintok az Andriska Gabi üzenetében lévő kék linkre, és már csak utána néz rá az egyik paci az előtte álló feliratra – ahhahhahhaahhha… a gerincembe belecsap a fémhideg érzés, ez meglett, bammeg, bravó, haver, tuti trójai, és a vírusirtód frissítése is lejárt vagy három hónapja… Végem, lesápadok, de rendesen… Elsőnek is, ismerkedési fázis, a facebook-omat veszi át, elküldi magát az ismerőseimnek, remélem, mind az ezerötszáznak… alul elkezdenek felpattogni az üzenetek, “Szia, ez mi?”, “Nem tudom megnyitni.”, “Vigyázz, vírusod van!”, “Helló, tudod, hogy küldtél valamit?”, “???”, előbb tíz, aztán ötven… mindenki beszélgetni szeretne, izzadva, ezres percenkénti leütéssel írom vissza, akinek tudom, hogy “Menekülj, nem én vagyok, vírus!!!”, próbálom visszaszerezni az uralmat a hídon, de egyelőre hiába… Aztán csendesedik a támadás, persze tudom, leginkább azért, mert most máshová fúrja be magát a kis szemét… Úgy is van: egy óra múlva jelentkezik az első összeomló plug-in, aztán a vírusirtóm üzen, piros keretben, tudom, nagy a baj… Hívom Krulfot, épp el vannak havazva, hétfőn vigyem… és akkor… beugrik a mentő ötlet: Suszter mester véletlenül épp itthon Ausztriából, Baracson… Tapogatózó üzenet, válaszol… jó… panaszos témafelvetés… jó… és igen… “Az asszony már ivott egy korty bort, gyere ki értem, és megnézzük…” Ja… hát én tényleg nézem majd, az biztos… Izzítom a Kék Villámot, és húsz perc múlva Suszter már itt kucorog, az emeletes ágyam alatt, ahol most én, és kezdi a hajtóvadászatot. Először is megállapítja, ki a támadó, megnézi, a neten már van róla információ, na, így azért jók az esélyeink, mondja a guru biztatóan, és belekezdünk. Vírusirtó-frissítés, csökkentett mód, memória-átvizsgálás, Windows-update, “úristen, mióta nem frissítetted, hatvanhárom fájl…”, az is lesz egy szép idő, de sebaj, dumálunk, röhögünk, elvagyunk… szegény, beteg kis gépem meg csak úgy rotyog, csinál mindent egyszerre… aztán… hopp… ott van, igen, menekül már… komolyan, izgalmasabb, mint egy Agatha Christie… beszorítjuk, fogjuk a torkát, kilökjük, átmászik valahová, de már gyengül, vánszorog, Suszter meg a nyomában, mint egy kopó, még kettőt rálő, fedezékből, és… igen!!!!, megvagy, rohadék… kidobjuk a szemétre az aljas kis trójait, aztán kilőjük az éterbe, még egy újraindítás, minden rendben, ja, hajnali háromnegyed három… hm… Irány Baracs… és megköszönöm szépen a segítséget… és persze soha nem is fogom elárulni a Suszternak, hogy igazából az egészet direkt csináltam, mert egy kicsit találkozni akartam vele…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

10 komment

  1. Suszter és a Gyík szerint:

    Az úgy volt, hogy az asszony is elolvasta, majd közölte velem, hogy közöltessem a Bodával, hogy közölje le, hogy ő nem is ivott aznap este (sem), hanem én (állítólag, csak állítólag) azt hazudtam, hogy ő ivott, s ezért nem tudok bemenni a városba, pedig féklámpánk sem volt.
    Szerintem meg nem kell ilyen apróságokon fennakadni. :)

  2. Hatlövet szerint:

    Pont ugyanígy jártam András én is, de nekem szerencsére a vírusirtóm tette a dolgát.
    Hong Kong? Hm. Jó ötlet!

  3. m.B. szerint:

    Nem hogy az van HonKongban hogy meghamísitják az adatokat mint az Azdidasz cipőt? Itt jól nézni ki az a 87 átlag életkor. Elmegy az ember fia 75 évesen nyugdíjba az még 12 évig eheti a csirkelábat szárazkenyérel.

    Ja, gyerekkoromban sokat nyaraltam szlovákiában és nekem is már akkor volt ilyen gondolatom hogy a Sanyit haza kéne hozni. Szóltam is anyámnak, de sajnos nem fért be több cucc a Kispolszkiba.

    Ha, a hálón vagy akkor van vírus. Olyan mintha influenza járvány idején a villamoson lenne az ember tömegben. Annyi a külömbség hogy a hálón álandóan járvány van. Kéne szólni az ÁjENTSZ-nek.

  4. rizsapista szerint:

    Khmm…küldtem egy linket…ha mégsem nem nyitnád meg…valami szirénáról van benne szó! :)

  5. Boda Kapitány szerint:

    Ájnó… a hetem elhavazós volt, a következő se lesz sokkal lazább, sőt, de jelentkezem, és köszönet… nem nyitottam meg…

  6. rizsapista szerint:

    Kis ügyes! :)

  7. t0s0 szerint:

    Azt a hazahozást szerintem nem úgy képzelte a muki, hogy megfogja oszt hazahozza… hanem nagyívű gondolatmenettel, fogja és visszacsatolja a vármegyét. :)
    Különben meg, ha ő saját magát 64 vármegye képviselőjének gondolja, akkor eddig még nem akadt fenn azon történelmi apróságon, hogy volt ez a Trianon meg ilyenek. Akkor meg tulajdonképpen Sanyink otthon nyugszik, nem?

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


8 − hét =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz